Tolna Megyei Népújság, 1974. június (24. évfolyam, 126-151. szám)
1974-06-29 / 150. szám
J k \ * Hogyan él tízezer fiatal? Dohány kontra egészség! Jó tizenöt évvel ezelőtt öreg szekszárdi parasztok panaszkodtak Erdei Ferencnek; ha így folytatódik, kihal a paraszt foglalkozású lakosság. A fiatalok elvándorolnak az iparba, nem marad, aki a földet megművelje. Akkor tényleg, nem volt valami bíztató a jövő, hiszen volt olyan termelő- szövetkezet, amelyben hatvan év felett volt a tagság átlagos életkora. Az akkori szekszárdi parasztok aggodalma nem volt alaptalan, — de nem következett be a jóslat. Éppen ellenkező irányba történt fordulat, megfiatalodott a mezőgazdaság. Szinte minden egyes mezőgazdasági üzemben a húsz-, harminc-, negyvenévesek vannak a termelés kulcspozícióiban, traktorosként, szerelőként, vezetőként. Tolna megyében mintegy tízezer fiatal dolgozik a termelőiszövetkezetekben, állami gazdaságokban, a mezőgazdasághoz kapcsolódó ipari üzemekben. Ez a tízezer fiatal meghatározó tényező, a termelésben való részvételével, de a közéletben betöltött szerepévei is. Életkorukból adódik, hogy igényeik a szórakozásra, a művelődésre mások, mint az idősebbeké, de legalább olyan fontos számukra a jó munkahelyi légkör. Ezek fogalmazódtak meg az élelmiszergazdaságban dolgozó fiatalok megyei fórumán is. A fiatalokkal való foglalkozás, törődés közügy, társadalmi, politikai ügy. Az idősebbeknek úgy kell őket útra bocsátani az életbe, a termelő- munkába, hogy nagyobb tudással, magasabb fokú hozzáértéssel alakítsák, formálják szocialista társadalmunkat. Mint Somorjaj Sándor, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának vezetője a fórumon bevezető előadásában' elmondotta: képesek korunk technikai újdonságait befogadni, azokkal mind magasabbra emelni a termelés szintjét, de képesek igényeiket reáiisan megfogalmazni, azokat érvekkel alátámasztani. Az időisebb generáció megteremtette a nagyüzemi termelés alapfeltételeit, a fiataloknak a gyorsabb ütemű termelésfejlesztésen kell munkálkodni, Tennivaló van éppen elég. Általános megfogalmazásban : a mezőgazdaság minden ágában az ipari munkához hasonló szervezettséggel, munkakörülmények között keli termelni. Ebben a feladatban a fiatalok egyre inkább kulcs- pozícióba kerülnek. Még akkor is, ha egynéhány üzem vezetésében nem kapnak számúknak, súlyúknak megfelelő helyet. Erről úgy fogalmazódott meg a vélemény, hogy ne várják tétlenül, amíg „alájuk teszik a széket”, azt követeljék ki, harcolják ki maguknak. A fórumon nagyon sok oldalról, sokrétűen fogalmazódott meg, hogyan élnek ma a fiatalok a mezőgazdaságban, hogyan ítélik meg környezetüket, milyen gondok foglalkoztatják őket, A tízezer fiatalt képviselő százötven közül minden negyedik felszólalt, és bár tolmácsoltak indokolatlan követeléseket is, a megfontolt, józan megítélés volt a jellemző, az, hogy a maguk gondjai mellett látják, érzik üzemük. községük gondjait is. így fogalmazódott meg a falu és a város közt meglévő különbségek és megkülönböztetések megszüntetése. A mezőgazdaságban dolgozó fiatal anyák kevesebb gyermekgondozási segélyt kapnak, mint az iparban dolgozók, alacsonyabb a családi segély, magasabb a nyugdíjkorhatár. Különösen sé. relmesnék tartják a katonai szolgálatból leszerelt, munkába állt fiatalok SZTK-járulé- kának megállapítását. Az egész termelőszövetkezeti tagság közgondjaként említették a fiatalok. miért nincs állami támogatás a szociális jellegű beruházásokhoz, a jobb munkakörülmények megteremtéséhez. Legalább olyan fontos az öltöző, a mosdó, az ebédlő a gépműhelyben, mint maga a műhely, vagy az istálló. A bérek már azonosak, mint az ipari üzemekben — ezért is tért vissza sok fiatat a mezőgazdaságba — de nem azonos még a munkaidő, a munkakörülmények. Ezek javításának anyagi lehetőségéként vetették fel, hogy ilyen célokra — és hasonlóan közművelődési célokra — az eddiginél nagyobb arányban kerüljön vissza a gazdaság által befizetett adókból. Sokat foglalkoztatja a falun élő fiatalokat a szabad idő jó kihasználása, a szórakozás, a tartalmas művelődés. Miért az adott község lélekszámúin múlik, hogy lehet, vagy nem főállású népművelő, és miért nem a községben lévő termelőszövetkezet anyagi lehetőségein? Miért van még az hogy egy község köz- művelődése egyetlen emberen áll. vagy bukik? Miért vándorolnak olyan gyakran a fiatal pedagógusok, miért nem Tolna megyei öntözőberendezések bemutatója a Körösök vidékén Nagyszabású öntözési bemutatót és ankétot rendezett tegnap a Körösök vidékén lévő Szarvasi Állami Gazdaság rójsási üzemegységében az AGROTRÖSZT, a Konzervipari Tröszt, a Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézet és a Mezőgazdasági Gépgyártó és Szolgáltató Vállalat szekszárdi központja, a Debreceni Öntözéses-Meliorációs Főiskola szarvasi karának közreműködésével. A bemutatón kilenc Duna— Tisza közi és tiszántúli megye állami gazdasági és tsz-öntö- zéssel foglalkozó szakemberei, vezetői vesznek részt. A fél országra szóló ankéton a Szekszárdi MEZÖGEP Vállalat által gyártott korszerű, új öntözőberendezéseket — köztük vontatható alumínium szárnyvezetéket, csévélhető műszáltömős szárnyvezetéket és önjáró öntözőberendezést — mutatnak be működés közben. (s- ó) APAÁLLATGONDOZÓT SZEKSZÁRD-PALÁNKI MUNKAHELYRE FELVESZÜNK. Jelentkezés: Mesterséges Termékenyítő Főállomás Szekszárd, Berzsenyi u. U. (645) vállalnak nagyobb részt a közművelésből? És miért nem a fiatal agrárértelmiségiek? Olyan kérdések, amelyekre oda kell figyelni, és megoldást találni. Elhagzott az a megállapítás is. hogy a szakmunkásképzés jelenlegi rendszerén változtatni kell, mert az nem követi mindig a gyakorlati élet igényeit. (Egyik termelőszövetkezet csak kőművestanulókat foglalkoztathat, a másik csali lakatosokat.) Olyan termelő- szövetkezet is van. amelyik nem fizet tanulmányi hozzájárulást a továbbtanuló fiatal szakmunkásnak. A Paksi Konzervgyárban évről évre sok. általános iskolát elvégzett lány áll munkába, szakmai oktatásban viszont 21 éves koruk után vehetnek részt, holott 18 éves korukban felnőttek. választópolgárok. Fontos kérdésként vetődött fel, hogy az általános iskolákban kevés történik a mezőgazdaság megismertetése érdekében. Általánossá kellene tenni a dombóvári járásban kialakított gyakorlatot, amelyben évente pályamunkákat írnak az iskolások a mezőgazdaságról, s a legjobbakat megjutalmazzák. Fura helyzet, hogy még a falusi általános iskolások is keveset tudnak a mezőgazdaságról, községük termelőszövetkezetéről. Megfogalmazódott az is, hogy az ifjúságról hozott törvény feladatokat ró gazdasági. politikai, társadalmi vezetőkre, a társadalom minden tagjára, ebből következik hát, hogy az ifjúság felelős sajátmagáért is. A legjobb szorgalmával kell részt vennie a termelésben, a közösségformálásban, és ne csak a készet várja, maga is gondoskodjon a kulturált szórakozás, a művelődés feltételeiről. B. L A bból oz „egy kis cigaretta valódi, finom’’-ból tavaly 22)4 ” milliárd darab hazai gyártmányút és közel 1 milliárd darab külföldit füstölt el az ország lakossága. Pontosan 7 százalékkal kevesebbet, mint 1972-ben, óm nem szabad elfelejteni, hogy időközben felemelték a cigaretta árát, s ez a tény egyes embereket mérsékletre intett. Hogy huzamosabb ideig-e, arra csak azt lehet mondani: nem valószínű, mert korábban is történt már áremelés és rá két évre ismét nőtt a dohányosok tábora, évente 3—4 százalékkal. Tulajdonképpen meghökkentő, hogy vészt jósló orvosi megállapítások és figyelmeztetések ellenére hosszú-hosszú évek óta nem sikerül eredményesen meghúzni a vészieket. Pedig az orvosok szinte mindent megtettek, naponta jelennek meg oiyor» egészségügyi szakcikkek, amelyek alapján nagy ívben kellene elkerülni a cigarettákat árusító helyeket. Arról meg nem is beszélve, hogy egyes országokban, mint például az Egyesült Államokban, már a cigarettásdobozokon kötelesek feltüntetni a gyártók: „Cigaretta smoking is dangerous to jour health", azaz, a dohányzás ártalmas az egészségre. Mi hát az oka, hogy a figyelmeztetések süket fülekre ta-' Iáinak? A szakemberek szerint több elfogadható magyarázat is; van rá. Az egyik, s talán a leglényegesebb: a dohányosok táborát évről évre jelentősen növeli a legfiatalabb korosztály. A mai 16—17 éves fiúk és lányok közül nagyon sokan szívnak napi egy doboz cigarettát. Manapság már a szülők sem tiltják őket és ha tiltják is, vajmi kevés eredménnyel. Néhány évvel ezelőtt az iskolákban is megengedték a dohányzást a felsőbb osztályoknak, s most, hogy újra tilos, — talán már késő! Egy másik lényeges dolog: az emberek nagy többsége úgy van ezekkel a vészt jósló megállapításokkal, hogy miért pont én iszom meg a levét a dohányzásnak? És valószínűleg az sem mellékes, hogy a cigarettaválaszték már-már szemet kápráztató. Magyarországon 30 féle hazai és 50 külföldi cigaretta között válogathatunk. Bizonyára ennek Is köszönhető, hogy az elmúlt évi feji adag közel 2,4 kilogramm volt, vagyis napi 17—18 darab cigaretta. Hogy valójában hányán is dohányoznak, nem tudni, csak becslésekre lehet szorítkozni, különböző felmérésekből az derül ki, hogy az ország lakosságának 40—45 százaléka. Tíz évvel ezelőtt még a kifejezetten „erős" dohányosok közé tartoztak a magyarok, körülbelül olyan erős dohánykeverékeket kedveltünk, mint a franciák, spanyolok, belgák, algíriak, és marokkóiak. Ez számokban úgy fejeződött ki, hogy 1967-ben még messze magasan a Kossuthot szívók tábora vezetett, évi 8,6 milliárd darabbal. Második bfelyen a Munkás állt, 4 milliárddal, a további sorrend pedig így alakult: Fecske (3), Symphónia (2,5) és Terv (1,1). Most sem lehet azt mondani, hogy utáljuk az erős cigarettákat, ám a filteresítés jóvoltából egyre többen kedvelik a gyengébb fajtákat. Bizonyítja ezt az is, hogy tavaly már a Fecske ugrott az élre, 6,3 milliárd darabbal és az első hat közé Retort a Románc és a füstszűrös Symphónia, hetedikként pedig ott áll a Fiitól. Az arányok tehát megváltoztak, a gyártók a filtereset szorgalmazzák. Nem ok nélkül, hiszen a filteresítés valójában az egészségvédelem érdekében született. Annál az egyszerű oknál fogva, hogyha nem is tudnak lemondani az emberek erről az „átkos" szenvedélyről, legalább csökkenteni lehessen a cigaretta káros hatását. Persze a filter sem minden, csak any- nyit „tud", hogy egy cigaretta kátrány- és nikotin tartalmának kereken egyharmadát nem engedi a szervezetbe jutni. A véradók doyenje öles termetű, őszülő hajú férfi: jobb szemén fehér kötés, kezében vadonatúj szaímakalap. Laczkó József, a faddi termelőszövetkezet dolgozója üzenetet hozott: — Losonczi Pál mondta nekem, amikor a kormány- kitüntetés (a Munka Érdemrend bronz fokozata — a szerk.) átadásakor pár szót váltottunk: „Jó lenne, ha otthon, Tolna megyében is tudnának az elv- társról!” Már most már ugyancsak sokan tudnak * rólam, hiszen szerepeltem a televízióban is, és a Családi lapban is ott a fényképem. Itt van ez a kalap. Debrecenben kezdtem el keresgélni, nem nekem kell, édesapámnak, de nem kaptam megfelelőt. Most, hogy itt jártam Szekszárdon, a szemészeten, gondoltam, itt is megnézem. El is mentem a boltba, kaptam is kalapot, de meg is ismertek. „Maga az az ember, aki Magyarországon a legtöbbször adott vért?” — kérdezték. De hányszor kérdezik tőlem! — És hogyan kérdezik? — Tisztelettel, respek- tussal. — Nem akadt még olyan kérdező, aki csodabogárnak tartotta volna, amiért eny- nyiszer vállalkozott véradásra? — Lehet, hogy van, aki azt gondolja rólam, hogy furcsa ember vagyok, de ezek nem kérdezgetnek. A legtöbb ember átélt már olyasmit, ami megérteti vele, hogy miért adok én mindig vért, ha tudok. Én is kaptam vért, 1945-ben, így mentették meg az életemet. Fiatal fiú voltam, és lövést kaptam a háborúban. Amikor felépültem, elhatároztam, amint tehetem, én is adok vért. Nem tudtam, hogy akinek a vére megmentett, az férfi vagy nő, magyar volt, vagy más nemzet gyereke, de mindig hálás leszek neki. — ön 101 alkalommal adott vért, negyven liter, nyolc decit. Sohasem gondolt arra, hogy árthat az egészségének a vérveszteség? — 15-en kaptunk kormánykitüntetést, csupa olyan asszony és férfi, aki régóta ad vért, sok vért adott. Kérem, mind nagy, erős emberek vagyunk. Nemhogy nem árt a véradás, de nekem egyenesen használ. Volt, hogy sűrűbben is adtam vért az előírt négyhónapos időközöknél, baj nélkül. Csontvelőt, azt többet nem adok. Egyszer adtam, gondoltam, miért ne, ha nekem van, másnak meg az élete függhet tőle. De olyan fájdalommal járt, hogy gondolni sem szeretek rá. Úgy tudom, már találtak más megoldást, nem is vesznek senkitől. — Tud-e valakiről, akit az ön vére mentett meg? — Nem ismerem azokat, akik megkapták a véremet, de ez nem is fontos. Mindegy az nekem, ki kapja, csak segítsen. De azért jólesik, hogy néha képeslapokat kapok ismeretlenektől, vagy olyan is előfordult, hogy ajándékcsomagot hozott a posta. Amolyan sze- retetcsomagot: csokoládét, cukorkát. Valaki gondolt rám, aki nem is ismer. Szép dolog ez. — Azt mondja, tizenöten voltak a Parlamentben, tizenöten kaptak kitüntetést. — Három napig voltunk Pesten, a Citadella turista- szállóban voltunk elhelyezve. Volt mindenféle élmény, például békacombot is ettünk. Nem nagyon aka- ródzott megkóstolni, de Losonczi elvtárs ■— mert ő is ott volt — bíztatott, hogy lássunk csak neki. Úgy is lett, és igencsak prímának találtam. Dehát ezek csak apróságok a nagy eseményhez képest. A kitüntetés átadására gondolok. Az valami elmondhatatlan érzés volt. Sohasem tudom elfelejteni, minden apróság élesen él bennem. Hej, de büszke voltam. De a családom is, meg a faddiak is. — A gyerekei „örökölték” a segítő szellemet? • — A fiam véradó. A ■ lányom most kerül majd abba a korba, hogy adhat. Nekik ez természetes. (vfé) 1974. június 29.
