Tolna Megyei Népújság, 1974. május (24. évfolyam, 124-125. szám)

1974-05-30 / 124. szám

o Ha másról nem, arról feltét­lenül észre veszem a tanév vé­gét, hogy a zsidótemplom, a múzeum környékén újból lá­tom. tanárnő nógatja a há­mész kisfiúkat, kislányokat valamelyik közeli, távoli köz­ség hetedikes, nyolcadikos ta­nulóit. akik Szekszárdra jöt­tek országot-világot látni. Né­zem őket szeretettel, és most éppen némi töprengéssel. A kis csapat beóvakodik — ne­vezzük így — a kultúra egyik boltjába. A kirakaton keresztül jól látom, hogy odabent a gyere­keket macskaléptű álmos kö­zöny fogadja. De hát miért, mi fogadná? Hosszú külföldi cigaretta, elő­kelő álmatag pöccintések ... No, igen. Ezek csak falusiak és egy „kultúrabolt” nem fog leereszkedni hozzájuk. Elvég­re hol élünk? A kis csapat kivonul a kul­túraboltból. s félek, oda többet nem teszi be a lábát egyikő­jük sem. o Ma kapjuk ki az obsitot, új­ságolja Pista és indul a mű­velődési központba. Reggel magam is láttam a fák alatt hűsölő. 'korán érkezőket. Arra gondoltam, valamilyen megyei tanácskozásra gyülekeznék. Szóval: obsit. Elbúcsúznak a katonakortól, s ez az első meg­rendülés. hogy mólóban a fér­fikor. közeleg az öregkor. Néztem az egyidős arcokat, némelyik hatvanévesnek, né­melyik negyvenévesnek mu­tatja magát. Mitől maradt fia­tal az egyik, s mitől vénült meg a másik? Jó lenne tudni miért jut az egyik embernek kétannyi, a másiknak félany- nyi a szenvedés-átlagból. Az egyik ötvenéves ember arcán, vállán hatvan esztendő, a má­sik ötvenéves ember arcán, vállán mindössze negyven esz­tendő. ..............— H ol itt az igazság? Feleljen, mondja meg aki tudja. o Érdekes, először veszem ész­re, hogy mennyi a városban a szabad foglalkozást űző ma­gánzó. Maszek autóból szállnak ki. rázzák a sluszkulcsot, ácso­rognak. ténferegnek, bevásá­rolnák. Úgy látom, ahogy so­kasodnak a maszek autók, úgy nő a magánzók, a szabad fog­lalkozást űzők száma. De hát istenem: az a fontos, hogy ne maradjon el a szöve­gelés a munkafegyelem meg­szilárdításáról. Ismerőst látok ráérősen; most. délelőtt kilenckor porosz- kál a munkahelyére. Húsz-va. lahány éves aggastyán, kész, életében mindent elvégzett az. zal. hogy megfelelő hivatalhoz jutott. Hátralévő életében sem­mi dolga, kényelmesen beren­dezkedett a lajhárkodásra. De mi lesz. ha egyszer elfogy fő­nökei türelme? Képtelenség: miért fogyna el, hiszen mi humanisták vagyunk, és hi­szünk az ember megváltoztat­hatóságában. Megállít az utcán a felkö­tött kezű ember. — A rendőr-főkapitányságot ■merre találom? — kérdezi. Útbaigazítom. A Béla téren hozzám fordul az ötven körüli asszony. — Merre van a tanács? — kérdezi. — A városi? — Igen. — Ott — mutatom. — Ma­ga vidéki? — nézek az asz- szonyra. — Dehogy, miből gondolja? — szól meglepődve és elsiet. Csakugyan miből gondolhat­tam. hogy vidéki, \ A művelődési központ előtt a budapesti diákcsoport veze­tője megszólítja a fiatal értel­miségit — Legyen szíves megmon­dani. hol a Babits-ház? A fiatal értelmiségi elutasí­tó. mint Tiszteisségné, aki fű- vel-fával csalja az urát. de vannak elvei, utcán nem. ki­zárólag fedél alatt ismerkedik, ott aztán válogatás nélkül. — Nem tudom, nem vagyok szekszárdi — állítja a fiatal értelmiségi. Hazudik. Ökaróságát tíz év óta látom a várósban igen-igen fenn hordja az orrát, gondo­lom attól, hogy értelmiségi, pedig csak egy mai magyar nemes, a kutyabőrt tavaly sze­rezte az Autóközlekedési Tan­intézetben. o A Kossuth Könyvkiadó meg­jelentette Gaál Gábor kolozs­vári szerkesztő, újságíró, gon­dolkodó két világháború kö­zött írt válogatott cikkeit. Itt olvasom: ..A vidékiességről sok téves dolgot beszélnek. Té­vedés például azt hinni, hogy vidéki emberek és vidéki tu­lajdonok csak Vidéken for­dulnak elő. Tévedés, mert a vidéki ember és a vidé­kiesség előfordul a metro­polisokban is... Mert a vidéki ember nem a vidék által vi­déki, hanem az elméje és a kedélye sajátos konstrukciója folytán... a vidékiesség ko­rántsem középszerűséget Jet lent. hanem az elme és a kedély törését, mely elsősor­ban abban mutatkozik, hogy a vidéki emberben torz a tükrö­zése a jónak, az igaznak és a szépnek, a helyesnek és a helytelennek és ennek követ­keztében torzak és helyetele- nek a vidéki ember állásfog­lalásai és viselkedései.” o Három személy ül a Béla téri pádon: egy asszony, egy lány és egy férfi. Csendesek, hallgatagok. Messziről jöhet­tek. korán, hajnalban indul­hattak. amikor még hűvös volt. Ezt a lány télikabátjáról gon­dolom. ott hever a pádon. _ — öt perc. öt perc múlva tíz — mondja az asszony. — Talán induljunk lassan •— mondja a fiatalember. — Induljunk — mondja a lány. > Elmennek és kis idő múlva ketten térnek vissza, az asz- szony és a fiatalember. Hol hagyták a lányt? Az asszony sír. a fiatalember komor, ke­zében az iménti nagykabát. Számba veszem, hol marad­hatott a lány. Mi is van itt a környéken? Hát egyszer a templom’, mögötte az iskola, leiiebb a Kulacs, oldalt a KÖJÁL, aztán a börtön. A padnál, ahoi ültek, meg­állnak. de csak rövid időre. Hói maradhatott a lány? Soha nem fogom megtudni.^ Az élet csupa rejtély és ve­szélyes üzem. SZEKULITT PÉTER l r Gedeonék — mint mindenki a villák lakói közül — a kony­hában ettek. Reggel, délben, este. Talán egyetlen egyszer for­dult elő. hogy a nagyobbik szo­bában terítettek ebédhez, ami­kor az idősebb lány eljegyzé­se volt. Utána hetekig érezték az ételszagot. Gedeonná ki is je­lentette: — Míg mi itt la­kunk a négyes szám alatt, ad­dig az én szobámban senki sem fog enni! Kijelentésével mélységesen egyetértett a család. Meg is szokták már. meg különben is. kényelmesebb volt a kony­hában enni. nyugodtan elter­peszkedni. nem csinálva gon­dot abból, ha a leves vagy a szaft véletlenül rájcsöppen az asztalra: a viaszkasvászon té­rítőről igazán könnyű letöröl­ni. Úgyhogy a lakodalmi ebéd­kor is, mint színhely, először a konyha jött számításba. A nagyobbik Gedeon-lány vi­szont azon nyomban kijelentet­te. hogy ő világgá megy. vagv vízbe öli magát, ha arra a csúfságra vetemednek, hogy a konyhában etetik a lakodalmas vendégeket. Inkább étterembe mentek végül Mert Gedeonné a tisz­taszobában való ebédélésről hallani se akart. Ennek azonban már vagy három hete. Most ott ettek — a házaspár, meg a kisebbik lány — megint a konyhában. Jóízűen kanalazták a levest. Csak Gedeon szimatolt bele időnként a levegőbe. — Mit szaglászol, mint va­lami kutya? — förmedt rá neje, akit nem lehetett éppen azzal vádolni, hogy túlságosan udvariasan társalgóit volna az urával. — Tán nem tetszik a főztöm. — Dehogynem — felelt bé- kítőleg a nagy türelmű férj, aki a hosszú házasság során épp eleget nyelt már ahhoz, hogy mindazok után kellő re- zignációval, sőt némi megbocsá­tó elnézéssel szemlélje és ke­zelje nejét. — Már miért ne ízlene. Hanem — és újra be­leszimatolt a levegőbe — ez a szag... Olyan édeskés ... — Az hát, te agyalágyult. Mert édes tésztát sütöttem vajjal. De te sose eszel belőle, mert inkább azt a förtelmesen büdös bagót választod. Megebédeltek, az asszony él­mosogatott. kiszellőztettek, majd Gedeon rágyújtott, két cigarettát is elszívott egy­más után. úgyhogy alaposan be is füstölte a szobát. De azt az édeskés szagot csak ott érezte az orrában. Megvárta, míg az asszony bemegy másik birodalmába, a tisztaszobába, nippjei. térítői közé. ɧ akkor elkezdett mód­szeresen kutatni a konyhában. Tudta ő ennek a módját. Biztos ez p szeleburdi asszony beejtett valami mögét egy da­rab húst. vagy elgurult vala­hová egy alma. Még emlékezett rá. amikor a nagyobbik lány — persze tán négyéves korában — ki­lopott egy keszeget a lábosból a pucolásra váró halak közül. Aztán se sZó. se beszéd, el­dugta a kredenc mögé. Volt ott egv néhány centi- méteres falpárkány, arra tet­te rá. Napokba beletelt, mire megtalálták. És akkor már negyvennyolc óráia nyitva tar­tották az ablakokat, mert az egész lakást elárasztotta az a szörnyű szag. amit sohasem fog elfelejteni. Módszeresen körülszondázta a konyhát. Benézett a bútorok alá. Elmozdította helyükről a PAPP ZOLTÁN: Lépcső az alagsorba 10. Gondolatok egy hangverseny után Május 20-án Gyermán 1st- nek életszükséglet a magasa bb van, pécsi hegedűművész és zongorapartnere, Gerő Pál mű­vésztanár hangversenyeztek a dombóvári művelődési házban. Nagyon igényes művekkel, mesteri előadással gyönyörköd­tettek bennünket. Egy Corelli- szonáta, majd Vivaldi D-dúr szonátája Respighi, XX. szá­zadi zeneszerző átdolgozásá­ban. ezt követően a zeneiro­dalom két kimagasló értékű darabja, Beethoven Op. 57-es 1-moli „Apassionáta” zongora- szonátája és Op. 47-es A-dúr „Kreutzer” hegedű-zongora szonátája volt az évadzáró est programja. Kár, hogy ezt a remek mű­sort mindössze huszonhaton hallgattuk végig! — Miért? Szervezési hiba? — Lehet... Bár a plakát minden nagyobb intézményben, sőt, a város kü­lönböző pontján hirdette a hangversenysorozatot. Elkeltek a bérletek is. — Akkor hol keli az okokat keresnünk? ... önkéntelenül Kodály egyik hires kecskeméti idézete jut eszembe: „Sokkal -fontosabb, hogy ki az énektanár Kisvár- dán, mint hogy ki az Opera igazgatója. Mert a rossz igaz­gató azonnal megbukik. De a rossz tanár harminc éven át, harminc évjáratból öli ki a zene szeretetét. Az állam hiá­ba tart fenn operát, koncertet, ha nem jár bele senki. Olyan közönséget kell nevelni, amely­székeket. Az asszony rongv- szőnyeggei borította be a pad­lót. hogy ne piszkolódjék el olyan könnyen. Most felszedte helyükről a szőnyegeket. Egyi- ket-másikat még meg is sza­golgatta. Aztán kinyitotta a kreden- cet. sokáig turkált az edények között. Megnézte, só van-e a sótartóban? Nincs-e véletlenül valami romlandó anyag abban a tálban, amelyre rá volt téve a teteje? Még egy székre is fölállt, és nem átaüotta a kredenc tetejét is tüzetesen végigvizsgálni. (Meg is állapította, hogy vas­tagon áll rajta a por. Pedig neje nem mulasztott el egyet­len alkalmat sem. hogy kínos pedantériáról árulkodó tiszta­ságigényéről és -szeretetéről szónokoljon.) Nem talált semmit. Tanácstalanul állt a konyha közepén. S most már legalább az irányt próbálta betájolni, merről jöhet ez az édeskés szag. Lassan körbefordult. Elindult az ajtó felé. majd onnan bal­ra. és ebből az irányból kezd­te el körbejárni a nem tűi nagy helyiséget. így jutott, el a korláthoz. A lépcsőfeljáró csapóajtaja már régóta le volt eresztve. Nyáron egyáltalán nem hasz­nálták az alagsort, fölösleges lett volna nyitogatni. Erre az időre az asszony mindig le­takarta egy szőnyeggel. Most azt emelte föl. Hatá­rozottan az volt az érzése, mintha erősebben erezné a szagot. Mintha az a csapóajtó mögül szivárogna be a kony­hába. Eldobta a szőnyeget, fölkat- tintotta az alagsori villanyt, aztán megmarkolta a fogan­tyút. és erőlködve ugyan, de sikerült fölnyitnia a csapóajtót. Most kellett volna rögzíteni az ajtót, beakasztani a falba erősített kallantyút a fogan­tyúba. mert így a vállával tar­totta a nehéz ajtót. Mozdulni se tudott. Lent ugyanis, lent a lépcső alján, egy ember feküdt. Arcra buk­va. holtan. (Folytatjuk) rendű zene.” Óriási feladat nehezedik a művészeti tárgyakat oktató ta­nárok vállára. A mai elgépie- sedő világban még sokkai'fon­tosabb megtanítani az embere. két észrevenni a szépet. Az ember maga is géppé válik, ha képtelen néha megállni, fellélegezni n. művészetek meg­nyugtató, megfiatalító panteon­jában. Azt mondják, azt az ételt, amelyet még nem kóstoltunk, nem. is kívánhatjuk. |— Hát akkor kóstoljuk meg bátran, hátha ízleni fog! A rábeszélés a pedagógusok feladata. Vállaljuk bátran, erőt. fáradságot nem kímifúve ezt a feladatot! Ne rekedjünk meg a tantervi minimumnál! Igaz, a gyereket nehéz a szép éneklésre is rávenni, de még tovább kell lépnünk. Hogyan várjuk el, hogy szép ' éjiékes i előadást kapjunk, ha nCMjjfáll élő példát az igényes 'flíuisi- kálásból? Hogy viszonyúWkok a szülők az ének tantárgyiltiz, ha nem látják ők maguk^is. vajon miért létezik egyáltalán? Pedig óriási jelentősége van. Ez a jelentősén nem abbén rejlik, hogy száz, vagy még több dalt tud-e a tanuló el­énekelni. hanem abban, hogy az a néhány, amit órán vagrt máshol megtanul, mennyivel jelent számára többet egysze­rű hangoknál. Hiába rendelke­zik valaki csodálatos, tiszta; csengő hanganyaggal, ha adott­ságával képtelen a dallam tar­talmából valamit kimutatni. Ez a második szempont sokkal fontosabb. Bármely kis cérnái hangú lurkó teljesítménye ze­nei élményt kelthet, ha a kü­lönböző magasságú hangokat meg tudja tölteni mondani­valóval. Népdalaink, és a tár gabb értelemben vett klasszi­kus zene alapvető sajátsáén c*.’ csak észre kell venni! Először rá kell vezetnünk a tanulót, később már önállóan is keres­ni fogja a zene belső. érzelmi töltését. E csodálatos eredmény el­éréséhez azonban meg kell ra­gadnunk minden kínálkozó .al­kalmat. hogy minél több ked­vező behatás érhesse a fiatalt. A hangversenyek erre ideá­lis lehetőségek. Ezeken aZ összejöveteleken nem fog ve­rekedni, azaz eldurvulni, nem' szokik rá a dohányzásra., nem hallja és tanulja az útszéli trágár kifejezéseket, nem is csavarog tétlenül az utcákon stb. Helyette kulturált körül­mények között igaz emberi magatartást tanúsít, művelődik és szórakozik, S. í. , A DOMBCALOR Vasipari Szövetkezet Dombóvár FELVÉTELRE KERES FÉRFI, NŐI SEGÉDMUNKÁSOKAT kétmüszakos termeléssel, gépi munkára: lemezvágó, élhajlító, lemezprés- és csavargyártó gépekre, valamint egy műszakban SZERKEZETI LAKATOSOKAT Fizetés: megegyezés szerint. Jelentkezés a személyzeti ' vezetőnél. Dombóvár, Köztársaság u. 1 (589) — ■ i a-y

Next

/
Thumbnails
Contents