Tolna Megyei Népújság, 1974. április (24. évfolyam, 77-99. szám)
1974-04-04 / 79. szám
t f l lííöf^ pifás t&m mi •Vk; *í ;^g*iSííiát.V! Villamos energia — országhatárokon át Alig néhány hete, hogy a KGST-országok képviselői Moszkvában történelmi jelentőségű okmányt írtak alá. A megállapodás értelmében az európai szocialista államok az ukrajnai Vinnyica és a magyarországi Albertirsa között páratlan nagyságrendű, 750 kilovoltos villamos távvezetéket építenek fel. Hasonló energiarendszer csupán Kanadában és az Amerikai Egyesült Államokban működik, s így érthető, ha az említett szerződés a tőkés világban is nagy feltűnést keltett. Arról van szó, hogy a KGST-országok egyesített energiarendszerének teljesítménye már 1980-ban eléri a 160 ezer megawattot, ami a maga nemében egyedülálló és megvalósulása szemléletes példája a szocialista gazdasági integráció sikerének. Az egyesítésből adódó gazdasági előnyök igen jelentősek. A tagországokban — a földrajzi, az éghajlati különbségek, a munkabeosztás eltérése miatt — más-más időpontokra esik a havi, sőt a napi legnagyobb energiafogyasztás. Így aztán az az ország, amely már túljutott a napi csúcsterhelésen, azonnal kisegítheti a másikat, ahol a legnagyobb igénybevétel csak ezután következik be. A 750 kilovoltos távvezeték kiépítése tehát egyfelől valamennyi résztvevő számára lehetővé teszi a gazdaságos és a biztonságos energiacserét, másfelől pedig összesen 1500 megawattnyi megtakarítást ígér. A Vinnyicától Albertirsáig vezető távvezeték (amely közvetlen összeköttetésben áll a Szovjetunió déli energiarendszerével) beruházási költsége 140 millió rubel, s ezt a résztvevő országok olyan arányban osztják fel, amilyen mértékben a távvezetékből, illetve annak realizálható hasznából részesednek. A terveket a Szovjetunió és Magyarország közösen készíti el, mint ahogy szorosan összehangolják az építkezések és az alállomás létrehozásának munkafázisait is. A KGST-országok nagyszabású vállalkozása nem áll előzmények nélkül. Figyelemre méltó, hogy az első — mai szóhasználattal élve integrációs-egyezményt Magyarország és Csehszlovákia kötötte meg 1951-ben. A szerződés szerint hazánk bauxitot és timföldet szállított Csehszlovákiába, északi szomszédunk pedig arra vállalkozott, hogy szabad villamos energiájának egy részét a magvar alumíniumipar rendelkezésére bocsátja. A megállapodás alapján 1952. decemberében adták át rendeltetésérfek a KGST első. 110 kilovoltos távvezetékét. Kisigmánd és Nővé Zámky között. Ezt követően, a szocialista országok között már 1958-hsn továhbi kapcsolatok jöttek létre. Megépült a lengyel—csehszlovák, maid a szoviet—. illetve 37 NDK—lensvel. és ez NDK—csehszlovák távvezeték: ecolr -teljesítménve egyenként áltc’ábnn 220 kilovolt volt. Az 1962. évi magyar—szovjet távvezeték üzembe helyezését 1963-ban követte az első háromoldalú, szovjet—román— csehszlovák 400 kilovoltos rendszer megépítése. Magyar- országot egyébként Romániával, sőt Jugoszláviával és Ausztriával is összekötik a 120—220 kilovoltos távvezetékek, kölcsönösen lehetővé téve mindkét oldalorf a gazdaságos energiafelhasználást. Mindent összevéve, az 1974. márciusában aláírt sokoldalú villamosenergia-ipari együttműködési megállapodás előtt, a KGST-országok már tizenöt 220, és öt 400 kilovoltos vezetékrendszert építettek ki egymás között. A szocialista országok egyesített energiarendszerének központi teherelosztóját Prágában hozták létne 1962. júliusában, s még ugyanebben az esztendőben megalakult a központi teherelosztó munkáját irányító tanács. A korszerű hazai energiakapacitások fejlesztésében éppen ezért már a kezdetektől részt vettek a KGST-országok. Szovjet turbinák, csehszlovák-, lengyel-, NDK- beli berendezések, műszerek működnek a Gagarin Hőerőműben, a Duna menti, illetve az Inotai Gázturbinás Csúcserőműben. Távlati ener- giagorfdjainkon kíván könnyíteni az ugyancsak KGSTösszefogással épülő Paksi Atomerőmű is. Magyarország villamosenergia -igérfye eddig évente mintegy 8—9 százalékkal növekedett. Az ipar dinamikus fejlődése, szervezetének korszerűsítése, a lakásépítések fokozása pedig további követelményeket támaszt a népgazdasággal szemben. E tényezők többszörösen indokolják — a kétoldalú energia-külkereskedelem rendszeres bővítésén túl — a KGST-országok nagyszabású és sokoldalú összefogását, a közös beruházási programok maradéktalan megvalósítását. Ezért hangsúlyozta Szekér Gyula nehézipari miniszter, amikor Moszkvában aláírta a Vinnyica és Albertirsa közötti távvezeték építéséről a szerződést: — Az 1978-as átadás határidejének megtartása nemcsak a villámosenergia-ipar szakembereit állítja hatalmas feladat elé, hanem mindazokat, akik a távvezetékhez szükséges anyagok, berendezések szállításában részt vesznek, akik az oszlopokat, a szigetelőket a távvezetéki szerelvényeket, az alállomási berendezéseket szállítják. Meggyőződésem — húzta alá a miniszter —, hogy a magyar szakemberek megoldják e feladatokat és ÍSM-ban átadhatjuk, a Szovjetunión kívül Európa első, 750 kilovoltos távvezetéki elektromosener- gia-rendszerét. m újság a moszkvai metrón? Ma mór csaknem 150 kilométer a moszkvai metró vonalainak hossza, 1973-ban az előző évhez képest 200 ezerrel több utast szállítottak naponta. E vonalakon csúcsforgalmi időben sem kell a szerelvényekre egy percnél többet várni. A tervezők és a konstruktőrök olyon technikai eszközöket dolgoztak ki, amelyek lehetővé teszik a metróvonalak áteresztő képességének rövelé. sét. A Kalugai, a Krasznopresz- nyenszki vonalon és a Körvona. Ion elektronikus szerkezetek és rendszerek komplexumát szerelték fel a szerelvények automatikus irányítására. A Körvonalon már két éve elektronikus biztonsági berendezésekkel ellátott szerelvények üzemelnek. Segítsé. gükkel egy ember is elegendő a vonat vezetéséhez. A Kalugai és a Krasznopresznyenszki vona. lakon még ebben az évben autó. mata irányítású szerelvényeket is beállítanak a forgalomba. Elindult föld alatti próbaútjá- ra az „T-jelzésű, a mostaniaknál jóval korszerűbb szerelvény. Tervezik, hogy a metróvonalakat mágnespárnákon futó kocsikkal kellene ellátni. Az irányított mágneses térben haladó kocsikat a mágneses mező felfüggesztve tartja, tehát nem sínen futnak. Az elképzelés ma már nem újdonság. A szovjet konstruktőrök a megvalósítás gyakorlati problémáival foglalkoznak. A Szovjet Kultúra és Tudomány Házában O Mögöttem a moziterem, elszívok egy cigarettát, s nekitámaszkodva a márványoszlopnak nézem az embereket. Valamilyen távoli ismerős otthonosság tölt el. Ezt én már valahol éreztem. Ilyen. Moszkvában, a Lenin-proszpekt. Egyik hatalmas áruházának előcsarnokában magam is beállva a fagylaltozók békés szigetére különös természetes meghittség vett körül. Mosolyogva jut eszembe: ebben a házban a hangulatok hatására én most orosz levegőt szívok. A „szomszédban” a Bajkál étteremben két Tolna megyei ismerősnek, dr. Kali- cza Rezsőnek mi adtuk át a helyünket, az asztalunkat. Minden hely foglalt. A vendégek, hogy asztalt kapjanak, sorban állnak. Életemben először a hatvanas évek második felében jártam Szovjetunióban egy barátságvonat kétszáz valahá- nyadik utasaként, s emlékszem, hálókocsitársammal, Mi- setits Sándorral reggeltől estig a tájat néztük, a távolságokat mértük és csak hosszas rábeszélésre hagytuk el „ablakőrhelyünket” és kissé ingerülten. vettünk részt a „vezetőség’’ Kissé fontoskodó megbeszélésein. Hagyjanak minket! Közemberként óhajtottuk átélni az utazás élményét. dehát mindig közbejött egy-egy rövid értekezlet, hogy majd miként legyen Kievben, Leningrádban, Moszkvában. No, az ilyen dolog elkerülhetetlen: a vendéglátók üdvözlő szavait illik viszonozni, más részről a baráti találkozókra mégiscsak szervezetten előre fel kell készülni. Azt akarom én ebből csupán kihozni, hogy a barátság- vonat néhány funkcionárius utasa eléggé kötve volt. Fogva tartották a feladatok, s nem nagyon maradt ideje kedve szerint nézelődni. Én magam úgy oldottam meg a kérdést, hegy már Kievbe ’ szakadtam a csoportunktól s útibarátommal, a várongi tsz elnökével csatangoltam a városban. Hát persze, ha mindenki önállósította volna magát, akkor vonatunk hetekig vesztegel Kievben. mert háromszáz magyart összeszedni a budapesti kiállításokon se könnyű.. Hát még Kievben, a Szovjetunió térségeiben, Igen ám, a legtöbb ember úgy van ezzel, hogy áz' az igazi, amit maga fedez fel, s nem az. amit megmutatnak neki. Hogy ne szaporítsam a szót. megmondom hová szeretnék kilyukadni, oda. hogy hazatérve szívesen dicsekedtem: jártam a Szovjetunióban. Igaz, valóban jártam, de csak a tavalyi hosszabb ideig tartó utazás óta tudom: mértéktartóan csupán azt lett volna szabad mondanom: jártam Kievben, Leningrádban, Moszkvában. A Szovjetunió erejét, nagyságát, valamint anyagi és szellemi gazdagságát azóta érzékelem, megközelítően a maga valóságában, mióta Moszkvából elindulva, s ezer kilométereket röpülve a tbiliszi repülőtéren tudatosodott bennem, hogy még mindig a Szovjetunióban vagyok, s ha a gép mondjuk röpülne velem újabb tízezer kilométert. még akkor is a Szovjetunió valamelyik távol-keleti városában érnék földet. Valamelyik nap elgondolkodva néztem a Népszabadság első oldalán a képet. Brezsnyev elvtárs a Kremlben — ha jól emlékszem — a iapán hivatalos küldöttség vezetőjével tárgyalt. Eszembe jutott: a kapitalisták sem fejre esett emberek, pontosan tudják, világ sorsát meghatározó erő van a szoviethatal- mat megtestesítő, .megszemélyesítő főtitkár, háta mögött. S gondoljunk bele: hazánk ehhez a hatalmas béke- fenntartó erőhöz' tartozik. Annak idején, tavaly ősszel az újságokban olvastam, hogy Budapesten megnyílt a Szíjét Kultúra és Tudom íny Háza. Nem is tudom miért, hosz- szabb ideig úev mc.radt meg bennem, hogv a szovjet kultúra és barátság háza. Hát. most helyesbítek. Kicsit csodálkoztam. mivel a bejelentés, hogy megnyílt, éppen azt juttatta eszembe, hogy Magyarországon eddig nem létezett egy olyan centrum, amely átfogó és teljességre törekvő igénnyel — hogyan mondjam? — vizuálisan is közelebb hozta volna hozzánk a szovjet nép tudását, tehetségét, erejét -és erkölcsi nagyságát. Nos, (szokás mondani. ami késik, nem múlik. Örülök, hogy a Szoviet Kultúra és Tudomány Háza — van. Az épület folyamatosságával, programjával lehetőség. hogy helyben, itthon felfedezzük azt az országot, amelynek végtelen tájait bejárni, kimeríthetetlen lehetőségeit megismerni, hosz- szú utak megtételével sem könnyű. Ügy is felfoghatom: ez az épület a Semmelweis utca sarkán „barátságvonat”, amelynek bárki, bármikor utasa lehet, csak át kell lépnie a küszöböt. Szívom a cigarettát, s nő bennem a bizonyosság: ez az épület valóban lehetőség. Egy moszkvai fiatalember, Budapesten egyetemi hallgató, és társadalmi munkában idegenvezető, kalauzol. Tőle tudom, novembertől február közepéig harmincezer magyar érdeklődő járt ebben az épületben, ismerkedni a szovjet valósággal. Minthogy az idejövök mindegyike vendég, a rendezvényekre a belépés díjtalan. Igen. Csakugyan vendég vagyok. Valamilyen rendezvény mindig van. Érdemes röviden áttekinteni. hogy mennyire változatos, sokrétű és teljességre törekvő a program. Ottjártunk- kor eseménynek számított Rjepin tanítványának, Borisz Scserbakov, állami díjas szovjet festőművésznek a kiállítása. Scserbakov emelkedett hangú tájképeivel, s a magyar munkásmozgalom néhány kiemelkedő harcosának portréjával nyerte el a látogatók tetszését. Ezt megelőzően iparművészeti, grafikai, s miniatűrkiállítást láthattak az érdeklődők. A .sikert mi sem bizonyítja jobban, mint például az, hogy a miniatűr- kiállítás idején, sorban állva várakoztak az emberek, hogy bejuthassanak a kiálUtóte- rembe. Régi orosz díszruha-kiállítás, szombat, vasárnap gyermekfilm-vetítés. orosz klasszikus szerzők darabjainak magyar nyelvű előadásai, költői esték, művészeti és dokumentumfilmek teszik változatossá a programot. A zeneszalonban hanglemezhallgatásra, s neves előadóművészek. zenekarok közreműködésével hangversenyekre nyílik alkalom. Az olvasóterem több nyelvű: szépirodalmi és műszaki könyvek között válogathatnak az olvasni vágyók. A Szóvjet Kultúra és Tudomány Háza otthona az ismeretterjesztésnek is: a Szovjetunióból érkező tudósok, akadémikusok, tartanak itt előadásokat az ország életéről, politikai, gazdasági szerepéről, fejlődéséről, múltjáról és jelenéről. Rövid tudósítás a Népszabadságban arról, hogy megemlékezéseket tartanak a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában, Hazánk felszabadulásának 29. évfordulójáról való megemlékezések fémjelzik a Szovjet Kultúra és Tudomány Házának e heti programját. Budapesti diákokat várnak kedd délelőtt ünnepi összejövetelre: a színház- és moziteremben bemutatják a „Leningrádi blokád” című dokumentumfilmet A fiataloknak érdekes beszámolót tart B. Gy. Oszadcsii vezérőrnagy. a Szovjetunió budapesti nagykövetségének katonai és légügyi attaséja. aki annak idején részt vett a leningrádi harcokban. Nagyüzemi munkások részvételével szerdán szovjet—magyar barátsági esten emlékeznek meg a felszabadulási évfordulóról. Az ünnepség után a Dunai Vasmű művészegyüttese ad műsort. Április 3-án, 4-én délután a moziteremben szovjet dokumentumfilmeket vetítenek a „Te hőstetted halhatatlan”, valamint „1945. tele és tavasza” címmel. Ottjártamkor mindent megnéztem. A Bajkál étteremben orosz teát ittam, és az útlapot kézbe véve igazi orosz étkek között válogatva kaukázusi saslikot kértem, azt fogyasztottam. Finom, van, a Budapestre utazóknak azóta is melegen ajánlom a Bajkál étterem különlegességeit: a scsi levest, borscs levest, a szol- janka levest, a kolebjákát. a kievi jércemellett, a kaukázusi saslikot, a Blincsikit, a piroskit, a vatruskit és az ürürpiláfot. Érdemes megkóstolni mindegyiket. Sz. P.
