Tolna Megyei Népújság, 1974. április (24. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-03 / 78. szám

Munhásutánpőtlás a bőrgyárban \ Az utolsó tanulóév törzsévuet számít Nemcsak a nyugdíjasokat pótolják Sánta Jolán kiváló dolgozó A Simontornyai Bőrgyár az ország legnagyobb és legkor­szerűbb bőrgyára lesz — két év múlva. Évekkel ezelőtt kezdődött a majd kétszáz éves gyár felújítása, modernizálá­sa és most van folyamatban az új gyár berendezése. Külön hitelt adott ehhez a könnyű­ipari tárca, úgyhogy a más­fél évig bizonytalan sorsú üzemépület lassan munkások­kal, gépekkel telik meg... Je­lenleg ' valamivel kevesebb, mint 1500 személy dolgozik a gyárban. Egyre több jó szak­munkásra van szükség, a gé­pekhez pedig betanított mun­kásokra. Tíz éve eredménye­sen működik a gyári szakmun­kásképző iskola, egyre több idős munkás tanul technikum­ban, főiskolán, egyetemen. A munkásművelődés napirend: a szakszervezet és a gyárvezető­ség megkülönböztetett módon foglalkozik a tanulni akarók­kal, kedvezményeket nyújta­nak, megszervezik, hogy a gyárban korrepetálni tudjanak, stb. A középvezetők utánpótlása rendben, terv szerint történik. Ezúttal azt vizsgáltuk, hogy kik, milyen fiatal munkások lépnek a nyugdíjasok helyébe, azaz kik foglalják el az egy­re korszerűbb gépeket, milyen tímárok lesznek a fiatalokból? Évente mintegy tíz személy megy nyugdíjba, ugyanennyi kap szakmunkás-oklevelet. —. Milyen a szakmunkás- utánpótlás? — kérdeztük Pa­lásti Lajostól, a gyári szak­munkásképző iskola szakokta­tójától? — Pillanatnyilag gyenge, — mondotta Palásti elvtárs — ugyanis eddig csak tíz fiatal jelentkezett szakmunkás­tanulónak. de további nyolc­tíz jelentkezését várjuk és re­mélhetően egy tizenhat-tizen­nyolc létszámú osztályt indít­hatunk az ősszel. Akik eddig végeztek, mind jó szakembe­rek, a munkahelyeken veze­tőik dicsérik a fiatalokat, 1960. szeptemberétől folyik szakmunkásképzés a bőrgyár­ban. Eddig több mint száz­húsz fiú és leány szerzett tí­már szakmunkás-oklevelet. A fiatal szakemberek univerzális képzést kapnak, azaz minden bőrgyári szakmunkát el tud­nak végezni. Az üzemrészek­ben éppen ezért szeretik őket, mert ha hiányzás van, ha át­csoportosítás, a gyárban kép­zett fiatalok bármelyik munka- területen már a második órá­ban teljes értékű mennyiségi és minőségi munkát tudnak végezni. Jelenleg harminc- három szakmunkástanulója van a gyárnak. Idén nyolc fiatal szerez szakmunkás­bizonyítványt: Csendes Mag­dolna, László Rózsa. Tihanyi Erzsébet, Nyers Jolán, Badics Ferenc, Csabai István, Horto­bágyi János és Kiss Ferenc. Érdekes, hogy a fiatalok közül csak négynek dolgozik hozzá­tartozója a gyárban, a most első évesnek jelentkezett tíz fiú és lány rokonságából már többen. A fiatal szakmunkások nem a nyugdíjasok helyébe lépnek, hisz legtöbbjük betanított munkás volt, a mostani sza­baduló fiatalok pedig szak­munkások. Szántó Györgyné szakoktató is örömmel beszél arról, hogy a fiatalok a három év alatt nemcsak a szakrnát, hanem a tanulást is megked­velték. Az előző évben szak­munkás-oklevelet kapott ta­nulók közül Varjas Rózsa, Varga Aranka és Lackor Aran­ka már a gimnáziumban foly­tatja tanulmányait. Barakonyi Antal már le is érettségizett és jelenleg meós munkakör­ben dolgozik. Csórik József 1968-ban szerezte a szakmun­kás-oklevelet, azóta elvégezte a bőripari technikumot és meet művezetői beosztásban dolgo­zik — a gyár vezetői szerint az egyik legjobb művezető. Szabó Éva miután elvégezte a szakmunkásképzőt, beiratko­zott a vegyipari szakközépis­kolába — gyári támogatással tanul... Szinte minden fiatalról hasonlókat lehet elmondani. Aki történetesen nem tanul tovább szervezett oktatás ke­retében, az rendszeresen részt vesz a különféle gyári tovább­képző tanfolyamokon. A munka szeretetét, a ta­nulás fontosságát, a becsüle­tes, tisztességes munka végzé­sét tanítják a bőrgyári fiatal szakmunkásoknak — miután a hároméves képzés alatt meg­felelő módon foglalkoznak e kérdésekkel. A két kiváló szak­oktató eredményes munkája kézzelfogható. Az is bizonyí­ték erre, ha egy fiatal tovább tanul, az is, ha valakit a gyár vezetői megjutalmaznak. Sán­ta Jolán például a múlt évben tett jó eredménnyel szakmun­kás-vizsgát — idén a nők nap­ján kitüntették a Kiváló dol­gozó címmel. Az anyagi és erkölcsi elismerés más fiata­loknál is megvan, felsorolni éppen lehetne, de példának Sánta Jolán fiatal munkásnő kitüntetése is elégséges. A bőrgyárban a szakmun­kásképzést nagy gonddal irá­nyítják, a gyár gazdasági és társadalmi szervezeteinek ve­zetői állandóan figyelik. Nem­rég módosították a kollektív szerződést, hogy az utolsó éves szakmunkástanuló harmadik évét törzsévnek számítják. Azok a fiatalok, akik harma­dik éve tanulják a ,szakmát már teljesítménybérben dol­gozhatnak — mondani sem kell, hogy ez milyen kedvet ad fiúknak, lányoknak a mun­kához. Nem ritka az olyan fiatal, aki kétezer forintot ke­res havonta, ha szorgalmasan Rendőrök kitüntetése Megyerik rendőri személyi állományából a Belügyminisz­tériumban hétfőn tartott fel- szabadulási ünnepségen hár­man miniszteri kitüntetésben és jutalomban, hárman pedig miniszterhelyettesi dicséretben és jutalomban részesültek. Tegnap délután Szekszárdon dr. Solymosi Mihály rendőr ezredes, a Tolna megyei Rend- őr-főkapitánysáa vezetője 3 belügyminiszter megbízásából a Haza szolgálatáért érdem­érem arany fokozatát három, ezüst fokozatát két, bronz fo­kozatát egy kitüntetettnek; a Közbiztonsági érem arany fo­kozatát három, ezüst fokozatát két, bronz fokozatát egy ki­tüntetettnek nyújtotta át. Ez alkalommal főkapitányi dicsé­retben és jutalomban hatan részesültek*, ­dolgozik. Rendezte a gyár ve­zetősége az ösztöndíjat is.' Vincze József másodéves ta­nuló például 870 forint ösztön­díjat kap. A múlt év őszén kezdett osztályból hárman a félévkor négyes eredményt ér­tek el. ösztöndíjuk egyenként 720 forint. A szakmunkás- tanulóknak adott más kedvez­mények természetesek: védő- és munkaruha, kedvezményes ebéd, üdültetés, vidékiek kol­légiumi elhelyezése, stb. szer­ves része a bőrgyári szakmun­kásképzésnek. ' Amikor egy-egy osztály már munkásként a gyárban a gé­pekhez kerül, mint teljes ér­tékű tímárok fognak a terme­léshez. És nemcsak a munka vonatkozásában, hanem a gyár dolgaiba való beleszólásban, az üzemi demokrácia gyakorlásá­ban. a munkássors ügyének intézésében is teljes értékű munkásként vehetnek részt. A Simontornyai Bőrgyárban _ a munkásutánpótlás jó. PÄLKOVÄCS JENŐ Közéletünk Tegnap délelőtt tartotta so­ron következő ülését Dombó­vár város Tanácsának Végre­hajtó Bizottsága. ' , Első napirendi pontként Bo- ruzs Barnabás, a városi ta­nács elnökhelyettese tett je­lentést a lejárt határidejű vb­határozatok végrehajtásáról, majd a testület tagjai megtár­gyalták a termeiés-eilá túszéi- ügyeleti csoport;teyékenységét Kovács István csoportvezető előterjesztése alapján. Harmadik és egyben utolsó napirendi pontként a végre­hajtó bizottság bejelentéseket tárgyalt Ha beteg a gyerek Nem tudni hányszor telefonáltak bölcsődéből, iskolá­iból, óvodából munkahelyükre az apukáknak: azonnal menjen a gyerekért, lázas, beteg. Valószínű kevésszer. A telefon másik végén többnyire asszonyok állnak, el­pakolják a munkájukat, csomagolnak, szólnak a főnök­nek és szaladnak a gyerekért. Az első riadt izgalom. a gyeréknék ;,szól; mi baja van, hogyan lehetne minél gyorsabban orvoshoz vinni. A második a munkahely­nek: mit szólnak hozzá, hogy már megint néhány na-, .pig kiesik a munkából, ki végzi el helyette, s hogyan azt a munkát, amihez esetenként szakképzettsége miatt egyedül ő ért, s a felelősség is az övé. Vannak munkahelyek, ahol egyenesen idegenkednek a női munkásoktól. A hirdetések „férfi munkaerőt ke­resünk” felhívása is jelzi: biztos, ami biztos, a férfi kevesebbet lesz távol, mint esetleg egy kétgyerekes, s pláne kisgyerekes családanya. De maradjunk az alap- helyzetnél: az édesanya otthon marad, főz, mos, és lel­kiismeretesen adja a gyógyszereket a gyerekének, igyekszik, hogy mielőbb meggyógyuljon, ami egyrészt a gyerek érdeke, másrészt a lelkiismereté. A kénysze­rű- otthonmaradás nem pihenés, kikapcsolódás, hanem bizony kemény munka, s nem kedvtelésből tölti otthon az ember a napjait, hanem azért, mert muszáj. Az asszonyok, az anyák élete az anyai hivatáson túl, ma már a hasznos term élőmunkával együtt teljes. Többségük úgy érzi jól magát, ha részt vehet a tár­sadalmi életben, ha emberek között van, ha a férfiak­kal egyenértékű munkát végezhet. Ennek a lehetősége minden nő számára adott; egyetlen oktatási intézmény, munkahely nincs, ahonnan valamiféle határozattal, rendeleitel kitiltanák a nőket. Sokan vannak, akik be­csülettel helytállnak munkájukban, esetenként vezető funkciót, felelős munkakört is betöltenek, s munkájuk semmivel sem rosszabb, mint a férfiaké. A baj akkor kezdődik, ha a gyerek betegsége esetén nincs „kéznél” nagymama, nagynéni, <vagy egy jó ismerős, aki órabér­ben, vagy napidíjért vállalja a kicsi gondozását. Egyre inkább tapasztalható: az asszonyokat foglal­koztató üzemek, vállalatok a rosszalló kijelentések, megjegyzések helyett tenni is próbálnak valamit azért, hogy néhány nő betegszabadsága idejére valamiképpen pótolják a hiányzó munkáskezet. Ahol ez megoldható, kiadják a munkát otthonra — különösen azoknak* az asszonyoknak, akik speciális képzettséggel rendelkez­nék. Másutt brigádokon, munkahelyi közösségen belül az együtt dolgozók megtanulják egymás munkáját, ha szükséges pótolni tudják a hiányzókat. Sőt, újabban azt is bevezették egyik-másik helyen, hogy aki ellátja a betegszabadságon lévő munkakörét, túlórában, vagy munkaidő. alatt, ezért külön honoráriumot kap. Igen jó é&. hasznps a vállalatokon, üzemeken belül ez a ki.- alakulóban lévő önvédelmi rendszer”. Hasznos az in- té^irirénye'k'iMk, mqrt..xiern áll le a gépezet, s az anyák­nak, akik lelkiisméreífurdalás nélkül abban a biztos tudatban maradnak otthon, hogy távollétük alatt nem halmozódik egymásra a munka, mert elvégzik ők, vagy helyettük hozzáértéssel más. •—a —a Ülést tartott a megyei tanács végrehajtó bizottsága (Folytatás az 1. oldalról) összegezve, hogy a novemberi határozatok végrehajtásával kapcsolatos állami feladatok ismeretében elkészített megyei terv végrehajtása kielégítő ütemben folyik. A terv előíró-’ sai a tanácsi szervek, vállala­tok és intézmények tevékeny­ségében nagyrészt érvényesül­nek. Annak idején az intézkedési terv arra kötelezte a megyei tanács elnökét, hogy féléven­ként adjon jelentést a vb-nek a végrehajtás munkájáról. E kötelesség alól a vb most felmentette az elnököt és úgy határozott, hogy évente egy alkalommal kell beszámolnia a novemberi határozatok nyo­mán készített megyei intézke­dési tervek megvalósulásáról. A végrehajtó bizottság ezt kővetően foglalkozott a me­zőgazdasági termelőszövetke­zetek 1973. évi gazdálkodási tapasztalatainak összegezésé­vel. A napirend előterjesztője Somorjai Sándor. a megyei ta­nács mezőgazdasági és élelme­zésügyi osztályának vezetője volt. Részt vett e napirend megtárgyalásában Nádas Gás­pár, a MÉM főosztályvezetője, miniszteri tanácsadó is. Az elmúlt esztendő mind or­szágosan. mind megyei vi­szonylatban rekordéve volt a mezőgazdaságnak. ismeretes, hogy az aszály ellenére igen magas termésátlagokat értekei a mezőgazdasági üzemek, mert időben és jó minőségben vé­gezték el a tálajmunkákat, sok műtrágyát használtak fel, jól végezték a növényvédelmi munkákat. S ezeken kívül, bőven termő, korszerű fajták termelésére vállalkoztak. Az 1973-as- év közös gazda­ságaink számára a korszerű agrotechnika tömeges alkal­mazásának éve volt. bár jelen­tős változás — mint ezt a vb is megállapíthatta — a ve­tésszerkezetben nem történt. Egyedül a takarmánynövények — közöttük is a kukorica és lucerna — vetésterülete növe­kedett a közös gazdaságokban folyó állattenyésztés fejlődésé­nek függvényében. Csökkent azonban az őszi búza, az ipa­ri növények, hüvelyesek, a burgonya, a napraforgó vetés- területe. Megállt a cukorrépa vetésterületének csökkenése az elmúlt évben, sőt bizonyos nö­vekedés állt be az előző évek­hez viszonyítva. .Az eredmények országosan is rekordot jelentenek — mon­dotta felszólalásában Nádas Gáspár miniszteri tanácsadó. Csak a növénytermelésről szólva hivatkozott arra, hogy míg tavaly országosan 13,5 százalékkal növekedett a búza hektáronkénti termésátlaga, a Tolna megyei közös gazdasá­gokban a növekedés 22.6 szá­zalékos volt. A kukorica or­szágos termésátlaga 1973-baa 4,2 százalékos volt, a megyé­ben 9,8 százalékos. Nem ilyen előkelő a helyünk a cukorrépa­termelés területén, itt ugyanis még mindig messze az orszá­gos átlag mögött haladunk. Termelőszövetkezeteink el­múlt évi eredményei tehát a jók között biztosítottak szá­munkra helyet, de bármi ked­vező is lesz az idei év. az előrehaladás sokkal nehezebb feladatokat állít a közös gaz­daságok elé. A végrehajtó bi­zottság a napirend vitájában azt szögezte le. hogy az ered­mények megtartása mellett fel kell tárni azokat a lehetősé­geket, melyek folyamatosan biztosítják a további előreha­ladást. Tiszteletre méltó ered­mény, hogy növekedett a ter­melőszövetkezetek állatállo­mánya és csak a sertésállo­mány 7,8 százalékos növeke­dést ért el. Ez arra utal, hogy a tervidőszak végére állat­állományunk meghaladja a tervben meghatározottat, A végrehajtó bizottság vé­gül a bejelentések megtárgya­lása utón a megyei tanács első negyedévi ülésének elő­készítésével foglalkozott. A Tolna megyei Tanács április 17-i ülésén Tolna rp.egve ál­lattenyésztésének helyzetéről kap tájékoztatót. Ezen kívül megtárgyalja — egyéb ügyek mellett — az 1973 évi tanácsi fejlesztési terv teljesítéséről és zárszámadásáról szóló jelen­tést. ...._j

Next

/
Thumbnails
Contents