Tolna Megyei Népújság, 1974. április (24. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-13 / 86. szám

Domboriban igy kezdődött t Tsz-törté nelem közelről Amikor fertály pénzt és amikor rántott bárányfarkat adott az uraság Történelmi idők kellős kö­zepén a tisztán látó többnyi- re mérlegelni tudja ugyan az események súlyát, de ritkán kereszteli el a nagy hordere­jű napokat, hónapokat, éve­ket. Kiérkezésükkor senki nem mondja, hogy „Na. most elkez­dek egv kicsit történelmi idő­ket élni!” Aztán megszaporod­nak hátunk mögött az eszten­dők. és észrevesszük, hogy a bennünk még szinte tegnapi friseeséggel élő események egész generációk számára visz- szavonhatatlanul történelmi tananyaggá váloztak. Ezzel együtt távolivá, valószerűtlen­né és kissé szárazzá is. vagy éppen unalmassá. A népeknek, közösségeknek van ugyan em­lékezete, ami nagy dolgokban pompásan működik, aprósá­gokban azonban már esendő. A zsarnoki módszerektől csep­pet sem idegenkedő Mátyás király az idők végezetéig „igazságos” maradt a magyar­ságnál. Görgey Artur „rehabili­tációja” soha nem ütheti ki a nyeregből Kossuthot Az apró­ságokért nem kell ilyen mesz- 6zire menni. Nagyon értelmes, a közért érdeklődő huszon­éves barátaim számára a „fé­nyes szellők” semmivel sem fújnak fülbemászóbb dallamot, mint a kuTuc tárogatók, és körülbelül egyforma hőfokon érzik, hogy ezekért is. azokért is lehetett lelkesedni egykoron. Mindez annak kapcsán jut eszembe, hogy ismét, számlál- hatatlan sokadszor, nyomára bukkantam annak, mennyi fel- jegyzésre érdemes érdekessé­get, színes mozzanatot, tényt rejt akárcsak a közelmúlt év­tizedek története is. DOMBORI ma a köztudatban úgy él, mint egy szépen fejlődő üdü­lőtelep, ahol egymás tányér­jába látó ablakokkal sorra épülnek a hétvégi házak, és az ország egyik legszebb KISZ-tábora várja a fiatalokat. A valamivel távolabbi Dom- bori azonban máig külterületi lakott, hely Padd nagyközség határában. Magyarán puszta, ahol az évtizedek óta helyben lakók emlékezete másféle ké­peket is őriz. — Tudja, hogy ml volt itt, ezen a helyen, ahol állunk? — kérdi tőlem az újságíró-üdülő teraszán vendégem, Kővári Sándor és keményen dobbant a lábával. —■ Gondolom, legelő.."I — Az is! Meg rizstelep. Kö­rülsáncoltúk. elvetettük, árasztottuk, aztán elszökött ró­la a víz! Mert a földkóstolók becsaptak bennünket, rosszul vizsgálták a talajt. Az az öt­venöt lóerős öreg Hofher szí­vatta rá a vizet egész nap, amit az uraságtól elvettünk. Kővári Sándor negyvennyolc éves és mindenki másnál több oka-joga van arra. hogy az uraságtól elvett HSCS-traktor- ra és még sok másra iß em­lékezzen. 1949 TÁV ÁSZÁN már ötödször ünnepelték az országban a felszabadulás év­fordulóját és teljesen igaz volt, amit a faddi Lenin Tsz törté­netének adatgyűjtője így fo­galmazott meg, előttem fekvő terjedelmes tanulmányában: „A falu életében döntő válto­zást az 1944. december 2-i fel- szabadulás hozott.” Ennyi év­vel a felszabadulás után azon­ban Faddon még tíz olyan bir­tokos gazdálkodott, akinek száz holdnál több földje volt. és 90 gazdasági cseléd, 567 mező- gazdasági munkás, napszámos élt a nagy határú faluban. Domboriban. a legjobb földe­ken. a Fehér testvérek gazdál­kodtak. akik negyedévenként — „fertályonként” — 3 mázsa búzát, 3 kiló szalonnát, sót és némi pénzt adtak a cselédeik­nek. Cselédeik, szinte kivétel nélkül, kommunisták voltak. —■ Nem keli valami nagy ideológiai képzettségre gondol­ni, — meséli Kővári Sándor, az akkori párttitkár és az első termelőszövetkezet elnöke. — Tulajdonképpen csak azt tud­tuk. hogy cselédek voltunk, cselédek vagvunk és van egy párt. amelyik mindenféle csé- lédsorsot meg akár szüntetni. Ez volt a mi pártunk, más ftem is lehetett. AZ urak. a néhány száz hol­das üraságök is tisztában vol­tak helyzetükkel, mely szá­ntukra nem sok jót ígért. Az egyik Fehér úr ugyan kény­telen-kelletlen még párthelyi­séget is adott Domboriban a kommunistáknak, de közben a többiekkel együtt, gyors ütemben hozzálátott vagyona felszámolásához. AZ ELSŐ PÁRTISKOLA, amelyen a fiatal Kővári Sán­dor részt vett, 1949 elején volt Szekszárdon, és egy hónapig tartott — Nem fürdettek bennünket tejben-vajban — emlékezik.— A ko6zitot is magúnk vittük, elgondolható, hogy nem éltünk nagylábon. Előadásokat hall­gattunk, brossú fákat, jegyzete­ket kaptunk, és amikor volt szabad időnk, mentünk az ut­cára énekelni, hogy „Fel vörö­sök. proletárok!” Szóval, meg­mutatni, hogy itt vagyunk, méghozzá nagyon is itt va­gyunk ... Amikor pedig hazatért („Gya- íogszerrel és olyan szélben, hogy az ütem össze kellett ka­paszkodnunk, mert különben felborított volna bennünket!”) kiderült, hogy —* Az urak hureolkodnak! Eladják a jószágot, de a fel­szerelést is, méghozzá nagyon gyors ütemben. Ekkor összehívták a párt­vezetőségi gyűlést, majd a ta­gokat. vagyis a cselédeket. — Megkérdeztem, hogy ml lenne a véleményük, ha mi ezt nem néznénk jószemmel? A vélemény egyöntetű volt, és ennek nyomán deputáció ment Szekszárdra. ahol az ak­kori mezőgazdasági osztályon Pozsonyi Ignágtól hamar meg­szerezték a hivatalos hozzájá­rulást • birtok kollektivizálá­sához. — Március 29-én már ott voltunk Fehér úrnál és beje­lentettük. hogy leltározunk, a gazdaságot lefoglaljuk. A bú­torait, személyes ingóságait beszállítjuk Faddra, hiszen ott is szép. berendezett háza van. Az. amelyik azóta már a Ne­mes doktor úr lakása. így is történt. — És az uraság? — Azt mondta, hogy én ugyan még nem emlékezhetem rá, deő igen. amikor 1919 után kommunistákat akasztottak. — Mit felelt? — Azt, hogy erre csakugyan nem emlékszem, hiszen nem éltem. De azt tudom, hogy előtte még urakat is akasz­tottak. Ebben maradták. Nemrégi­ben múlt huszonöt éve. hogy Domboriban megalakult Fadd első termelőszövetkezete, a „Szabadság”. Emlékeztetőül álljon itt az alapító tagok név­sora: id. Asztalos György. Fe­kete István, id. Antus Péter, Főniksz István. Balogh Lajos, Horváth Antal. Barcs András, Kővári Sándor, Berta Ferenc, Markos Lajos, id. Bihari Jó­zsef, Mátéka József, Bognár István, Oláh Lajos, Csupó Pál, TetterWeich János. (Folytatjuk) ORDAS IVÁN Sírok Bátászéken és Mözsön Tavaly óta folytatódnak a régészeti feltárások Bátaszé- ken. a Vázkerámia területén. Idáig egy IV. századbeli ró­mai temető 149 sírja került elő. legújabban ismét 15, üveg­poharakkal, kerámiákkal, vas­késekkel és fokossal, sütő- nyárssal. Különösen érdekes egy gazdagon felékszerezett nő csontváza, aki arcra borulva feküdt sírjában, továbbá az. hogy egyre több a csecsemő- és gyereksír. Ez a régészek eddigi ismeretei szerint való- szerűsíti, hogy a feltárás a rendkívül értékes temető hatá­ra felé jár. Hasonló korból származtak a Mözsön talált le* letek, melyekre — mint meg­írtuk — a helyi termelőszö­vetkezet tagjai hívták fel a múzeológusok figyelmét. Ak­kori tudósításunk megjelené­se óta folytatódtak az ásatá­sok. Gaál Attila régész nem­régiben egy ritka szép orrszorí- tós zablát vitt be az egyik sír­ból a múzeum gyűjteményébe. A talajmunkákat végző nehéz­gépek most újabb területeken dolgoznak, és itt jóvá] koráb­bi. i. sz. I—II. századbeli sít rok kerülnek elő, ami az egy­kor Mözs környékén éltek hosszas letelepedésére vall. FELICE CIIILANTI 23 Hm mot SM BŰMÉ 23. Kínos találkozások, titkos megbeszélések és tanácskozá­sok napja volt ez. Csak késő este ajánlotta föl „valaki” a közbenjárását. Régi gengszter volt, sok év és sok bűn nyom­ta a vállát, nemrég tért haza Bronxból. Persze nem a ma­ga kezdeményezésére lépett működésbe, nem is saját ter­vét akarta végrehajtani. Csak eszköz volt Crozza Black, az amerikai maffia titokzatos ve­zérének kezében. Magától ér­tetődik: amikor ilyen ügyben tárgyal valaki, akkor rendel­keznie kell bizonyos erőkkel, azaz pisztolyokkal, bérgyilko­sokkal. És a vén rókának vol­tak ilyen erői. Ha nyiltart kellett volna összecsapnia Giulianóval, ak­kor valószínűleg a rövldebbet húzza: ám volt őneki párt­fogója, sőt, Crozza Black „biz­tosította” is. A sokat próbált gengszter átvett a kormány­főtanácsostól némi pénzt, ko- rántse annyit persze, arneny- nyit Giuliano kért, körülbe­lül a tizedét, aztán maga ment vele a mortteleprei bándave- zérhez. a püspök villájába, amely ebben az évszakban üresen állt. És itt, ezen a ta­lálkozáson ismerte meg Giu­liano Crozza Black tervét. A pénzt, amelyet a hétpróbás gengszter átadott neki, elég volt arra. hogy alapítson egy malmot tésztagyárral, egy kis vidéki üzemet. Ám ahhoz, hogy annyi pénzt kaphasson, amennyit követelt — hogy számottevő anyagiakkal ván­dorolhasson ki —, még vala­mit meg kell tennie Giulia- nónak: újra zászlót kell ra­gadnia. Az öreg gengszter lassan be­szélt, minden szót alaposan megrágott. Ha Giuliano nem fogadja el a javaslatot, mond­ta, akkor anyját és testvéreit még ma éjjel kinyírják. A monteleprei házat már körül­vették az öreg afnerikás bér­gyilkosai. A HARMADIK ZÁSZLÓ: AZ AMERIKAI FASIZMUS Giuliano belement az alku­ba. És ebben a pitlUanatban, ezzel az alkuval kezdődött a banda történetének legvére­sebb korszaka. A harmadik zászlóval a biztos kivándor­lást ajánlották föl Giulianó- nak, tetemes anyagiakkal; ha átér az óceánon, megválaszt­hatja további sorsát: a gaz­dag polgár békés, biztonságos életét, vagy parancsnoki posz­tot az amerikai és a kana­dai alvilágban. Az új zászló nem volt más, mint az amerikai fasizmus. Szicíliában „anti bolsevista frontnak” nevezett mozgalom indult: a nagy szicíliai—ame­rikai maffia foglalta el ben­ne a kulcspozíciókat. Közben az egész világon romlottak a keleti-nyugati kapcsolatok, kiéleződtek az ellentétek. Új háború kezdődött a keleti és a nyugati politikai rend­szerek, elsősorban az Egye­sült Államok és a Szovjet­unió között. Hidegháborúnak nevezték. Bizonyos amerikai Szerveze­tek jelentős összegeket fek­tettek hidegháborús politikai mozgalmakba. Szicília, mint már említettük, fontos fi­gura volt a nemzetközi játsz­mában. És a Palermóban ala­kult antibolsevlsta front je­lentékeny támogatást kapott az amerikai pénzemberektől, hogy a kommunisták ellen harcoljon. Crozza Black állt a front élén. A nagyfőnök (Szicíliában Capo dei Capi- nak, Amerikában Kingnek nevezték) olyan hatalmas volt, hogy bizonyos amerikai szervezetek a háború alatt felhasználták tevékenysé­gét, és most, a hidegháború­ban is éltek vele. Crozza Black Intézte a pénzügyeket, és természetesen a maga zsebére is dolgozott. Aztárt valahogy el kellett szá­molnia az amerikai támoga­tókkal is. És hatalmas hiá­nyokra derült fény a szám­adás során, 1947. április 20- án, amikor a tartományi gyű­lés első választásain a kom­munista párt vezetésével a baloldali pártokból alakult Népi Tömb erősebbnek bi­zonyult, és megszerezte a relatív többséget. Hogy a konzervatív pár­tok vereséget szenvedtek, a parasztok lelkesedéssel és újult reménnyel készülődtek május elseje megünneplésé. (Folytatjuk) Komárom megyei Állami Építőipari Vállalat, Tatabá­nya, V., Komáromi u. ö. munkaügyi osztálya FELVÉTELRE KERES kőműves ács, vasbetonszerelő szakmunkásokat, valamint ezen szakágban jártas betanított munkásokat Fenti szakmákban kiemelt bérezést, szállást, étkezte­tést, a törvényes keretek között, autóbusszal való szál­lítást biztosítunk. (298) 1974. április 13. Á GELKA szekszárdi szervize 1974. április 14 ás 15-án 8—17 áráig ÜNNEPI ÜGYELETET TART.-J)

Next

/
Thumbnails
Contents