Tolna Megyei Népújság, 1974. június (24. évfolyam, 126-151. szám)
1974-06-12 / 135. szám
A i % É Vagyonvédelem A kriminalistákat — és a bűnözőket — hosszú ideje foglalkoztatja, lehet-e tökéletes vagyonvédelmi berendezést készíteni. Az, első ilyen „berendezés” a ina is használatos — kutya. A kutya elriasztja, ,jobb esetben még meg is fogja a tolvajt. Ceylonban óriáskígyót használnak erre a célra... E sorok írója a közelmúltban a Belügyminisztérium szívességéből számos kollégájával együtt tekintette meg azokat a vagyonvédelmi berendezéseket, amelyek kifejlesztésén a minisztérium igen képzett szakemberei dolgoznak. Közülük egyet különösen érdemes — érzékenysége miatt — megemlíteni. Vagy negyvenen ültünk a bemutatóteremben. A rendőrtiszt arra kérte hallgatóságát, hogy harminc másodpercig maradjon mozdulatlan. Persze, Valamennyien- megdermedtünk, s feszülten figyeltük óránk másodpercmutatóját. A huszonötödik másodpercben megszólalt a jelzőkészülék: Meg, pedig mindössze annyi történt, hogy egyetlen egy személy kissé közelebb emelte szeméhez az óráját.. s Ezzel a berendezéssel körülbelül akkora helyiséget lehet tökéle- . tesen biztosítani, mint a szekszárdi Korzó Áruház fele. Ára? Körülbelül százezer forint. Bőségesen kínálkoznak, per- v sze, ennél jóval olcsóbb, egyszerűbb biztosítóberendezések is; például az, amely telefonnal felszerelt lakásban jelzi, hogy hívatlan látogató jár a lakástól néhány száz méterre lévő boltban, öröm arról szólni, hogy számos gazdasági vezető szakított egy társadalmilag káros nézettel. Azzal, hogy „nem érdemes biztonsági berendezésre költeni, majd fizet a Biztosító.’’ Nem titok, hogy a Belügyminisztérium és az Állami Biztosító között hosszú esztendők óta folyik a „kötélhúzás” annak érdekében, hogy az utóbbi valamilyen formában előnyben részesítse azokat a vállalatokat, amelyek megveszik, üzemeltetik a biztonsági berendezéseket. Az előny lehetne akár díjkedvezmény, akár hozzájárulás a kiadásokhoz. Angliában a biztosítóintézetek — általában — a berendezés árának negyven százalékát fizetik az ügyfél helyett. „Ohó, — mondhatná erre valaha — a szigetországban az ismertté vált bűncselekmények nem egészen ötven százalékában kerül kézre a tettes. így a kár megtérülésének esélye minimális.” A Szovjetunióban lényegese;, eredményesebben dolgozik a -tekintélyes társadalmi bázissal rendelkező bűnüldöző szerv. Míg a tőkés államokban a biztosítótársaságokat a konkurrent i a is készteti különféle kedvezmények megadására, addig a Szovjetunióban — és más szocialista államban — nincs konkurrenciaharc. Ennek ellenére a Szovjetunióban immár két biztosítóintézet működik. Az egyik a mi Állami Biztosítónkhoz hasonló; a másikban 'együtt dolgoznak a biztosítási szakemberek, a rendőrök, a technikusok. Ez utóbbi intézmény anyagi és technikai biztonságot nyújt ügyfeleinek; a hagyományos; csak anyagit. A modernebb intézmény — ezen felül — gyorsabban rendezi a kárt, mint a régi. Sajnos, az Állami Biztosító tiszta bevételéből eddig nem áldozott semmit arra, hogy ügyfeleit biztosítóberendezések felszereltetésére késztesse. A moszkvai GUM áruházban sok magyar megfordult ugyan, mégis kevéssé ismert, hogy milyen nagyszerű' berendezések védik ott a társadalmi tulajdont. A rejtett tévékamerák módot adnak arra hogy a vagyonőrök éber figye lemmel kísérjék a tolvaj minden lépését, és akkor és ott csípjék el, ahol nékik tetszik. Efféle tolvajfogást nem egyszer közvetített a szovjet televízió. Visszakanyarodva a filmhez írója szerint lehetséges, hogy a különös műgonddal készített biztosítóberendezést valaki — annak működési elve és műszaki adatai ismeretében — ártalmatlanná teszi. A valóságban számos, úgynevezett szabotázsbiztos biztonsági készülék létezik: olyan, amelyet üzembe helyezése után maga az alkotó sem tud többé hatástalanítani. A magyarországi érdeklődőknek szintén rendelkezésére állnak ilyen, a nyugatiaknál sok vonatkozásban korszerűbb készülékek; A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának határozata minden állampolgár kötelességévé tette a bűnözés elleni küzdelmet. Ennek a harcnak fontos eszközei azok a készülékek, amelyekről ezekben a sorokban volt szó; A berendezések azonban — természetesen — csak akkor lehetnek hasznosak, ha megveszik, üzemeltetik őket. Minden gazdasági vezető jó célt szolgál, és állampolgári kötelességet teljesít, ha nem csupán biztosítással, de technikailag is gondoskodik a társadalmi tulajdon védelméről. Borváró Zoltán Piros kártya a >I)-n Egy ügyesen kidolgozott ellenőrzési rendszer segítségével akarják elejét venni annak, hogy a küszöbön álló labdarúgó-világbajnokság során a játékosok tiltott serkentőszereket használjanak. A világ- bajnokság előmérkőzéseinél is már mindkét csapatból két-két játékosnak kell majd alávetni magát a mérkőzés után végre- hajtott dopping-ellenőrzésnek Hogy kinek kell az ellenőrző orvos elé járulni, azt a mérkőzés befejezése előtt 15 perccel sorsolással döntik el. Az így megnevezett játékost egy piros kártya átadásával szólítják fel a kivizsgálásra, amelyre legkésőbb 30 perccel a mérkőzés befejezése után kell megjelenni. Az utolsó négy együttes összecsapásánál még ennél is szigorúbb intézkedésekre kerül majd sor: az ellenőrzést 4 futballistára bővítik ki. Ezenkívül a játékvezetőnek vagy a FIFA megfigyelőjének is jogában áll egy további játékost beküldeni dopping-kontrolira. Nézeteltérések elkerülése végett minden csapatnak még a mérkőzés előtt be kell jelentenie, hogy játékosai milyen gyógyszereket szedtek az utóbbi 48 órában. A játékosoknak ki kell tölteni egy kérdőívet, amelyen fel kell tüntetni minden olyan készítményt, melyet rendszeresen fogyasztanak. Ha valakinél megállapítják, hogy doppingolták, ezt azonnal jelenteni kell rendező bizottságnak. Faültetők Moszkvai építkezések Százhuszonkét iskolát, 55 nagy orvosi rendelőt és 16 filmszínházat építettek fel Moszkvában a legutóbbi legfelsőbb tanácsi választások óta eltelt négy évben. Ebben az időszakban készült ez a Szo- kőlnyiki parkban a nagy sportpalota és az új moszkvai evezőspálya is. A szovjet főváros külső részein három hatalmas önkiszolgáló élelmiszer-áruhá- zat adtak át. A moszkvai metró vonalainak hosszúsága 16 kilométerrel növekedett. Jelenleg naponta több mint 500 család költözik új lakásba Moszkvában. Az elmúlt négy évben majdnem 2 millió moszkvai lakáskörülményei javultak lényegesen. Az idei évben 180 üzletet, 170 vendéglátóipari létesítményt és 230 szolgáltatóegységet és számos sportlétesítményt adnak át a szovjet fővárosban. (MTI). Mindig csodáltam a faültetőket, s valószínű akkor is csodálni fogom, ha már megértem a tisztes nagymamakort. Ennek oka nem egyéb, mint az, • hogy a faültetés, a jövőnek szóló foglalatoskodás. Legalábbis az' esetek többségében — és ez paradoxon — nem az élvezi az elültetett gyümölcsfák termését, aki ültette, pátyolgatta, nemesítget- te őket. A fák termőképességének teljét rendszerint akkor élik már, amikor ültetőjük a felette eljárt időtől rokkanton egészen apró napi örömökkel is beérik. A munka az ültetőnek jut. Az élvezet, a gyümölcs, a sűrű lombsátrak üdítő árnya, ar jövőnek. Ezért csodálom az erei őnevelőket vagy a gyömöl- csöskertek benépesítőit, s kívülük azokat, akik lakóhelyüket szépíteni akarván, ásókkal megágyaznak a rendszerint még igen nagy vigyázatot, gondosságot kérő facsemetéknek, aztán ki is karózzák azokat , hogy egyenes derekúak legyenek. Dombóvárott az idén 13 ezer facsemetét telepítettek, főként a termálfürdő környékén és a tüskei erdő mellett A 13 ezer csemetéből 13 ezret társadalmi munkások ültettek, közel 6 ezer suhángot pedig a vasutasfiatalok helyeztek ki. Egyszóval, nagyszerű munkát végeztek ők is és mindazok, akik még részt vettek az eddigi legnagyobb fásítási akcióban, amiből nem hiányoztak a sütőipar munkásai, de még az Apáczai Csere János Szakközépiskola diákfiataljai sem. Esemény a faültetés? De még mennyire, hogy az! Lám, még a fiatal város tűzoltói sem maradtak ki a lakóhely szépítő és védő akcióiból, mert egyéb dolguk szerencsére nem lévén — vagy ha igen, kevés lévén — megajánlották;-hogy átsegítik a kiültetett suhángokat a reményteljes helyfoglalás _ első időszakán. Azaz besegítenek a megeredés folyamatába, locsolással A megajánlás tettekre is váltódott és azért, hogy meg ne szenvedjék a holnapok árnyékát és a város egészségének védelmét ígérő fácskák a tavaszi szárazságot. Azt láthatta hát ezt követően a város lakossága, hogy a tűzoltók naponta felkerekednek egy kocsival, de nem szirénázva és indulnak Gunaras felé, meg Tüskére. A látvány nem keltett nyugtalanságot. Tudták, hogy a tűzoltók nem tűzesethez vonulnak, hanem — ahogy azt tréfásabb kedvűek hamar elhíresztelték: — „Megszoptatni a facsemetéket” — melyek azóta mintegy hálájuk jeléül is, lombot bontottak, ha még igen zsenge kölyökíombot is, de kétségkívül lombot Dús árnyékígérőt, szépet Külön is tiszteletreméltó ez a faültető kedv Dombóvárott éspedig azért, mert a fiatal fák friss, 13 ezres hadrendje odasorakozott, ahova a város és az ipartelep közötti védősáv megálmodói álmodták. Kicsinyke még ez az erdő, átlátja a szem és nem lehet benne eltévedni, aljnövényzete sém a2 igazi, amilyen majd t£z, húsz év múlva lesz, de erdő, amit mai lokálpatrióták ajándékoznak a jövőbeli lokálpatriótáknak. Gyönyörű igyekezet az ilyen,’ s tán az emberre legjellemzőbb gondoskodniakarás is az utánunk érkezőkről... — 1L — A Tolna megyei Moziüzemi Vállalat szekszárdi Panoráma Filmszínháza dolgozót vesz fel JEGYKEZELŐI MUNKAKÖRBE. Jelentkezés a filmszínház vezetőjénél du. 17 órától. ____________________(325) M ODERN 4-es SZÁMÚ PÁNCÉLSZEKRÉNY KOZULETEK RÉSZÉRE BÁV-on keresztül ELADÓ. Érdeklődni lehet: Zámbó Lászlónál Szekszárd, Munkácsy u. 17. (280) PAPP ZOLTÁN: Lépcső az alagsorba 21. A prímásoknak — a legújabb és föltétlenül hitelt érdemlő kutatások szerint — különleges készülék van beépítve a koponyájukba. Egy rendkívül érzékeny műszer, amely tévedhetetlen biztonsággal jelzi az olyan vendég jelenlétét, akinek nemcsak lehet, hanem érdemes is muzsikálni. Ez volt a város reprezentatív étterme. Ami gyakorlatilag annyit jelentett, hogy az átlagosnál valamivel magasabb árak és ugyanennyivel jobb színvonalú kiszolgálás. Ám egyben azt is, hogy a takarékos helybeliek közül csak igen kevesen látogatták. A fiatalok meg egyáltalán nem szerették. Úgyhogy a zenekar minden új arc feltűnésekor kifejezetten felvillanyozódott. A prímás fejében pedig bekapcsolódott az bizonyos készülék, és másodperceken bélül kiderítette a további teendőket. — Majd vacsora után — intett a fejével Frank. A prímás egyből alkalmazkodott a szituációhoz. Hiszen ez egyáltalán nem volt elutasítás. — Amikor én fiatal voltam, még minden lánynak volt kedvenc nótája. Magának is van? Edit töprengett néhány pillanatig, mit is mondjon? — Hát ez nem olyan egyszerű. Amit én szeretnék, azt ez a prímás úgyse tudná eljátszani. — Mire gondol? — Ismeri a Love Story-t? — Láttam a filmet is. — Nohát abból az „Egy fiú és egy lányt” ... — Csakhogy ezek itt cigányzenét akarnak muzsikálni magának. Mindenáron. És tudja... én már olyan régen nem muzsikáltattam cigánnyal egy lánynak, hogy nem szívesen zavarnám el őket innen. Kérdőleg nézett a lányra, aki most már megértette, milyen korhangulatba szeretné magát visszaringatni ez a jó képű, deresedé hajú férfi. — Hát jó — dőlt hátra a széken, miután a fehér da- masztszalvétával gondosan megtörölte száját —. legyen. De csak a maga kedvéért. És ha lehetne, akkor nagyon-na- gyon diszkréten ... Majd újabb röpke töprengés után: — Csak égy kislány van a világon,.. Meg azt. hogy: Tavasszal a Tisza, mikor kivirágzik ... A prímás már ott is állt mellettük. Mintha egy gombot megnyomva csöngettek volna neki. Alázatoskodó derékgörbí- téssei közéj hajolt Frankhoz. — Érti? — hallgatta az utasításokat. — A kisasszony azt kívánja, hogy a lehető legdiszkrétebben. Tehát halkan és messziről. Egy százast csúsztatott a zenész zsebébe: — Először azt, hogy: Csak egy kislány van a világon... Egy másikat meg a másik zsebébe. — Aztán meg azt, hogy: Tavasszal a Tisza, mikor kivirágzik... A prímás egyetlen szemöl- dökrezdítéssel ráncba szedte a feszülten és épp oly izgatottan figyelő bandát . — Művészet. Értitek? Csak tiszta művészet. És halkan, a fületek istenit! Olyan halkan, hogy csak a szívük gyökere hallja. Ő pedig előrébb lopakodott néhány lépést az álla alá szorított szárazfával. A lány elismeréssel pillantott Frankra: — Maga aztán tud bánni az emberekkel... Ahogy ezt a prímást kioktat- ta. nahát!... De ekkor- hirtelen elhallgatott. mert észrevette, hogy a. férfi érzelmileg is arra hangolódva figyeli a zenét. S bár ő nem volt túlságosan elragadtatva a cigányzenétől — ósdinak, bóvlinak, túl érzelgősnek tartotta. azért — ha némi kényszerűséggel is. de — igyekezett hangulatilag lépést tarta-. hi a férfival. Nem szerette volna egy ilyen jelentéktelen dologban való hibázássai elrontani mindazt, ami olyan jól indult és olyan reményteljesen kezdett a továbbiakat illetően is kibontakozni. — Valaha bizonyára sok lány .ablaka előtt elhúzatta ezt — mondta, amikor á zene eLhalL gatott. — Nem mondhatnám.' — Tréfál? Vagy úgy gondolja. hogy elhiszem ezt? — Kalkulálja bele a véleményébe azt is, hogy én 1944- ben, tehát huszonhat évvel ezelőtt hagytam el az országot-. Hány évesnek néz? ... Veszélyes kérdés volt. Siker is, kudarc is egyaránt lehet a dolog vége. — Nagyon rossz tippelő vagyok — szabadkozott Edit. — Feltétlenül muszáj válaszolnom? — Nem Majd én megmondom. Negyvennégy. Akkor tehát könnyen kiszámíthatja, tizennyolc voltam ... És sejtheti, .hogy kint nem mindjárt éjjeli zenével kezdtem a beillesz, kedést... — Persze, persze, én vagyok a buta ... Ezt igazán gondolhattam volna ... Csak hát tudja. minden lány fejében megfordul, amikor kap valamit valakitől — mint én most ezt a muzsikáltatást —, hogy akitől kapja, kinek és hányszor adta már az ugyanezt... De nem úgy szólt a program — változtatott ügyesen témát —. hogy vacsora után táncolni fogunk? Frank bólintott. Mehetünk. (Folytatjuk)
