Tolna Megyei Népújság, 1974. március (24. évfolyam, 50-76. szám)
1974-03-10 / 58. szám
GALAMBOSI LÁSZLÓ: VÉNEK Zöldéin a mag. Gyönge gida magasodott hajló ágra. Vizfakasztó Pásztor-Isten vigyázott a sokaságra. Bimbók közt is fölzokogtunk. Hajnal omlott. Vagyunk vének. Csipkésedik, rogy a csontunk. Hajlékunk a hála-ének. Húsunkat a cifrálkodás nem borítja, nem takarja. Szunnyadunk a vetett ágyon. Fejünkön az éj kalapja. Ballag a baj: öreg rokon. Gyászol a dal nádsípokon. Rózsa hamvad, tört rozmaring. Mennek subás halottaink. Szomjaznak a csonka ágak. Fölöttük a Hold is szárad. Hol a méz, a rejtő hársak? Csillagai szent csodáknak lezuhannak, kialusznak. Jégöble van csak az útnak, jégöble a maradásnak, jégtolla a csukott szárnynak. Múzeumi séták Pesten A vidékiek, ha Pesten akad dolguk, már a reggeli órákban megérkeznek. A megyebeliek negyed kilenc tájban már a Déliben vannak, s ha az új földalatti útvonalába esik a hely. ahol ügyes-'rajos dolgaikat intézniük kell, ők az első ügyfelek. A gyors csak este háromnegyed hétkor indul vissza, idő tehát bőven van. De mivel töltse az időt az utas, ha hivatalos dolgát letudta? Jó vidéki szokás, hogy időben kimegyünk a vonathoz, s hogy egészen hiába ne múljék az idő, ott van a resti, pontosabban a pályaudvar első osztályú étterme, a kisebb pénzűeknek meg a büfé, amit akármekkorára méreteznének is, mindig kicsi lenne, így aki megkapta korsó sörét, kihátrál a füsttengerből. s a peronon várja meg. hegy újra a pulthoz fu- rakodhassék. A vidéki ember ritkán él azzal a gazdag és hasznos lehetőséggel, amit a főváros kínál, ahol nemcsak hivataBabits Gólyakalifája cseh nyelven Babits műveinek újabb és újabb magyar kiadásai mellett egyes alkotásai idegen nyelveken is megjelenítek. A Halálfiai szerb nyelvű kiadása után most jelent meg Prágában cseh nyelven a Gólyakalifa. A prágai Odeon könyvkiadó vállalat adta ki világirodalmi sorozatának 432. számaként. A fordítást Anna Rossová végezte, a bevezető tanulmánya pedig Rákos Péter, a prágai egyetem bölcsészeti karának magyar tanszékvezető profesz- szora írta. Rákos Péter kassai származású irodalomtörténész és esztéta, 1945 óta tanítja az érdeklődő cseheket magyar nyelvre és irodalomra, hírek szerint már 600 cseh tanítványa sajátította el a magyar nyelvet. Két legkiválóbb tanítványa már maga is egyetemi tanár. Az egyik Richard Prazák. a brnoi egyetemen a kelet-európai történelem tanára, elsősorban a felvilágosodás — és reformkori magyar történelem szakértője. A másik Jaroslav Pasi aková, a pozsonyi egyetemen a magyar nyelv és irodalom tanára, akinek éppen most jelent meg szlovák nyelven egy nagy könyve Kassákról és a magyar avantgarde- ról. Rákos Péter a magyar irodalom klasszikusairól és élő nagyságairól számos tanulmányt írt. így bemutatta Katona József Bánk báliját, Madách Ember tragédiáját, Petőfi költészetét, József Attila és Karinthy műveit a cseh olvasóközönségnek, az élők közül pedig Németh Lászlóról írt egy olyan kitűnő tanulmányt, amelyről Németh maga mondta nekem, hogy a legjobb amit életében róla írtak. A modem borítóval, finom papíron, szép metszésű betűkkel szedett cseh Babits- könyv 12 oldalas bevezetőtanulmányát természetesen szintén Rákos professzor írta. Kedves tanítványa Mme. Pasiáková, akit nemrégiben neveztek ki a budapesti egyetem Szláv Intézetébe cseh- lektomak. volt olvan szíves RrU-oq. cseh nyelvű tanulmányából a következő érdekesebb részleteket lefordítani. „Szépség és felelősség’’ a címe Rákos Péter Babits-ta- nulmányártak. „Bár beutazta Olaszországot, "Párizst, annak a tanár- szerűen szelíd fiatalembernek nem adódott az élet problémamentes közvetlen- ségű élvezete. Első versesköteteinek világa a kultúra, a nagyon művelt és sokat olvasott irodalmi gourmand- nak a világa. Olyan alkotók sorába tartozik, akiknek az ihlete jórészt másodlagos, inkább olvasmányokból mint saját élettapasztalatokból eredő; antik klasszikusokat éppúgy olvasott, mint irracionális filozófusokat: Nietzschét, Bergsont és Freudot. Keats, Tennyson és főleg Swinburne állt közel hozzá. Sokat fordított. Babits poéta doctus. Az előkelőség atmoszférája, a lelki nemesség, a magába- zártság jellemző rá. aki undorodik a piaci lármától... 'Undorodik, de ugyanakkor csábítja őt a határtalan őszinteség ábrándja, semmit nem takargató érzelmi exhibicionizmus. Bár művészete birodalmában abszolút szuverénként viselkedett, már a fiatal Babits sem volt egységesen monolitszerű: ahogy Schöpflin irta róla, költészetének ,angolosan ávolt parkjában’ már bujkál kitörő életkedve ... A poéta doctus begyakorolt gesztusa mögött rejtőzik és itt-ott fel is lobog a megfoghatatlan élet és főként az utána való vágyakozás.’’ Rákos professzor így próbálja megragadni a fiatal Babits ma arányit körülvitatott jellegét, de éppen nemrégiben találtuk meg azokat a verses és prózai vallomásait, amelyekben 1912—13 táján beszámol a maga „klasszikus álmaival” és az élethez fordul. Rákos is kifejti, hogy az első világháború hatása alatta puszta művészeti problémák háttérbe szorultak: „Most az élet és halál problémája eluralkodott az egész társadalmon. Forradalmárok és esztéták, — írja, — példásan együtt dacoltak a háborús hisztéria atmoszférájával. Először, de nem utoljára ' '°tt Babits az elefántcsonttoronyból és elsikolt- ja háború elleni tiltakozását, őt gyötörte legjobban az esztelen háborúban ennyi emberi élet és érték elvesztése. A Húsvét előtt és a Fortissimo c. verse, a háború végén A veszedelmes világnézet c. tanulmánya addigi mesterei, Nietzsche és Bergson ellen fordul, mert szerinte antiintellektuaVzmvsrh és fatalizmusra nevelik az rm _ bért és így lefegyverzik a háborúval szemben. A fehér- terror idején Babits, a tanszékétől megfosztott profesz- szor, visszavonul az elefántcsonttoronyba, de a mostani l’art pour l’art már egészen más mint a háború előtti. Akkor ez tézis volt, most dilemma, állandó polémia, amely az elefántcsonttornyot harctérré változtatja; akkor hedonisztikus játék, most puritán feladat; akkor fölvett póz, most a magára talált ember és költő önkifejezése. Babits fő feladatának tekintette, hogy a jónak, a szépnek, a nemesnek oldalán foglaljon állást, hogy mint homo morális saját magával éppoly szigorúan mint másokkal szemben, pihenésre képtelenül, az igazságtalanságok ellen szüntelenül ébren és résen legyen, ö is mint Kosztolányi, homo aestethicus szeretne lenni, de már képtelen erre. A Gólyakalifában is a törvényt az élet fölé helyezi... és felelősségre szólítja az embert minden tettéért.” Babits hírneve Csehszlovákiában mind a cseh, mind a szlovák olvasók előtt mindeddig elsősorban mint nagy költőé volt ismeretes. Ez a regényfordítás, a szép és alapos előszóval, bizonyára felkelti majd az érdeklődést egyéb prózai művei iránt is. GÁL ISTVÁN lös ügyeket lehet intézni. A színházak este játszanak. a múzeumok viszont napközben vannak nyitva, s aki a hivatalos ügyintézés és a vonat- indulás közötti időt nem a Déli-pélyaudvair büféje pultjánál tölti, ahol egyesek ugyancsak kötelességiszerűen. időznek, a hivatalos tennivalók mellett minden alkalommal szellemiekben is gazdagodva térhet haza. Jegyezzük még meg, hogy a legtöbb múzeum könnyen elérhető: a Szépművészetibe a földalattival lehet eljutni, a Nemzeti Múzeumba az Asz- táriától, s ettől már csak néhány száz méter az érthetetlenül kevesek által látogatott Irodalmi Múzeum. A Szépművészeti Múzeum — bár erről viszonylag kevés szó esik — Európa egyik legjelentősebb gyűjteménye, melynek olasz, német és németalföldi anyaga tulajdonképpen bármelyik múzeummal állja a versenyt. A közelmúltban megnyílt új időszaka:, kiállítás, mely hét évszázad vízfestményeit mutatja be, arra bizonyíték, hogy nagyon sok olyan remekmű van a múzeum birtokában, ami csak alkalmilag kerül a látogatók elé. A kiállítás legrégibb darabjai az 1400-as évek eleiéről valók, olasz, cseh, francia miniatúrák. s meglepetése a kiállításnak Messer UUss-e da Ctngoli nemrég azonosított több pazar akvarell- je. Kiállítatták Rembrandt biszterrel lavírozott tollrajzát, s látható Cuyp, Andriean van Ostande, Allaert van Everdingen, Avereamp, Jordaens néhány mesterműve is, hogy csak a legjelentősebbeket említsük a németalföldiek közül. Kik láthatók még? Claude Larrain, Fragonard. Nicolas Poussin, Tiepolo, Hubert Robert, Bogtíány Jakab, a két Alt és Széchenyi rajzoló útitársa. Ender. Különösen, gazdag a legújabb kor. amelynek világhírű mestere Delacroix (Villámlástól megrettent ló), Millet, Manet. Pissaro, Renoir, Gaugin. Rodln (két gyönyör ű képpel), Cézanne, Toulouse Lautrec, s a legújabbak közül Maré Chagall. Picasso, akinek Anya gyermekivel című klasszikus saá,pságű képe látható a kiállításon. De, aki a Szépmű v észéé! Múzeumba megy, nemcsak ezt az időszakos kiállítást láthatja, hanem mellette a múzeum állandó kiállításait is. S ezeknél épp a bőség hozza zavarba a látogatót. Mert. aki végigjárja az öesaes törnie:, nem biztos, hogy többet lát, mint aki kiválaszt magának cgy- egy korszakot, amikor a kevesebb kép nagyabb elmélyülést, gazdagabb ismeretet kinél. Éppen ezért inkább azt ajánljuk, hogy a múzeum sok száz képből, különböző korokat magiában foglaló gyűjteményét inkább részteleiben tekintsék meg látogatóink. (A belépődíj nagyon olcsó, inkább jelképes, ennyi pénzért egy kisíröccsöt sem adnak!) A Nemzeti Múzeum, a főváros középpontjában, olyan gvűjlemény, amit Időnként mindenkinek fel kell keresnie. A „hónap kiállítása'’ sorozat keretében jelenleg egy nagyon érdekes tárlat látható a restaurálás művészetéről. Mellette az állandó kiállítás a magyar történelem ezer esztendején kaluzolja el a látogatót, s bár teljességre nem tarthat igényt, egyetlen látogatás alkalmával túl' sok. látnivalót kínál. Az arany kincsek gyűjteménye, a visegrádi kút, a középkori fasznbrászat néhány kiemelkedő emléke, Mátyás király trónkárpitia. a Rákóczi-emlékek mindenképp olyan része: a kiállításnak, aminek emlékét a kevésbé figyelmes látogató Is magával viszi. S akinek még van idejjg és kedve, Iratén könnyen átmehet a Petőfi Irodalmi Múzeumba, ahol különböző költői életműveket bemutató kiállításokban gyönyörködhet S mire indul a vonat, a vidéki utas valóban gazdagabban térhet haza, nyilván azzal a jóleső érzéssel is, hogy idejét nem töltötte hiába, s talán. azzal is hogy legközelebbi útja alkalmával más múzeumokat keres fel, vagy visz- szatér oda, ahol valami kivételes élményben volt része. HENRI MATISSE; NŐI KÉPMÁS