Tolna Megyei Népújság, 1974. április (24. évfolyam, 77-99. szám)
1974-04-24 / 94. szám
ELŐRE A X. KONGRESSZUS HATÁROZATAINAK VÉGREHAJTÁSÁÉRT, . ... _________________________________________ « V A IV. ÖTÉVES TERV TELJESÍTÉSÉÉRT! Egyenlően vállalni a terheket Kerek_ perec megmondta az egyik téesz főkertésze, hogy bár adottságaik megvannak, a lakosság zöldségellátásában csak akkor vesznek részt, ha látják, hogy a környező állami gazdaságok, termelőszövetkezetek is részt vállalnak belőle. Addig, míg ezt nem tapasztalják. nem tesznek semmit. mert nem tartják snát maguk kizárólagos felelősségének a lakossági ellátást. Elvégre egy fecske nem csinál nyarat. s egyedül úgysem tudnak segíteni országos gondokon. Náluk éppúgy kevés a kézi munkaerő, a pénz. mint má.' eutt, hát akkor miért éooen ők legyenek azok, akik zöldséggel vesződnek. Ez a koncepció szemben áll az országos érdekkel, s a hozzá hasonlóan gondolkodó termelőszövetkezeti és állami gazdasági vezetők közömbös és passzív felfogása, magatartása miatt mi fogyasztók húzzuk a rövidebbet. Bizonyos szempontból azonban a főkertésznek igaza van; miért vállaljon az ő szövetkezete lényegesen többet, mint más termelőszövetkezetek, állami gazdaságok. Csak egyetlen egy va- lamít nem érteni. Miért nem • ölnek egyszer össze esy-egv . körzet mezőgazdasági üzemének vezetői, hogy megbeszéljék; lehetőleg úgy osszák szét egymás között a terheket, hogy senki se szakágion bele. Addig, amíg egymás háta mögött megszólják egymást, és azt nézik, hogy ki kezdi el *bb. addig változatlan’.!' nem történik semmi. Legfeljebb annyi, hogy feleslegesen szaporítják a szót, s az illetékes előadói; iratot iratra halmozva iktatták a pa- , pirókat, aminek úgy sincs fo- ganatja. A sző, a papír önmagában nem elég: akkor lesz belőle Zöldség, mikor azok, akik a mezőgazdasági üzem termelési Struktúráját tervezik, közös ügyüknek és felelősségüknek tartják a lakosság ellátását. Természetesen azt mindenki tudja, hogy ez az ágazat át. alakulóban van. félúton a hagyományos. s a modern termesztés között, s éopúgv ki kell forrnia magát, mint aho|y a búza vagy a kukorica termesztésének kellett. Ez azonban nem mentség: függetlenül a körülményektől zöldségre most is szükség van, s ezt kizárólag a mezőgazdasági üzemek képesek megtermelni. Tíz-húsz esztendő múlva valószínűleg kevesebbet beszélünk már erről, hisz mint a többinek, ennek az ágazatnak is helyreáll az egyensúlya, bejá- ródik a rendszere. Az „egyenlő tehervállalás” azonban nemcsak a zöldség- termesztésre. hanem még nagyon sok minden másra vonatkozik. Vonatkozik például a társadalmi összefogással épülő bölcsődékre, ’óvodákra, amelyekről mostanában kicsit elhallgattunk. Valószínű ez a hallgatás nem tart hosszú ideig. Sejteni lehet, hogy akkor akadt meg a társadalmi összefogással épülő gyermekintézmények ügye. mikor az egy- egjr községben, városban mű- Jködö üzemeknek kJ kellett fcyitni a pénztárcájukat S adni nem attól -függően adtak, amennyit gazdálkodásuk eredménye megengedett volna, ha. nem amennyit éppen akartak. Afagyarán szólva, olcsón szelje volna megúszni r»ég ; az üzemek is. ahol sok a nődolgozó, s nagy- szükség lenne gyermekintézményekre. Termész: í csen az összeadott pénz kevésnek bizonyult, s így az építkezéssel addig kell várni. amíg erre a költségvetés elegendő pénzt biztosít. Az ön- *gól- eredménye: néhány ezer forintot megspóroltak. ■ viszont • több százezer forinttól el’estek f a hiányzó munkáskezek miatt. Nem szólva ,n dolgozók Jbosz- szúságáról. akik maguk is-szívesen ajánlottak volna fel bizonyos összeget, ha megkérdezi őket valaki.: Aztán itt van a társadalmi munka is. Sokan és szívesen végeznénk társadalmi munkát, ha tudnánk, hogy hol. mikor és mit kellene csinálni. A híre azonban sokszor csak az is. kólákig jut el, ahol afféle kötelező gyakorlat évente egyszer társadalmi munkát végezni. Olyko^ egv-egy utca lakói közösen ássák a csatornát, árkot, készítik a járdát, holott nem egyedül ők járnak azon az utcán. s nemcsak az utca lesz gazdagabb egv járdával, hanem az egész község, az egész város. Akik valaha is dolgoztunk társadalmi munkán, jól tudjuk, hogy valamiért' közösen dolgozni milyen jó érzés, hogy mennyire hajtja a műnké* a közösség lendülete, s hogy magáénak akkor érez az ember valamit, ha azért meg. dolgozott. Tudjuk azt te. hogy mennyire hiányoljuk ilyenkor a város, a község vezetőit magunk közül. Mennyivel masabb lenne a társadalmi munka légköre. mennyivel emberibb kapcsolatok' alakulnának ki dől- gőzök és vezetők között, ha például a tanáoselnök. a téesz- elnök kezében is ott lenne az ásó és a lapát. Egyenrangúnak éreznék magukat azok, akik ezt nem érzik, a Jó példa restellkedést váltana ki azokból, akik valamilyen okból nem vállalnak közösséget a többiekkel. A sort folytatni lehetne. Az egyenlő tehervállalás kimerít, heteden, mindennapos beszédtéma a kisebb és nagyobb közösségekben. A lényege csupán annyi, hogy egyenlően, a közös ügyért érzett felelősséggel kell viselni a terheket minden üzemnek, és minden embernek. hisz csak Így érhetjük el, hogy tettek legyenek a szavak, bői. Bölcsődék, óvodák, tisgja ablakok és pázsitok, új házak a régiek helyén, és zöldség, amit nem azért nem termelnek, mert mások sem akarják, hanem azért termelik, mert kötelességüknek érzik, hogy a maguk részét az asztalra' tegyék. Idegen forgalmi tanácskozás Bomboriban • Tegnap délelőtt Domboriban tartottá]; meg a dunántúli megyék idegenforgalmi hivatalai vezetőinek soron következő ta. ziácskozását. • A jelenlévőknek dr. Bercsényi Vince, á Tolna megyei Idegenforgalmi Hivatal vezetője adott tájékoztatót megyénk idegenforgalmi helyzetéről, az elért eredményekrőL A tanácskozás résztvevői ezután a 44 órás munkahétre való átállás feltételeit beszélték meg, majd közösen megtekintették a dombori üdülőtelepet, valamint a 6-os út mellett épülő szekszárdi kempinget Ülést tartott a dombóvári Városi Tanács V. B, Tegnap délelőtt megtartott ülésén a dombóvári Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága az igazgatási osztály szabálv- 'sártési ügyintéző tevékenységével, szabálysértési birságoo- litíka alakulásával foglalkozott dr. Javós Hona osztályvezető. továbbá a 1ogi és igazgatási bizottság elnökénen. jelentése a lapján. A testület a városi tanács szakigazgatási szervének e tevékenységével utoljára 1972 augusztusában foglalkozott, amikoris leszögezte, hogy bár egyes ügyekben csökkenj, a szabálysértési cselekmények száma, de nem elég visszatartó erejű az a bírságpolitika, amit az osztály az egyes szabálysértési esetekben alkalmaz. Tavaly a városi tanács igazgatási osztályára 124 feljelentés érkezett. A feljelentett személyek száma meghaladta a 130-at Pénzbírság kiszabásával nyert elintézést 66 ügy, áttétellel 16, fegyelmi hatósághoz utaltak két ügyet, megszüntettek 45 eljárást és figyelmeztetéssel zárult három ügy. Az elmúlt évben már csak egy esetben kellett visz- szaes^vel szemben, eljárnia az osztálynak. Az ügy szereplője ismételten bolti lopást követett el* Egyébként a tulajdon elleni szabálysértések száma 1973-ban 17 volt Dombóváron. A kiszabott pénzbírság összege megközelíti «, huszonöt' és fél ezer forintot. Míg 1972-ben szabálysértésekért kirótt pénzbüntetések egy fóré e~ő átlaga 245 forint volt, 1973- ban már 385 forint, ami megfelel a megyei átlagnak. de messze van az 500 forintban tavaly rögzített országos átlagtól. A bírságpolitika következetesebb alkalmazására 19T2 augusztusában hozott végrehajtó bizottsági határozat a jelek szerint n folyó év» ben hoz maid igazán kedvezd változásokat. Az osztály 1974. első negyedében 16 szabály- sértő ellen jáü el és a kirótt bírságok egy főre cső átlaga 753 forintra emelkedett. A két ielentés felett nyitót® vitában megállapították, hogy a városi tanács igazgatási ősz. tálya szabálysértési feladatait megfelelő színvonalon és a törvénvessé.g betartásával látja el. S ami figyelemre méltó eredmény; -a pénzbírságot kiszabó szabálysértést határozat tek kezdenek alkalmassá válni az egyes szabálysértések számának csökkentésére* Mindettől függetlenül az eredményeket a végrehajtó bízott» Ság kezdetinek ítélte, éppen ezért szabta meg határozaté-! ban a bírságpolitika szigorításánál; folytatását. Ugyanakkor utasította/ az igazgatási osztályt, hogy a szabálysértési munka megfelelő színvonalon történő ellátása érdekében továbbra is törekedték a jó munkakapcsolatok kialakítására, egyebek között a társadalmi szervezetekkel is. Az ülés következő napirendje az a ^leszámoló volt, amit Sótonyi György, az OTP dombóvári fiókjának vezetője terjesztett elő. A jelentés' az OTP dombóvári iárási fiókjának lakásépítő és hitelnyújtó, valamint a lakossági betétgyűjtő tevékenységéről adott száitnUt. Mint azt a végrehajtó biJ zottsgg megállapította, az OTP dombóvári járási fiókja 1973-ban adottságainak megfe- ■ lelően teljesítette betétgyűjtési, lakásépítési és hitelezési feladatait, s mind emellett jól felkészült az 1974. évi feladatainak ellátására is. A dombóvári Városi. Tanács V. B. ülése a bejelentések megtárgyalásával ért végetFaddi kérdőjelek Szakmánk íratlan szabályai szerint az újságíró ritkán használja cikkeiben 7 az első szEmélyeq fórmát. Természetesen oka van annak, hogy most kivitelt teszek! Személyes felelősségemet (és sajnálatomat) szeretném hangsúlyozni egy régi cikkem és egy _ arra hivatkozó', lapunkban* néhány hete megjelent „Visszhang” ürügyén. 1969. április 16-án „Egy tanulságos este” címmel írásom, majd utána még sok további, jelent meg Fadd község művelődési életével kapcsolatban. Ismert, országosan is elismert az a munka. mely a faddi „kiváló” címmel kitüntetett művelődési házban folyik. Tevékeny, eleven a klubélet, a műsorpolitika példás. Cikkeim, riportjaim, ti> dúsításaim között sűrűn sze-' . repelt a később Váci Mihály nevét felvett klub is. mely- • ről emlékezetem szerint egyetlen alkalommal leírtam, hogy .értelmiségi”. Ez hiba volt, bár aligha akkora mint azoknak a ma már kiderffhéSet-’ len hibáknak som. melyek odá vezetitek hogy hétfőn késén «rnt'g znk értékes, érdeklődő és ió szándéka embert rtp', Vitatkoznia kellett a klub 1 rrr> n f*TTl 7V3t£”h. XTfcPÖ’än is lényegében erről volt sző. :' 111’ Bitter János levelezőnk az említett „Visszhangban” számon kérte a helyi értelmiség passzivitását. Bizonyára joggal. ezért is adtunk helyt írásának. Tegnapelőtt este azonban épp azokkal az értelmiségiekkel ültem együtt Faddon, akik sose voltak pasz- szívak. amit éppen megjelenésük is bizonyított. Értelmiségiekkel? Az Élet és Irodán lomban hat-hét éve megjelent írásom jut eszembe, mely „Ni az értelmiségi7" címet viselte. Semmiképpen sem a régi falusi „nadrágai ember”, Ismertem már szakmailag kitűnően képzett mérnököt. akinek a világ dolgai, a szellemi élet iránti érdádődése messze alatta maradt a helybeli éttermi felszolgálóénál. Értelmiségi Volt? Beosztása szerint igen. Az említett éttermi felszolgáló? Beosztása. belénk gyöpösö- dott hagyományaink szerint nem. Kiderült, hogy a korábbi, „művelődjünk, szárakon írunk*0 elnevezést talán okosabb. sok Jogos-fagtaÍMf érzékenységet kevésbé sértő le« volna megőrl»?. 1969 óta S _ VM WfüBt klubban a betervezett 222 rendezvény helyett 198-at tartottak meg. Ez nem tűnik rossz aránynak. A helyi U* fogás az, hogy csak „vasalt nadr ágúnknak”, kalapos hölgyeknek", vagyis az egésznek „divatbemutató’ jellege volt Magamutogatás. rongyrázás, de nem a kultúra, a művelődés őszinte szerertiete. „Nincs érettségim, engem onnan kinéznek!" Jogos volt-e ez az úgy tűnik sokakban kialakult vélemény, vagy sem, ezt kívülállónak eldöntenie bajos. De ha már a kérdés egyáltalán felmerülhetett, akkor valószínűleg Ígért. Ami baj. Azért érzem bajnak, mert máig sem tudok, nem vagyok hajlandó lemondani arról az illúziómról, hogy aminek Faddon évekkel ezelőtt a kereteit megteremtették, az a Jövőben is megtölthető tartalommal. Fadd ismeretes módon nem egyetemi város. Ha viszont a helyi termel ő- Szövatkeaet gazdag anyagi tá- »nógatása módot adott arra, hogy egy nagyközség nem értelmisége, hanem önmaga szellemi életét tevékennyé tenni óhajtó lakossága erre országosan ts ritka módon bő lehetősége* kapjon, akkor ez- #el a Jövőben Is vétek lenne nem élni. Sző szerint időnek két mondatot a hétfőn pd» JÉrdeklődésünk beszűkült„A pénzes a kényelmes életmód után futunk mindannyian." Lehet igaz, lehet csak egyesiekre vonatkoztatva az, lehet téves is. Téves viszont az lenne, ha a faddiak végérvényesen engednék eluralkodni magukon azt a szemléletet, mely szerint a Váci-klubbeliekhez hasonló összejöveteleken a megjelenés ténye a fontos (beleértve az öltözködést is), és tíem az önművelés igénye. Úgy tűnt, hogy a régebbi cikkeimre, írásaimra hivatkozva a megjelentek Bitter János kifogásaiban is valamiféle ,,pedagóguselle- nességet” véltek felfedezni. Sosem volt ilyen szándékom. Bár nagyon jól tudom, hogy a pedagógusok már régóta nem napszámosai a nemzetnek, azt is tudom, hogv a mai magyar falu (Fadd jó példa) bővihen van* a más képesítésű értelmiségieknek is. Ezeket annak idején felsoroltam. Jelenlétüket most nem lett volna könnyű. Nem az a fontos azonban. aki távol volt, imrfem, aki jelen és akik azt állították, hogy a Váci klubot igenis lehet új tartalommal megtölteni és korai lenne megkongatni felette a lélekharangot, amire — bevallom őszintén — már készültem is. Nekik legyen igazuk. ORDAS IVÁN
