Tolna Megyei Népújság, 1974. június (24. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-19 / 141. szám

i Simont ornyal Borgyár A gazdasági egység vezetője a munkaverseny gazdája A feldolgozó ipar minden igényét kielégítik Április 25-én keltezték a Si- montomyai Bőrgyárban a kongresszusi versenyvállaláso­kat. A csaknem két hónap iga­zolja a gyár kollektívájának elhatározását, hogy a párt kongresszusát ós hazánk fel- szabadulásának harmincadik évfordulóját kiváló termelési eredményekkel köszöntik. A terv szerinti munka végzésén túl, a versenyfelajánlások, vál­lalások értéke meghaladja a tízmillió forintot, ennyi érték­kel többet tesznek a vállalás teljesítéseképpen a népgazda­ság asztalára. A héten a bőrgyár szakszer­vezeti titkárával, Perger Im­rével beszélgettünk a kong­resszusi munkaversenyről, a már mérhető eredményekről. A szokáshoz híven a jelen munkaversenyszakaszban is a gyár vezetősége gondoskodik arról, hogy az értékelés folya­matos legyen, negyedévenként pedig összesítik az eredménye­ket. hasonlítják a vállaláshoz a teljesítést. — Munkaversenyünk legna­gyobb értéke — mondja az szb t’tkára —, hogy sikerült elérni, minden gazdasági egy­ség vezetője gazdája lett a szocialista munkaversenynek. Tehát a munkaverseny helyze­te is számításba jön. ha egy gazdasági vezető munkáját ér­tékeli a gyárvezetőség. Mond­hatjuk. a művezetők, gyáregy­ségvezetők jól együttműköd­nek a bizalmiakkal, a szo­cialista munkavenseny máris mérhető eredményekkel bizo­nyítja dolgozóink elhatározá­sát. azt tudniillik, hogy a tíz­millió forintos vállalást folya­matosan teljesítik. A gyári vállalás egyik leg­fontosabb tétele, hogy új ter­mék gyártását bevezetik. A lakkbőrgyártást azért kellett elkezdeni, mert a gyárban az a törekvés, hogy a bőröket ér­tékesebb kidolgozásban adják el. a feldolgozó jpar kívánal­mai szerint. Korábban Simon- tornyán nem készítettek lakk­bőrt, éppen ez adta a műsza­kiaknak a nagy feladatot: idő­ben gyártáséretté tenni a lakk­bőrt. A kongresszusi verseny­ben azt vállalták, hogy havon­ta húszezer négyzetméter jakk- bőrt gyártanak. A vállalást ed­dig teljesítették. De újabb fel­adat jelentkezett. Miután a szovjet megrendelő a lakkbőr­ből készített cipőket megismer­te. pasztellszínekben is kéri a cipőt, nemcsak feketében. Te­hát a kongresszusi verseny utóbb kiegészült azzal, hogy a kísérleti műhely, a krómgyár műszaki dolgozó; a színes bő­rök gyártásának kidolgozását is elvégzik, s valószínű a jö­vő év elején már tudják majd gyártani a színes lakkbőröket. A Minőségi Cipőgyár készíti a lakkbőrökből a szovjet cégnek a cipőket. A feldolgozók elé­gedettek a minőséggel, és a szállítási határidők betartásá­val. A lakk bőrgyártás bevezetése p kísérletezésen túl. más „szak­máknak” is adott munkát, vál­lalásra lehetőséget. Először ki kellett költöztetni a raktárt, majd átalakítani a belső tért a lakk bőrgyártáshoz. Tehát üzemszervezők, építők is köz­reműködtek abban, hogy a koneresszusj vállalásnak meg­felelően a lakkbőrgyártást megkezdhessék. A munka- és üzemszervezé­si intézkedések is szerepelnek a kongresszusi versenyben. E vállalás lényege, hogy a leg­optimálisabb gyártási folyama­tot, termelési rendszert dolgoz, zák ki egv gépre, egy brigád­ra. A gyári szakemberek és a Könnyűipari Szervező Intézet munkatársai a felmérést már elvégezték. S most következik A földszinten még gondta-’ lanul jönnek-mennek a nyáriasan öltözött diákok, az emeleten ünnepi viseletben talpig izgalomban várják a sorukat 29-en, leendő pék j szakmunkások. A szekszárdi 505-ős szak­munkásképző intézetben hú­szadikán kezdődik majd 750 tanuló írásbeli vizsgája, amit a gyakorlati , és a szóbeli vizsgák követnek, ök 29-en, pékjelöltek, az első fecskék. A kaposvári sütőipari szak­munkásképző intézet Szek- szárdra kihelyezett osztályá­nak végzősei. Gyakorlati vizsgájuk hét­főn volt, jól sikerült, négyes átlaggal szerepeltek. ök sütötték azokat a különleges, „békebeli” császárzsömléket, a munka második része: meg­határozzák. hogy a gépnél mi­lyen módszerrel kell dolgozni, az anyagellátás rendjét, a kö­vetkező folyamat kapcsolódását stb. is kidolgozzák. Tehát a kongresszusi vállalás e részét is teljesítik. A munkával az év végére készülnek el. A gazdaságosabb termelést is célul tűzték. Ezt elsősorban az­által érik el, hogy egv szállít­mány nyersbőrből több célra alkalmas bőrt gyártanak. Ed­dig például a beérkező nyers­bőr hetven-nyolcvan százaléká­ból egyfajta felsőbőrt készítet­tek. A kongresszusi verseny során. a piachoz igazodva, többféle bőrt is gyártanak. Például n cipőfelsőbőrön kí­vül lakkbőrt. csizmanappát, három-nécvféle velúrt, ruhá­zati felsőbőrt.- Az a szokás, hogy a kísérleti üzem, illetve a gyártó műszakiak „összedug­ják” a fejüket egy-egy új bőr gyártása érdekében A napok­ban már a gyűri zsűri előtt jói vizsgázott a teljesen anilines barkás bőr. — Sous fantázia nevet adtak ennek az új gyárt­mánynak, és máris kedvező hír érkezett a Szombathelyi Cipőgyárból: nagyobb meny- nyiséget rendeltek. Tíz évvel ezelőtt az ilyenfajta választék az összes termék 7—8 százalé­kát tette ki, most arra vállal­mákosokat, briósokat, amik­kel egy kis túlzással — min­den két évben találkozunk — pékvizsgakor . . . Szóbeli vizsgájukon munkavédelmi, technológiai és történelmi is­mereteikről számolnak be. Technológiavizsga előtt beszélgettünk Schaffer Erika és Foglszinger Zsuzsa nagy- mányoki, Kovács Imre duna- kömlődi és Süth Zoltán szek­szárdi pékjelöltekkel. Mind­annyian ösztöndíjasok, ahogy az többi osztálytársuk is. így két és fél évig abban a pékségben dolgoznak, ahon­nan az ösztöndíjat kapták, A lányok — öten voltak az osztályban — nem tekintik véglegesnek a sütőipart. — Nem voltunk jó tanulók az- általános iskolában, nem válogathattunk á szakmák között. Ez ugyan férfiszakma, de tiszta. Ezért jelentkeztünk péknek. De csak két és fél évet dolgozunk pékként, utá. na könnyebb munkát kere­sünk.- Mi ketten megtanu­lunk közben gyors- és gép­írni, van, aki gimnáziumba iratkozik — mondja Schaf­fer Erika. Sem ő, sem Zsuzsa nem tartják elfecséreltnek a három év tanulást, az sem fordul meg fejükben. hogy taníttatásuk komoly pénzbe került. Tizennégy éves kor­ban még nem dönthettek fe­1974. június 19. koztak, hogy a tavalyi 21 szá­zalékos részesedéssel szemben idén a több célú bőr választé­ka az összes termék 36 száza­lékát kiteszi. Gyakorlatilag ner.sze ez azzal is jár, hogy az ilyen választékbővítés nagyobb értékesítési lehetőséget kínál, hisz például egv ruházati bőr négyzetméterenkénti ára maga­sabb mint a cipőfelsőrész célra készítetté. A vállalások minőségjaví­tásra vonatkozó része körülbe­lül másfél millió forintos meg­takarítást ígér. Ezt elsősorban gondosabb munkával kívánják elérni. Ennek érdekében új­szerű bérezést vezettek be, amely szerint a minőségi mun­kát végző dolgozó magasabb keresethez juthat, havonta ez az összeg meghaladhatja pél­dául a kenőknél, stuccolóknál a százötven forintot is. A mi­nőségi műnk- tehát érdeke minden dolgozónak, s nemcsak a termelőknek, hanem a kar­bantartóknak is. Úgy határo­zott a gyár vezetősége, hogy az a karbantartó kaphat pré­miumot, akinek a felügyelete alá tartozó gépen nincs üzem­zavar. Ez a két bérintézkedés kedvező visszhangra talált a dolgozók körében. A Simontomyai Bőrgyárat a közeli hónapokban ismét kor­szerűsítik, azaz egy teljesen lelősséggel, a sütőipari válla, latok meg úgy látszik opti­misták voltak. Kovács Imre Pakson lesz pék. Szerelő szeretett volna lenni, habár nem sokat tu­dott a mesterség hétköznap­jairól. Nem vették fel, így követte bátyját, aki péknek tanult — Jó szakma ez, a pék mindig megkeresi a kenye­rét; — mondja Kovács Imre — és rendesen fizetik is. Már nem vágyakozom az autósze. relők közé, pék maradok. Süth László mindig is pék akart lenni. — Nem véletlenül kerül­tem ide; már iskolás köröm­it.? gyárat telepítenék. KoráSS ban elkészítették már az új gyár épületét, most a beren­dezés, a gyártelepítés a fel« adat. A rekonstrukcióval kap­csolatos munkák meggyorsítása érdekében az ezzel foglalkozó műszaki dolgozók is kongresz- szusi felajánlást tettek. Arra Vállalkoztak, hogy a kivitele­zési tervet elkészítik, miután az erre hivatott tervezőintéze­tek csak hosszú hónapokra,' másfél évi időre vállalkoztak volna. A kivitelezési, gyártele­pítési tervet felajánlásuknak megfelelően elkészítették á gyár műszaki dolgozói, is ez szolgált alapul az Állami Terv­bizottságnak, illetve a Minisz­tertanácsnak ahhoz a döntésé­hez. hogy mintegy 450 millió forintos költséggel korszerűsít­hetik a bőrgyárat. Az új gyér telepítésének kiviteli tervein dolgoznak, s várhatóan már az idén. az év végén hozzáfog­hatnak a gépek, felszerelések,' berendezések telepítéséhez. Ha a tervek elkészítésére nem vállalkoztak volna a gyár be-' ruházási szakemberei, csak a jövő év végén kerülhetett vol­na sor a gyárkorszerűsítés el­kezdésére. A bőrgyárban április 25-én kezdődött a kongresszusi ver­seny, napjainkban azt lehet tapasztalni, hogy a munkások,’ a vezetők azon fáradoznak, hogy a vállalás minden részle­tét a meghatározott időre tel­jesítsék. ban is péknek készültem.' Nem csalódtam, a liszttel, tésztával való munkát min­dig élvezem. A kemence ugyan meleg, a régi módon dolgozunk mi is — de ez a szakma is korszerűsödik, néhány év, és könnyebb lesz a dolgunk. Süth Laci, egyszer mester szeretne lenni. Kovács Imra is tervezi, hogy majd tanul valahol. Süth Laci mondja: — A pékre, akármi törté­nik is, mindig szüksége lesz az embereknek. Mi úgy tart« juk, hogy szükség van a tu­dásunkra, és büszkék lehe­tünk erre a szakmára,-9 Kovács Imre, Foglszinger Zsuzsa, Siith Zoltán és Schaffer Erika várja, hogy vizsgázhasson. Három leendő pék a vizsgabizottság előtt. Fotó: Komáromi PÁLKOVÁCS JENŐ ■ ■ ' i .. ' i'n "■ i '■ ...................— Ifjú szakmunkások vizsgáznak „A pék mindig megkeresi a kenyérrevalót99

Next

/
Thumbnails
Contents