Tolna Megyei Népújság, 1974. június (24. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-14 / 137. szám

T I Néhány szekszárdi tapasztalat a káder- és személyzeti munkáról A SZEKSZÁRDI VÁROSI PÁRT ALAPSZERVEZETEK­BEN ebben az időszakban rendkívül fontos taggyűlések­re kerül sor. Az alapszerveze­teknek eddig mintegy egyhar- mada már megtárgyalta a Köz­ponti Bizottság 1973. novem­ber 28-i határozatát a káder- és személyzeti munkáról, min­denekelőtt a vállalati, hivatali, intézményi, iskolai tevékenység vetületében, a többi alapszer­vezetben ezután tárgyalnak er­ről a kérdésről. Általános kö­vetkeztetéseket levonni még korai lenne, azonban hasznos­nak tűnik emlékeztetni a vá­rosi pártbizottság ezzel a té­mával foglalkozó ülésének né­hány megállapítására, vala­mint közelebbről vizsgálni egy alapszervezet taggyűlését, ahol a vállalati káder- és személy­zeti munkát tárgyalták. Szekszárdim az alapszerve­zetek véleményezési listáján 1300 vezető beosztású dolgozó szerepel. Érthetően fontos kér­désként szerepelt azon a párt­bizottsági ülésen, amely a vá­rosban folyó káder- és sze­mélyzeti munka tapasztalatai­val és a tennivalókkal foglal­kozott. A pártbizottsági ülés beszá­molója — ezt alátámasztották a hozzászólások, és az eddigi taggyűlések tapasztalatai is_— hangsúlyozta, hogy a vezetők­kel szemben növelni kell a kö­vetelményeket, mert az élet egyre magasabb mércéket ál­lít az emberek, különösen a vezető beosztásban lévők- elé. ’Sok szó esett az úgynevezett hármas követelményről. Meg­állapította a pártbizottsági ülés, hogy a vezető beosztá­súak döntő többsége mind a politikai alkalmasságot, mind a szakmai képzettséget, mind pedig a vezetői készséget te­kintve. megfelel a követelmé­nyeknek. Elenyésző azok szá­ma. akik gondot jelentenek. Sajnos találkozni olyan veze­tőkkel, akik nem fogadják el a bírálatot — különösen ha az „alulról” jön —, mások megtorolják a kritikát, ha ki­finomult módszerekkel is, me­gint mások semmibe veszik az üzemi demokráciát. Velük szemben messzemenően alkal­mazni kell a bírálat eszközét, amennyiben ez nem elég, a leváltásuktól sem szabad visz- szariadni. AZ EDDIG LEZAJLOTT TAGGYŰLÉSEK úgyszólván mindegyikén, de már - a párt­bizottsági ülésen is kiemelten került szóba a nők és a fia­talok vezető funkcióba állítá­sának ügye. Szekszárdon pil­lanatnyilag a helyzet biztató­nak mondhaíó. A városban lé­vő munkahelyeken 8300 nő dolgozik. Hat százalékuk veze­tő beosztásban van, zömmel középvezetők. Tizennyolc szá­zalékuk állami vagy szakmai tanulmányokat folytat, har­minc százalékuk párt- és tö- megszervezeti oktatás kereté­ben tanul, ideértve a felső és középszintű oktatást is, végül tizenöt százalék végez aktív párt- és társadalmi munkát. Jelentős előrelépés történt a nők vezető funkcióba állításá­nál, noha az eredmény még mindig nem ad okot megelége­dettségre. Ugyanez mondható el a fiatalokról is, azzal meg­toldva. hogy az ütem fokozása elengedhetetlen. Ami a vezetők képzettségét illeti, néhány számadat ismer­tetése kívánatosnak látszik. A vezető állásúak, pontosabban azok politikai végzettsége, akik a pártbizottság hatáskörébe tartoznak, kielégítő képet mu­lat, A városi tanács vezető ká­dereinek 72, a tömegszervezeti vezetők 80 százaléka végzett . felső- vagy középfokú politikai iskolát. A gazdasági vezetők­nél ez az arány 54 százalék. Jelenleg 33 fő esti egyetemen, illetve szakosítón tanul. Felső­fokú állami iskolai végzettsé­ge a vezetők több mint 51 szá­zalékénak van. Visszatérve a nők arányára: első számú vezető nő Szek­szárdon tíz van, vezetőhelyet­tes pedig 39. Az osztályvezető nők száma 113. A pártbizottsági ülés teljes bizonyossággal állapíthatta meg azt, hogy a vezetők döntő többsége megfelel a kívánal­maknak. Egy nagyon elenyésző kisebbségnél azonban jelent­keznek problémák Ezek közül kiemelnénk a következőket: a csoportérdek előtérbe helyezé­se az össztársadalmi érdekkel szemben, az önzés, az anya­giasság és a hatalommal való visszaélés. A pártbizottsági ülés megfelelő határozatokat hozott a hibák felszámolására, s megállapította, ha szükséges, azoknak leváltásától sem kell visszariadni, akik hibáiktól képtelenek megszabadulni. Lényegében a pártbizottsági ülés megállapításait tükrözte a gabonafelvásárló vállalat pártalapszervezetének taggyű­lése is. Évenként egy alkalom­mal vezetőségi ülésen és tag­gyűlésen tárgyalták a káder­munka tapasztalatait és a kap­csolatos feladatokat. A káder- és személyzeti munka, a fel­sőbb pártszervék határozatai és az alapszervezeti tevékeny­ség következetessége eredmé­nyeként az utóbbi években je­lentősen javult. A különböző vezető funkciók többségében a hármas követelménynek megfelelő emberek dolgoznak. Az utóbbi években nőtt a kö­zép- és felsőfokú politikai végzettséggel rendelkező veze­tők száma. A négy első számú vezető elvégezte, illetve végzi az estj egyetemet, az osztály- vezetők, egységvezetők és osz­tályvezető-helyettesek közül hatan elvégezték, hárman most végzik az esti egvetemet, il­letve tanulnak a szakosítón. A csoportvezetők és a fonto­sabb beosztásban lévő dolgo­zók közül 83 dolgozó végezte ei a marxizmus—leninizmus esti középfokú iskolát, jelen­leg tizennyolcán tanulnak itt. Az arány igen kedvezőnek mondható. A KEDVEZŐ ARÁNY MEL­LETT azt azonban kénytelen volt megállapítani a taggyűlés. hogy néhányam elzárkóznak a politikai művelődés elől, éppen azok közül, akik számára pe­dig az eszmei felkészültség el­engedhetetlen. hogy vezetői fel­adatuknak meg tudjanak fe­lelni. Feltétlenül helyesnek kell értékelni a taggyűlési beszá­molónak azt a megállapítását, hogy a szakmai felkészültség, a hozzáértés elbírálásánál fi­gyelembe kell venni a gyakor­lati munka során szerzett ta­pasztalatokat. Ennek a megál­lapításnak viszont csak az ad fedezetet, hogy a gabonafel­vásárló vállalatnál, a hatáskör­be tartozó vezetők közül he­ten rendelkeznek felsőfokú állami iskolai végzettséggel és a pártszervezet fontos felada­tának tartja a vezető beosztású dolgozók szervezett és folya­matos továbbképzését. A beszámoló és a taggyűlés a véleményezési jogkörbe tar­tozó vezető beosztásban dolgo­zók döntő többségénél olyan megállapítást tett. hogy táv­latokban is alkalmasak fel­adatuk ellátására. Ugyanakkor azt sem titkolta, hogy néhá- nyan nem képesek ellátni fel­adatukat, tehát a káderután­pótlás terén -kad tennivalója a párt- és gazdasági vezetés­nek. A TANULSÁG MIATT és a helyes következtetések levo­nása érdekében mondjuk el az idézett vállalatra hivatkoz­va, hogy a gyakorlat helyesnek igazolta azt a politikát, misze­rint a párttisztség kivételével minden funkciót betölthet pár- tonkívüli is. Viszont körükben hatványozottan jelentkezik idegenkedés a politikai mun­kával és a politikai továbbkép­zéssel szemben. Nemegyszer találkozni azzal a szemlélettel, hogy csak a szakmai tudás a fontos, a politikai műveltség elhanyagolható. Feltétlenül kiemelten kell szólni a gabonafelvásárló vál­lalat taggyűlésének egy témá­járól. Nevezetesen arról, hogy a vállalatnál egyértelmű tö­rekvés a kádermunka demok­ratizmusának erősítése. Úgy ítélte meg a taggyűlés, hogy helyes a vezetők beállítása, véleményezése, minősítése előtt széles körből, a dolgozó kol­lektíváktól. a beosztottaktól információkat gyűjteni. Egyéb­ként a pártvezetőség olyan ta­pasztalatokat szerzett és a tag­gyűlés is ilyen értelmű megál­lapítást tett. hogy a bírálato­kért ha általában nem is lel­kesednek a megkritizált veze­tők, de többségük levonja a megfelelő tanulságot, igyek­szik javítani munkáján, addi- gi magatartásán változtatni. A táborozás — népszokás. A néprajzosok. ezzel ugyan aligha értenek egyet, de az idegenforgalmi szakemberek annál inkább. Világszerte. Ha valaki éppen gúnyolódó ked­vében van, akkor élceket is faraghat a városlakóról, aki kimegy „a természet lágy ölé­re'1 és lakókocsit vonszol gép­járműve mögött, gázpalack, hordozható tv, magnó, hűtő- szekrény és az abban hűtött sörökkel együtt. Tehát kiviszi azt az életformát, ami elől me­nekülni akar, oda. ahová me­nekül. Az előbbiek helyességét bárki igazolhatja, aki valaha is végigbotladozott valame­lyik balatoni kemping sátor- kötelei között és csodálkozott azon, hogy ki-ki miért kí­ván úgy „egyedül” lenni, hogy szomszédját lobban Malija hor­kolni, mint bármely panelház lakója. Mi azonban nem itt tartunk (Balatonunk sincs, csak Domborink). sőt alig va­lamivel ezelőtt egyáltalán semmink sém volt: — Dombo­rink sem. Ha az újságíró dr. Bercsényi Vincével, a Tolna Tourist néven fokozatosan be­vezetődő megyei idegenforgal­mi hivatal vezetőjével beszél­get, akkor rádöbben arra is; hogy kempingünk sincs. I A kemping különböző jog­szabályokban lefektetett kö­telmeknek keli hogy megfe­leljen. Akik tíz éve Domboriban még teheneket láttak legelni, a mai látványtól azt vélhet­nék, hogy kemping van előt­tük. — Első osztályú nyaraló­házak csupán, — mondja dr. Bercsényi Vince. — Aligha valószínű azonban, hogy az elnevezés a fontos-e. Sokkal* inkább az emberi igények ki­elégítése fontos, táborozási, vagy ehhez hasonlatos keretek között. Úgy vélem, hogy a víz­parti helyeké a jövő. — Tehát beszéljünk Dombo- riról • — Beszéljünk! 1969-ben 1970 vendégéjszakát töltöttek itt. 1970-ben 2936-ot, a következő évben 3030-at. Aztán jött a tiszai árvíz, amikor az jdegen­A KÁDERUTÁNPÓTLÁS, új emberek, nők és fiatalok ve­zető tisztségbe állítása kiemel­ten szerepelt a taggyűlési be­számolóban. Figyelemre méltó az a megállapítás, hogy az utánpótlást nem minden eset­ben célszerű kívülről megol­dani. általában helyesebb, ha a vállalat saját dolgozóiból ne­veli ki a majdani vezetőket. Idézet a beszámolóból: „A ve­zető beosztásúak megítélésénél érvényt kell szerezni annak, hogy akkor jó egy vezető, ha mellette minél több vezetésre alkalmas munkatárs nevelődik, fejlődik.” Ami a speciálisan vállalati kérdéseket és feladatokat il­leti. e cikk keretében nem szükséges rájuk kitérni, a tag­gyűlés mind az eddigi eredmé­nyek továbbfejlesztése, mind a hiányosságok megszüntetése érdekében határozatokat ho­zott. A beszámoló, a taggyűlés vitája és a hozott határozatok arról tanúskodnak, hogy a ga­bonafelvásárlónál kiegyensú­lyozott, céltudatos káder- és személyzeti munka folyik, ami annak eredménye, hogy mun­kájuk alapjának a Központi Bizottság, valamint a megyei és a városi pártbizottság kap­csolódó határozatait tekintik. — és koktélhajóról forgalmi hivatalok, érthető okból, szűkölködtek az autó­buszokban. 1972-ben az ered­mény csak 2785 vendégéjsza­ka volt. Odáig egy 44 férőhe­lyes motelban, a következő esztendőben már két 98 férő­helyesben. Tavaly 5250 ven­dégéjszaka szerepelt a statisz­tikában, ami... — Nagyon szerény szám! — Természetesen. Igen! Csak­hogy azzal is számolni kell, hogy Tolna megye — minden tájképi szépsége, vonzereje el­lenére — idáig nem szerepelt az idegenforgalmilag „jegy­zett’ tájegységek között. — Az idegen, maradjunk a szónál, „forog”. Ki az idegen? — Akinek egy tájegység új. Elsősorban a belföldi, bár külföldiekre vonatkozó ada­taink se rosszak. 1971: 540, 1972: 780, 1973: 1200 vendég- éjszaka. — Tavaly beszéltünk Dom­boriban egy elzászi társaság­gal. Azért jöttek ide, mert itt nyugton lehetnek. — Mások is. Az egyházas- rádóci iskola évek óta ide hoz­za táborozni gyerekeit. Josef Räder az NDK-beli Grosschö- nauból három esztendeje ide jár. Ugyanígy a drezdai Kurt May családja és Hauenschat- zerék. A budapesti Fehér família harmadik éve rende­li meg, már januárban, egy egész hónapra a 13-os szobát. — Fejlődés? — Lesz; Domboriban még két motellal bővítjük férőhe­lyeinket, mólót építünk, csó- nakázási és horgászási lehető­ségeket biztosítunk. — A Szekszárd melletti kemping egyelőre nem tűnik túlságosan vonzónak..: — Talán! Ez az átvonuló forgalom megállítása érdeké­ben készült és a 6-os út mel­lett Jugoszláviától Budapestig hasonló nincs. Tervek kerülnek elő. A Sió partján már készen van a ki­kötő. ahol július első hetétől kiköt és esti koktél-kirándulá­sokra viszi a vendégeket az Idegenforgalmi Hivatal „Ge­Rossz időben is megy a munka Bonyhádon a KISZ felhívás Sára ebben az évben százhaté van fiatal jelentkezett építőé táborba. A résztvevők első — ötvenkilenc fős.— csoportja hétfőn látott munkához. No­ha az időjárás kedvezőtlen, a vállalás teljesítése jól halad. Az Istók brigád egy főre jutó napi teljesítménye 63, a Kisz- ler brigádé 78, a Varsányi brigádé 98 forint. Az építő­tábor résztvevői valóban köz­érdekű feladatok végrehajtás sán dolgoznak. A Perczel- kerten át telefonkábel fekte­tésében vesznek részt, a Vas­vári Pál és a Dózsa György utcában a járda régi téglabur­kolatát betonra cserélik, sport­pályát építenek a Vörösmarty általános iskolában. Az ifjú- kommunisták ezen a n3'áror* tervük szerint kétszázezer fo­rint értékű társadalmi munká­val járulnak a nagyközség­fejlődéséhez. Biizabemutató Búzabemutató volt kedden; szerdán és csütörtökön, a Sze­gedi Gabonatermesztési Kuta­tó Intézetben. A meghívott! szakembereket különösen érde­kelték azok a meghonosítási kísérletek, amelyeket Olasz­országból, Törökországból, Franciaországból, Mexikóból hozatott különleges fajtákkal folytatnak. menc” hajója. A vendéglátó­ipari ellátást a Pannónia Vál­lalat biztosítja. — Koktél? Ez egy kissé bor­sos árúnak tűnő kifejezés. — Nem biztos! Az viszont biztos, hogy az ifjúság turiz­musának elősegítése érdekében éppen Szekszárdon kemping­ben 30 forintért kulturált szál­lást tudunk biztosítani. — Szekszárd a megye szék­helye, de ne.m a megye... — Valóban! Dombóvár ta­nácsát csak köszönet illeti azért, hogy a gunarasi fürdő mellett három hektárnyi köz­művesített telket bocsátott rendelkezésünkre, a jövőre belépő kemping és 50—55 fé­rőhelyes motel céljaira. A kemping a leendő csónakázó­tóval határos lesz. — Bocsánat a kérdésért! Miből? — Saját erőből és a már rendelkezésünkre bocsátott öt­venszázalékos állami támoga­tás jóvoltából. — Szekszárd és Dombóvár, két város. Más lehetőség nincs? — 1971-ben a megyei ta­nács vb határozatot hozott, mely szerint a főbb áteresztő forgalmú utak mellett a köz­ségek kötelességüknek kelle­ne hogy tartsák a haegfelelő táborhelyek kialakítását. — Hol történt ez meg? — Csak Dunaföldváron. Itt a „török-torony”, a termál­fürdő és a horgászási lehető­ségek szinte mindent kínálnak, ami idegenforgalmi szempont­ból csak hasznosítható lehet. A nagyközségi tanács érdeme, hogy élni igyekszik a lehető­ségekkel. — Versenyezhetünk valaha is a Duna-kanyarrál ? — Soha! Nem is ez a cél. A cél egy idáig elhanyagolt idegenforgalmú megye meg­ismertetése belfölddel és kül­földdel egyaránt..-. — Fedezzük fel Magyaror­szágot? — Mielőbb! De Tolna me­gyét is érdemes.i. Ordas Iván* . LETENYEI GYÖRGY Kempingekről beszélgettünk ♦

Next

/
Thumbnails
Contents