Tolna Megyei Népújság, 1974. június (24. évfolyam, 126-151. szám)
1974-06-25 / 146. szám
1 ¥ Pártszer rezes — páríirányítás Miért az üzemi demokrácia ? A demokrácia szó előtt a jelzők hosszan sorolhatók még akkor is, ha csak politikai szerkezetünk egyes helyeit kívánjuk e szempontból jelölni: parlamenti demokrácia, párton belüli demokrácia, tanácsi demokrácia, szövetkezeti demokrácia, üzemi demokrácia és így tovább. A demokrácia azonban alapvetően nem helymeghatározás kérdése, mert demokráciára, azaz az érdekeltek tartalmas beleszólására és befolyására mindenütt szükség van, ahol politikai döntésekre kerül sor. A demokrácia alapvetően az érdekelteknek — vagyis azoknak, akikre az adott politikai döntések vonatkoznak — jogosultságát, szabályozott részvételi lehetőségét és az ezt befolyásoló politikai kultúra ösz- szefüggéseit jelenti. Több szempontból figyelemre méltó, hogy ma mégis legtöbbször az üzemi demokráciáról, vagyis a demokratikus politikai gyakorlat egy meghatározott helyéről beszélünk. Az üzemi demokrácia, vagy szélesebb értelembe véve a munkahelyi demokrácia határozottan új jelző a demokrácia fogalmának évezredes történetében. LAKÓHELY ÉS MUNKAHELY Országunk politikai szerkezetében nem kétséges, hogy a fontosabb politikai döntések a felső szinteken történnek. A felsőbb szinteken hozott döntések demokratikus befolyásolásának szerepe magától értetődően így fontosabb is. Az azonban, hogy a politikai felépítés demokratikusan legyen centrális, hogy az állampolgárok véleménye a felsőbb szinteken érvényesülhessen, ahhoz a politikai életünk talapzatának demokratikus gyakorlata is szükséges. Ez a talapzat pedig a lakóhelyi és a munkahelyi demokrácia. Politikai szervezettségünk hagyományai, mint mindenütt a világon, a lakóhelyhez kötődnek. A választókörzetek, a képviselet, a közigazgatás, fontosabb politikai szervezeteink felépítettsége mind-mind egyértelműen a lakóhelyen gyakorolt demokráciát feltételezik. Ezt a hagyományos formát történetileg a munkásmozgalom töri át a munkahelyhez kapcsolódó szakszervezeti, majd pártmozgalommal. A politikai szerkezet felépítettsége azonban ma is, a szocialista országokban is alapvetően területi kötöttségű. Emiatt érthető, hogy az üzemi demokrácia, a munkahelyi demokrácia nem működik megfelelően a meglévő intézményekben és esetenként híjával van az alkalmas formáknak és főként a gyakorlati tapasztalatnak. Egyúttal azonban azt is kijelenthetjük, hogy — s talán nem nagyképű e jelző ebben a gondolat- menetben — az üzemi demokrácia kialakítása történelmi jelentőségű vállalkozás. ÉLETÜNK LEGFONTOSABB SZÍNTERE No, de ne csak nagy szavakat mondjunk. Azt az apróságot, de lényeghordozó apróságot is látnunk kell, hogy a demokratikus, azaz szabályozott és nyilvános akaratnyilvánítás az emberek és ügyek ismeretét mindenkor feltételezi. Hol ismerem jobban az embereket és az ügyeket, a lakóhelyemen vagy a munkahelyemen? Az iparosodás és városiasodás körülményei között nyilván a munkahelyemen. Amiből persze az is világos, hogy az aprófalvas településeinken — bár a tanácsi átszervezésekkel ezek is a változás útján vannak — az ott élők és ott dolgozók számára a lakóhelyi demokrácia intézményei igen fontosak. Bár, ha egy faluban a tanácsi és termelőszövetkezeti érdekeltségek értő érvényesítésére gondolunk, nem lenne meglepő, ha azt inkább a szövetkezeti, azaz munkahelyi demokrácia által látják az érdekeltek inkább megvalósíthatónak. Mind nagyobb tömegű ember él azonban városban, ami fontosabb, dolgozik valahol az iparban. Nem kétséges, hogy a kommunális ellátás kérdéseiben mindnyájan érdekelve vagyunk, de úgy tűnik, hogy munkahelyi problémáink, konfliktusaink résztvevő megoldása döntőbb számunkra és állampolgári, politikai jogaink demokratikus gyakorlása új teret is igényel. AZ ÜZEMI DEMOKRÁCIA POLITIKAI JELLEGŰ Az ügyek vitelével megbízottak mindig szívesen használják az érdekeltekkel szemben azt az érvet, hogy nem értenek hozzájuk. Nos, ezen a téren valóban nagy feladatok vannak, hogy megszűnjön a „státusszal jár az ész” állapota, hogy a problémákról, feladatokról mind több érdekelt tudhasson. Azonban a feladatok mégsem olyan „nagyok”, mint azt egyesek szeretik beállítani. Az üzemi demokrácia ugyanis soha nem fogja helyettesíteni, mert nem is helyettesítheti a közgazdasági- műszaki tudást, vagy a hivatali szakértelmet. Nem is ez a feladata. A munkahelyen kialakuló döntések valamilyen mértékben politikai — azaz nem pusztán szakmai — döntések is abban az egyszerű értelemben, hogy emberek sorsát érintik és változtatják. A döntések által az így érdekeikben érintettek ezeket az ügyeket nagyon is ismerik, mert a bőrükön tapasztalják és a szélesebb összefüggéseket nem túl nehéz nyilvánosan megvilágítani, feltéve ha nem félünk a nyilvánosságtól. Természetesen az ügyeket az érdekeltek mindig a saját szempontjukból fogják ismerni. Az üzemi demokráciának azonban épp ez a feladata, hogy ennek a szempontnak is döntést befolyásoló lehetőséget és gyakorlatot biztosítson. A demokratikus intézmények fejlődése és fejlesztése életbevágóan fontos kérdés. Ebben a fejlődésben, fejlesztésben vannak súlypontok, sorrendiségek. Manapság az üzemi demokrácia, általában a munkahelyi demokrácia intézményeinek a fejlesztése került előtérbe. Nagy hiba és politikai rövidlátás lenne azonban, ha valaki úgy értelmezné a fenti sorokat, hogy a munkahelyi demokráciát a lakóhelyi demokrácia rovására kell fejleszteni, vagy, hogy az üzemi demokrácia fontosabb, mint a parlamenti demokrácia. A demokrácia „helyei” ugyan nem egyenrangúak, de fejlődésük összefügg és feltételezi a demokrácia fejlődését minden fórumon. Az üzemi demokrácia fejlődése nem a párton belüli demokráciával, vagy a tanácsi demokráciával áll szemben, hanem a hatalmi visszaélésekkel, történjék az bármilyen jelszó jegyében. GOMBÁR CSABA Nem csak pénzkérdés Ha valamivel kapcsolatban egyértelműen le lehet szögezni, hogy nem anyagi kérdés, az a párt népesedéspolitikai határozata. Valóban nem elsősorban anyagi kérdés, annál sokkal több és sokkal bővebb, sőt magasabb- rendű is. A Politikai Bizottság 1973. februári határozata és a megyei pártbizottság vonatkozó feladatterve jó indítást adott, de — merjük hangsúlyozni —, csak indítást. Minden többi a megvalósításon múlik. A megvalósítás rendkívül sokrétű. Mert az a közel másfél milliárd forint, ami népgazdasági szinten javítja a családok helyzetét — ennyit juttatott a határozat nyomán államunk a sok- gyermekes, és általában a gyermekes családoknak a határozat nyomán — kétségkívül nagyon jelentős, de csak egy részé az egész kérdéscsoportnak Mindenekelőtt a szemléleten kell változtatni. Ne legyen lenézés a sorsa annak az anyának, aki a negyedik gyerekét hozza a világra, s teremtsünk olyan közhangulatot, hogy azt illesse megvetés, aki úgy nyilatkozik: „Azért nem jut neki kocsira, vagy üdülőre, mert nyakán a sok gyerek.” Sőt, bátran mondhatjuk, tulajdonképpen annak van szégyenkezni valója, aki a „kicsi vagy kocsi”, annyira unott vitábon a kocsi mellett döntött. A közvélemény kezdetben a határozatot azonosította az abortuszrendelettel. Erről szó sincs, hiszen az abortuszrendelet elsősorban nem a csökkenési tendencia megakadályozására született, hanem mindenekelőtt a nők védelmében. Ezt minden világosan gondolkodó nő — és nemcsak nő —, tudja. Ha már kimondtuk azt, hogv a népszaporodásban kívánaté'' emelkedő tendenciát elérni, akkor ennek érdekében tenni is kell. Az előbb utaltunk egy fontos kérdésre, egy fontos szemléleti kérdésre. De ezen túl, és az említett anyagi feltételek javításán is túl, utalni kell a családi élet légkörének javítására. Amíg a háztartásba, a családnevelés minden gondja az anyára nehezedik, addig nehéz lesz az anyasáq iránti igényt feltámasztani. Ez is nevelési kérdés — ha úgy tetszik, politikai kérdés. Számos üzemünk van, ahol az üzem hozzájárul az óvoda- és bölcsődeépítkezéshez. A Szekszárdi Nyomdában — jóval a határozat megjelenése előtt —, már 1970-ben bevezették az úgynevezett kismama-műszakot. Akkor húszán dolgoztak így, ma már negyvenen. A meg nem értés példájával találkozhattunk Tamásiban, ahol egy négygyermekes szülő egyik gyerekét akarták kitenni az óvodából. A pártszervek közbenjárására megnyugtatóan rendeződött a helyzet. Javításra szorul még Dombóvárott, a kesztyűgyári bedolgozó asszonyok helyzete. A pártszervek foglalkoznak az üggyel, vélhetőleg megnyugtató döntés születik majd. Megoldandó feladat még annak biztosítása, hogy a gyermekgondozási szabadságon lévő nők ne szakadjanak el üzemüktől. Fontos munkát ad ez az adott területek pártszervezeteinek. Fontos feladat az is, hogy amíg az üzemi kollektívák példamutatóan hozzájárulnak a gyermekintézmények létesítéséhez és fenntartásához, addig a termelő- szövetkezetek nagy része már kevésbé, a hivatalok, intézmények dolgozói pedig úgyszólván egyáltalán nem. L. Gy. Százötvenezer vendég a Balatonnál Június negyedik vasárnapján a strandotoknak és a kirándulóknak egyaránt kedvezett az időjárás; nem volt túlságosan meleg, a nap azonban- a délelőtti órákban szépen sütött. A Balatonnál eseménydús volt a csillagászati nyár első vasárnapja. Az 50 ezer beutalt vendégen kívül csaknem 100 ezren látogattak a hét végére a tópartra, közülük sok tízezren a strandokon töltöttek a vasárnapot. A hét végére megnyitották a vendégek elölt a balatonszemesi Vadvirág nyaralótelep új faházait. A kempingekben hozzávetőleg ezer sátrat állítottak fel. Tihanyban a Polski Fiat gépkocsi- tulajdonosok találkozóját rendezték meg. A Balatonon változatos volt a vasárnap esti program is. Keszthelyen este fejeződött be a kétnapos nemzetközi bridzsverseny, amelyen tíz ország 200 versenyzője vett részt. Jégkárok Nyugat- Magyarországon Vasárnap délután az utóbbi idők legsúlyosabb jégverése > pusztított Nyugat-Magyaror- szágon. Az Alpok-alji dombsoron gazdálkodó Csepregi Állami Gazdaság 3600 hektárnyi területének körülbelül az egyharmadán verte el a termést az eső nélkül „érkezett” 30 percig csapkodó, borsónál nagyobb szemű jég.. Az elemi kár a gazdaság értékes almását és' őszibarackosát, sem kímélte, letarolta a már dío nagyságú almát és az őszibarackot. Károk keletkeztek a szántóföldi kultúrákban, sőt az erdőket is megtépázta a jég. (MTI) DCapűí menii (iatalok találkozója Tavaly rendezték meg először Szakályban a Kapos menti községek fiataljainak találkozóját. Akkor még csak három falu KlSZ-szervezeté- nek if jai jöttek össze. Az idei találkozón Dombóvár, Kurd, Csibrák, Hőgyész, Szakály, Regöly, Tolnanémedi, Pincehely, Ozora és Dalmand fiataljai vettek részt. A kétnapos rendezvény szombaton délután kezdődött. Varga Vendel, a helyi tanács elnöke köszöntötte a 300 fiatalt, majd megnyílt Lippai Tamás tamási, és Schubert Péter szekszárdi amatőr képzőművész kiállítása. A program következő pontja néptáncbemutató volt. Bemutatta műsorát az ozorai és szakályi KISZ-tánccsoport, Regöly és Szakály úttörő-nép- táncegyüttese. A fiatal együttesek szép sikert aratlak. Szombat utolsó programja a „csárdás, ropogós” táncest volt. Vasárnap reggel a művelődési ház előtti téren a szakályi úttörők fúvószenekara adott műsort, majd Horváth László járási KISZ-titkár mondott ünnepi beszédet. Ezután került sor a sorsolásra, amely azt döntötte el, hogy a 19 labdarúgócsapat milyen párosításban mérkőzik. A focimeccsek érdekessége az volt, hogy öt női futballcsapat és két leány- (úttörő) csapat is versenyzett. A legjobbak kupát kaptak emlékül. Sportverseny nemcsak futballpályán, hanem lövészállásokban is bonyolódott. Itt a legjobbak oklevelet és ajándékot kaptak. A sportmérkőzések után játékos vetélkedőre került sor, majd a Kapos partján tábortüzet gyújtottak a fiatalók. Este volt az ilyenkor szokásos bál, ami közben a Kapos partjáról tűzijátékkal szórakoztatták a fiatalokat. A találkozó megszervezése Lehőcz Sándor járási KISZ- szervezőtitkártól és a helyi KISZ-tagoktól komoly munkát igényelt, de a feladatot jól oldották meg. -g 250-en hallgatták Horváth László ünnepi beszédét Fotó: K.
