Tolna Megyei Népújság, 1974. április (24. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-14 / 87. szám

CSALÁD—OTTHON Egyenjogúság és házimunka A női egyenjogúság témáját újra és újra előveszik nagy értekezéseket írunk és mon­dunk róla, elsősorban mi fér­fiak. Gyakran ezzel le is tud­juk az egészet, mintegy meg­nyugodva levesszük lelkűnk­ről a súlyt. Pedig a párt és a kormány nagyon sokat tett ebben az ügyben is, hiszen az elmúlt évek nagy határozatai mind eszmei, mind anyagi (jóléti, egészségügyi) szem­pontból példamubatóak ország­világ (és a férfiak) számára. De vannak területek, amelye­ken semmilyen határozat sem tud segíteni, vannak az egyen­jogúságnak „magánterületei”, amelyeken csak a férfiak ma­gatartása, szíve, segítőkészsé­ge viheti előbbre az ügyet. Mondjuk ki: teheti boldogabbá könnyebbé a nők életét. Min­denekelőtt egy elvi kérdést próbáljunk meg egyetlen fo­galommal tisztázni. Az egyen­jogúság. nem jelent egyfor­maságot A nők a határoza­toktól függetlenül fizikailag gyengébbek maradtak, sokkal gyengébbek a férfiaknál. A gyengébb nőiknek tehát tulaj­donképpen előnyt kell bizto­sítani ahhoz, hogy velünk, »egyenlőikké”, egyenjogúakká válhassanak. Egyébként a párt és kormány határozatai rész­ben ezeket az előnyöket cé­lozzák. próbálják megteremte­ni a köz- és a társadalmi élet­ben. Csakhogy a társadalmi élet alapja, sejtje a család, a családi közösség, Vegyük a legegyszerűbbet, a mindennapit, a házimunkát, amelyhez sokkal jobban ille­ne a családi munka meghatár rozás, hiszen nem a házért, lakásért, de éppenséggel a csa­ládért végzik az asszonyok a munkát. Szabad idejükben per­sze, amikor mi férfiak sakko­zunk, olvasunk, focimeccset nézünk, ki-ki gusztusa szerint. A gyökerénél kell kezdenünk a baj orvoslását, a gyermek- nevelésnél. Évszázados hiba, hogy a kislányokat a mamák már értelmi képességük vil­lódzásakor megtanítják moso­gatni, főzni, takarítani, bevá­sárolni, házimunkát végezni, és dicsérjük, ha ügyes, dicsér­jük ha cipel. Sajnos ez a „bűn” mindenekelőtt az anyá­ké. A fiú az más. Ö felkészül a világ meghódítására, tanul, pihen, meccsre jár, tízéves korában elkezdi felnőtt „rossz szokásait” mint ahogy a kis­lányok rendszerint e korban hajtják be fejüket a házimun­ka jármába, vagyis kezdik ők is asszonyi „rossz szokásai­kat”. Ez a világ rendje! Valóban ez volna? A szocialista közös­ségben. amelyben a legszen­tebb jelszó a tiszta humánum, amelyben minden, a megnö­vekedett szabad idő is az em­berért van? Természetesen nem ez a világ rendje! Egyébként is a világ olyan, amilyenné tesszük, formáljuk. Tegyük hát odahaza is emberségeseb­bé. Kultúrotthonainkban és más társadalmi szerveinknél az utóbbi években dicséretesen elharapództak a barkácsoló­tanfolyamok: „Barkácsolj ve­lünk!” Ott ülünk mi atyák és fiúk és szakemberektől tanul­juk a bütykölést, mosógép vagy villanyvasaló nem fog ki töb­bé rajtunk. Rákényszerültünk a szakmák alapfokú elsajátí­tására, mert a szolgáltató- ipar képtelen a rohamosan gépesedé háztartásokkal lépést tartani. Szép dolog, jó dolog, hogy a kilincset mi férfiak magunk rakjuk vissza ha le­esik. De hát a kilincs igazán ritkán esik ki a zárból, vi­szont főzni, takarítani, mosni, sőt mosogatni is mindennap, de hetenként legalább egyszer kell. Ebben a monoton, drága időt rabló munkában segít­sünk. Vegyük a szabad szombatot például. Jobbára az anya, fe­leség is egész héten dolgozott a munkahelyén és ha minden este hivatali munkája után is szorgalmasan tett-vett, csi­nált valamit a ház körül, azért sok elvégeznivaló marad hét végére is. És ha mi, „bajnok” férfiak nekilátnánk segíteni» fele időre fele fáradságra csökkenne az egész, a délután, s a vasárnap a miénk volna, a nemesebb értelemben vett családi életé. Időt adnánk az asszonynak is mozira, szín­házra. kirándulásra, könyvre, vagy éppen a családi problé­mák megbeszélésére. És, uram bocsá, a szerelemre is, amely­nek egyébként éppenséggel legnagyobb gyilkosa a fáradt­ság, a testet-lelket szürkére festő, monoton, örökké kony­hába zárt robotos élet. Együtt dolgozni, együtt pihenni, együtt örülni az élet szépsé­geinek, hát miért nősültünk meg ha nem ezért? Visszatérve a gyökerekhez, a fenti családi modellt kialakí­tani, előítéleteket lerombolni akkor lehet, ha a kisfiú is megtanulja a házimunkát, ha ezért dicséri őt anyuka és apuka, akár jutalmazza is. de semmiképp sem neveti ki, hogy milyen rosszul áll ke­zében a seprű. Éktől még újra felfedezheti a világot, felrepülhet a Hold­ba, hiszen, mint tudjuk az űrutasok is maguk végeznek minden odafenn. (sah:» Húsvéti köszöntő Háromszék? (Erdély) ere­detű az alábbi négysoros húsvéti köszöntő: Kelj fel párnáidról, szép ibolya virág; Wézz ki az ablakon, milyen szép a világi Folytatás a vízszintes 3. és a függőleges %« sz. alatt. Vízszintes: 1, A fontál Vegyjele. 3. A köszöntő harmadik sora (zárt betűk: Z, P, H.) 16. Elvezet. 17. A Hawaii-szigeteken hasz­nálatos gitárféle. 18. Egy­mást előző betűk. 19. Ki­borítják a folyadékot. 21. Az egyik szőlő. 22. Kiej­tett betű. 23. Az állam által kötelezővé tett ma­gatartási szabályok összes­sége. 25. Szekszárdon Ga- rayról is neveztek el egyet. 26, Tudományos szervezetünk, rövidén. 28. Női név. 30. Nem lehe­tünk nélküle. 32. Eszmé­nyi értékek gondviselői. 34. Ausztria második leg­nagyobb városa. 35. Ilyen az olvadó hó. 37. Község az edelényi járásban. 39. TDÉ. 40. Csont- vagy hús­léből készült finom ko­csonya. 42. Borókapálinka. 43. Rejtjel. 45. . . .-móg. 46. Olaszországban élő magyar szobrász. 47. Het­ven km hosszú nagy karsz­tos medence Jugoszláviá­ban (Rigómezői. 50. AAA! 51. Ritka férfinév. 52. Izrael szociáldemokrata pártjának elnevezése. 53. Fél sajt! 54. Tv-riporter, az egyik Riporter keres- tetik-ben tűnt fel. 56. Majdnem fél ezrelék! 57. Nevek előtti rövidítés. 59. Névutó. 60. Komárom megyei köz­ség. 61. Erőltetett, mesterkélt rím. 63. Maró folyadék. 65. A Vörös és fekete főhőse (Julién). 67. A lakás része. 68. Gottwaldow csehszlovákiai város korábbi neve. 70. Bizonyos fo­gyasztásmérő eszközök. 72. Övön -ya­?& östósML 75. Oloi, angolul. emse r* ■ r55 5 6 . v. 1T“ i® __ n i ß if“ g-* 16 H • 17 * 18 • m 20 W7 y rl 23 24 25 26 1 27 s 28 29 30 31 . a VT 33 □ 34 35 ' 36 37 38 ú 39 4P r1 4l a 43 45 46 ifi 47 48 49 ■ 5.0 3 51 • l S3T . * 53 • S3 54 5? 56 |57 58 59 £0 w 61 62 • 63 64 m 65 * 67 68“ 69 ß 70 71 ** 72 74 " SS 75 * 76 77. 78 79“ ü 8Ö 91 H < 81 03 X w 35“ 86 87 Sí 88 89----­5 ^2 7(r\ Pálca. 78. Összevissza Foraí zár! 79. tott kettősbetű. 80. Makacs ellen­szegülés. 82. Senkinek sem szabad tudni róla. 84. Árkus. 85. Gyümölcsöt szárítani. 88. Hisz az előre megsza­bott és megmásíthatatlan sorsban. Függőleges: 1. A köszöntő negyedik sora (zárt betűk: R, S, O.) 2. Művek. 3. Te és én. 4. Izomban rejlik. 5. Község a Vértes-hegységben. 6. Mű­velet a vaskohóban. 7. Község a Ba­kony nyugati peremén. 8. Tyúk, táj­szóval. 9. Fél tízI 10. LU. 11. Buda­pesti villamosipari üzem rövidítése. 12. Versenyeznek érte. 13. Nanwárosi zsargon. 14. Zene fele! 15. Éltető, serkentő. 20. Meteorológiai sugárzás­mérő műszer. 24. Színfa. 26. Építészeti elem. 27. Tartó. 29. Pusztít. 31. Se­kély, de állandó vízborítású terület. 33. A legprimitívebb táp­Tavaszi iFvat Érdekes vonalú tavaszi kabát, arasznyival hosszabb, térdet takaró szoknyával, a szoknya anyagával díszített kihajtóval. (Az OKISZ Labor modellje) Kell-e hozomány?! Feltá madóban egy letűnt kor divatja Mostanában újra divatba jött a hozomány. Nyíltan, vagy szemérmesen és sejtel­mesen hallgatva róla, ismét gyűjtik a lányok a stafírungot, virágkorát éli a kelengye­kultusz. Az elmúlt két-három évtized alatt az egyenjogúság­hoz jutott gyengébbik nem új társadalmi helyzetének bir­tokbavételével volt inkább el­foglalva: szakma, megfelelő is­kolai végzettség, s olyan mun­kakör elsajátítására töreked­tek inkább a lányok, ami a VSfkozásI Folyamot 36.' Magasí 6tes hangon kiáltó. 38. Stanislaw Lem regénye, film is készült belőle. 41- Félsziget Ázsiában. 43. A rubel szá­zadrésze. 44. Díj betűi, keverve. 48. Svéd, olasz és német autók jelzése. 49. Csapatrész I 51. ügyel a minőség­re. 53. Elpuhuft, fényűző semmittevés­be« élő ember. 55. Gőzben puhít. 56. A szerelem Istene a görög mitoló­giában. 58. Énekelsz. 62. NZC. 64. Vidám. 65. A Balatonban ered; a Dunába torkollik. 66. Pedál, kissé régiesen. 69. Község Fejér megyében* határában geodéziai szintezési alap­pont. 71. Község a nyíregyházi járás­ban. 74. Lúddal együtt is emlegetik. 77. Taszító. 81. összekevert cin. 82. Hajórész. 83. Gyakori magyar család­név. 86. Kiejtett betű. 87. Európai nép. 86. Fésű egynemű betűi, 89. Egyforma betűk. Beküldendő a vízszintes 3. és a füg­gőleges 1. sz. sorok megfejtése 1974. április 22-ig levelezőlapon a Megyei Művelődési Központ, 7101. Szekszárd, Pf.: 15. címre. A levelezőlapra kérjük ráírni: ^REJTVÉNY”. A helyes megfejtést beküldők kozott őt darab könyvet sorsolunk ki. Az 1974. március 31-1 rejtvény he­lyes megfejtése: Vízsz. 1,í — és ezt a kezet kértem én meg valamikori Függ. 14. — Hol egy gyalogot ütök el, hol egy futót. Könyvjutalmat nyertek: Davor János 7192 Szakály, Vasútállomás; Dudás Ernő 7100 Szekszárd, Táncsics u. 1. C/ll. 6.; Cserék Attila 7100 Szekszárd, Bartina u. 23; Kóbor Dénesné 7625 Pécs, Ótemető u. 26; Őszi Györgyné 7200 Dombóvár, Kisfqludy u. 34. A könyveket postán küldjük eL SZEREK 1074. áorilis 14. társadalmi munkamegosztási ban biztonságot nyújt számuk­ra. Igaz. az elmúlt években kevésbé számított a házasodd fiatalemberek körében isi hogy van-e a lánynak hozoH mánya, és mennyi az? S most újra fellángolt a gyűjtés; a pártában , maradás „félelme” elöl — úgy tűnik — ágynemű, garnitúrák, törülkö zőtomy ok, és vadonatúj szoba garnitúrád 6áncai mögé helyezkednek az asszonyjelöltek. A szülők pe­dig „rátesznek” még egy la-í pattal hajadon lányuk buz­galmára; családi házat, telket, autót kuporgatnak össze, hogy amikor eljön az ideje, „kapó- sabb” legyen a lányuk. Az új divat hívei azonban megfeled­keznek arról, hogy éppen a jószándékú fiatalembereket ijeszti ei a hivalkodó nagysá­gú hozomány, 6 a számítókat teszi egyre nagyobb „étvágyú­vá”. Tegyük fel tehát a kérdést! kell-e egyáltalán hozomány és feleljünk rá megfelelő józan­sággal. A válasz egyértelmű: a mértéktartás határain belül jó, ha a fiatalok nem kezdik alapvető gondokkal az életet. Olyan áron azonban nincs szükség rá. amikor gyomor­betegséget szed össze a lepe­dők begyűjtése közben rosz- szul étkező fiatal szövőlány, vagy eladósodnak a szülők .kivagyiságuk” bűvkörében. Régebben ágyneműk és edé­nyek, egy szoba-, s legfeljebb még egy konyhabútor volt a természetes és elfogadott mér­ce a hozománynál. Ma a fiatalok többnyire mindketten keresőként kezdik közös életüket, s alapvető gondjuk a lakás, az otthonuk megteremtése. Ezért a célért érdemes előtakarékoskodniuk, de természetesen kölcsönösen, mindkettőjüknek. Kár tehát egy letűnt kor divatját a kelengyehalmozást újra feltá­masztani, és kizárólag a lá­nyok feladatává tenni a közös jövő anyagi alapjainak meg­teremtését. A feltámasztott kis­polgári hozományszemlélet he­lyett sokkal hasznosabb, ha a lányok figyelmét változatlanul a szakmatanulás, egy hivatás meghódításának célja köti le elsősorban. K. É.

Next

/
Thumbnails
Contents