Tolna Megyei Népújság, 1974. április (24. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-10 / 83. szám

DN kérdez

^r>l

Levélcímünk : 7101, Szekszard, Postafiók 71.

Eladni

vagy építkezni

Horváth Ferenc MÁV- nyugdíjas Dombóvár, Bethlen Gábor u. 2. szám alatti olvasónk írta: „Ketten örököltünk egy telket. drököstár- sam megbízásából, kettőnk telekörökségét szeretném eladni, vagy rajta gyermekem szeretne építkezni. Csakhogy, bár eladhatom, de rcjta sem a vásárló, sem esetleg a gyermekem nem építkezhet, így kinek tudom eladni? Gyakorlatilag megakadályoztak abban, hogy tulajdonommal tetszésem szerint rendelkezzem. Március 23-án megint a városi tanácshoz fordultam, hogy a fiataloknak építési engedélyt kérjek. Úgy nyilatkoztak, hogy 150 öl házhelyet tudnak adni 210 ölért, Dombóvár kertvárosban. Az én házhelyemet 40—90, a kínált házhelyet 120 forintért számítanák szögölenként. Nem értem, hogy miért kell a jóval drágább lehetőséget választanom?”

A kérdésre Csillag László, a dombóvári Városi Tanács V. B. műszaki osztályának vezetője válaszolt:

— Dombóvár egyszerűsített általános rendezési terve szerint a Hunyadi János utca építési tilalom alatt áll 1968 óta. Horváth Ferenc 112/148 hrsz. 160 négyszögöl nagyságú telke ebben az utcában van. Az építési tilalmat az ipar- telepítési terv miatt kellett elrendelni. Cseretelket a nevezettek részére biztosítani nem -tudtunk, ugyanis mintegy 400—500 hasonló telek van építési tilalom alatt és ilyen mennyiségű telekszám nem biztosítható. Továbbá nem is jogosult cseretelekre azáltal, hogy a szóbanforgó házhely, illetve házhelyek a műszaki osztályon nem lakótelekként vannak nyilvántartva a rendezési terv jóváhagyása óta, hanem csak mező- gazdasági művelésű telekként.

—■ A fenti telket 1964- ben juttatták meghatározott beépítési kötelezettséggel, melynek a juttatottak csak kis százalékban tettek eleget, így nagy összefüggő területek maradtak beépítetlenül. Ezért került sor arra, hogy ezen a területen jelöltük ki az ipar- terület helyét.

— A telekárakkal kapcsolatban válaszom a következő: a Hunyadi utcai házhelyek (volt házhelyek) közművel csak részben ellátottak (vízvezeték), míg a kertvárosi házhelyek árai magukban foglalják a víz-, a villanyhálózat és a járdaépítés költségeit. A Hunyadi János utcai házhelyek juttatási ára viszont 2 és 4 forint volt négyszögölenként. Gyakorlatilag így * mintegy húszszoros árat fizet kisajátítás esetén a tanács ezekért a házhelyekért.

Kapcsolóóra

Dér Józsefné Bölcske, Akácfa u. 13. szám alatti olvasónk küldte a következő tartalmú levelet: „Visszafize- ti-e a DÉDASZ az 1972-ben bekapcsolt villanybojler kapcsolóóráinak árát? Mi ugyan, is saját költségünkön, 1570 forintért vásároltuk meg az órát. 1971-ben ezt a költséget még a DÉDÁSZ fizette. Értesülésem szerint, akik 1973-ban köttették be a bojlerjukat, a DÉDÁSZ-tól már megkapták a pénzüket. Telefonon érdeklődtem a DÉDÁSZ dunaföldvári kirendeltségénél, ahol azt a választ kaptam, hogy létezik ilyen visszafizetés, de mi valami oknál fogva kimaradtunk és majd utánanéznek. Várhatjuk-e még a pénzünk visszakapását, illetve milyen sorrendben intézte ezt a DÉDÁSZ, hogy mi kimaradtunk?”

A kérdést a DÉDÁSZ dunaújvárosi üzemigazgatóságának. küldtük el. ahonnan Horváth Imre üzem- igazgató küldött írásbeli választ: „Árhatáságunk

28348,1/197.3. F. sz. leiratában közölt döntés alapján a korábban térítés nélkül állami tulajdonba átvett kapcsolóóra áramszolgáltatói utánpótlási árát egy összegben és' egyszeri térítésként utaljuk át fogyasztóink címére. A jogosult fogyasztók részére egységesen az 1973. december hónapban érvényes áramszolgáltatói ár, azaz 1272 forint fizetendő ki az üzemigazgatóságok MNB elszámolási betétszámlájáról. A fenti döntés alapján kezdte meg üzemigazgatóságunk feladatának végrehajtását, amely sok gondos és körültekintő munkát igényelt, hiszen közel 60 ezer fogyasztónk közül kellett a több mint ezer érintettet kigyűjteni. A kigyűjtés során összeállított 50—-60 fős csoportoknak folyamatosan történtek az átutalások. Az Önökhöz kérdéssel forduló Dér Józsefné olvasójuk ügyével kapcsolatban megállapítottam, hogy ő is szerepelt a március 20-án összeállított és az átutalásra előkészített csoport névjegyzékében, s azóta talán már kézhez is kapta a neki járó összeget. Dér Józsefné reklamálásával kapcsolatban pénzügyi szerveink mulasztást nem követitek eL”

Lejárt

a szavatossági idő

Piánk Gábor Tolna, Ady Endre u. Í5. szám alatti olvasónk írta: „Körülbelül két hónapja feleségem a tolnai ÁFÉSZ 6. számú vegyesboltjában sertéspörköltet vásárolt vacsorára. Mivel nem valami biztató illata volt, az üvegen feltüntetett szavatossági határidő pedig 1973.

III. hó volt, nem mertük megenni, visszatöltöttük az üvegbe és lezárva visszavitte feleségem a boltba.

Az eladó nem tudta, hogy mit tegyen, azt tanácsolta: egy hét múlva érdeklődjünk, majd megkérdezi a főnökétől, mi a teendő. Egy hét múlva ismételten elutasítást kaptunk, várjuk meg a leltározást, majd akkor megmondják, hogy mit kell csinálni. Március 20-án feleségem ismét a boltban járt, mire az eladó Béhm Ferencné egy másik, hasonló íiveg pörköltet nyomott a kezébe, nem a legbarátságosabb körülmények között. Ugyanis nem mulasztotta el kifejteni azt a véleményét, elég szépszámú közönség előli, hogy az előző üvegből a húst kivettük, mert nz ellenőrzés során a súlya hiányosnál:-bizonyult. Mondani sem kall, feleségem ilyen megszégyenítő körülmények

között meg sem merte nézni az üvegen lévő szavatossági időt. A dolog csattanója az, hogy a kicserélt üvegen ismét csak ott díszelgett: szavatossági idő 1973. III. hó. Lehet, hogy rosszul értelmezem, de véleményem szerint az egy éve lejárt szavatosságú készítmény nem bizalom- keltő, nem beszélve az udvariatlan kiszolgálásról”.

A kérdésre a következő választ kaptuk a Tolna és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet igazgatósági elnökétől, Jóna Józseftől:

— Plank Gábor észrevételét kivizsgálva, sajnos azt kell megállapítani, hogy a megjelölt egységben a kérdéses áru szavatossági ideje valóban lejárt. Intézkedtem, hogy a boltban levő 18 üveg készletet azonnal kivonják a forgalomból.

— Tekintve, hogy a fenti körülmény előfordulását — azon túlmenően, hogy az érintett egységben az elmúlt két évben három egységvezető-változás is volt — egyéb mulasztások is előidézték, így a felelős személyekkel szemben a felelősségre vonást folyamatba tettem.

— Az egységvezető helytelen eljárásával okozott kárt, Plank Gábor részére szövetkezetünk megtérítette és ezúton is szíves elnézést kérünk tőle.

Három gyerek — két családi pótlék

Özvegy Deák Ferencné ten- gelici olvasónk írta: „Férjem 1971. augusztus 28-án halt meg, magam nevelem négy gyermekemet. A lányom 1973. júliusában végzett az iskoláival. Értem, hogy részére nem jár családi pótlék. Három kiskorú gyermekem utón azonban vártam, helyette azonban csak kettőre kapom, mióta a fiam a Lengyeli Szakmunkásképző Intézet első éves tanulója lett. A megállapítás szempontjait nem értem."

Szászi Mária, a Tolna megyei Társadalombiztosítási Igazgatóság családi pótlék csoportvezetője így kezdte a válaszát:

— A jelenleg érvényben levő 16/1966. (VI. 1.) Korm. sz. rendelet 5. paragrafus (b.) pontja értelmében, a szakmunkástanuló-otthonban elhelyezett gyermek után családi pótlék nem jár, csak a gyermekek számának megállapításakor lehet figyelembe venni.

— Ezúton tájékoztatjuk Deák Ferencnét arról is, hogy ha a nyári szünidőt a tanulóotthonban elhelyezett gyermek a szülő háztartásában tölti, erre az időre a családi pótlék ismét jár. Igényét annak idején eltartási nyilatkozat beküldésével szíveskedjen benyújtani a Társadalom- biztosítási Igazgatóság családi pótlék csoportjánál.

Javíthatatlannak

vélték

— megjavították

Szőts István Nagymányok, Bem u. 24. szám alatti olvasónk leveléből idézünk: „1968-ban lottószelvénnyel nyertünk egy Minivizor televíziót. A készülék azonban oz

első perctől rossz, szegény tv-szerelők sem tudnak vele mit kezdeni, hiába javíttatjuk folyton. Az adóját pedig fizetjük. így a nyereményünk nem nyereség. Arról későn értesültünk, hogy garanciális időn belül a javíthatatlan készüléket újra kicserélték volna. Bánt a veszteségünk, hisz ingyen nyertük ugyan, de egy új készülék árát ráköltjük lassan a javításokra, hiába. Tehetünk-e valamit?"

A GELKA szekszárdi szervizének vezetője, Kaszás Kálmán válasza gyors, rövid és konkrét volt:

— Az ügyfél panaszát kivizsgáltam. A készüléket a szervizbe szállítottuk, megvizsgáltuk, megjavítottuk és 1974. április 3-án üzemképes állapotban átadtuk.

Átmeneti lakás — felújítási teherrel

Sárosi János Szekszard, Pollack M. u. A/M. 5. szám alatti olvasónk problémája a következő: „1969 óta lakom ebben az ideiglenes lakásban, melyet a városi tanács azért utalt ki részemre, mert előző lakásom romosodás miatt életveszélyessé vált. A beköltözés időpontjában a lakás meghibásodott állapotban volt, ami miatt többek között válaszfal-kicserélésre is sor került. Ezen munkák elvégzése során kértem a rolók újonnan való kicserélését is, mivel azok is már szakadt állapotban voltak, a roló- rudak nem működtek. Ezt a kérésemet négy év után teljesítették, a feleségemmel azonban igazolást Írattak alá, mely szerint a rolettacsere 50 százalékát fizetteti meg velem a városgazdálkodási vállalat. Kérdésemre közölték, hogy ez körülbelül 150—200 forintot fog kitenni. A megküldött számla 687 forintról szólt.

Január 15-i keltezéssel végrehajtási értesítést kaptam, a Bírósági Végrehajtói Irodától, az összeget lakbérhátralék jogcímén követelik. Nem értem, miért kell nekem a mások által tönkretett roló árát megtéríteni, még ötve«» százalék erejéig is, illetve jogtalannak érzem a lakbérhátralék megjelölést, mert nekem ilyen hátralékom nincs. Megjegyzem, hogy 1969 óta nem véglegesítették az általam használt bérleményt. Ha ez megtörtént volna, mint végleges lakásom költségeit, saját érdekemben is szívesen vállalnám."

A kérdésre Orbán Györgytől, a Szekszárdi Városgazdálkodási Vállalat igazgatójától kértünk választ :

— A panaszt felülvizsgálva megállapítottuk, hogy a szekszárdi Városi Tanács V. B. igazgatási osztálya 2530—2/1969. sz. határozatával Sárosi János és csalárdja részére a Pollack M. u. A/7. jelű átmeneti bérház II. etn. 5. sz. lakását ideiglenes jelleggel, határozatlan időre kiutalta. Tény az, hogy az átmeneti lakás a tanács kezelési szervezete (Városgazdálkodási Vállalat) rendelkezése alatt álló épület, illetve lakás — amely átmeneti .elhelyezésre szolgál, de jelen esetben a bérlő a kijelölést, az elhelyezést a lakásügyi hatóság határozatával nyerte el, ezért a határozatlan időre szóló szerződés alapján a lakásberendezések felújításánál, illetve cseréjénél az ezzel kapcsolatos költségek 50—50 százaléka a bérbeadót, illetve a bérlőt terheli.

— A költségek nagyságára vonatkozó bérlői felszólalás nem fogadható el, mivel őt az általa említett várható költségekről illetéktelenül informálták, ugyanis az alvállalkozóval (Tolna megyei Festő- és Lakáskarbantartó Ktsz) kötött megállapodásunk alapján történt a kérdéses felszerelés cseréjének költségesítése, melynek a bérlőre tartozó költsége jogszerűen 687 forint.

— A bérlői hátralék lak- hérhátralék címén történt záradékolása téves, erre vonatkozó kiegészítésűnket még 1974. január 31-én kelt levelünkben a Megyei Bíróság Végrehajtó Irodájának tudomására hoztuk.

Bedolgozó

gyermekgondozási

segélye

Forraí Andrásné Möcsény, Béke u. 39. szám alatti olvasónk irta: „A Decsi Sárközi Népi Iparművészeti Szövetkezetnél dolgozom, tagként, havi hatszáz forint körüli átlagkeresettel. Gyermeket várok. Problémám, hogy ilyen munkaviszonnyal részesülhetek-e a hároméves gyermekgondozási segélyben, illetve, ha nem, úgy segithet- nék-e magamon azzal, ha most elhelyezkednék napi nyolcórás munkát biztosító munkahelyre? Ilyen esetben beszámítanák-e a munkaviszonyba az eddig eltöltött munkaviszonyomat, hogy a szükséges időmennyiségem a segélyre meglegyen."

A kérdésre Kertaí József, a Tolna megyei Társadalombiztosítási Igazgatóság szolgáltatási osztályának vezetője válaszolt:

— Forrai Andrásné 1973. augusztus 17-től — jelenleg is — tagja a Sárközi Népi Iparművészeti Szövetkezetnek, s ott mint bedolgozó végzi a munkáját: A bedolgozók az általános beteg- hiztosítás keretein belüli szolgáltatásokra (táppénz, útiköltség, stb.) jogosultak. Eltérő azonban a jogosult- sági feltételük a bedolgozóknak gyermekgondozási segély igénybevételével kapcsolatban az egyéb biztosítottakétól. A bedolgozó gyermekgondozási segélyre item jogosult.

— A bedolgozói munka- viszony azonban beszámít a gyermekgondozási segélyhez szükséges 365 napi jogszerző időbe, ha a 16/1967. (XII. 27.) Mü. M. számú rendelet 23—24. paragrafusainak megfelelően — olyan biztosított bedolgozói munkaviszony volt, amelyben napi hat órát vagy annál többet foglalkoztatták a bedolgozót.

— Az említett bedolgozói munkaviszony tehát jogszerző időnek számít, de csak akkor, ha a nő a szülés, illetőleg a szülési szabadság idején olyan munkaviszonyban áll (nem bedolgozói), amelyben az Mt. V. 57. paragrafusának (2) bekezdése alapján kap gyermekgondozási szabadságot.

01, 123—61.

Ml VÁLASZOLUNK

Telefonszámaink : 129-