Tolna Megyei Népújság, 1974. június (24. évfolyam, 126-151. szám)
1974-06-13 / 136. szám
Kcmpingtalálkosó Balatonssemesen közül valaki kitalálta, hogy egy szál gitárral járjuk végig a sátrakat és csalogassuk ki a fiatalokat énekelni. Az ötlet bevált. Lelkesen, tiszta szívből énekeltük a népdalokat, a pol- beat-számokat. Az ismerkedési estből ígv lett valóban az, ami a célja volt: barátságkötés. Másnap kezdődtek a versenyek. Egy időben folytak a kispályás labdarúgó-mérkőzések és az asztalitenisz-versenyek. Akinek éppen nem akadt semmi dolga, az napozott. vagy fürdött a Balatonban. Este sétahajózás volt. beat-zene, tánc a hajón. Ä harmadik napon játszották a döntő mérkőzéseket és k.io oltották a díjakat is. Jövőre íj Velencei-tónál rendezik még az ötödik ifjúsági kemping- találkozót, Agúrdon verik fel a sátortábort. NAGY VENDEL Fiatalokról — öregesen Tó harmincöt évvel ezelőtt úgy néztem néhai dr. Zi- " mándi tanár úrra, mint egy Matuzsálemre. Én akkor 135 centi magas lehettem, ő ISO, és mindehhez enyhén őszülő, szemüveges, harminckét éves ember, csak tíz egynéhány esztendővel fiatalabb az apámnál, tehát valóságos aggastyán. Másként szólva: — nem tudtam megítélni a tényleges kort, és ezzel napjainkban is nagyon sokan vannak így. A maholnap tizenkilenc éves lányomra, meg leszerelő mostohafiamra gondolok, akik (időnként) olyan tapintattal bánnak velem, mint egy enyhén szenilis vénemberrel, akinek meg kell magyarázni a világ dolgait. Attól félek, hogy ez nincs egészen így, de most nem bizonyítékokat akarok keresni, hiszen mindez egészen másról jut eszembe. Legutóbb két fiatal nyomdásszal beszélgettem, huszonévesekkel. Utánuk másokkal is, és beszélgetésünk tárgya nagyjából mindig ugyanaz volt: — nem unnak-e, vagy ha igen, mennyire unnak bennünket, akik az ötödik „X” táján, kissé félve ugyan a szív- infarktustól, de még bizakodunk abban, hogy talán a hatodik „X" derekáig is eljutunk. Évekkel ezelőtt meglehetősen meddő „nemzedéki vita” folyt irodalmi hetilapunk hasábjain. Eszembe se jutott valami hasonlót feleleveníteni, hiszen pofon egyszerű tudomásul venni, hogy a nagyapák nemzedéke más tapasztalatok, küzdelmek és örömök emlékét hordozza, mint aZ apáké, akik ismét másokét mint fiaik. Tegnapelőtt, vagy tegnap valamennyien voltak „mai fiatalok’’, ami elé ha ódat esszük a „bezzeg a...” kezdetű sóhajt, akkor eljutunk a leer: r' ább panaszok egyikéhez. Fiatal beszélgető társaim udvariasaié voltak és nagyjából arról sikerült meggyőzniük, hogy nem unnak bennünket jobban, mint néhány évtizeddel ezelőtt mi a jelenlegi korunkban lévőket. Állítólag nem is mondjuk olyan sűrűn, hogy „Bezzeg a mi időnkben!”, ami lehet igaz, de lehet, hogy csak tapintat. Ar-a véletlenül se hivatkoztak, hogy ugyanakkor lehet mögöttünk némi élettapasztalat, amiből ha nem is mindent, de egy s mást érdemes leszűrni. Nagyon sürgősen visszadobták azonban a labdát és megkérdezték. hogy én mennyire tudom elviselni őket. Valahogy így: Néhány héttel ezelőtt egy — még meg nem jelent — 11 terjedelmesebb tanulmányt írtam, melyben úgy jellemeztem megyénk székhelyének lakóit, hogy „egymás mellett élünk, de nem együtt”. A legkülönbözőbb okból, helyről, forrásokból örökölt hagyományok jóvoltából sokkal jobban elszigetelődünk egymástól, mintsem, az kívánatos lenne. Az északi és déli kertváros lakója a Bartina-belitéi, az Oncsa telepi az Ivánvölgyben élőktől, orvos a tanártól, műszaki értelmiségi ismét mástól. Ellenpéldaként a fiatalokat tudtam felhozni, ifjúsági klubban, Babits-presszóban, FUK-ban szerzett tapasztalatok alapján, ami jó, előre mutató, örvendetes és talán része van benne, hogy nem éltünk hiába. Aztán számtalan dolgos, meglettebb, vagy idősebb parasztember és kétlaki példája jutott eszembe. Ők azért, mert inat szakasztó munkájuk célja nem életük szebbé tétele (a gyerekeik életére ez már nem vonatkozik!), hanem a munka maga. Ezt próbálom keresni, de o legjobb akarattal sem találom meg a „mai” fiatalokban, ami felett ismét nem tudok keseregni. Hogy felületesebbek, mint mi? Ki nem volt az húszéves kora táján, amellett, hogy ez nem is egészen biztos. Rohanóvá vált és egyre rohanóbbá váló életünk más felkészültséget kíván, mint a XIX. század eleji. Akkor az antik klasszikusok tudása szinte egyértékű volt a „művelt ember” rangjával, ma — fogyatékos műszaki, technikai, sőt részben természettudományos ismereteimmel — sokakkal együtt egyáltalán nem vagyok meggyőződve arról, hogy ezt a jelzőt joggal használhatom-e önmagámra. (Most vem akarok hivatkozni ki-mit-tud jellegű vetélkedők „extra-klasszisaira"). Tömörítve az elmondottakat: egyáltalán nem unom, legfeljebb néha kissé irigylem a fiatalokat. De persze a helyemet csak akkor óhajtom átadni bárki másnak, amikor a múló évek száma, vagy a végső szükség rákényszerít. Ennek a rovatnak a szerkesztője úgy vélekedett, hogy talán érdemes lenne megtudni egy-két másfajta véleményt is, „öregekről — fiatalosan.” ORDAS IVÁN Közel száz fiatal szakmunkás és ipari tanuló küldte be munkáit a KISZ megyei bizottsága által meghirdetett „Mestermunkák és vizsgaremekek” pályázatra. A pályázat anyagai hétfőn Tolnán, a pamutszövőgyárban rendezett ifjúmunkás-tanácskozáson állítottak ki, m<u- hemutatják Pakson a Duna menti fiatalok találkozóján. Ekkor kerül sor a zsűrizésre is. A KISZ Központi Bizottsága és az Express negyedszer rendezte meg ezer dolgozó fiatal részvételével az országos ifjúsági kempingtalálkozót. Minden évben máshol tartják, idén Balatonszemesen. a Hullám kempingben verték fel a sátrakat. Az ország csaknem minden megyéje képviseltette magát. A különböző KISZ- szervezetek jól működő aktívái, sportolók és a klubok képviselői jöttek el. Tolna megyéből a Fiatal utazók klubja kapta a meghívást. Az első napon a szálláshely elfoglalása után az ünnepélyes tábornyitásra került sor. A háromnapos találkozó a sport jegyében zajlott le. Az ismerkedési esten fellépett Sándor György humorista. Dinnvés József és a Tolcsvay- egvüttes. Utána tánc. következett. Sajnos a zenét magnó szolgáltatta és ez meglátszott a hangulaton. A FUK-osok Játszya, dalolva Jól szórakozott annak a hangversenynek a közönsége, amelyet a dombóvári József Attila Általános Iskola mellett működő klubkönyvtárban rendeztek. A legnagyobb sikere Rábai Szilárdnak volt, aki még csak negyedik osztályos, de máris szépen zongorázik. Sok tapsot kaptak az óvodások, az úttörőkórus, a citerazenekar meg a negyedikesek kamara- kórusa és tánccsoportja is. KOVÁCS ÁGNES | Fiatal modellezők versenye A résztvevők sportszeretetérő! felkészültségéről tanúskodó repülőmodellező-versenyeket tartott áz MHSZ. A Szekszárdion lebonyolított körrepülő-versenyen a műrepülő kategóriában Palguta József (Szekszárd); a sebességi kategóriában Gajdos Jenő (Szekszárd), Puskás Mihály (Szekszárd) és Palguta József (Szekszárd); a túra kategóriában a Palguta— Gajdos páros és a Puskás— Kenyeres páros ért el helyezést. A Madocsán megtartott országos meghívásos vitorlázórepülő-modellező verseny három legjobbja Kenyeres Ernő (Szekszárd), Hauwasser József (Bátaszék) és Palguta József (Szekszárd) volt. Öcsényben e hónap 24-én a rádióirányítású segéd motorosre- pülőgép-modellezők versenyét tartja az MHSZ. Az én szakmám : — Nehéz volt a pályaválasztás. Először, az általános iskola elvégzése után kereskedelmi szakközépiskolába akartam jelentkezni, hogy az érettségit megszerezzem. Nem így történt, de ez nem csak rajtam múlott. Barátnőim beszéltek rá, hogy tanuljak inkább szakmát, előbb keresek. Elfogadtam az érvelésüket, és gondolkodni kezdtem, mi lenne a legalkalmasabb szakma? Nyilván, az ember arra gondol először, amit valahonnét ismer, vagy hallott róla,. A kereskedelem nemcsak azért volt ismerős, mert boltba jártam, vásároltam, hanem mert édesanyám is eladó. — Igen, a bemutatkozás. Egészen elfeledkeztem róla. Kuti Máriának hívnak, két hónapja mentem férjhez, így az új nevem Beke AntaLné. .Visszatérve a szakmámra, elmondhatom, simán mentek a dolgok. Az általános iskola elvégzése után a szakmunkás- képzőbe jelentkeztem, bolti eladónak. A felvételi vizsgán megfeleltem, felvettek. A Tolna megyei NépboU Vállalat tanulója lettem. A kötöttáruk vonzottak, és már tanuló koromban, a gyakorlati időiszak alatt is itt éreztem magam a legjobban, a Korzó Áruház női kötöttáru osztályán. A szakmunkásvizsgát 1971 tavaszán tettem le. Utána a Korzó Áruház eladója lettem. A fizetésem két részből tevődik össze, az egyik az alapfizetés, a másik pedig a jutalék. Akkor, a szakmunkásvizsga után, 950 alapot kaptam és rá a jutalékot. Tavaly emelték az alapbéremet 1100 forintra. Ez így önmagában persze kevés, de minden hónapban rájön legalább 500— 600 forint jutalék. így fizetésem átlagban eléri a havi 1600—1700 forintot Hogy mi a munkám? Mivel az áruház nem önkiszolgáló rendszerű, a legfontosabb feladatom a vásárlókkal való foglalkozás. Segítenem kell az áru kiválasztásában, a méretek megállapításában. Itt, a női kötöttáru osztályon pulóvereket, kardigánokat, mellényeket. kötött ruhákat árusítunk. A választékunk jó, s eddig nem hallottam különösebb panaszt a vevőktől az áruk minőségére sem. Ha már a vevőknél tartunk, róluk is beszélnem kell. A szakmámmal jár, hogy nap mint nap másokkal kell foglalkoznom, más és más igényeket kell kielégítenem. Szeretem, az embereket. s ennyi gyakorlat után — ne mosolyogjon, három éve csinálom és ez nem kis idő — az eladó elég jól ismeri a vevőket. Milyenek a vevők? Mindegyik más. Van például olyan vevőnk, aki szinte mindennap bejön, körülnéz, de nem vásárol. Legalábbis nem mindig. Én mégis ezt a típust szeretem, hiszen régi kereskedői igazság, hogy az érdeklődőből, a kíváncsiból előbb- utóbb vevő lesz. Érdekel a forgalom? Természetesen igen. Elsősorban azért, mert a fizetésem szorosan összefügg a forgalom alakulásával, és ha több a bevétel, több a fizetés is. De ezen túl mint minden kereskedőben, bennem is megvan a becsvágy, hogy minél több árut eladjak, minél több vevőnek megpróbáljak a magam módján örömet szerezni. Mit mondhatok a munkahelyi kollektíváról, közérzetről? Sokan vagyunk, s a több ember nyilván nagyobb alkalmazkodási készséget kíván. A munkakörülmények viszont jók, megfelelő a szociális ellátottságunk is. Végül is mindezek a körülmények amellett szólnak, hogy jó érzés megbecsült, fiatal szakembernek lenni, s nem bántam meg a választásomat. Igen, ezt is megemlítem : tavalv, tizenkilenc évesen kiváló dolgozó lettem. Feljegyezte: vj.
