Tolna Megyei Népújság, 1974. április (24. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-02 / 77. szám

f Munk Olvasom, hogy hamarosan egyértelműbbé válik a rende­let: ha valaki, aki munkavi­szonyban áll, tanulni akar, munkahelye köteles megadni számára a tanulmányukat végzőknek kijáró összes ked­vezményt. Nem lesz olyan eset, hogy valakit nem iavasol a munkahelye tanulni, mond­ván, hogy az nem üzemi ér­dek. Nem az üzem. a társada­lom érdéke a fő. Magyarországon mindenki­nek joga van a tanuláshoz, bárki élhet vele. Ez eddi«» is így volt. de sok helyen nem vettek- tudomást róla az üze­mek, irodák irányítói. Hama­rosan törvényes rendelkezés védi maid a tanulni vágyókat. Igaz, voltak eddig is kivéte­lek. Például a Tolnai Selyemf onó­gyárban. Áz egyik esztergá­lyos fiatalember vízügyi tech­nikumba jár —■ valamikor fél­behagyta, most érettségizik majd. Nyílt titok, hogy a ..víz­ügy a szívügye” és hogv el­megy maid a gyárból. Enged­ték tanulni: úgysem köthet­nék az esztergapadhoz erő­szakkal. De egészségügyi szakközépiskolába is ketten járnak. (Igaz. velük tervei vannak a vállalatnak: a gyá­ri bölcsődében, rendelőben lesz helyük.) A fiatal lányok, akik ilyen, vagy olyan okok miatt kován munkába álltak, elvégezhetik az általános iskolát — kihelye­zett dolgozók iskolája műkö­dik a selyemgyároan jelenleg tizenöt tanulóval — <ie foly­tathatják utána is a tanulást, kedvük szerint. & ez így jó. Parázs a vita. Hálás téma van. a televízió. Meet éppen az eltökélt beszél: szerinte egyszerű a megoldás, a tele­vízió térjen át Shakespeare- re és Bachra. Az emberek megszokják, lassacskán igény­lik majd a nívós kultúrát. Az emberek — a kétkezi dolgo­zók, a televízió leghálásabb nézői. Gondoljunk csak bele. Kép­zeljünk el egy ssgédmun- gást. betanított munkást — ma ők alkotják a pénzkere­sők zömét. Emberünk átlag­ban napi három órát tölt uté­zissel (bejárással, városi köz­lekedéssel), nyolc órai munká­ja fizikai erőpróba. Esti el­költi a vacsorát, magát nyúj- tóztatni leül a' tévé elé. Nem szívesen töpreng sorsproblé­mákon, bár talán azokat ön­maga is átéli, átélte, nem akarja, hogy felkavarják, zak­lassák Szórakozni óhajt, elfe­lejteni fáradtságát. Meg lehet ezért róni? Lelke rajta, aki megtesz«. Mer amíg nehéz fizikai munkát kell vár­nunk emberek millióitól — el kell fogadnunk a következmé­nyeket is. Más kérdés a műso­rok s7.ínvonala. Szilveszter András, a Ma­gyar Televízió egvik vezetője fejtette ki a múltkoriban fia­tal újeágírók előtt: a mun- kásnázjk visszautasítják azo­kat a filmeket, amelyen róluk szólnak. Jobb esetben: eltűrik ezeket a dokumentumfilme­ket ha nem a fő időben mu­tatják be őket Nem érdekli az embereket távolabbi szak­társuk gondja-baja... Igaz ez. vagy sem? Úgy hiszem, ez is színvonal kérdése. Mert ha a dokumen­tum film izgalmas — volt ilyen, bele is vésődött a köz­tudatba mondandójuk — min­denki szívesen nézi. Ha unal­mas, csak a jószándék, va"y éppen a sznobság tűri béké­sen. asmuveloues ((Votesxlapok) Így van a szárak ózta tó­produkciókkal is. Lehet kitű­nő. kellemes vígjátékot látsza­ni. közérdeklődésre számot tar­tó izgalmas, gondolatokban gazdag, valóban fontos mon­danivalót hordozó tévéjátékot. Ugyanúgy szívelnénk a szelle­mes vetélkedőt, látványos ze­nei programot. De a silány, a . vértelen, az erőltetett, poros filmek, darabok, játékok, ze­nés kínlódások bosszantják a nézőt. A munkásnézőt. akinek talán kevesebb ideje, lehető­sége, kedve van a „források'’ megválasztásához. o A regölyi termelőszövetke­zet elnöke mondta néhány hó­napja egy beszélgetés alkal­mával, hogy ő természetes fo­lyamatként várja a tagság el­öregedését. Nem esik kétség­be. nem kapkod, nem csap pá­nikot Igen, mert. messzebb lát: a korszerűsítés magával vonja a gépesítést, » gépek vi- Ezont több ember munkáját is elvégzik. Kevesebb munkás kell a gépekhez. No de — az nem mindegy, hogy milyen az a munkás! Ezt már egv fiatal őcsényi agronómus taglalta, ahogy ha­ladtunk a kukoricabetakaritó gép nyomában Mert egy-egy korszerű, számos programra beállítható új munkagépet nem működtethet akárki: va­lóságos technikusnak kell len­nie. Ha az, örömet is lel a csodálatos masinákkal való munkában. íme a mezőgazdasági ter­melésben is jelentkezik az a felismerés, ami feszíti a kor­szerűsödő üzemeket: a mun­kások állandó tanulása, kép­zése nélkül nem képzelhető el a gyorsuló ütemű termelés zökkenőmentessége. Az esvik selvemsyári brigád író-olvasó találkozót rendezett Berke6i Andrással. Az élmény­től fellelkesülve felvették Ber­FELICE CHILANTI: kési nevét..; A Budapesti Csokoládégyárban az egyik szocialista brigád pedig Ben Quick-ről kívánta elnevezni magát: aztán a párttitkár le­beszélte őket. Elég nehezen nyugodtak bele az asszonyok, hogy továbbra is József Attila lesz a brigád névadója... A brigádok tagjai komoly családanyák, felnőtt asszonyok — azt valószínűleg furcsáU- nák, vagy helytelenítenék, ha gyermekük azzal állítana ha­za az iskolából, hogy őrse ne­ve ezentúl „Zalatnai Sarolta”. o József Attila írja: „Velünk nevelkedett a gép. Kezes ál­lat. No, szóljatok rá! Mi tud­juk nevét.” Csakhogy a munkás gyara­podott tájékozottsága, szélese­dő szakismeretei nélkül nem marad kezes állat a gép. Öröm. ha bonyolult műszere­ket szelídítő munkások dol­goznak, ha számukra szaktan- folyamokat rendeznek — ren­des fizetéssel, s úgy, hogy szerzett tudásukat vállalatuk­nál gyarapíthassák — több pénzért, könnyebben — virág- — Gorsiumt ünnepek A székesfehérvári István ki­rály Múzeum az idén i3 meg­rendezi hazánk egyik legjelen­tősebb római ásatásának szín­helyén. a tácl Gorsiumban az antik római ünnepeket. A rendezvények sorát április 28. és május 3. között a flora- lia ünnepe nyitja meg. Ebből az alkalomból — a hagyomá­nyoknak megfelelően — virá­got kapnak emlékül az antik városba látogatók. A flóráim ünnepére megnyílik a gorsiu- mi pincetériét is. ahol az ása­tások lesszebb, legértékesebb leleteit tekinthetik maid meg a látogatók. Szeptemberben rendezik meg a ludi romanit. mm mit MÍR Eiilllli 14. Mielőtt embereinek kiadta a parancsot, hogy hagyják el a lángokban álló épületet, fe­kete festékkel a falakra fes­tette térképét: az Olaszor­szágtól elszakított és hosszú lánccal Amerikához csatolt Szicíliát. És két feliratot: Éljen Giuliano! Éljen a GRIS! Ez volt a fontos neki. Hogy a hatóságok megtudják: iga­zi politikai eszméért dolgozik, egy „ügyért” öl, rabol; nem bandita már, hanem a sze­paratizmus fegyvereseinek ve­zetője. Másik komoly gerillaakció­ját, mint mondtuk, Montelep- rében, városkájának falai közt hajtotta végre. Be akarta bizonyítani az erejét, ezért nagyon kegyet­len csapdát állított. A helyi csendőrőrsöt új emberekkel erősítették meg, vezetőjük Ca- landra törzsőrmester volt. Giuliano nem a mortteleprei altiszteket és csendőröket akarta elintézni, akik állan­dóan a városkában állomá­soztak, hanem „a többiekét”, akiket a kormány a „konti­nensről” küldött ellene. Nyugodtan állíthatjuk, hogy ha Giuliano el akarta volna tenrfi, vagy tétetni láb alól azt a pár csendőrt, aki Mon- teleprében szolgált, könnyen megtehette volna. Jóval erő­sebb volt, mint az a vállal­kozó kedvű kis osztag és sok­kal korszerűbb fegyverekkel rendelkezett. Giuliano tehát leadatott néhány sorozatot a helyi csendőrőrs ablakaira, aj­tajai ra; azt akarta, hogy erő­sítést vezényeljenek a város­kába. A figyelmeztető sortűz természetesén arra indította a morfieleprei csendőröket, hogy értesítsék a palermói parancs­nokságot, amely sürgősen Montelepréba irányított egy teherautót, vagy harminc em­berrel. Giuliano lehallgatta a tele­fonbeszélgetéseket. Csapatai­nak kiadta a parancsot: tart­sák szemmel az utat, és za­vartalanul hagyják átmenni a teherautói; majd ördögi csap­Tv-naplo A színház jegyében Az olasz televízió, a RAI, kellemes estét szerzett vala- mennyiőnknek. Igaz, a ná­lunk is unalomig játszott Puc­cini helyett szívesedben vet­tünk volna valami mást, Gol­doni mellé is jobban illett volna a Teatro Fenice egyik előadása, bár a Turandot min­denképp példamutató volt: ki­tűnő énekesek szólaltatták meg az operát, amely minden vltathatósága ellenére is ki­emelkedik Puccini egyenetlen életművéből. Goldoninak nem volt sze­rencséje nálunk, pedig Moli- ére-méretű jelenség. Igaz, Ge- ronte úr. a jótékony zsémbes története, nem tehetsége csú­csain mutatja, de fölcsillant valamit jellemformáló erejé­ből, sajátos humorából. s mindenekelőtt velenceiségé- ből. Mert Goldoni művészete egybeforrott Velencével, pon­tosabban Velence XVIII szá­zadával, a 6ettecentóval ami­nek a Ca Rezzonieoban pazar múzeumot is berendezte':. Ve­lence történetében ez már a hanyatlás ideje, de ez a ha­nyatlás _ nagyon is vidám, hisz egész Európa itt szórja el pénzét, s mint feljegyezték, fél évig tartott a farsang, s a koldusok is álarcban kéreget­tek. Ennek a világnak komé­diása Goldoni (1707—1793), aki nemcsak megszámlálhatatlan vígjátékéban mutatta be ezt a pazar, csillogó világot, hanem magyarul is olvasható önélet­rajzába« is, A jótékony, zsém­bes ötlete egyetlen szerep. 3 bár nem mérhető Goldoni igazán nagy komédiáival, fel­ismerjük benne a setiecento Velencéjét A színházi világnap körkap­csolás os műsora gazdagságával hozott zavarba bennünket. s valószínűleg jobb lat; volna megállapodni egyetlen darab­nál. talán a Nemzeti Színház kitűnő Revizor-előadásánál, amit igazán szívesen néznénk meg teljes egészében is. A Szép. maszkok végétje ér­tünk, — végre, sóhajthatjuk teljes joggal, mert az öt rész­ben legföljebb egy „maszkra” dát állított. A belvárosban, oda, ahol a teherautónak fel­tétlenül meg kellett állnia, orvlövészeket állított az abla­kokba, a tetőkre, a teraszok­ra. Mintha egész Morítelepre ki­halt volna. Senki se merészelt egy szót se szólni, se a köz­ségi tisztviselők, se a városi rendőrök, se az orvos, se a gyógyszerész, se a tanítók. Mind otthon kuksoltak, és várták a lövéseket. Az egész kísértetiesen hasonlított egy amerikai kalandfilmhez. A teherautó az éjszaka kel­lős közepén érkezett meg, árva motorzúgással, és ép­pen ott állt meg, ahol Giu­liano számította. Eldördültek a lövések. Sok halott és. sok sebesült maradt a színen. Montelepre legma­gasabb teraszán pedig Giu­liano kitűzte a Trinacria,* a »„független Szicília” zászla­ját. A MÁSODIK ZÁSZLÓ: A MONARCHIA Giuliano terrorakciói olyan kegyetlenek és súlyosak vol­tak, hogy magukat a megbízóp kát és felbujtókat is. megijesz­tették. Elég hamar rájöttek, hogy olyan erőket' szabadítot­tak el. amelyeket nem tudnak megfékezni. - Giuliano ■ megra­gadott egy zászlót, és ez a zászló megmenekülésének egyetlen reménysége, - ezért vívja a maga háborúját a ma­ga módján. A szeparatisták riadalma ak­kor csapott át igazi félelem­•Trtnacria — Szicília egykori neve. való ötlet volt. ezt kellett öt sovány történetre elosztani. Hát bizony nem sok maradt egy-egv adásra, a Z. utcai postarablásra meg éppenséggel semmi. Érdektelenség, una­lom. Aki szombat estéit a nem is olyan szép maszkok társa­ságában töltötte, legföljebb azon mélázhat, miért kelle - erre öt estét, s rengeteg mun­kát és pénzt áldozni? Mostani szombatunkat szont megmentette a csodái: tos Kabos Gyula, akinek kivé teles művészetére mindig fáj­dalommal gondolunk. Nagyon fiatalon halt meg, idegenben, tehetségéhez méltatlan körül­mények között, s emlékét — sajnos — jobbára tehetségébe , méltatlan kommersz-fiimek őrizték meg. De még ezeket is élvezetessé tudia term«, s a kérdés újra csak fájdalmas: tehetségéhez méltó szerepek­ben mit tudott volna csinál­ni? Ha nemcsak múlékony de rabokat kell sikerképessé fej ­nie, hanem azt játszhat; a. amire tehetsége valóban kije­lölte. Milyen lehetett példa.« ű a Hamlet sírásójában. amit. fiatalon valamelyik vidéki színházban játszott, aztán soha többet. Mit nem adnánk érte, ha filmszalag őrizné ezt a Kabos Gyulát is! Vasárnap este az agyafúrt Agatha Christie borzolta fel s idegeket, ezúttal is bebizony tóttá, hogy nem ok nélkül tartják ebben a mégis csak o’ csó műfajban kitűnőségnek. Derűsebb világba vezetett Mo­zart Figarója, ami a magyar és az NDK Tv közös műsorá­ban szólalt meg. A fertőéi hajdani Eszterházy-kastéi,«-. amely már oly sok emlékeze­tes zenei eseménynek adott otthont, kitűnően alkalmas lenne arra, hogy ne csak a Fi­garo részletei szólaljanak meg díszletszení falai között, ha­nem az egész opera, sőt Mo­zarton. kívül mást is el tudunk itt képzelni. A magyar—-NDK Figaro csonkaságá'oan is emlékezetes élmény volt Cs. be — saját magukat féltették —, amikor a római kormány elhatározta: fegyveres egysé­geket vezényel a Giuliano dúl­ta területekre. A Ponte Sagana-i egyez­ményt megkötő hercegek félel­mét és felelősségének súlyát az is növelte, ahogyan Giu­liano bánt velük. A nyugat-szicíliai szeparatiz­mus egyetlen igazi katonai ve­zérének tartotta magát: szer­vezete egyébként valóban csal: neki engedelmeskedett. Az ő birtokában voltak a vásárolt vagy elkobzott fegyverek, az emberek, a pénzeszközök; az utánpótlást is ő szervezte. Csak néhány csapatkapitányt és tanácsadót tartott egyen­rangú társának: Sciortinót, Pisciottát. Passatempót, Fexre- rit, a leghűségesebbeket. Alig pár bandán kívüli em­ber találkozhatott vele: csak a fiatal ügyvéd időzhetett nála a bérlőtestvárek gazdaságúban, csak neki sikerült politikáról beszélnie Giulianóval; lassan­ként, ahogyan közelijeit a népszavazás időpontja, egyre többet találkoztak. Giuliano igazi ereje, „ver- ■hetetlensége” szerve e'inek szigorú zárt önkormányzatá­ban rejlett. Nem bízott a maff lavór Írekben, se a ke­gyelmes urakban, ee a „ki- sebb-nagyobb uracsokban”, ahogyan megvetően nevezte őket; s. legális világhoz, a tár- sr.drk'.V'oz vgzét'j Kárt jelen­tették neki, de a háírlmáj meg az elhatározásait nem osztotfa meg velük. (Folytatjuk.) I V

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents