Tolna Megyei Népújság, 1974. április (24. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-25 / 95. szám

1 1 Fellendülőben a legelőgazdálkodás Gépsort — gyors kaszások helyett Ä természet jő megfigyelé­séről tanúskodó paraszti ha­gyomány hazánkban, hogy áp­rilis 24-én — a katolikus nap­tár szerint Szent György nap­ján — szokták először kihaj­tani a jószágot a legelőre. Ez idő tájt, a szarvasmarha- és a juhprogramra figyelemmel, hasznos lehet körültekinteni megyénk rétjein, legelőin. Né­hol olyan a fű, mint Mikszáth Boglárkáján, másutt inkább a Toldi első énekében leírthoz hasonló... Megvan ennek a ma­ga oka, ami főleg a kiaknázott vagy ki nem aknázott lehető­ségekben rejlik. A Központi Statisztikai Hi­vatal 1973. évi adatai szerint megyénk majdnem 36 és fél ezer hektárnyi gyepterületé­nek kereken egyharmada rét, kétharmada legelő. Java há­nyada a termelőszövetkezete­ké: több mint 28 ezer hektár; a közös birtok nyolc százalé­ka. Ezeken a hektárokon át­lagosan 51 mázsa zöld fű ter­mett. Az öntözött és az öntö- zetlen terület termésének kü­lönbsége — az előbbi javára szintén zöld fűben számolva •— hektáronként 96 mázsa. Ta­valy a legelőknek csak egy- huszonötödét öntözték. A kö­zös gazdaságok rétjeinek, le­gelőinek egyharmadán folytat­nak intenzív gyepgazdálkodást Az állami segítség fontossá­gára lehet következtetni ab­ból, hogy a gyeptelepítés 94 százaléka állami támogatással valósult meg a termelőszövet­kezetekben. Lehetne éppen hosszas szá­mításokat közölnünk arról, ér­demes-e, nem érdemes-e az intenzív gyepgazdálkodá6ra erőt és pénzt áldozni. A Tolna megyei Állattenyésztési Fel­ügyelőség megállapítása sze­rint az intenzív fejlesztés alatt álló gyepterületek átlagtermé­se hektáronként 1971-ben 197,1 mázsa, 1972-ben 299,7 mázsa, 1973-ban 261,1 mázsa volt; ugyanezekben az évek­ben pedig a kontrollterületeké 69,5, 62,7, illetve 82,4 mázsa. Ezekben az esztendőkben a tsz-ek 241,1, 401,9, 284 hektár gyepet öntöztek. A felügyelőség díjmentes szaktanácsadásában — gyakor­latilag — megyénk valameny. nyi termelőszövetkezete ré­szesül. Az utóbbi három év ta­pasztalatai azt sejtetik, hogy a nagyüzemek egyre kevésbé saj­nálják a pénzt a díjazásos szaktanácsadás igénybevételé­re. Az ennek felhasználásával művelt gyepterület 1971-ben 558,8, 1972-ben 695,1, tavaly pedig már 936,1 hektár volt A szövetkezeti parasztság vé­leménye összegeződik abban a nézetben, hogy a szarvas­marha-program sikeres meg­valósítása szempontjából mind nagyobb a jelentősége a kor­szerű, öntözéses gyepgazdál­kodás további elterjesztésének, az intenzív gyephasznosítás- nak. Szakértők számításai sze­rint megyénk termelőszövet­kezeti gyepterületeinek majd­nem harmadán — mintegy 8000 hektáron — lehet kifize­tődő az öntözéses gazdálkodás. Ehhez a gondolatkörhöz kap­csolódva Győré József, a Tol­1974. április 25. na megyei Állattenyésztési Fel­ügyelőség felügyelője így fo­galmazott: — A szarvasmarha-tenyész­tés szakosodásával párhuza­mosan, az intenzív tejtermelé­si rendszerben csak a kifeje­zetten legelő típusú import­fajtáknak öntözött kultúrlege- lőn való legeltetése jöhet szá­mításba; míg a nem kifejezet­ten legelő típusú állományok szárazon álló egyedeinek le­geltetése feltétlenül megoldan­dó. Intenzív hústermelő rend­szerekben zömmel legelőfűvel és legeltetéssel kívánatos meg­oldani a takarmányozást; a dajkatehenészetnél szintén. Kettős hasznosítású fajtáknál is a legelőre célszerű alapozni a tömegtakarmányozást; nyá­ron legeltetéssel, télen tartó­sított zöldfű etetésével. Te- nyészüsző-nevelésnél minden esetben kizárólagosan legelő­fűre kell alapozni a takarmá­nyozást. A húsmarháknál és a juhoknál a legelőn történő előhizlalás a leggazdaságosabb. Olyan igazságok ezek, ame­lyek ismeretében nem könnyű magyarázatot találni arra, hogy a tavaly rendelkezésre álló négymillió forintos keret­ből miért csupán 1,3 millió forintot vettek igénybe ter­melőszövetkezetek. Nem lehet véletlen, hogy éppen a lehetőd seggel élő tsz-ekben olyan — vagy a közeli jövőben — lesz olyan a szarvasmarha-állo­mány, amelynek tartása elő­nyös mind a gazdák, mind az ország részére. Ilyen az apar- hanti Búzavirág, a madocsai Igazság, a sárszentlőrinci Pe­tőfi, a várdombi Uj Tavasz, a bölcskei, a gerjeni, az ireg- szemcsei Rákóczi, a dunaföld- vári Aranykalász, a gyönki, a szedresi Petőfi, a kisszékelyi Április 4, a kölesdi Egyetértés Tsz szarvasmarha-állománya, — hogy csak példálózva . em­lítsünk néhányat a sok közül. A felsorolt tsz-ek közül az elsőként megnevezett négyben különös gondot fordítottak ar­ra, hogy a majorság közvetlen közelében telepítsenek gyepet Éppen a jó eredmények tu­datában viszont nem szorul bővebb magyarázatra, miért nőtt ebben az évben az előző esztendeinek csaknem három­szorosára a gyepgazdálkodás támogatására felkínált állami támogatás igénybevétele. A legfrissebb adatok szerint ti­zenkilenc tsz élt ezzel a lehe­tőséggel A 27/1970. MÉM sz. rendelet (XII. 13.) részletesen ismerteti a gyepgazdálkodás korszerűsí­téséhez nyújtható állami tá­mogatás módozatait; így csak emlékeztetünk arra, hogy an­nak mértéke öntözött terület­nél hektáronként több mint ötezer, száraz területnél kevés híján három és fél ezer forint. A támogatást főként újra­telepítéshez és a megfelelő ößgyepek intenzív termelés­be vonásához lehet és gazda­ságos igénybe venni. Noha több eső jobb fűhöz segítette volna a tsz-eket, me­gyénk legnagyobb részén is­mét van mit legelnie a jószág­nak. Az első legeltetés, vagy kaszálás után — május végén, június elején — nitrogén mű­trágyázással lenne jó erőtelje­sebb növekedésre serkenteni a gyepeket. A tavalyi esztendő­vel ellentétben, sajnos, az idén eddig a műtrágya-ellátás nem volt zavartalan.. Egy efféle — remélhetőleg csupán múló jellegű — kellemetlenség azonban semmiképp sem al­kalmas arra, hogy cáfolatául szolgáljon a lényegnek: a kor­szerű gyepgazdálkodásnak. Ehhez hasonlóan egyes gé­pek, gépsorok hiánya sem... „A bereknek gyors kaszási” immár visszavonhatatlanul iro­dalmi alakokká magasztosul­tak. A modem nagyüzemi me­zőgazdaságnak nincsenek „ka­szási”; sajnos, a fűtermés be­takarítására alkalmas gépei, gépsorai sincsenek kellő szám­ban. Megyénkben a dombó­vári, a szomszédos Baranyá­ban. a szentlőrinci gépbemuta­tón panaszolták ezt a termelő- szövetkezetekből, állami gaz­daságokból összesereglett ér­deklődők. A gyepgazdálkodást segítő gépeknek feltehetően szintén csak átmeneti hiánya sem akadályozhatja tartósan a fejlődést. A gazdasági mecha­nizmus ismeretében nem tű­nik kétségesnek, hogy a szük­séges gépek előbb-utóbb hoz­záférhetők lesznek, hiszen azok nélkül a szarvasmarha- és juh- program végrehajtása össze­hasonlíthatatlanul nehezebb, mint könnyebb velük. A gon­dosan, hozzáértéssel ápolt le­gelő akkor is kamatozó érték, ha rét csak valamivel később lesz maradéktalanul haszno­sítható. BORVARÓ ZOLTÁN A napokban teljesen befejezték a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat fiataljai számára Szekszárdon épülő száz lakás első ütemének munkáit. Az ötvenlakásos épületet, me­lyet már tavaly átadtak, idén burkolták a vállalat saját szabadalma alapján készülő Vulkán-habbal. így itt próbál­ják ki első ízben ezt a korszerű burkolóelemet. Az épület mögött folytatják a további ötven lakás építését, melyekbe még ebben a félévben beköltözhetnek a lakók. Foto: G. K. Ülést tartott a megyei tanács végrehajtó bizottsága Napirendem A szekszárdi Városi Tanács V, B. tevékenysége és az 1973-bán végzett költségvetési revíziók Tegnap délelőtti ülésén a megyei tanács végrehajtó bi­zottsága a szekszárdi Városi Tanács V. B. tevékenységét ér­tékelte. A munka alapdoku­mentumát ezúttal két jelentés adta. * Az egyik előadója Császár József, a városi ta­nács elnöke volt, a másiké a megyei tanács vb titkára, dr. Polgár Ferenc, aki jelentésé­ben annak a komplex vizs­gálatnak a megállapításait összegezte, amit a megyei ta­nács szakigazgatási szervei ko­rábban a városi tanácsnál vé­geztek. E napirend megtár­gyalásában részt vett az MSZMP városi bizottságának első titkára. Rúzsa János. Je­leni voltak a városi tanács tisztségviselői, valamint Vi- dóczy László, a dombóvári Városi Tanács elnöke is. A két előterjesztés felett igen élénk vita alakult ki, ami érthető. Szekszárd szék­helyként a megye legexponál­tabb települése, tanácsának munkájáról éppen ezért nem könnyű feladat számot adni. A számvetés ennek ellenére megtörtént — a vitában szót kérők egybehangzó véleménye szerint — önkritikusan, keve­set beszélve arról, amire nem csak büszkék vagyunk, ha­nem lehetünk is. Annál töb­bet szólva viszont azokról a gondokról, am el vek a tanács közigazgatási tevékenvségében ma még akadáivozzák a me­gyeszékhely tanácsát a való­ban színvonalas és maradék­talan közmegelégedésre szol­gáló munkában. A reális kép megrajzolásának szándéka vi­szont kéllő biztosítékot jelent arra, hogv a városi tanács ál­lamigazgatási munkája szín­vonalában felzárkózik a fej­lesztési tevékenység színvona­lához A megvef fences végrehaj­tó bizottsága a nanirend fe­let® vitában állapította meg. hogy a negvedík ötéves terv élsó három évében tovább fnlv+gfódott Szekszárd város fejlődése. az inar+elonóés. * n a r^ei! esztés következtében VríThwAft a m**pvp- c^rnktVírá­ja és ez a változás vezetett a város társadalmi arculatá- nák átformálódásához. Mind­ezeknek nem csak szemlélő­je, egyben élvezője is a la­kosság, melynek bizalmát az esetenként adódó nehéz ügyek ellenére is élvezi a városi ta­nács. A továbbiak során azt álla­pította meg a végrehajtó bi­zottság, hogy javult a városi tanács testületi munkájának a színvonala. Jól gazdálkodott a megyeszékhely városi ta­nácsa a tanácstörvényben biz­tosított nagyobb önállósággal és a rendelkezésre bocsátott anyagi lehetőségekkel. A két­ségtelen fejlődés ellenére azonban a tanácsi munkának nem minden területén történt meg az elvárható és megkö­vetelhető előrehaladás. A megyei tanács végrehajtó bizottsága a napirend meg­tárgyalása kapcsán esedékes határozathozatalt következő üléséig napolta el azzal a döntéssel, hogy a vitában el­hangzott javaslatok, észrevéte­lek kerüljenek be a városi ta­nács munkájának minőségi ja­vulását célzó határozatokba. Mint arra a napirend zár­szavában Szabópál Antal utalt, a város már régen ki­nőtte azt a ruhát, melyet a „kis város nagy falu”, vagy az „alvó város” jelző jelen­tett rteki évtizedekkel ezelőtt Ez a változás nagy erőfeszíté­seket komoly munkát igé­nyelt. E feladatainak a váro­si tanács jól felelt meg. kell, hogy energiája legyen megten­ni mindent azért, hogy to­vább növeked jék a testület el­határozó szerepe, elevenebbé váljon a tanácsi bizottságok munkája és tovább fejlődjék a várost tanács és a lakos­ság kapcsolata is. Mint mon­dotta. nagy körültekintést, gondosságot Igénye! ezen­kívül a negyedik ötéves terv siker«? befejezése mellett az őtöd'k ötéves terv előkészíté­se. S mindezeken tül az. hogy valóban, javuljon a városi ta­nács szakigazgatási szervei­nek a munkája. Ebben a törekvésében számíthat a vá­ros! tanács a megvet tanács szakigazgatási szerveinek az eddiginél hatékonyabb segítség gére. Következő napirendként tár-' gyalta meg a megyei tanács végrehajtó bizottsága azt a jelentést, amiben Ribling Fe­renc, a pénzügyi osztály ve­zetője az 1973. évi költségve­tési revíziók teljesítéséről és tapasztalatairól adott számot. A testület — egyebek kö­zött — megállapította, hogy az elmúlt évi költségvetési re­víziók főként a jogszabályok betartására, érvényesülésére vonatkoznak. így. még mindig nem kellőért kihasznált az a lehetőség, amit a revíziók a gazdálkodó szerveknek nyújt­hatnak tevékenységük átfogó értékelésével. A végrehajtó bizottság éppen ezért ítélte szükségesnek, hogy a jövőben a pénzügyi osztály revíziós te­vékenységében ne a mennyi­ségi szemlélet legven do­mináns. hanem a minőségi kö­vetelmény érvényesüljön. A pénzeszközök jogszerű föl- használása mellett értékelje a felhasználás célszerűségét, ha­tékonyságát is. Indokoltan kifogásolta a testület, homr a megyei ta­nács szakigazgatási szerveinek többsége nem vett részt az 1973. évi revíziók munkájá­ban. Kívánatos tehát. hogy a pérfzügyi osztály éves vizs­gálati munkatervének készíté­sében részt vegyenek a szak­osztályok és a kitűzött vizs­gálatokban is megfelelj "nek a tervkészítéskor vállalt felada­tuknak. A megyei tanács végrehajtó bizottsága ezután a bejelen­tések megtárgvalásával fog­lalkozott, majd dr. Schneider Zoltánné. vb-tag indítvánvára . elhatározta annak fölmérését, hogy a megye fekvőbeteg-in­tézeteiben lévő szülészeti osz­tályok tehermentesítésére, il­letve bővítésére milyenek a lehetőségeink. E döntést az tette szükségessé, hogy a de­mográfiai határozatokra ho­zott szociális és egyéb ked­vezmények hatására országo­san mintegy 40 százalékkal nőtt a születések száma A megyei növekedés sem sokkal alacsonyabb ennél.

Next

/
Thumbnails
Contents