Tolna Megyei Népújság, 1974. március (24. évfolyam, 50-76. szám)
1974-03-08 / 56. szám
» * w — Kutyának való idő — dünnyögi az öreg a kucsma alól. míg vasmarkával a villanyélbe kapaszkodik, s dobja a trágyát a puposodó kocsira. — Hagyja abba, ilyen időben nem jó szabadban dolgozni ... — Nem úgy van aZ! Ha elkezdtem, csinálom. Ebédre sem megyek haza. hoztam ennivalót. Az eső meg majd eláll, talán ... Berta Vince keménykötésű ember. Nem kezdte ki az idő, pedig rövidesen betölti a hatvanat. Amint nevet. elő- v ill annak hófehér fogai. Meg is jegyzi, a rágással nincsen baj, két foga, ha hiányzik. — A baj akkor van, ha nincs mit rágni. — Mikor kelt ma? — Fél ötkor. Megmosakszik, megreggelizik az ember és megy a dolgára. Hétig lóápo- lás, utána munka. — Hányat fordul egy nap? — Hatot, hetet. Mikor hogy. — Mennyit visz egy fordulóval? — Tizenhat—tizenhét mázsát Számolgatok. Az öreg Berta Vince egy nap legalább 100 mázsányi terhet mozgat meg. De bírja, mert az öblös villák súlya alatt meg sem szusz- szán. Pedig nehéz évek emlékét hordozza. Küzdelmes évekét. Valamennyi kapcsán a földről jön elő a szó. az embert nyúzó munkáról, meg a lassan feledésbe merülő aratásokról, cséplésekről. Ez már a múlt. Berta bácsi 1953 óta téesztag. A nemrég tartott zárszámadási közgyűlésen kiváló dolgozó lett és pénzjutalmat is kapott. Négy gyermeke van. A legkisebb éppen nősülni készül. Édesapjától annyi pénzt kap, amennyivel hozzáláthat a családi élet alapjainak lerakásához. . Szép ajándék. Jó dolguk van a kocsisoknak? Rossz? — Jó dolgunk van. amikor jó az idő. De mint ez a mostani is, lezavarja az embert a hakról. Irigyli valaki? Hat én cserélek vele. Szabó Vendel fogatossal a terményszállító melletti kis műhelyben beszélgetünk. A Csinos meg a Zsivány arrébb Bonyhádi hírcsokor A hónap végét ifjúsági műsorakkal zárta a bonyhádi járási művelődési központ, író—olvasó találkozón ismer, kedtek meg a fiatalok R. Székely Júliával, az Ifjúsági Magazin munkatársával február 28-án. Ugyanezen a napon „Tudd, hogy hol az információ” címmel rendeztek a községi KISZ-alapszervezeteknek játékos politikai vetélkedőt. A vetélkedő jól szolgálta a politikai kézikönyvek, lexikonok, oktatási segédanyagok fel- használásában való jártasságot. Az est nyertese a Petőfi Gimnázium lett. Március 1-én ugyancsak ifjúsági műsorral kezdtek új hónapot a budapesti Kaláka együttes adott elő megzenésített József Attila-, Radnóti- és Weöres-venseket, gitár- és furulyakisérettel. A népművelői program a továbbiakban az idős látogatóknak kedvezett: 6or került az „Idős ember életmódja” címmel rendezett előadássorozat utolsó rendezvényére. Dr. Buga László összevont témakörben tartott igen értékes, közérthető előadást. „Húshagyó kedden” egész napos műsor várta az öregek napközi otthonának tagjait. Dr. Kovács Zoltán Bopyhád állnak a fedett szín alatt. Ä gondos kocsis vastag pokrócot terített rájuk. — Ezek hálásak, higgye el. hogy azok. Én tudom csak, hogy másként húznak. ha rendesen tartja őket az ember. A ló okos jószág. Volt már olyan a kezem alatt, hogy majd megszólalt. — Mióta kocsis? — Pontosan meg sem tudom mondani. Az voltam mindig. — A fizetés? — Változó. Most ezernyolckétezer között. Még ehhez jön a háromszáz forint a lóápolásért. Van más bevétel is. Egy fedeztetés 150. egy elletés 200. egy este óleválasztás 400 forint. Számolja csak ... Csikónként 750 forint. — Mire vitte az életben? — Sokra. Ahhoz legalábbis, ahogyan én elindultam, sokra. Saját házunk van. nemrég vettük kilencvenötezerért. Most még rengeteg a dolgunk vele. — Szórakozás, művelődés? — Hogy érne rá az ember? Ha hazamegyek, mindjárt ott a háztáji munka. Etetés, ez. az. Boldog ember Szabó Vendel, a kölesdj Zsámbék utcában. Vitte valamire. ahogy mondja, s amikor feleségéről, kislányáról, kisfiáról beszél, tűzbe 'jön. — Azért a gyerek mégsem lesz kocsis — mondja végül. o Az asszony házilag lámpát eszkábált a pöttömnyi kis- csibéknek. Mutatja, és arcán elégedettség látszik. Az ember az előbb jött meg, hamarább, mint szokott, a rossz idő miatt. Schüszler János bent ül a konyhában, a gőzölgő étel előtt. — Jó étvágyat! — Ajaj. van — mondja, s ujjával a pocakjára mutat. — Nagy étvágyam van. De kell az étel Uyen munka mellett. A kocsisnak ennie kell, hogy bírja a dolgát. Van olyan nap, hogy száz mázsát is megmozgat az ember. Gáztűzhelyen duruzsol a víz, kívülről, az ablaküvegen esőkígyók futnak. — Mára befejezte? — Be. De itthon annál több a dolog. Jószágot tartunk, disznókat, tehenet. A tejnek jó ára van, megéri eladni. — Mennyi jön a házhoz havonta? — A fizetésem ezerhét-ezer- nyolc, a lányom is hazaadja a pénzét. kétezer-kettőt, Meg a tejpénz. azután disznókat hizlalunk. Tavaly is teadtunk jó néhányat. Meg itt vannak a nyulak. , Azok is hoznak a konyhára. Havi átlagban összejön mindennel együtt a hat-hétezer forint — Mire adnak ki ebből? Az asszony veszi át a szót, a pénzügyek házi minisztere. — Van részletünk a tévére meg a tehénre. Ez havi 720 forint. Jancsi fiúnk Palánkon tanul, a kollégiuma 200 forint, zsebpénze megint 200, meg ami kiadása van még. Havonta elmegy rá a 600 forint. Azután a lányunk havi négyszázat tesz az ifjúsági takarékba. Meg az öltöztetése. Az is sok ám! — Mennyi megy a konyhára? — Kevés. Hatszáz. vagy esetleg kicsivel több. Amit lehet, magunk termelünk. Majd elfelejtettem még egy kiadást. A televíziódíjat. meg az újság-előfizetéseket. — Mit ölvasnak? — Az Étet és Tudom ány-t, a Népújságot, de jár a Füles is. És persze a könyvek. A lányom mindig úgy jön meg, hogy hoz egy kis olvasnivalót. Nem mondhatom, hogy sai'll áljuk ezekre a pénzt. — Szereti a lovakat? Schüszler János hirtelen felkapja a tekintetét. — A lovakat? Ezt ne kérdezze. Ha nem szeretném őket. nem csináltam volna ennyi ideig. Mióta is? 1954 óta vagyok téesztag. jóformán azóta kocsizok. Schüszler János a közelmúltban lezajlott zárszámadás óta gyakran visszagondol az elnök szavaira. „A huszonöt- éves tagsági viszonnyal rendelkezőket a jövőben aranygyűrűvel jutalmazzuk.” A fekete hajú kocsisnak csak öt évig kell még várnia az aranygyűrűre. Ä kocsisokról, a munkájukról, a termelésben betöltött szerepükről így beszél Bányai Henrik, a köle6di Egyetértés Tsz elnökhelyette— Korábban azt gondoltuk tévesen. hogy a szocialista mezőgazdasági nagyüzemben már nincs szükség lovakra, kocsisokra sem. Elhamarkodott ítélet volt ez, mert lovakra. kocsisokra szükség van még napjainkban is. és tevékenységi körüket három fő ágra oszthatjuk. Először: a téesztagok háztáji gazdálkodásának segítése; másodszor: a a község lakosságának nyújtott fuvarozási, szállítási szolgáltatások ; harmadszor pedig részvétel a nagyüzemi termelésben. Termelőszövetkezetünk eléggé szétszórt. Háax>m üzemegységünk van, ezek hosszanti tengelye elérj a tizenhárom kilométert. A távolság is szükségessé teszi a fogatokat, különösképpen az állattenyésztés vonalán. hiszen jószágainkat 32 épületben tartjuk. . . A jövővel kapcsolatban az a véleményem, hogy a lóvontatású igák lassanként elvesztik a nagyüzemen belüli szerepüket, de jó ideig azért még megtartják fontosságukat a háztáji gazdaságok segítésében és a lakosságnak nyújtott szolgáltatásokban. Termelőszövetkezetünknek jelenleg 24 kettes lófogata van. Kocsisaink javarésze fiatal, talán ketten lépték túl közülük az ötvenet. Érdekes adatokat tartalmaz egyébként a statisztikánk. 1967-ben a termelőszövetkezetben még 38. 1973-ban csak 24 kettes lóiga volt. Traktorokból 1967-ben 27, 1973-ban pedig 31 darab volt. Ezek szinte kivétel nélkül újak, a lovak közül pedig jó néhány elég öreg ... Varga József Visszhang Köszönöm A Népújság hasábjain keresztül szeretném megköszönni a Szekszárdi Vasipari Vállalat nyolcvan önkéntes véradójának segítségnyújtását. En a vállalatnál dolgozom, mint vasesztergályos. Több éves^be- tegségem végére jártak a Pécsi Orvostudományi Egyetem ortopédiai osztályán. Jobb lábam térdizületén műtétet hajtottak végre. Nálam születésem óta véralvadási zavar áll fenn. Ennek legjobb gyógyszere a friss, azonos csoportú, vérből készült kivonat. Ehhez a műtéthez keltett 50 liter Vér után nyert hatóanyag (vérkivonaí). A műtéttől a lassan bekövetkező gyógyulásig ez a vérkivonat gátolja a vérzést. S itt szeretném megköszönni a vállalat dolgozói által tanúsított kollegialitást. Tudtom nélkül jelentkeztek, hogy véradással szeretnének hozzájárulni műtétemhez, s egészségem visszanyeréséhez. Szekfizárdon több mint 30 liter vért leadtak, melyet a pécsi klinikára hoztak. Ezúton szeretném megköszönni a vállalat vezetőinek, s mindazoknak, akik a véradás lebonyolításában, szervezésében részt vettek, segítségüket. Köszönettel tartozom a munkatársaknak, kollégáknak, ismerősöknek, szóval mind a nyolcvan véradónak, hogy vérük adásával hozzájárultak mielőbbi felgyógyulásomhoz. Orvosaim, családom s magam nevében köszönettel: Gyenes Károly esztergályos Pécs, Orvostudományi Egyetem 400 ágyas klinika ortopédia Bemutató Miért hiányzik Tolna megye ? se: A MÉM Váci utcai bemutatótermében járva láttuk, hogy Tolna megye mezőgazdasági. élelmiszeripari üzemeinek termékei hiányoznak a szépen megrendezett állandó kiállítás vitrinjeiből. Pedig az ország „kirakatában” ott tenne a helyük a megye mező- gazdasági üzemeiben készült termékeknek is: köztudott, hogy megyénk elsősorban mezőgazdasági jellegű, s termékeink nem is akármilyenek. Jelek, apróságok Kimerevített pillanatképek: hírek, melyeket nem is közöltünk. Látszólag semmi jelentőségük sincs. „D-ben bált rendeztek, amelyen nagyon jól érezték magukat fiatalok, középkorúak és idősek.” Itt volt a farsang. Hol. melyik községben nem rendeztek táncmulatságot? És hol nem, érezték magukat jól az emberek? Igaz. Az is, hogy bált rendezni legfeljebb anyagilag produktív népművelői munka. A d-i bál mégis jel. D-ben az utóbbi években elfordult a közvélemény a művelődési háztól. Ügy tartották az emberek, hogy akik a „kultúr- ban” vannak, csak henyélnek, hogy nem akarnak igazán semmit a közösségért tenni, hogy csak átmenetnek tervezik d-i létüket. A szakkörök elnéptelenedtek. a klubok leálltak és végül tényleg szakadék támadt a falusiak és a művelődési ház között. Ilyen körülmények között állt munkába a kit új népművelő. Lelkes fiatalemberek, szép tervekkel és kellő energiával. A falu bizalmatlansága azonban nem könnyen oldódik: a két férfinak kemény erőfeszítésébe került, hogy megingassák a művelődési házzal szembeni bizalmatlanságot. Akkor következett a bál. A népművelők elhatározták, hogy megmutatják, mire képesek. Lesz közönség is: hiszen a bálra el lehet csalogatni mindenkit. Elcsalogatni és megnyerni. Az elhatározás magában még nem sok: de megvalósították. Ragyogóan kitakarított, feldíszített terem, jó zenészek, fiatalok műsora várta a bálozó- kat. Egész éjszalca, műiden báli esemány — volt jópár — mögött érezhették, hogy gondos készülődés előzte meg. Másnap este, mire kialudták a mulatságot n d-iek, megszületett a bizalmuk is. A bál meggyőzte a falut, hogy a fiatalemberek valóban dolgozni jöttek ide, hogy fontosak számukra a d-iek. Egy jól sikerült bál még nem igazi tett: majd amikor „komoly” rendezvényre is fel tudják kelteni az emberek érdeklődését! De az első lépést már megtették. Másik hír: „A szekszárdi Pa noráma. filmszínház új filmklubjának a vártnál jóval kisebb a közönsége.” Két éve még meglehetősen kedvelt volt a filmklub, amely jobbára népszerű régi filmeket játszott. Amikor megnyílt a művészmozi, hangoztatták: nehogy most abbahagyják a régi filmklub-sorozatok szervezését, mert nem mindenki találja meg a kedvére valót a „művészisorozatokban. Eltelt egy év, megindult a Panoráma moziban a reklamált filmklub-sorozat. Régi, sikeres filmekből. A bérletesek a mozi harmadát töltötték meg. Nem mintha már nem szeretnének a szekszárdiak moziba járni — nem, csak közben megízlelték a választás lehetőségének előnyeit. Választhatnak, hogy hová akarnak menni, melyik moziba, milyen filmklubba. Megnőttek az igények. Mostanában számtalanszor nem lehetett jegyet kapni a művészmozi előadásaira. A népszerű filmek klubja viszont nem telt meg. Van ilyen, lesz még ilyen. (vfé) Van — lenne mivel — dicsekednünk, lenne mit bemutatni, lenne mivel felhívni magunkra, eredményeinkre a figyelmet. Tolna megye élelmiszeriparára büszkék lehetünk, hisz bírják az összehasonlítást nemcsak a hazai, hanem a külföldi eredetű borokkal, kon- zervekkel, gabonafélékkel, bármilyen más mezőgazdasági vagy élelmiszeripari cikkel. Furcsállottuk, hogy nem találtunk paksi konzervet és bort. Nem találkoztunk dalmandi takarmánykeverékkel, szekszárdi borral, bogyiszlói paprikával, faddi száraztésztával, de sorolhatnánk még, hogy mi mindennek lenne megérdemelt helye a Váci utcában. Az állandó bemutató nem öncélú. Profitál belőle a hazai és a külföldi kereskedelem. A bemutató tulajdonképpen nem más, mint egyfajta hírverés, reklám, amely az ország, s valamennyi megye mezőgazdaságát. élelmiszeriparát reprezentálja. A jó hírverés célja: tudatni a kereskedőkkel, hogy mikor mi és hol kapható. Ebből pedig senki másnak, mint nekünk fogyasztóknak lesz hasznunk. A bemutató- termet végignézve sejteni tehet, hogy az eladatlan — eladhatatlannak minősített — s időnként kiárusításra kerülő termékeknek az lehet a „nyitja”, hogy nem ismerjük eléggé, hogy hol és mit termelünk. A MÉM bemutatóterme — amely az ország, a főváros szívében van — lenne hivatott, bemutatni mindazt, amit a hazai mezőgazdaság és élelmiszeripar produkál. Ehhez képest az ott látható anyag rendkívül szegényes, s az az érzés támad az emberben, hogy többet lát Magyarország, s Tolna megye élelmiszer-gazdaságából, ha betér egy jól felszereit élelmiszerboltba.
