Tolna Megyei Népújság, 1974. június (24. évfolyam, 126-151. szám)
1974-06-16 / 139. szám
/ i I Megérteni es megértetni Pedagógiisszolgálaíi eraSékérem A művelődésügyi miniszter rendeletet adott ki pedagógus, szolgálati emlékérem adományozásáról. A rendelet szerint pedagógusszolgálati emlékérmet kaphat nyugállományba vonulása alkalmából az a pedagógus, aki alsó-, illetőleg középfokú oktatásinevelési intézményben legalább 25 évig eredményes munkát végzett, és utolsó munkaviszonya is ilyen intézményben állt fenn. Az emlékérmet megkaphatja nyugállományba vonulása alkalmával az a pedagógus is, aki az oktató-nevelő munka, illetve az oktatásügy irányításában és segítésében az állami, párt-, és társadalmi szerveknél, valamint a szövetkezetek országos érdekkép. viseleti szerveinél végzett hosszú időn át kiemelkedő tevékenységet, vagy ezt az időt részben az említett szerveknél, részben alsó- és középfokú oktatási-nevelési intézményben töltötte. A pedagógusszolgálati emlékérem és az arról szóló oklevél átadására a nyugállományba vonulás alkalmával az illetékes szakszervezeti szerv bevonásával, ünnepélyes keretek között kerül sor. Ebből az alkalomból legfeljebb egyhavi alapbérnek megfelelő összegű jutalom ad. ható. Ma már a világpiaci mezőny közepén helyezkedik el a magyar textilexport. Jelentős szállításokat bonyolítunk le Nyugat-Európába, s olyan tengerentúli országokba is, mint például Kanada és Japán. A kivétel túlnyomó részét'. lebonyolító Hungaro- tex adatai is a gyors ütemű fejlődést tanúsítják, öt esztendő alatt 950,4 millió devizaforintról 1 milliárd 440,3 millió devizaforintra nőtt a szocialista országokban értékesített és 7.37,2 millióról 1 milliárd 141,4 millió devizaforintra a nem szocialista országokban eladott hazai áruk értéke. Ambrus Ödön termelési osztályvezető. Fischer Ferenc, a termeltetés főnöke a kísérő, köréjük csoportosulnak a tudósok, a minisztert örvös igazgató, meg Schmidt János konstruktőr kíséri. A dobozgyár az első állomás. Zakatol a gépsor, surrog a lemez, a fejek fölött pörögve csúszik a vályúban dobozok ezre. „Ez igen, már maguk sem szállít- - ják a levegőt’’ — mondja elismerően a miniszter, utalva arra, hogy évekkel ezelőtt még itt is. meg másutt talán még most is a dobozt nem a felhasználó helyen gyártották, hanem más városban, és utaztatták az üres dobozok ezreit, százezreit. Kint esik az eső, dr. Ábrahám Antalné, a tröszt vezérigazgatója már húzza elő az esernyőjét, de még visszaszól -az egyik munkásnak, hogy olvassa el a táblát, amiszerint tilos a dohányzás, és „maga meg fújja a füstöt, mint egy gyárkémény”. „Az elvtársnő a frizuráját félti” — mondja a miniszter, de azért ő is az ernyő alá húzódik, és máris kerülgetik a borsófeldolgozó gépsort, és figyelnek a szóra: „Miniszter elvtárs — mondja az igazgató — tavaly itt a bonsót még asszonyok öntötték föl. most kitaláltak embereink egy elmés szerkezetet, ez emeli fel a szállítótartályt, az automatikusan üríti a mosóba, az osztályoz óba; emberi PÁRTUNK KÖZPONTI BIZOTTSÁGA 1972. november 14—15-i ülésén, elemezve a X. kongresszus határozatainak végrehajtását, számos fontos megállapítást tett a pártra, a pártéletre, a pártépítő munkára vonatkozóan ts. Jelen írásunk azért született, mert olyan jelzések érkeztek, miszerint a novemberi határozat néhány pontját nem mindenütt értelmezték helyesen és a meg nem értés a gyakorlati munkában is tükröződik. Ez elsősorban arra a határozati pontra vonatkozik, amely szerint javítani kell a párt összetételét azzal, hogy a munkásjelleget domborítsuk ki. nevezetesen törekedni kell arra, hogy a pártban nőjön a fizikai dolgozók aránya. A határozat egyértelmű és világos. Különösen egyértelművé válik akkor, ha néhány számadattal is dokumentáljuk. Míg a IX. és a X. kongresszus között évente országosan 3,3 százalékos volt a növekedés a párttagság körében, addig a X. kongresszus után ez az ütem elérte az évi 4,65 százalékot. Megyénkben 1966—1970. között a növekedési ütem egykét százalékkal az országos átlag alatt maradt, a X. párt- kongresszust követően viszont évi majdnem ötszázalékos volt. A külföldi megrendelők egyre nagyobb tételben vásárolnak Magyarországról kötött- cikkeEet, és a mind nagyobb arányban korszerű filmnyomással készülő nyomott méterárut. A Hungarotexnél már kidolgozták az 1967—1980. közötti időszakra szóló, az ipar fejlesztési elképzeléseivel összhangban álló exportkoncepciót. Különösen kedvező lehetőségeket látnak a szocialista export növelésére, s ezen belül is a konfekció- termékek részarányát kívánják fokozni. kéz nem ér a borsóhoz.” S azt is meg kell nézni. hogyan tisztítja a víz, miként viszi a szomszédos épületbe, ott hogyan halad a töltősorra, és miként jut a folyamatos sterilizálóba. „Ezer üzemóra alatt ez a gép majdnem háromnegyed millió forintot takarít meg, csak az energiát számítva, az autokláwal szemben” — mondja a konstruktőr. Huszonöt ember munkáját helyettesíti, s minden dobozos áru sterilizálására alkalmas az elmés gép. „Van magának erről részletes számítása, mennyibe kerül, hol lehet még használni, van-e exportlehetőség?” — kérdi a miniszter a konstruktőrtől, és hozzáteszi, „Küldjön már nekem, legyen szíves egy tájékoztatót, minél előbb” — kéri a miniszter a sterilizáló szerkesztőjét. „Rendben, miniszter elvtárs, részletes jelentést küldök.” Rövid az idő, a protokollfőnök már topog, óráját nézi. Hiába. A miniszter most még az egyik munkásnőhöz megy; mióta dolgozik itt. hogy érzi magát. mennyi a keresete, nem fárad-e el túlságosan, — szokványkérdések, választ a fiatal leány alig tud adni, elpirul, félve jiyújtja jobbját a miniszternek. „Köszönöm, Di- mény elvtárs. jól vagyok, jól érzem itt magam” ... Már a raktárban, a surrogó targoncák Ami viszont feltétlenül figyelemreméltó, sem országosan, sem megyeileg nem volt arányban ezzel a növekedéssel a fizikai dolgozók számának emelkedése. Amint az előbb említettük, a Központi Bizottság határozata minden kétséget eloszlat a tennivalókat illetően. ,A megyei pártbizottság vonatkozó határozatai és állásfoglalásai, valamint az a segítség, amit a járási, városi pártszerveknek és alapszervezeteknek nyújtottak, szintén egyértelmű és világos. A továbbiakban már nehéz lenne minden esetben ezt állítani. Sajnos a statisztikai szemlélet, a csak kategóriákban való merev gondolkodás, nem segített a jobb megértéshez az alapszervezeti vezetőségekben. Igv aztán a jelzett problémák főleg egyes pártszerv ezeteik vezetőségeinél jelentkeznek. Nem lenne szerencsés dramatizálni a helyzetet, ezért nem jelöljük meg az, érintett alapszervezeteket, azt viszont ki keli mondani hogv meg nem értéssel elsősorban egykét olvan a’anszervezeti vezetőségnél talá'koztunk. ahol a párttagság többsége nem fizikai dolgozó. A JOBB MEGÉRTÉS és a további párténítési munka érdekében . kívánatosnak tűnik hangsúlyozni: s”mrai esetre sem lenne jó a párt aránytalan felduzzasztása, az elvtelen felvételi módszer. Egyszer egy párttitkár ismerősöm azt mondta: a mi pártunkba nem lehet belépni, oda felveszik az arra érdemeseket. Sok igazság van ebben, s nem véletlen, hogy nálunk valóban a legjobbak kerülek az alanszerve- zetekbe. Ez a vélemény megegyezik a novemberi határozattal, amely kimon<Ha. hocv elsősorban a munkások, továbbá szövetkezeti parasztok, a műszak! érteimisériek legjobbjait kell párttaggá nevelni és a pártba felvenni. Hangsúlyozza továbbá a határozat, hogv magasabb szintre kel] emelni az eszmei, politikai nevelőm! inkát. nagyobb követelményeket kell támasztani a tagfelvételnél és a párttagokközött halad a tudóscsoport, meg. a miniszter, kint megint előkerülnek az ernyők. Az udvaron négy kamion áll, az elsőbe gyümölcskonzérvet raknak. a miniszter kérdi, hova viszik ezekkel a nagy gépekkel az árut? A művezető adja a választ: Szaúd-Arábiába. „Ez derék dolog” — és már ismét a gyár étkezdéjében hallgatjuk .a vezetőket, a tudós kertészeket: korszerűen felszerelt gyárat ismertek meg, s miután a termékeket is megkóstolták, jó ízűnek tartják; ilyen konzer- vet jó péngért lehet eladni’ Itthon is meg külföldön is. „Konzervé a jövő, állapítja meg a miniszter 'is — nem lehet másként ellátni a lakosság egyre nagyobb szükségletét kísérletezni kell, az újat kell keresni növényben, termelési eljárásban, gépben, technológiában. mondtam már maguknak. tudós elvtársak, a kormány bízik, munkájuk nyomán felvirágzik, világszínvonalra kerülhet a magyar kertészágazat ...” Kézfogás a gyárvezetőkkel, a tudósokkal, és máris elröpült másfél óra. A gyárkapun begurul egy konténeres autó, borsót hoz harminc mázsát. A miniszter' Chevrolet pedig kiúszik e. „borsókapun” a megyeszékhely felé, viszi újabb útjára az utast, aki folytatja a munkanapot a megyei pártbizott ság első titkárával... Pálkovács Jenő kai szemben is. Tehát nem kívánatos a felduzzasztás, a „mindenkit vegyünk fel” szemlélet. Ellenben semmi esetre sincs szó valamiféle tagzárlatról. A mi tagfelvételi munkánk is abból az alapvető lenini tanításból indu; ki. hogy a párt nem lehet öncélú szervezet, hanem eszköz a munkásosztály politikai céljainak megvalósítására. Ez egyben a legvilágo-i rabb magyarázat arra, hogy Központi Bizottságunk miért ■szabta meg ‘ feladatul a párt munkásjellegének erősítését. Pártépítő munkánkban, ha ezt szűkebb értelemben a tagfelvétel összefüggésében nézzük, alapvető követelmény az élcsapat-jelleg erősítése. Vagyis az, hogy szociális, politikai, világnézeti szempontból kedvezőbb legyen a párttagság összetétele. Egy vezető — mondjam így: krrmánvzó — párt esetében a párttagság összetétele mindig döntő kérdés, mert alapvetően befolyásolja a politika kidol- g^-ását és gyakorlati megvalósításának következetességét. Ebben az összefüggésben került előtérbe a taglétszám megfelelő növekedési ütemének biztosítása és a szociális ösz- ,S7'té‘el javítása. A kettő egymástól elválaszthatatlan és rzo’-cs kölcsönhatásban van. Es itt elérkeztünk egy „kényes” kérdéshez. Ebben a kényes kérdésben a pártalao- szervezeti vezetőségek felelősségét kell mindenekelőtt hangsúlyozni. amellett, hogy utalunk egyes városi, járási párt- bizottságok és az úgynevezett közbeeső nártszervek munkájának mikéntjére is. A felvételeknél valóban kívánatos, hogv erősödjék a Párt mun- kásjeRege, növekedjék a fizikai dolgozó pá^ttgy^k ar-ova, azonban ezt is difefrenciáltan kell kezelni. Mert ami érvényes egyik alapszervezetnél, nem biztos, hogy azonos a másiknál is. Nyilvánvaló, hogy egy üzemi, vagy termelőszövetkezeti alapszervezetnél másként) kell ezt kezelni, mint például e°y pedagógus-alap- szervezetnél, vagy egv olyan kórházi alapszervezetnél, ahol a párttagság, mondjuk, hatvan százaléka orvos, s a többi is egészségügyi középkáder. AZ ELBÍRÁLÁSNÁL elsősorban az egyén munkája, a felvételre jelentkező alkalmassága legyen a mérce. S nagyon nagy a pártvezetőségek felelőssége, amikor el kell bírálni. hogy a jelentkező alkal- mas-e, függetlenül attól, hogy munkahelyén milyen beosztásban dolgozik. Ennél a kérdésnél azonban súlyos hiba lenne egy rendkívül fontos feltételről hallgatni. Ismert, hogy a kommunista pártok. — így a mi pártunké is, — szervezeti szabályzatban rögzített törvénye értelmében, alapfeltétel, hogv a párt tagjai — függetlenül szociális hovatartozásuktól — elfogadják és magúkénak vallják a munkásosztály világnézetét, politikai álláspontját. Saját osztályuk, vagy rétegük speciális érdekeinek csak annyiban lehetnek politikai hordozói, amennyiben az nem ellentétes a munkásosztály politikai céljaival, világnézeti felfogásával. Visszatérve a pártépítési munka gyakorlata során szerzett tapasztalatokra, fel kell figyelni az elvétve tapasztalt olyan jelenségre, hocv a vezetőség a könnyebb utat választ, va azt mondja a felvételre jelentkezőnek: „Nem megy. hiszen a központi bizottsági határozat kimondja, csak fizikai dolgozókat lehet felvenni.” Ez íffv nem igaz, iiyet egyetlen határozat sem mendot; ki. Ha az illető nem megfelelő, akkor meg kell neki mondani, hogy ő személy szerint miért nem alkalmas — az alapszervezeti vezetőség megítélése szerint, de súlyos hiba a felelősséget egy nemlétező koncepcióra há-1 rítani. ELENGEDHETETLEN KÍVÁNALOM, hogy a párttag közéleti ember is legyen, vagy leegyszerűsítve ezt. társadalmi tevékenységet folytasson. Ezzel kapcsolatban egy számadat ismertetése kívánatosnak tűnik: az 1973-ban felvett párt-; tagok közűi tizennégynek semminemű társadalmi! funkciója,' megbízatása nem volt. Jogosan vetődik fel a kérdés, akkor minek alapján foglaltak állást az ajánlás mellett a ve-: zetőségek, és minek alapján döntött a felvétel mellett a taggyűlés? Vagy bontsuk tovább a kérdést: minek a figyelembevételével veszünk fel egyik esetben, és minek a figyelembevételével utasítunk el a másikban — azonos feltételek mellett? Másik tapasztalt jelenségé ha a vezetőség nem mer, vagy nem akar állást foglalni, akkőr minden további nélkül taggyűlés elé terjeszti a felvételi kérelmet. Sok esetben a taggyűlés sem akarja „megbántani” a jelentkezőt, felveszik. A felsőbb pártszerv kerül ilyenkor súlyo- dilemmába, amikor felülbírálnia. esetleg megváltoztatnia kell az alapszervezét döntését. De miért kell idáig jutnia az ügynek? A NEVELÉS NEM RÖVID FOLYAMAT. Azzal, hogy valaki elérkezett' a jelentkezésig, a kérelemig, hatalmas lépést tett meg, de csak az első lépést. Ekkor kell megbízni különböző társadalmi, politikai. feladatokkal. Hangsúlyozni sem szükséges, mekkora flgvsl».. met kell fordítani a kommunistává nevelésre és azután a pártba való felvételre. De azt is hozzá kell tenni, hogy a pártba való felvétellel a nevelés még nem zárult le, az a párt soraiban tovább folyik, mert a nevelés, a kommunistává levés folyamat. A jelentkező bizonyítsa be. hogy képes kommunistává válni. S ha erre egy idő után valóban alkalmasnak bizonyul, akkor megnyílik számára az út a párttagság felé. Következetesség és nagyfokú felelősségérzet, ez ami mindenekföl-tt kívántatik az alapszervezeti vezetőségektől és a pártszervektől. Megérteni és megértetni a novemberi határozat és pártunk egész politikájának lényegét. Ami a pártépítés kérdését illeti, törekedni a Párt munkásjellegének erősítésére, de ez ne jelentse azt, hogy valaki méltatlanul kerüljön be a pártba csak azért, mert fizikai dolgozó és ne jelentse ezt sem, hogy valaki, alkalmassága bár megvan. ne lehessen párttag csak azért, mert szellemi munkát. végez. Differenciált és felelősség- teljes munkát kíván ez. de pártvezetőségeink, -szerveink és -szervezeteink alkalmasak e feladat ellátására, amint azt a fejlődés eredményei is szemléletesen bizonyítják. Bizonyítják. mert a jelze+t gondok egyáltalán nem jellemzőek, jelzések csupán, a jel’^m- ző az egyenletes, a céltudatos munka eredményeként megvalósuló fejlődés. LETENYEI GYÖRGY 1974. június Jelentősen emelkedett a magyar textilexport
