Tolna Megyei Népújság, 1974. május (24. évfolyam, 124-125. szám)

1974-05-30 / 124. szám

• ' ■”» Szolnok jövőre lesz kilencszáz éves Szolnok Magyarország leg­ősibb városi közé tartozik, az alföldi megyeszékhelyek közűi az egyedüli, amely már I. Ist­ván király idejében is megyei székhely volt, és az ma is. A város a jubileum alapjául azt a ma is meglévő okleveles ada­tot használja, amely I. Géza király 1075-ben kiadott ado­mánylevelében Szolnok polgá­rait, Szolnok városbéliek föld­jét említi. A jubileumi események kap­csán Szolnok olyan városok so­rába lép be, mint Moszkva, Bratislava. Lipcse. Graz. Bled, Tahleqan (USA) és mások, amelyek eddig tizenegy ejtő­ernyős-világbajnokságnak ad­tak helyet. A IV. bratislavai világbajnokságon a célba ugrás­ban második helyezést ért el a szekszárdi származású Gyu­lai György. A Nemzetközi Repülő Szö­vetség — a FAI — kétéven­ként rendezi az ejtőernyős-vi- lágbajnokságot. Az idei. XII. rendezésére a Magyar Népköz. társaságot kérték fel. A meg­rendezésre Szolnok város és megye jelentkezett elsőként, és kapta meg a rendezés jo­gát. A világverseny fővédnöke Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter, elnöke Kiss Lajos vezérőrnagy, az MHSZ főtitkára, á rendező bi­zottság vezetője Réti Antal, az MHSZ 1 főtitkárhelyettese, a Magyar Repülő Szövetség el­nöke. A megnyitót 1974. július 28- án tartják a szolnoki sport- renülőtéren. majd augusztus 10-ig tartanak a versenynapok. A versenyszámok férfi-, női ka­tegóriában : egyéni célba ugrás 700 méterről; egyéni stílusug­rás 1800—2000 méterről; csa- pat-céibaugrás 1000 méterről. Réti Antal, a verseny ren­dező bizottságának vezetője elmondotta, hogy eddig 20 or­szág nevezése érkezett be, má­sik tizeneg" ország jelezte részvételét. így Szolnoknak mintegy 200—250 versenyzőt kell fogadni, rajtuk kívül a nemzetközi zsűri tagjait, nagy­számú hazai és külföldi érdek­lődőt. Elmondotta azt is, hogy a magyar férfi és női verseny­zők nagyon komolyan készül­nek a világbajnokságra. A fér­ficsapat tagjai közül Kovács József 2400, Nagy Endre 2870, Varga József 2570 ugrást tud­hat maga mögött, a női csapat­ból Pintér Józsefné már 930- szor ugrott. a többiek még fia­talok, többsége négyszáznál több ugrással. A hazái pályán ezúttal fiatal női csapat sze­repel, viszont figyelemre mél­tó. hogy a „gyengébb nem” az eddigi világbajnokságokon eredményesebben szerepelt, mint a férfiak: 1964 óta a világranglista harmadik-negye­dik helyét foglalja el. >- B. I. A városgazdálkodási vállalat emberei rendbe hozzák az eszpresz- szó környékét a dombóvári Hotel Dombóvár mellett. foto: G. K. I Természetbarátok Tolna megyei bábosok Oroszlányban Oroszlány e hónapban ünne­pelte várossá nyilvánításának 20. évfordulóját Ennek az év­fordulónak jegyében állították össze az 1974. évi vértesi na­pok programját is, melynek egyik kiemelkedő eseménye volt a III. dél-dunántúli báb­játékos napok rendezvénysoro­zata. Tolna megye bábművészeiét •három bábegyüttes képviselte ezen a nagy sikerű találkozón. Részt vett a bábjátékosnapo- %on a sióagárdi Fecske, továb­bá a Babits Mihály Művelődé­si Központ Csirip és Musica elnevezésű bábcsoportja. A sióagárdiak az Aranytaréjos kiskakas című bábjátékot mu­tatták be, hagyományhoz hű, •zsákbábos megoldásban és jó rendezésben. „Csirip”-ék — en­nek a csoportnak tagjai az ■óvónőképző szakközépiskolások ■közül kerültek ki — a Mackó- sors című bábjátékot mutatták be Oroszlányban, újszerű, kesz- lyűs megoldásban. Harmadik bábegyüttesünk a Musica, finely négyéves múltra tekint Vissza, már egy sornyi orszá­gos rendezvényen szerepelt ed­dig. A III. dél-dunántúli báb­játékosnapok műsorában ők Bartók: Falun című játékát mutatták be és azzal az igé­nyességgel, amit tőlük a zöm­mel szakmai közönség el is várt. Ez utóbbi bábcsoportunk egyébként részt vesz a július­ban megrendezésre kerülő IV. nemzetközi bábfesztiválon is, amit az idén Békéscsaba fo­gad. Az oroszlányi vendégszerep­lés nem versenyszerű volt, ha­nem bemutató jellegű. Ha úgy tetszik, tájegységünk legjobb bábegyütteseinek szakmai ta­pasztalatszerzésekre is módot biztosító parádéja. így tehát helyezések nem születtek. Az viszont így is tény, hogy a Tolna megyei bábosokat kép­viselő csoportok a szakvezetők és a közönség minősítése alap­ján, a legjobbak közé sorakoz­hattak. Azok közé a csoportok közé, melyeket a nevezésben fontos szerepet játszó művé­szeti ág országos és helyi irá- nyitói érdemük szerint tarta­nak számon. A megye természetbarátai né­hány év óta panaszolhatják, hogy soraik — ka nem is nagy­mértékben, de — ritkulnak. Természetesen nem kell a je­lenség miatt vészharangot kon- dítani, hiszen a megyei ter­mészetbarát-szövetség megala­kulásakor tagnak jelentkezet­tek közül sokan ma is kipró­bált „harcosai” a mozgalom­nak. A baj ott van hogy ke­vés az új és ifi jelentkező, ami egyben azt is jelenti, hogy a mozgalom nem bontakozik ki a kívánt mértékben, a társa­dalom adta viszonyoknak, le­hetőségeknek megfelelően. A Tolna megyei Tanács VB Test- nevelési és Sporthivatalának keretében működő megyei ter­mészetbarát-szövetségnél azt mondják, a jelenlegi helyzet személyi és sok más egyéb kö- rülménynék tudható be. Mondják, hogy egyre több az autós, aki a maga választotta útvonalon megy országot-vilá- got látni, s ebben is van némi igazság. Ám a mai helyzet okainak vizsgálata korántsem olyan fontos, mint az, hogy megválaszoljunk a hogyan to­vábbra? Arra tehát, hogy vár­hatóan milyen irányban és mértékben fejlődik a termé­szetbarátok mozgalma? Ezzel kapcsolatiban a szövet­ségnél kész tervek vannak, s közrejátszik ebben az is, hogy a Tolna megyei Tanács VB a közelmúltban tárgyalta a me­gye sportmozgalmának helyze­tét. Itt szó esett többek között arról, hogy a jövőben terveket kell kidolgozni a mozgalom fej­lesztésére, további szélesítésé­re. A tervekről a várható ered­ményekről Hajdics Klára, a megyei természetbarát szövet­ség titkára számolt be. Szerin­te a jövő feladata kettős. Egy­részt a személyi, másrészt a tárgyi feltételeket kell javítani ahhoz, hogy sikerekről számol­hassunk be a7 idők múltával. Ami a személyi részt illeti, az a terv. hogy elsősorban az agilis és jól képzett túraveze­tők számát növelik, akik a ter­mészetjáró túrák alkalmával értő és jó kalauzai lesznek a kirándulóknak. A jövőben úgy MEGHÍVJUK ÖNT A 25 éves jubileumán megrendezett KIÁLLÍTÁSRA Megtekinthető: Pannónia Szálló nagytermében, Pécs, Kossuth Lajos u. 5. május 30—június 2-ig. nyitva: 10—19 óráig. (575) p1 béd után. mikor elmoso- ^ gattam, kivasaltam a megszáradt pelenkákat, felesé­gem legszebb mosolyával így szólt: Lacikám, ugye elviszed sétálni Balázst. Balázs, kis családunk szeme. fénye, a másfél hónapos trón­örökös. Miatta — no meg, mert nejem, vizsgaidőszak lévén, a könyveket bujja — vállaltam otthon az általában nőinek minősített munkákat. Főzést, mosást, takarítást. De kinn az utcán? A gyereket tologatni? Ezt eddig nem tettem. Érthe­tőnek éreztem hát tiltakozá­som. amit feleségem cseppet sem értékelt, sőt igyekezett meggyőzni gondolkodásmódom maradi voltáróL — Elviszem kocsival — aján­lottam. S a slusszkulcsot zör­getve adtam tudtára, egyálta­lán nem a fiatalúr saját, négy­kerekű járművére gondolok. Szavaimra, mosolya, enyhén szólva, gúnyossá vált. Rápil­lantott az asztalon álló üres söröspohárra, majd aposztro­fálni kezdte jegyzetéből a kü­lönféle szabálysértések, bűn­tettek megtorlásaként alkalma­zott intézkedéseket. A fogház­nál tartott, mikor megadtam magam. A Bottyán hegyen lakunk, s mivel ez új település, remél­tem találok olyan utcát, me­lyet nem szegélyeznek lakó­épületek. Az első útkeresztező­désnél ei is fordultam arra, ahol múlt ősszel még szőlő- fürtöket értet a nap. Az utca Vizsgaidőszak tényleg kihalt volt, de hogy úgy mondjam, ott a közleke­dés a harckocsizóknak is di­csőségére vált volna. Fiam mégis békésen tűrte a tortúrát. Az sem zavarta, hogy a kis kocsi néha akkorákat döccent, hogy belőle majdnem kirepült. így bmdukoltam, tettetett lezserséggel — hátha valaki meglát — mikor egy kanyar­ban felbukkant, szembe velünk egy ugyanilyen szerkezet. S ami még fokozta a hasonlósá­got. a gyerekkocsi nikkelezett csövét szintén egy férfi fogta. Közeledtünk egymáshoz. Pár méter lehetett a távolság, mi­kor sorstársam megállt. Zsebé­ből cigarettát vett elő. s meg­szólalt. — Tudna adni tüzet? Készségesen kaptam elő a tűzszerszámot. Míg a gyufa kénes füstje elszállt, megkér­dezte: fiú? — Fiú — vágtam rá büsz­kén. — Az enyém is. Pillanatnyi csönd. — A felesége? — kérdezte újra. — Tanul. Szerdán vizsgázik. Felcsillant a szeme. — Az enyém is Harmadéves bölcsész. — Zsuzsa jogra jár — vála­szoltam olyan közvetlenséggel, mintha már régóta ismernénk egymás családját. , Cigarettát vettem elő. Fel­kattintotta öngyújtóját. Mo­solygott. tudtuk, az előbb a gyufa csak ürügy volt. Míg a füstöt fújtuk, eldisku­ráltunk hogy nem is olyan ördöngős dolog az a női mun­ka, s mindketten természetes­nek tartjuk, hogy ilyenkor se­gítünk az asszonyoknak. Mert mi is tanultunk, s bizony tud­juk, a vizsgaidőszak nem az a hónap, mikor az embernek gondot okoz. hogy töltse el a szabad idejét. És folyt a szó. Magyaráztuk, természetes dolog, hogy segí­tünk a nőknek. És ez cseppet sem azt jelenti, hogy a fele­ségünk uralma alatt élünk- Hogy papucsok vagyunk ott­hon. úgy táncolunk, ahogy az asszonyok fütyülnek. Csak saj. náljuk őket. És példákkal il­lusztráltuk, hogy szegények­nek most milyen nehéz. Mert kitolhatnak velük azok a rap- lis. bogaras vizsgáztatóik. Mikor elköszöntünk, mint hajdan volt egyetemisták, „sok kalappal” kívántunk szerencsét az asszonyoknak. A következő saroknál elfor­dultam a város felé. Nem za­vart már az sem. hogy isme­rősök köszöntenek csodálkozó szemmel. Mert tudtam — be­bizonyítottuk az imént egy­másnak. — hogy nem a haj­dani rabszolgák alantas mun­káját végezzük, hanem termé­szetes módon segítjük vizsga­lázban égő feleségünket. Mi, büszke férfiak. — szepesi — kívánják megoldani a túrave­zetők képzését, hogy a járási sportszervek képezzék őket, az igényeknek megfelelő számban. Ma különben 21 a szakkép­zett túravezetők száma, de en­nél jóval több kellene. Ezen­kívül tovább kell növelni a megyében működő természet­barát-szakosztályok számát i&. Jelenleg 11-et tartanak nyíl* ván, közülük az egyik legné­pesebb a simontornyai bőr­gyáré és a Tolna megyei Ta­nács VB 505. számú Ipari Szakmunkásképző Intézetéé. Akik pedig jelentkeznek a szakosztályokba és rendszere­sen fizetik az évi tagdíjat, jó néhány kedvezményt vehetnek igénybe. így túráik alkalmá­val 50 százalékos vasúti díj- és turistaházak szállásdíj-mér­séklésére van lehetőségük. Ami a mozgalom tárgyi fel­tételeit illeti, panaszra nincsen ok. Nemcsak a megyén kívül, de a megyén belül is egyre* másra új kirándulóhelyeket ad­nak át. Lapunkban is írtunk már a 6-os fő közlekedési út mellett épülő zöldövezeti terü­letről, a Sötétvölgyben részben már kialakított, részben még kialakítandó parkerdőről. A parkerdő megközelítésével van még pillanatnyilag gond. Igaz, a 6-os útnál kezdődő bekötő út építése már folyik. A sötétvöl­gyi parkerdőben különben szép sétányok, erdei sportlétesítmé­nyek várják a természet bará­tait. Hasonlóak a tervek a ge- menci vadrezervátum egy meghatározott részével is. Itt azonban a kivitelezés megkez­désének és a7 átadás dátumát még nem tudjuk közölni. Nemcsak a megyeszékhely környékén, de a járási székhe­lyeken is hasonlóak a tervek. A jövő évben kezdik majd Paks mellett, az imsósi erdő kialakítását, különböző sport- létesítmények kiépítését Ta­másiban is parkerdőt adnak majd át, s ugyanígy Bonyhá- dón. A tervek szerint a járási székhelynek Baranya megye felé eső területén olyan pihe­nőhelyet alakítanak ki. amely egy időben négyezer turista fo­gadására alkalmas. A természetbarát-mozgalom kiszélesítésére bővíteni szeret­nék a jövőben a természetba­rát-találkozók számát is. Ügy tervezik a szövetségnél, hogy évente 8—10 alkalommal ren­deznek találkozókat, s a szak­osztályok önálló túráival együtt ezek színes programot is je­lenthetnek majd a kirándulók­nak. Eddig tehát a tervek, ame­lyek egyetlen célt szolgálnak, hogy az ember még közelebb kerüljön a természethez. V, J.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents