Tolna Megyei Népújság, 1974. április (24. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-12 / 85. szám

! * A polgári védelmi szervezetek felülvizsgálatának tapasztalatai 'A polgári védelem szerveze­teinek (szakszolgálatok, szak- szolgálati alakulatok és önvé­delmi egységek) az elmúlt években — megyénkben is — végrehajtott korszerűsítése el­ső ütemét képezte anna^ a feladatnak, amely a támadó­fegyverek hatásai ellen való védekezésben kialakult új el­veknek és módszereknek meg­felelően a polgári védelem fejlesztése érdekében történik. A kialakított szervezeti rend és állományfegyelem megte­remtése egyben alapját képe­zi a sororikövetkező feladat­nak. nevezetesen a polgári védelem szervezetei személyi állománya felkészítésének. A beosztott állomány kikép­zése előtt a polgári védelem üzemi és államigazgatási szer­vei részéről yégi’éhajtott felül­vizsgálatok, amelyek az állo- mányhelyzet megszilárdítását tűzték ki célul, a szakszolgá­latok, szakszolgálati alakula­tok és önvédelmi alegységek létrehozásával, illetőleg szer- vezéti fenntartásával és mű­ködésével kapcsolatosan —r az állampolgárok polgári védelmi szervezetekbe történt bevonásának jogszerűségére (a törvényesség betartására), — a beosztott állomány ké­pesség, képzettség és testi (fi­zikai) alkalmasság szempont­jából történő vizsgálatára. — a létszámhiányok (válto­zások) megállapítására és pótlására, — a személyi tartalékok képzésére és felhasználójára, valamint, ^— a nyilvántartások rende­zésére és pontos vezetésére irányultak. A polgári védelmi kötele­zettség alatt álló (szakszolgá­latra kijelölhető) állampolgá­roknak a polgári védelem szervezeteibe való bevonásánál a polgári védelmi kötelezett­ségről szóló jogszabályi ren­delkezések általában megfele­lően érvényesültek. Általános tapasztalat, hogy mind az ál­lamigazgatási, mind az üzemi polgári védelmi szervek — egy-két esettől eltekintve — helyesen alkalmazták a hatá­lyos rendelkezéseket. Az állampolgárok szakszol­gálatra való kijelölésénél kellő figyelmet fordítottak a beosz­tás feltételeit meghatározó előírásokra, illetőleg ezzel kapcsolatos eljárásokra. Figye­lemmel voltak azokra a körül­ményekre. amelyek az állam­polgár polgári védelmi szak- szolgálat alóli mentességét törvényes előírások alapján biztosítják. A szakszolgálatra való kijelölés eljárásjogi vo­natkozásában sem merült fel különösebb, általánosítható hiányosság. A kijelölésről szó­ló határozatokat az alaki, .és «Eljárási szabályok betartásával áz illetékes polgári védelmi Szervek az állampolgárok ré­seire kiadták. Fellebbezések «esetén a jogorvoslatot a jog­szabályi rendelkezéseknek BOegfelelően biztosították. E sem az ellenőrzések, a felülvizsgálatok kirívó (pffiálytalanságokat illetőleg törvénysértéseket nem fedtek fel. Előfordultak ugyan kisebb szabálytalanságok, azonban ezek nem voltak olyanok, amelyek esetleg az állampol­gárra nézve sérelmesek lettek volna. Azokat az állampolgárokat, akikről a határozat meghoza­tala után jutott az eljáró pol­gári védelmi szerv tudomásá­ra, hogy valamilyen. oknál fogva mentesülnek a polgári védelmi kötelezettség alól, a határozat visszavonásával, esetleg megsemmisítésével, il­letőleg kötelezettség alóli mentesítő határozattal — az államigazgatási eljárásról szó­ló 1957. évi IV. tv. rendelkezé­seinek megfelelően — mente­sítették a szakszolgálati fel­adatok ellátása alpi. Mindezek ellenére a kikép­zési időszak alatt, elsősorban az állampolgárok személyi kö­rülményeiben időközben tör­tént változások miatt (előírt korhatár túllépése, terhesség, szülés, munkaképesség-csökke­nés stb.) számolni kell azzal hogy a már jogerőre emelke­dett határozatok ellen az ál­lampolgárok panasszal élnek. Illetőleg személyi körülménye­ikben történt változások mir att erre hivatkozva, végleges, vagy ideiglenes mentesség megállapítását kérik. A kérel­mek elbírálásánál körültekin­tően. a jogi rendelkezéseknek érvényt szerezve kell eljárni és jogilag megalapozott dönté­seket hozni. A polgári védelem állam- igazgatási és üzemi szervei megfelelő körültekintéssel igyekeztek eljárni az állampol. gárok szakszolgálatra történő kiválasztásánál. Figyelemmel voltak általában arra, hogy egyes beosztásokba megfelelő polgári szakképzettséggel ren­delkező személyt osszanak be. Sok helyen — a korábbi évek gyakorlatának megfelelően. — orvosi vizsgálatnak vetették alá a szakszolgálatra kijelölt állampolgárokat, hogv testi al­kalmasságukról, fizikai képes­ségükről — amelyet az egyes szakszolgálati feladatok ellátá­sa megkövetel — meggyőződ­jenek. Ezzel az alapos körül­tekintéssel elérték, hogy a polgári védelmi szakszolgála­tok (szakszolgálati alakulatok) személyi állománya kora, kép­zettsége, képessége és testi al­kalmassága az előírt követel­ményeknek megfelel és a ko­rábbiakhoz képest nagymér­tékben javult. A szakszolgála­ti alegységek (egységek) kije­lölt üzemekben történt meg­szervezése szervezetileg egy­ségesebbé tette a polgári vé­delmi erőket. A létszámhiányok megálla­pítása ég pótlása (létszámki- egé&zítés) a felülvizsgálatokat követően megtörtént Az ál­landó fluktuáció, valamint a különböző okok miatt az állo­mány egy részét pótolni kel­lett A fluktuáció csökkentésével kapcsolatosan főleg az üzemi polgári védő’mi szerveknél előtérbe került a személyi tartalékképzés. Szükség ese­tén e tartalékból pótolják a felmerülő hiányokat. E.z a kezdeményezés — figyelem­mel a korábbi tapasztalatokra — feltétlenül helyes, azonban intézményesítése egyes prob­lémák miatt megfontolás tár­gyát képezi. A felülvizsgálat, feladatai között szerepelt továbbá a nyilvántartások ellenőrzése is. A nyilvántartások vezetését a 10/1965. PVOP utasítás, ille­tőleg az ezt módosító 7/1969. PVOP utasítás szabályozza. Ezek a rendelkezések a nyil­vántartásokkal _ aben tá­masztott igénye.v mellett már egyszerűsített formákra, de pontos tartalomra törekszik. Érthetetlen tehát egy-két üze­mi polgári védelmi szerv ré­széről ez a megnyilvánulás, amely az említett rendelkezé­seken túlmenően állapítja meg a nyilvántartások rend­jét, írja elő az okmányok tömegeinek vezetését és keze­lését. Ezzel kapcsolatosan kell em­lítést tenni arról az indoko­latlan „igazolás-gyártásról”, amely a szervezési feladatok végrehajtása során tömegesen jelentkezett és amely ellen éppen az államigazgatási eljá­rások egyszerűsítésével a ta­nácsi és más hatósági szervek küzdenek. Több polgári védel­mi szerv nem fogadta el a polgári védelmi beosztás iga­zolására vonatkozó okmány­ként a más polgári védelmi szerv részéről kiállított pol­gári védelmi igazolványt, ha­nem vagy egy beosztást iga­zoló újabb irat beszerzésére utasították az állampolgárt, vagy levélben fordultak ilyen kéréssel az Illetékes szervhez. Az igazolások beszerzése az állampolgárok részére indoko­latlan megterhelő utánjárást és munkaidőkiesést jelentett, ugyanakkor egyes polgári vé­delmi szervek, — hogy ezek­nek az igényeknek eleget te­gyenek — rá voltak kénysze­rítve a tömeges igazolás­gyártásra. Mindez nemcsak a bürokratikus szemlélet miatt ítélendő el. hanem azért is, mert nagymértékben rontotta — egyes esetekben kétségbe­vonta — a polgári védelmi ki­adványok hitelességét. Kétségtelen,. hogv további gondos elemzést igényel a nyil­vántartásokkal járó adminiszt­ráció ésszerű csökkentése. Tö­rekedni kell arra. hogy az ál­lampolgárok nyilvántartását polgári védelmi szempontból is megnyugtatóin, a-/, igénye­ket teljes mértékben kielégí­tően — az onszágos adatfeldol­gozás rendszere szerint — ren­dezzük. Az említett problémák és gondok ellenére is elismerés­sel kell értékelnünk a polgári védelem államigazgatási és üzemi szerveinek a szervezeti korszerűsítésében kifejtett te­vékenységét, amely eredmény­ként az eddig helyi jelleggel működő polgári védelmi erők területvédelmi szervezetekké alakultak át és alkalmasakká váltak arra. hogy adott hely­zetben a kialakult kárterülete­ken ellássák a reájuk háruló feladatokat A szakszolgálati erők szemé­lyi állományának összetétele a korábbi állományhoz képest képzettség, képesség és testi (fizikai) alkalmasság szem­pontjából egyaránt — az eddi­gi tapasztalatok alapján —■ kedvezően alakult. Ez a mi­nőségi változás a szervezési követelmények következetes megvalósításának eredménye, amely szerint a szakszolgálati erőket az arra alkalmas bá­zisokon — üzemekben, intéz­ményekben stb. — azok jelle­gének, illetőleg dolgozói pol­gári szakképzettségének meg­felelően kellett kialakítani. Az átszervezés során — a támadófegyverek hatásai elle­ni védekezés, illetőleg mentés, mentesítés egységes szervezeti feltételei az államigazgatás és az üzem területén egyaránt kialakultak, ezáltal lehetővé vált együttműködésük, illető­leg közös alkalmazásuk. Az egységes szervezeti ke­retek megteremtették a felké­szítés alapjait, illetőleg felté­teleit, a kiképzés úi korszerű módszereinek alkalmazását. HOVORKA JÁNOS Visszaemlékezés a légoltalomról és a polgári védelemről Amikor megindult a légó, akkor még csak megfigyelőhe­lyek voltak és nem is volt olyan rendszeres kiképzés, mint most Régen csak meg­figyelőhelyeken teljesítettünk szolgálatot. Általában aratás- cséplés időszakában minden egészségügyi hírvivő és más beosztottak is voltak, mert a cél az volt, hogy védjünk meg mindent. Későbbi időben a Hazafias Népfront, párt és tanács «se­gítségével rendeztünk mindent A községben idézésekkel be­hívtuk a dolgozókat és meg­alakítottuk a polgári védel­met az ügyrend szerint. Ala­kult egy romeltakarító század és egy egészségügyi szakasz, aminek én lettem a parancs­noka. Ez 1950-ben volt, ami­kor Vörösmarti István volt a tanácselnök. Amikor Vörös- marti István meghalt, utána Pintér István lett a tanácsel­nök. Őrá úgy emlékszem, hogy egy-két évig volt csak tanács­elnök és majd a községből el­ment. Ezután Dravecz Lajos lett a tanácselnök 1956-ig. A komoly munka az 1956-os el­lenforradalom után .kezdődött, amikor Bíró József lett a tanácselnök és Kertész Ferenc a helyettese. Akkor már szi­gorúan megköveteltük a mun­kát és rendszeresen megkez­dődött a polgárvédelmi okta­tás. A járástól is ellenőriztek bennünket az oktatásokon. Gyakran találkoztam az ellen­őrzés alkalmából Siklósi And­rással és Rév AndrásnévaL Időközben megint változás történt a tanácsnál, mert Bíró József 1969-ben a járási ta­nácshoz ment dolgozni. Ekkor Jendrolovits Ferenc lett a tanácselnök. Nagy segítség volt ebben az időben. hogy Szegvári János, aki 1957 óta dolgozott a tanácsnál, a pol­gári védelmi munkákban is­merős volt és támogatta mun­kánkat. Itt említem meg Vá­mos János elvtársat, aki 1959 —1964-ig volt a községünk párttifkára. A rá vonatkozó feladatokat elvégezte. Mi együtt jártunk abban az idő­ben egy-két napos megbeszé­lésekre, értekezletekre a járá­si tanácshoz. Dunaföldváron 1960 óta minden évben rendszeres ki­képzés folyik. A kiképzés színvonala meg­felel a követelményeknek, mert orvosok tartják az elő­adásokat. A század így sajá­títja el az egészségügyi isme­reteket. Az oktatás szakaszon­ként történik és az órákat pontosan hallgatják. Régebben az egészségügyi oktatásban nagy segítséget ad­tak dr. Boaoky István» és. Komád József ég dr. Kalmár László. Jelenleg az egészségügyi ok­tatásban nagy segítséget ad ■ dr. Pozsonyi Imre, dr. Tolnai Tibor és dr. András Ferenc. Kiemelném dr. Tolnai Tibor munkáját, aki az oktatásra , egészségügyi kisfilmet is ho­zott. Szeretném kiemelni, hogy a Századomban kiváló munkát végez Csigi Vilmosné szakasz­■ parancsnok és' két rajparancs­nok, Tóth József és László Gyula. Fadd-Domboriban három éven keresztül egy-egy hetes ■ csoportos továbbképzésen vet­tem részt,. melynek tapaszta­latait jól tudom itthon hasz­nosítani. A századot felújítot­tuk fiatalokkal az idősek he­lyett. Végül és nem utolsónak sze­retném megemlíteni, hogy nap­jainkban is igén nagy segít­séget adnak Széles István, községünk párttitkára. dr. Tóth Lajos, községünk vb- titkára és Jászberényi József, tanácselnök-helyettes. Meggyőződésem, hogy az eddig elért eredményeink biz­tosítékok arra, hogy jövőben is Jó eredményeket fogunk el­érni ebben a munkában. „ JUHÁSZ GYULA eü. századparancsncdi Dunaföldvá? M

Next

/
Thumbnails
Contents