Tolna Megyei Népújság, 1974. április (24. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-12 / 85. szám

Nemeikén Mii a a Teremben, és a honfoglalás hatása A verem-istálló olyasféle módszerekkel épült, melyek alighanem már ezer esztendő­vel ezelőtt is hagyományosnak számíthattak a Kárpát-meden­cétől a Bajkál-tóig. Egy alkalmatos helyen tágas göd­röt mélyítettek a földbe és meneteles lejárót vágtak hoz­zá. A gödör oldalait ruganyos akáctörzsekkel bélelték ki, a tartóoszlopokra keresztru- dak kerültek, erre szalma, ág és föld. Az oldalakat vas­tagon feltöltöttek trágyával, így az istálló párás és a leg­keményebb télben is meleg, noha az állategészségügy kö­vetelményeinek aligha megfe­lelő. Tavalyi ittjártunk idején mégis két testes bika hízott a föld alatt. Máig rejtély, hogy a kisebb komyhaajtónyi be­járati résen miként lehetett lei vezetni őket az átvevőhöz, hisz mint a tulajdonos — prsós Imre — mondja? — A kettő együtt tizenhá­rom és fél mázsát nyomott. Az első osztályú minősítésben bíztam, de sajnos csak má­sodosztályban vették át & bír kákát. A bikák helyén most két szamár található és egy újabb,' fiatal bika. Utóbbit kérésünk­re kivezeti a gazdája. Pompás testű, virgonc kis jószág, első jó kedvében hajszál híja, hogy gépével együtt nem rúg­ja néhány méterrel odébb vak­merőén közelről fényképező fotóriporterünket. nak itt, ami lehet Igaz, de az is, hogy időnként többen. A fogadásunkra elősereglők között van asszony, iskolás, óvodás korú. karon ülő apró­ság és nem éppen megnye­rő külsejű, tetovált karú fia­talember. zsebéből kimeredő jókora bicskával. A meghatá­rozhatatlan jellegű építmények­ben lakó négy család feje közül kettő rendszeresen dol­gozik. Köztük az állattenyész­tő Orsós Imre már ötödik esz­tendeje a Paksi ÁG hardi ser­téstelepért. jelenleg az ellető­ben. Feleséget, négy gyere­ket tart el. — Mennyit keres? — Havi 3200 forintot. Éh­hez jön a családi pótlék. — Tavaly azt mondotta; hogy elpályáziki innen, így lesz? — Ha minden jól megy.' Mondom, a bikákí nem úgy sikerültek, ahogy terveztem, de tízezer forint előleget már be tudtam fizetni egy kétszo- ba-konyhás lakásra. Még tu­dok hozzátenni és talán se­gít a tanács is M J A tanács bizonyára segít; később majd szót ejtünk ar­ról, hogy ezt idáig hányszor megtette. . És a többiek? —- Két család biztosat! el­megy, kettő biztosain marad. — Amazok miért? Leplezetlenül magvetőnek szánt vállrándítás: — Nem tartanak állatot; Németkér és Hard között, a verem-isiűiiű és a vessző-lakhelyek világában. A verem-istállót és a kö­rülötte lévő néhány „lak­helyet”, nem könnyű megta­lálni. Végig kell menni Né- metkéren Cece felé, aztán el­kanyarodni egy sivatagi út- nyomra, melyről csak a mel­lette haladó telefonvezeték jel­zi, hogy valamilyen kultúrtáj- ra, a hardi sertéstelepre vezet. A cigánytelep maradványai szerencsére nincsenek főút mellett, különben már rég fényképezésre ingereltek vol­na kákán csomót kereső ked­vű nyugati turistákat. Most az lenne jó, ha mielőbb nép­rajzosok jönnének ide és ők fényképeznének, mert a telep tűnőben vart. Az ifjú bika lakhelye lénye­gesen barátságosabb, mint az embereké. Ezek még csak nem is putrik, hanem valami szárnyékforma előtérrel ren­delkező, úgy-ahogy betapasz­tott vesszőkunyhók. Százméte­res körzetben mindenhol sze­mét, a szemét között gyere­kek. A tanácsházán úgy tudják, hogy huszonötén lak­meg a pénzt se tartják meg! — Nem dolgoznak? — Az egyik nap igen, a másikon elisszák! * Tömörebbért már meg se le­hetett1 volna fogalmazni a környezetváltás, az új honfog­lalás alapfeltételét. Rendsze­res munka kell hozzá (nem sok, csak egyéves folyama­tos munkaviszony!), némi ta­karékoskodás és kitartás. Azon ma már senki nem tűnődik, nem is érdemes tör­ténelmi okokat keresgélni, hogy a cigányság egy része valamikor hogyarf került olyan életviszonyok közé, melyek között itt —• a semelyik tér­képen nem szereplő telepen — is élnek. A változtatáson kell gondolkodni, ami rend­szerünk alapvető humánus jellegéből következik, de ami se könnyen nem megy, se ajándék nem lehet. A Szed­resen és egyebütt látott jó példákra gondolunk, miköz­ben a tanácsházán neveket sorolnak: — Száraz János, a vajda költözött be legelőször heted­magával az Ady utcába. Be­jött még Nyerges József, Or­sós Pál, Orsós Antal, Szaba­dos Molnár Ferenc. Búzás Mi­hály kölcsönt se kért, saját erőből épített tizenegyedma- gának. Orsós János úgyszin­tén. — Hol dolgoznak mindezek ? Valamennyien dolgoznak. Termelőszövetkezeti tagok, a Paksi ÁG-nál vannak, az Ál­lami Építőipari Vállalathoz járnak. Legutoljára Kupa Já­nos érkezett, nyolc gyereké­vel. Nem pontos a statiszti­ka, csak nagyjából próbáljuk összeszámolni, hogy tizenöt év alatt hány ember Jutott sze­rény, de mindenhogyan szép életkörülmények közé. Nyolc­vanegyig jutunk a számlálás­ban. — ismét telepre költöztek, vagy szétszórtan kaptak ott­hont? ’ — Eleinte elkövettük azt a hibát, hogy túlságosan együvé telepítettük őket. Most már szétszóródtak. Úgy, ahogyan telket vettek, vagy telket tud­tunk adni. — És a falu? iKit sző! S falu? Úgy tűnik, hogy erről Jobb nem beszélni, pedig kell, még ha a németkériek nem is lelkesednek majd ezekért a sorokért. • Ugyanis a falu — finoman fogalmazva — rfem örült. Idézünk néhány ut­cán. boltban megszólítottat: A Száraz gyerekek televíziót néznek az új otthonban. — Maradtak volna, ahol voltak! — A cigány itt is cigány! Aztán egy jobb szívű meg­jegyzés: — Emberék azok Is, hát miért ne laknának ember módjára? A tények több évszázadra tehető ugrásról beszélnek. Az iskolakötelesek közül szinte valamennyi napközis, ez a napközi létszámának 60 szá­zaléka. Vannak bölcsődés ki­csinyek is. Több gyerek már szakmunkásképzőbe jár, van, aki gimnáziumba. Iskolai mu­lasztások miatt hosszú idő óta csak egy alkalommal kellett szabálysértési eljárást indíta­ni. Az új honfoglalók becsü­letesen fizetik a kamatmentes kölcsön részleteit. Elsétáltunk a Pozsonyi ut­cába, ahová többen is tele­pültek. Nyergesék szép, há­romablakos téglaháza még bevakolatlart, a kertkapun la­kat, Velük szemben Száraz Mihályék otthon vannak. Az asszony főz, az öt gyerek Ilon­ka, Anna, Juli, Lacó. Misi a tévét nézi. A tévé fölül, egy nagyméretű, giccses Jézusszí- ve-kép néz le ugyan rájuk, ennek azonban semmi jelen­tősége. Anrtak van jelentősé­ge, hogy amíg Száraz Mihály a szőlészetben dolgozik, a gyerekei nem szemétdombon csatangolnak, hanem televí­ziót néznek egy tisztára me­szelt falú lakásban, ahol ugyan még kevés a bútor, de ami van, az új vásárlás és majd csak kerül több is. Ordas Iván Fotó: Komáromi Zoltán Miért nincs víz Szekszárdim ? Számos szekszárdi olvasónk tette fel a kérdést a napok­ban. kérve a szerkesztőséget, tudakoljuk meg az okát. A Tartsay-lakótelep és környéke, a Bottyán-hegyi lakótelep im- már napok óta nélkülözi a vi­zet a reggeli órákban, délelőtt. Sőt, a Bottyán-hegyiek pana­szolják, hogy szerdán délután is küszködtek a vízhiánnyal. Annál is inkább bosszankod­nak a háziasszonyok, mert ép­pen húsvét előtt vagyunk, amikor q nagytakarítás, sütés­főzés ideje lenne. Felkerestük Szekszárdim a Víz- és Csatornamű Vállalat központját, ahol Borbás István főmérnöktől kértünk tájékoz­tatást. Borbás István elmondta, hogy a Tartsay utcai lakótele­pen és környékén a Tolna me­gyei Állami Építőipari Válla­lat építkezései folynak: most készítik elő s fűtőmű, fűtő­vezeték munkálatait. Az épí­tők munkájához nagy mennyi­ségű vízre van szükség, ame­lyet a hálózatból, tűzcsap­nyitással szereznek. így fordul elő hogy a vízellátásban zava­rok keletkeznek a környéken. Amikor van víz. akkor vi­szont olyan vörös, hogy csak Gyermekkőnyvhetek a paksi járásban Az idén lesz negyedik esz­tendeje annak, hogy a paksi járási könyvtár ápriEs vége, május eleje között éviről évre megrendezi a remélhetőleg leendő jelnőtt olvasók ese­ménysorozatát, a járási gyer­mekkönyvheteket. A könyvtár — a megyében elsőként, de országosan is kiemellcedő mó­don — az idén másodízben nyerte el a „kiváló” címet és dolgozói a megtisztelő elisme­réshez méltó módon igyekez­nek folytatni munkájukat. A gyermekkönyvhetek mozgal­masnak ígérkeznek. 34 író­olvasó találkozóra kerül sor a tervek szerint, ahol az „olva­só" szó alatt a járás alsó és felső tagozatos általános isko­láit kell érteni. Várják töb­bek között Hunyady József, Janikovszky Éva, Halasi Má­ria, Ladányi Mihály és Pét- rolay Margit látogatását. Mar- gittay Ági színművésznő a rácegresieknek ajánlottk fel ajándékműsort, melyre e hó 24-én délután kerül sor. A bábművészetet Ortutay Ibolya „Garabonciás” elnevezésű báb­együttese képviseli, mely a ta­nyavilág rendszeres felkeresé­sét tekinti céljának. A járás­ban az András-pusztalakat és a Cseresnyés-pusztaiakat lá­togatják meg, _ mosakodásra lehet használni — tolmácsoltuk ■ a másik pa­naszt Borbás Istvánnak. El­mondta, hogy a szekszárdi víz­ben lévő vasiszap kavarodik fel, amikor valamilyen prob­léma van a vízhálózatban. Mű­ködik ugyan a vastalanító, de nem tudja teljes mértékben megszüntetni a jelenséget. — Mire számíthatnak a la­kók? — A lakosság érdekeit tart­juk mindenekelőtt figyelem­mel, így megszüntetjük az építők korlátlan vízhasznála­tát. Az intézkedés folyamat­ban van. A Mérey utcai lakótelepen1 harmadik napja akadozik a vízellátás. Mint megtudtuk, ennek az az oka, hogy tisztít­ják a fővezetéket. , — Nem lehetett volna úgy időzíteni a munkát, hogy ne éppen ünnepek előtti napokra essen? — Nagyszabású vállalkozás, ról van szó, amit csehszlová­kiai szakemberek végeznek. Eg” hete érkeztek, és két hó­nap alatt tisztítják ki a nyolc kilométeres fővezetéket. Fo­lyamatosan dolgoznak, munká­juk ideje alatt máshol is lesz­nek majd időszakos vízhiány­ban szenvedő utcák — mondta Borbás István főmérnök. —a 1974. április 13.

Next

/
Thumbnails
Contents