Tolna Megyei Népújság, 1974. március (24. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-10 / 58. szám

GALAMBOSI LÁSZLÓ: VÉNEK Zöldéin a mag. Gyönge gida magasodott hajló ágra. Vizfakasztó Pásztor-Isten vigyázott a sokaságra. Bimbók közt is fölzokogtunk. Hajnal omlott. Vagyunk vének. Csipkésedik, rogy a csontunk. Hajlékunk a hála-ének. Húsunkat a cifrálkodás nem borítja, nem takarja. Szunnyadunk a vetett ágyon. Fejünkön az éj kalapja. Ballag a baj: öreg rokon. Gyászol a dal nádsípokon. Rózsa hamvad, tört rozmaring. Mennek subás halottaink. Szomjaznak a csonka ágak. Fölöttük a Hold is szárad. Hol a méz, a rejtő hársak? Csillagai szent csodáknak lezuhannak, kialusznak. Jégöble van csak az útnak, jégöble a maradásnak, jégtolla a csukott szárnynak. Múzeumi séták Pesten A vidékiek, ha Pesten akad dolguk, már a reggeli órák­ban megérkeznek. A megye­beliek negyed kilenc tájban már a Déliben vannak, s ha az új földalatti útvonalába esik a hely. ahol ügyes-'rajos dolgaikat intézniük kell, ők az első ügyfelek. A gyors csak este háromnegyed hétkor in­dul vissza, idő tehát bőven van. De mivel töltse az időt az utas, ha hivatalos dolgát letudta? Jó vidéki szokás, hogy időben kimegyünk a vonathoz, s hogy egészen hiá­ba ne múljék az idő, ott van a resti, pontosabban a pálya­udvar első osztályú étterme, a kisebb pénzűeknek meg a büfé, amit akármekkorára mé­reteznének is, mindig kicsi lenne, így aki megkapta kor­só sörét, kihátrál a füstten­gerből. s a peronon várja meg. hegy újra a pulthoz fu- rakodhassék. A vidéki ember ritkán él azzal a gazdag és hasznos lehetőséggel, amit a főváros kínál, ahol nemcsak hivata­Babits Gólyakalifája cseh nyelven Babits műveinek újabb és újabb magyar kiadásai mel­lett egyes alkotásai idegen nyelveken is megjelenítek. A Halálfiai szerb nyelvű kiadá­sa után most jelent meg Prá­gában cseh nyelven a Gó­lyakalifa. A prágai Odeon könyvkiadó vállalat adta ki világirodalmi sorozatának 432. számaként. A fordítást Anna Rossová végezte, a be­vezető tanulmánya pedig Rákos Péter, a prágai egye­tem bölcsészeti karának ma­gyar tanszékvezető profesz- szora írta. Rákos Péter kassai szár­mazású irodalomtörténész és esztéta, 1945 óta tanítja az érdeklődő cseheket magyar nyelvre és irodalomra, hírek szerint már 600 cseh tanít­ványa sajátította el a ma­gyar nyelvet. Két legkiválóbb tanítványa már maga is egyetemi tanár. Az egyik Richard Prazák. a brnoi egye­temen a kelet-európai történe­lem tanára, elsősorban a fel­világosodás — és reformko­ri magyar történelem szak­értője. A másik Jaroslav Pa­si aková, a pozsonyi egyete­men a magyar nyelv és iro­dalom tanára, akinek éppen most jelent meg szlovák nyel­ven egy nagy könyve Kassák­ról és a magyar avantgarde- ról. Rákos Péter a magyar iro­dalom klasszikusairól és élő nagyságairól számos tanul­mányt írt. így bemutatta Katona József Bánk báliját, Madách Ember tragédiáját, Petőfi költészetét, József At­tila és Karinthy műveit a cseh olvasóközönségnek, az élők közül pedig Németh Lászlóról írt egy olyan kitű­nő tanulmányt, amelyről Né­meth maga mondta nekem, hogy a legjobb amit életében róla írtak. A modem borítóval, finom papíron, szép metszésű be­tűkkel szedett cseh Babits- könyv 12 oldalas bevezető­tanulmányát természetesen szintén Rákos professzor ír­ta. Kedves tanítványa Mme. Pasiáková, akit nemrégiben neveztek ki a budapesti egye­tem Szláv Intézetébe cseh- lektomak. volt olvan szíves RrU-oq. cseh nyelvű tanulmá­nyából a következő érdeke­sebb részleteket lefordítani. „Szépség és felelősség’’ a címe Rákos Péter Babits-ta- nulmányártak. „Bár beutazta Olaszorszá­got, "Párizst, annak a tanár- szerűen szelíd fiatalember­nek nem adódott az élet problémamentes közvetlen- ségű élvezete. Első verses­köteteinek világa a kultúra, a nagyon művelt és sokat ol­vasott irodalmi gourmand- nak a világa. Olyan alkotók sorába tartozik, akiknek az ihlete jórészt másodlagos, in­kább olvasmányokból mint saját élettapasztalatokból eredő; antik klasszikusokat éppúgy olvasott, mint irracio­nális filozófusokat: Nietzschét, Bergsont és Freudot. Keats, Tennyson és főleg Swinburne állt közel hozzá. Sokat for­dított. Babits poéta doctus. Az előkelőség atmoszférája, a lelki nemesség, a magába- zártság jellemző rá. aki un­dorodik a piaci lármától... 'Undorodik, de ugyanakkor csábítja őt a határtalan őszinteség ábrándja, semmit nem takargató érzelmi exhi­bicionizmus. Bár művészete birodalmában abszolút szuve­rénként viselkedett, már a fiatal Babits sem volt egy­ségesen monolitszerű: ahogy Schöpflin irta róla, költésze­tének ,angolosan ávolt park­jában’ már bujkál kitörő élet­kedve ... A poéta doctus be­gyakorolt gesztusa mögött rejtőzik és itt-ott fel is lobog a megfoghatatlan élet és fő­ként az utána való vágya­kozás.’’ Rákos professzor így pró­bálja megragadni a fiatal Babits ma arányit körülvita­tott jellegét, de éppen nem­régiben találtuk meg azokat a verses és prózai vallomá­sait, amelyekben 1912—13 táján beszámol a maga „klasszikus álmaival” és az élethez fordul. Rákos is ki­fejti, hogy az első világhá­ború hatása alatta puszta művészeti problémák háttér­be szorultak: „Most az élet és halál problémája eluralkodott az egész társadalmon. Forradal­márok és esztéták, — írja, — példásan együtt dacoltak a háborús hisztéria atmoszférá­jával. Először, de nem utol­jára ' '°tt Babits az ele­fántcsonttoronyból és elsikolt- ja háború elleni tiltakozását, őt gyötörte legjobban az esz­telen háborúban ennyi em­beri élet és érték elvesztése. A Húsvét előtt és a For­tissimo c. verse, a háború végén A veszedelmes világ­nézet c. tanulmánya addigi mesterei, Nietzsche és Berg­son ellen fordul, mert sze­rinte antiintellektuaVzmvsrh és fatalizmusra nevelik az rm _ bért és így lefegyverzik a háborúval szemben. A fehér- terror idején Babits, a tan­székétől megfosztott profesz- szor, visszavonul az elefánt­csonttoronyba, de a mostani l’art pour l’art már egészen más mint a háború előtti. Akkor ez tézis volt, most di­lemma, állandó polémia, amely az elefántcsonttornyot harctérré változtatja; akkor hedonisztikus játék, most pu­ritán feladat; akkor fölvett póz, most a magára talált ember és költő önkifejezése. Babits fő feladatának tekin­tette, hogy a jónak, a szép­nek, a nemesnek oldalán fog­laljon állást, hogy mint ho­mo morális saját magával éppoly szigorúan mint mások­kal szemben, pihenésre kép­telenül, az igazságtalanságok ellen szüntelenül ébren és ré­sen legyen, ö is mint Kosztolá­nyi, homo aestethicus szeretne lenni, de már képtelen erre. A Gólyakalifában is a tör­vényt az élet fölé helyezi... és felelősségre szólítja az embert minden tettéért.” Babits hírneve Csehszlová­kiában mind a cseh, mind a szlovák olvasók előtt mind­eddig elsősorban mint nagy költőé volt ismeretes. Ez a regényfordítás, a szép és ala­pos előszóval, bizonyára fel­kelti majd az érdeklődést egyéb prózai művei iránt is. GÁL ISTVÁN lös ügyeket lehet intézni. A színházak este játszanak. a múzeumok viszont napközben vannak nyitva, s aki a hiva­talos ügyintézés és a vonat- indulás közötti időt nem a Déli-pélyaudvair büféje pult­jánál tölti, ahol egyesek ugyancsak kötelességiszerűen. időznek, a hivatalos tenniva­lók mellett minden alkalom­mal szellemiekben is gazda­godva térhet haza. Jegyezzük még meg, hogy a legtöbb múzeum könnyen elérhető: a Szépművészetibe a földalattival lehet eljutni, a Nemzeti Múzeumba az Asz- táriától, s ettől már csak né­hány száz méter az érthetet­lenül kevesek által látogatott Irodalmi Múzeum. A Szépművészeti Múzeum — bár erről viszonylag kevés szó esik — Európa egyik leg­jelentősebb gyűjteménye, melynek olasz, német és né­metalföldi anyaga tulajdon­képpen bármelyik múzeum­mal állja a versenyt. A közel­múltban megnyílt új idősza­ka:, kiállítás, mely hét évszá­zad vízfestményeit mutatja be, arra bizonyíték, hogy na­gyon sok olyan remekmű van a múzeum birtokában, ami csak alkalmilag kerül a láto­gatók elé. A kiállítás legré­gibb darabjai az 1400-as évek eleiéről valók, olasz, cseh, francia miniatúrák. s meg­lepetése a kiállításnak Messer UUss-e da Ctngoli nemrég azo­nosított több pazar akvarell- je. Kiállítatták Rembrandt biszterrel lavírozott tollrajzát, s látható Cuyp, Andriean van Ostande, Allaert van Everdin­gen, Avereamp, Jordaens né­hány mesterműve is, hogy csak a legjelentősebbeket em­lítsük a németalföldiek közül. Kik láthatók még? Claude Larrain, Fragonard. Nicolas Poussin, Tiepolo, Hubert Ro­bert, Bogtíány Jakab, a két Alt és Széchenyi rajzoló úti­társa. Ender. Különösen, gaz­dag a legújabb kor. amelynek világhírű mestere Delacroix (Villámlástól megrettent ló), Millet, Manet. Pissaro, Re­noir, Gaugin. Rodln (két gyö­nyör ű képpel), Cézanne, Tou­louse Lautrec, s a legújabbak közül Maré Chagall. Picasso, akinek Anya gyermekivel cí­mű klasszikus saá,pságű képe látható a kiállításon. De, aki a Szépmű v észéé! Múzeumba megy, nemcsak ezt az időszakos kiállítást láthat­ja, hanem mellette a múzeum állandó kiállításait is. S ezek­nél épp a bőség hozza zavar­ba a látogatót. Mert. aki vé­gigjárja az öesaes törnie:, nem biztos, hogy többet lát, mint aki kiválaszt magának cgy- egy korszakot, amikor a ke­vesebb kép nagyabb elmélyü­lést, gazdagabb ismeretet ki­nél. Éppen ezért inkább azt ajánljuk, hogy a múzeum sok száz képből, különböző koro­kat magiában foglaló gyűjte­ményét inkább részteleiben tekintsék meg látogatóink. (A belépődíj nagyon olcsó, in­kább jelképes, ennyi pénzért egy kisíröccsöt sem adnak!) A Nemzeti Múzeum, a fő­város középpontjában, olyan gvűjlemény, amit Időnként mindenkinek fel kell keresnie. A „hónap kiállítása'’ sorozat keretében jelenleg egy nagyon érdekes tárlat látható a res­taurálás művészetéről. Mellet­te az állandó kiállítás a ma­gyar történelem ezer eszten­dején kaluzolja el a látogatót, s bár teljességre nem tarthat igényt, egyetlen látogatás al­kalmával túl' sok. látnivalót kínál. Az arany kincsek gyűj­teménye, a visegrádi kút, a középkori fasznbrászat né­hány kiemelkedő emléke, Má­tyás király trónkárpitia. a Rákóczi-emlékek mindenképp olyan része: a kiállításnak, aminek emlékét a kevésbé fi­gyelmes látogató Is magával viszi. S akinek még van idejjg és kedve, Iratén könnyen átme­het a Petőfi Irodalmi Múze­umba, ahol különböző költői életműveket bemutató kiállí­tásokban gyönyörködhet S mire indul a vonat, a vidéki utas valóban gazdagabban térhet haza, nyilván azzal a jóleső érzéssel is, hogy ide­jét nem töltötte hiába, s ta­lán. azzal is hogy legközeleb­bi útja alkalmával más mú­zeumokat keres fel, vagy visz- szatér oda, ahol valami kivé­teles élményben volt része. HENRI MATISSE; NŐI KÉPMÁS

Next

/
Thumbnails
Contents