Tolna Megyei Népújság, 1974. március (24. évfolyam, 50-76. szám)
1974-03-05 / 53. szám
I 1 T rfius 15-re. De a határidő csupán dátum. Van szocialista munkaverseny, és elindítottuk a kongresszusi munkaversenyt ... A számokból, amelyeket idéztem, kitűnik, hogy a termelés szériában folyik, készen vagyunk még nagyobb mennyiség gyártására tó, el tudjuk látni a mezőgazdasági üzemeket ezekből a korszerű berendezésekből. Nemrég kaptunk két újabb aluhegesztő gépet, ezek mellé folyik a szakmunkások betanítása, hogy akár három műszakban is menjen a termelés. BOGNÁR — GOTTVALD At Udvaron lábra — pontosabban kerékre — állítják » vontatható alumínium szárny vezetéket. í-unel István hegesztő a küllőket hegeszti be. 1014. március 5« Ez is a közélet iskolája! f Még másfél évvel ezelőtt is sűrűn, találkoztunk olyan véleményekkel, hogy leáldozott a mozgósító erejű társadalmi munkaakcíók napja, mivel a községek zöme túl vart az úgynevezett nagy fejlesztési munkákon. A nagy munkák alatt azt érthették a naplementét hirdetők, amit pl. a vízműépítés, vágj' egyéb, ehhez hasonló horderejű vállalkozások jelentettek. Még világosabban, azokra a község- fejlesztő munkákra gondoltak, melyek végzése során a végcélt látva, kívánva és becsülve mozgósítható volt a lakóhelyek apraja és nagyja. Ez az állítás megbukott. S ezt mi sem bizonyítja ékesebben, mint az, hogy 1972- ben az ország lakossága 1,2 milliárd forinttal járult hozzá a város- és községfejlesztési célok gyorsabb és olcsóbb va- íóraváltásához. 1,2 milliárd forint értékű társadalmi munkát végeztek el szerte a hazában azok az emberek, nők, férfiak, fiatalok és idősebbek, akik szerény, egyénekre bontva alig valamit érő. de együttesen hatalmas értékeket produkáló vállalásaikat az egymáshoz tartozás felismert erejének tudatában tették meg és valósították meg. Emlékezetes, hogy a Minisztertanács a múlt hó közepén foglalkozott a Hazafias Népfront Országos Elnöksége és a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának jo'entáse alapján a társadalmi munka helyzetével. A lakosságnak szóló köszönet megfogalmazásán túl itt született meg az az elhatározás, hogy kidolgozzák a társadalmi munka új irányelveit, lévén hogy a társadalomért végzett munkák körülményei régen nem azok már, mint egy-két évvel ezelőtt voltak. ’ A közösségért végzett munka értéke nemcsak forintokban kifejezhetően nőtt. hanem erkölcsi tartalmában is megújult, amennyiben azt a felelősséget sugározza alkotásaiban, amit napjaink embere a másikért, pontosabban a társadalomért érez még akkor is, ha „csak” saját lakóhelyének Szépítéséhez, gazdagításához adja szellemi, anyagi és nem utolsósorban fizikai erejét Ismét rangja van nálunk a társadalmi munkának és újra őszinte tisztelettel tekintenek a legkülönfélébb lakóhelyi közösségek azokra, akik az átlagnál is többet vállalva az élen járnak cselekvőkész- ságükkel. Elsősorban az ő példájuk igazolja, hogy nincs „naplemente”, hogy nem helytálló az az újabb, bár az előbbinél halkabban sugdosott vélekedés sem, hogy nincs mód a község- és város- fejlesztési célok megvalósítását gyorsító társadalmi munkák fokozására, szélesítésére. Dehogy nincs! Van és mindinkább lesz, lévén hogy a társadalmi munkavégzés is a közélet iskolája lett, és az országos vizsga eredménye, az 1,2 milliárd nagyon jó eredménynek tekinthető. Köszö-. netet és elismerést követelő, érdemlő, előmenetelnek, aminek további szépítésére minden lehetőségünk adott, miután sokan tudjuk, hogy a jót együttesen jobbá tenni nagyszerű feladat, s mellette hihetetlenül gazdag erőforrása a helyi fejlesztési politika gyakorlat '"“'k! — 6a. — Vízlépcső st 1M1«Alföldnek Évszázadokon keresztül a Tisza Sorsa egybeforrott az itt élő nép sorsával, a folyó szeszélyei szerint alakult e vidék lakóinak élete. Vásárhelyi Pák a reformkor kimagasló vízl- márhöke már 1846. március 25- én benyújtotta „A Tisza folyó általános szabályozása” című tanulmányát, ami — éppen az érdekelt földesurak részéről — nagy ellenállásra, majd elutasításra talált. Míg végül is az élet kikényszerítette a folyó szabályozását, amit alapjában a Vásárhelyi-féle tervnek megfelelően végeztek ek ö maga ezt nem érhette meg. mert a terv feletti vita során szíve felmondta a szolgálatot. Emlékét. nagyságát Szeged főterén szobor hirdeti. Látható a szegedi Széchenyi téren másik két szobor is. Az egyik az áldást hozó. a másik bronzszobor a rombolő Tiszát jelképezi. Pásztor János e két szobra szimbolizálja azt a küzdelmet is. amit a folyóval évszázadok során e környék lakói vívtak. Várták áldását, de féltek rombolásától. 1979-ben lesz száz éve, amikor a Tisza Szegedet romba döntötte. A hullámslrból egy szép. korszerű város emelkedett ki. A másik nagy árvizet — 1970-ben — az ország összefogása Szeged alól el tudta hárítani, pedig ekkor nagyobb volt a víz, mint ami a várost 1879-ben romba döntötte. Félt tehát évszázadokon keresztül a folyótól e környék lakossága, de félelménél nagyobb volt a tisztelete és Szereteti Népdalok és magyar nóták százaiban énekelte meg a nép érzelmeit. A folyó századokon át megragadta a művészek. s elsősorban a költők képzeletét is. A közelmúltban parlamenti képviselők előtt a folyó szabályozásának újabb programját ismertették: a Csongrád felett tervezett III. tiszai vízlépcső terveit, elgondolásait. Pfersze. erről az elképzelésről a közvélemény nem most hallott először, hiszen amikor jó néhány éve a kormány elfogadta a vízgazdálkodás fejlesztésének távlati tervét, ebben a csongrádi létesítmény is szerepelt. De akkor a terv még nagyon távolinak, most viszont egészen közelinek tűnik: valószínű. hogy az országgyűlés az új ötéves terv keretében ebben a kérdésben is dönt, Már a Vásárhelyi-féle tervben mint alapelv szerepelt, hogy a folyamszabályozási és ármentesítést egységes feladatként kell kezelni. Ä mai modern vízügyi szolgálat természetesén sokkal komplexebben * gondolkodik. Többek között annak következtében, hogv a régi feladathoz modern korunk egyre sürgetőbben követeli a folyók vizével, mint nélkülözhetetlen természeti kinccsel való ésszerű gazdálkodást, energiájuk hasznosítását. Ez viszont olyan vízlépcsőrendszer ÖBA, ALVSZ —- és „rokonságuk" Megmozdult az öntözőcső. Tavaly még csak kiállításokon láthatták az érdeklődő mezőgazdasági szakemberek a Szekszárdi MEZŐGÉP Vállalat korszerű öntözőberendezéseit, az idén már a különböző típusok sorozatgyártása folyik. Kereket kapott az öntöző- cső. A változást azok érzékelik leginkább, akik eddig darabonként hurcolászták a hat méter hosszú csöveket, kapcsolgatták össze újabb és újabb számyvezetékké. Most egyszerre gördül, gurul újabb, újabb állásba, kétszáz méter- - nél hosszabb vezeték rendszer, a rászerélt szórófejekkel. Az öntözési szakemberek' ni trorí tli ni Atmrv^tnAlrÍr IS"" az ÖBA. az ALVSZ, a VMV, a SIÓ. Az ALVSZ = vontatható alumínium szárnyvezeték; az ÖBA = alacsony önjáró berendezés; a VMV = vontatható műanyag vezeték; a SIÓ = csévélhető műszáltömlő. A központi gyáregységben százezer méter számra húzza alumínium szalagból az öntözőcsövet az olasz automata gép, a vórdombi gyáregységben ezerszám készül az önjáró, a vontatható berendezésekhez a kerék, a kapcsolóidom, a műszáltömlőhöz — amely rtorvég alapanyag — a csévélőberendezés, a csatlakozások. Kósa János, a gyáregység igazgatója a mindentudó határidőnaplóban lapoz. — Az ALVSZ—87-ből 10 garnitúra készül, a 130-asból negyvenöt. A VMV—90-esből harminc, a SIÓ—100-asból 31, a 200-asból nyolc, a 350-esból három. Az ÖBA típusból negyvenöt garnitúra. — Mindegyiknek van már gazdája? — Természetesen. Ezeket a berendezéseket nem lehetne raktárra termelni. Az önjáró öntözőberendezésekből ötöt Kecskemétre, hatot Miskolcra, kettőt Szegedre, ötöt Győrbe, kettőt Debrecenbe, nyolcat Kaposvárra, hatot Nyíregyházára, tizenegyet Budapestre szállítunk. Ezeket a berendezéseket a mi szakembereink szerelik össze a helyszínen és biztosítjuk a garanciális ellátást — Mikorra szól a szállítási határidő? szén J el nélkül lehetetlen, amely b& ség idején megteremtheti a tartalékolás, és szükség esecéa a felhasználás lehetőségét. Köztudott, hogy a tiszalökí Után már működik a kiskörei vízlépcső. Tudjuk, hogy déli határunk alatt épül a Tiszán az újbecsei vízlépcső, s hiányzik a középső láncszem — ezt a szakemberek Csongrád fölé javasolják megépíteni, hogy ez a vízlépcső hogyan hat, kedvezően a folyó felső szakaszára is. hogyan elégítheti ki a Tisza-völgyi ipar növekvő vízigényét, mennyi vizet adhat! az öntözőrendszereken keresztül ennek a legtermékenyebb és éghajlat, szempontjából is legkedvezőbb termelési adottságokkal rendelkező vidéknek, miként teremti meg a belvíz- rendezés. ármentesítés, az üdülőkörzetek kialakításának új lehetőségeit, ezeket — s niág más összefüggéseket is — a szakemberek kellően kimunkálták, kidolgozták. Persze, még sok feladat van hátra. Döntés után magának az építkezésnek eiőkészí ése. Egy bizonyos, hogy a közvélemény fantáziája máris szárnyal, s ez így is van rendjén. Ismét olyan nagy horderejű és ennek az országrésznek de állíthatom: az egész országnak! — sorsára kiható újabb létesítmény terveiről van szó, amit joggal lehet természet- átalakítási terv jelzőjével is illetni. Ézt csak országos ősz-, szefogás valósíthatja meg. Az előző két vízlépcső nagyobb lakott területtől távolabb épült. Kiskörén külön lakótelepet is kellett 'létesíteni. A Tisza III. azonban előreláthatóan egy régi város — Csongrád — közelében épül, egy olyan várös mellett, amely rendelkezik minden adottsággal. hogy székhelye lehessen majdan az építőknek. Csongrádi részről máris kifejezésre juttatták, hogy a szükséges lakótelep, vagy munkásszálló- Mák részére közművesített területet tudnak biztosítani, de más módon is képesek eleget tenni annak, ami ilyen esetben egy városra hárul. S itt van a közelben a Dél- Alföld nagy központja. Szeged. amely kellő szellemi kapacitással (Magyar Tudományos Akadémia szegedi bizottsága. Biológiai Kutató Központ, az egyetemek, kutató- intézetek. a Tisza-kutató bizottság, a jó hírű vízügyi szolgálat stb.) szintén oda tud állni a megvalósítás segítésére, RÁCZ LAJOS
