Tolna Megyei Népújság, 1974. március (24. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-28 / 73. szám

Munkahelyi közérzet

Hányszor laírtuk, hallottuk már ezt a kifejezést: munkahelyi légkör, munkahelyi közérzet. Félő, hogy lassan sablonná, amolyan „kincstári szöveggé” válik, s a megszokott kifejezés mögött elsiklik a tartalom, amit takar. Pedig az értelme rendkívül fontos mi.ndannyiunknük. hisz valamennyien dolgozunk, s nem mindegy, hogy hogyan érezzük magunkat ott, ahol a kenyeret keressük.

Van, s nem is kevés azoknak a munkahelyeknek a száma, ahova reggelenként jóérzéssel indulunk munkába, nem nyomaszt az a ludat, hogy most megint elkezdődik egy nap, olyan, akár a többi. Mert minden ngp hoz valami újat, minden nap valamivel többet j'elent az előzőnél, nemcsak munkában, hanem emberileg is gazdagabbak, többek leszünk egy kicsivel. A munkahelyi egvüttálés nagyon is lényeges része az életünknek — a nap nagy részét munkatársainkkal töltjük. S hogy jól vagy rosszul érezzük magunkat, függ elsősorban tőlünk, s függ a munkatársainktól is. Emberek vagyunk, értékes és ■ visszataszító tulajdonságokkal együtt egészek, s tudnunk keli, hogy egy-egy adott helyzetben hogyan emelkedjünk felül emberi gyarlóságainkon, ismer-’ nünk kell önmagunkat.

Türelemre kell inteni magunkat, ha türelmetlenek vagyunk. békességre a békétlen- k ed őkkel szemben bölcsességre ha ostobákkal kerülünk szembe, s erősnek kell lennünk,. ha elfog az indulat valakivé1. vagv valamivel szem- -,ben. Nem könnyű megtalálni,, saját hangneműnket: egyesekben ez a képesség adott, másoknál talám a im*-:-a-tapasz---- .tgi-Sf. hozza meg. Minden műm' kehely csak önmagához ha- yoniftható, másokhoz nem; a k’'vülál!6 Sokszor csak e^v szén clnőt lát. de azt h.e-v bei "-b-tt e-r>k az tudja, aki a cinőt hordja.

Persze a munkatársait többnyire nem az ember választja meg: dolgozik azzal, akit vélt, vagy valóságos szakmai hozzáértése miatt melléállítottak.

S aztán vagy megszeretjük, megkedveljük egymást, vagy nem. Függ ez attól, hogy mennyire azonos a hullámhosszunk. mennyiben egyezik a véleményünk nemcsak a munkával, hanem a világ más dö’gaivsi kapcsolatban. A munkahelyek többségében nemcsak a közvetlen feladatokról esik szó. hanem egyúttal véleményt mondunk családról, könyvekről, politikáról, becsületről, tisztességről és még sok minden másról. S ez nem hiábavaló, még akkor sem. ha olykor vitatkozunk, vagy éppen összeveszünk, mert ezzel is többek leszijnk.

A munkahelyi közérzetről szólva jegyezte meg nemrég az egyik szocialista brigádvezető; Íriába készítettek el egy több fogáfios ételt ízletesen, ha pisz- . kos- tányérban, tálalják, nincs gusztusa megenni az embernek. S igaza van. Hiába testhezálló. az. ember teherbíró- képességéhez, szellemi adottságához mért a munka, ha nap . közben legszívesebben sétálna egyet, hogy kirázza magából - a . munkahely_ feszült légkörét. Ismertek olyan vállalatok, in- . tézmányek. ahol az-együtt dolgozók. jóformán semmit sem . tudnak egymásról. Ledolgozzák- a nyolc órát. s hazafelé

menet megkönnyebbülten köszönnek a kapusnak. Jóllehet, hogy sokszor magúit sem tudják, hogy mj a bajuk, s hogy ezen, hogy is segíthetnének. Előfordul, s nem is ritkán, hogy egy-két ember összeférhetetlensége megfertőzi a munkahely „levegőtisztaságát”. Hibát keresnek mindenki munkájában, magaviseletében, az emberekhez való viszonyában, pletykálnak. összeugrasztják még a jóbarátokat is- Magatartásuk tűrhetetlen, elviselhetetlen. s nem kis gondot okoz a munkahelyi vezetésnek, ök azok, akik nem szűnő, kitartással „dolgoznak”, s ez nem ritkán fásultságot, nemtörődömséget vált ki még azokból is, akik igyekszenek környezetük hangulatát megfelelő irányba terelni. S hogy miért összeférhetetlenek? Talán irigységből, tn’áh azért, mert ilyen a tér- mészetük. Van persze másfajta „összeférhetetlenség” is. de ez nem a szó eredeti értelmét jelenti, hanem inkább úgy fogalmazhatnánk: szigorúság, önmagunkkal és másokkal szemben. s ez már egészen más kategória.

A téma kapcsán ne feledkezzünk meg a vezetők katalizátor szerepéről sem. A vezetőnek tudnia kell. hogy mikor — s ami nagyon fontos —, hogyan kell közbelépnie, ha rosszindulatú összeférhetetlenséget tapasztal, s tudnia kell, hogy a munkahelv ió hangulata hogyan alakítható ki. rendkívül .nehéz a helyzetük, jr-ryéhként vezető , beosztásra f’-’kelmss emh^rju.közül sok"u . amiatt ut-asít ják /issza a vezetői -széket, mert jhomxflkarueK katalizátorok lenni, torzsalkodásokat, szenjélyi ejlentéteket el- simítgatö ‘ügy-ekééi'" 'foülálkozi ni. Sokszor leírtuk: a vezetés tudomány. Tanítják is már «ok

helyütt; konkrét, megtörtént eseteket kell megoldaniuk az iskolapadba ült vezetőknek. Jó és hasznos ez a pár esztendeje beindult vezetőképzés. Különösen azok tanulhatnak belőle sokat, akik természetüknél, indulatuknál, vagy éppen következetlen, elnéző magatartásuknál fogva a bőrükön érezték, hogy körülöttük valami nincs rendben.

Példák sokasága bizonyítja, hogy a nagyobb fizetést ígérő csábításoknak mennyire jó ellenszere a jó munkahelyi közérzet. S a vándormadarak egy része sem biztos, hogy gz ötven fillérrel magasabb munkabér mia+t változtat munkahelyet. Elmegy, mert nem bagyiák dolgozni.' mert nincsenek meg munkájához a tárgvi, vagy a személyi feltételek.

Jó -hangulatban. megértő munkatársak között dolgozni öröm. S aki a' munkahelyén jól érzi magát, annak a kapun túli élete is többnyire ki- egyensúlyozot1-. Aki viszont olyan munkahelyen dolgozik, ahol tudása legjavát nvúitva sem ismerik el munkáiét, idővel elégedetlen, s kiábrándult lesz. Nem mintha az emberek többsége azért dolgozna jól, hogy nan mint nan a vállát veregessek, nyakra-főre dicsér- gessék. De nincs annál rosz- szabb érzés, mikor valaki a leTkét kitéve dolgozik, s ezt még csak észre sem veszik. Pe- d;g müven sokat jelent e”v „köszönöm”. p"v . "vén munka volt”, egv ei:srr"’’é'ne1- -szánt kézfoga, önbiv'-’mat ad. erőt a további munkához., mert jól dolgozni s ezért mc°érdemelt dicséretet kapni, egvfajta kielégülés;. önmagunk hasznának és létezésének bizonyítéka.

— VM —

Együttes ülést tartott a KISZ megyei VB és a Hazafias Népfront megyei elnöksége

Tegnap délelőtt a megyei pártszékházban együttes ülését tartotta a KISZ Tolna megyei Végrehajtó Bizottsága és a Hazafias Népfront Tolna megyei elnöksége. Varjas János megyei KISZ első titkár elnökletével. Az ülésen részt vett Gál Gyula, az MSZMP Központi Bizottságának munkatársa.

Az együttes ülés első napirendi pontjaként Hagyó Irén megyei KISZ-titkár és Csajbók Kálmán, a Hazafias Népfront Tolna megyei Bizottsága titkárának előterjesztésében meghallgatta a KISZ és a Hazafias Népfront Tolna megyei Bizottsága közötti együttműködési megállapodásról szóló beszámolót. A Hazafias Népfront országos titkársága és a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottságának titkársága kidolgozta és közzétette a mindkét testület által jóváhagyott irányelveket, meghatározva az együttműködés területeit és szervezeti formáit. A dokumentum egybe a a megyei együttműködési terv alapját is képezi. Az előadók ezután ismertették azokat a munkaterületeket, amelyeken a jövőben a két szervezet együttműködik. Külön kiemelték a hazafias, honvédelmi és internacionalista, a közéleti és politikai nevelés terén végzendő közös feladatokat. A' KISZ és a Hazafias Népfront megyei bizottságának együttműködését a lövőiben kétévenként értékelik.

A KISZ Tolna megyei Végrehajtó Bizottsága, ülésének utolsó- napirendi pontjaként bejelentéseket tárgyalt.

Simontornyai bőr- és szőrmeámk a szabadkai Pannónia vásáron

A Simontornyai Bőr- és Szőrmeipari Vállalat évek óta jelentős mennyiségű termékét gyártja exportra, az idei program szerint ötvenmillió forint értékű különféle bőr- és szőrmeárut értékesítenek a külkereskedelem útján.

A vállalat most első ízben szerepel Önállóan külföldi árubemutatón, a szabadkai Pannónia vásáron. A szegedi vá- sárigazgatóság szervezte meg a magvar vállalatok.- részvételét Szeged testvérvárosában, Szabadkán, és a vásár területének nagyobbik t-észén . a magvar vállalatok mutatják be termékeiket, köztük több

Csongrád megyén kívüli vállalat is.

A simontornyai vállalat különféle szőrme- és bőrkonfek- ciós termékeit, különleges kikészítésű bundáit , és sport - labdáit mutatja be. Mint arról Körtés István, a vállalat igazgatója — aki most érkezett haza a vásárról — tájékoztatott bennünket, a vállalat által bemufatott termékeknek na.gy a sikere nemes'k a ke*'rési«delffii szervek, hanem a lakosság körében is.- APannónia.yásár szombaton nvílt meg,' és március 31-én zárul.

Az embereket «kosán kell szeretni

IBTiTO» 1

1974. március 28.

Mosolyogva kínál hellyel.

— Nehogy valami szívfájdí- tót írjon rólam, — mondja, a régi öblös fotelba ereszkedve. — Igaz, megöregedtem, de hát ez mindenkivel megesik.

Elmondom, hogy hozzájövet akit csak kérdeztem, hol lakik Benkó Iván nyugalmazott iskolaigazgató, mindenki kész volt a válasszal tudott a Budai utca 102 idős lakójáról.

— Hol kezdjük? — kérdezi, miközben cigarettáért nyúl. — Nem vagyok nagy cigarettás, de most azért rágyújtok.

— Ne tessék nevetni, de kezdjük a hangjával...

— Nem lep meg. Tudok róla, hogy nagyon erős és mély hangom van. Mondjam azt, hogy sokszor hasznát vettem? Nem volt mindig mikrofon, hangosbeszélő. Az én időmben ott Szimőn. a . Felvidéken csak

• úgy, minden nélkül áUí^m a dobogóra elmondani, amit ép- pel kellett. De sokat beszéltem

• én ott. Nem tudom, hallott-e róla,, az egy kommunista falu volt. Teli kubikosokkal, de nem akármilyenekkel. Volt

• egy dalárdánk is, amiben csak ezek az .emberek énekeltek. Sokan voltunk ott illegális

■ kommunisták. És- ami á legérdekesebb, nálunk nem volt egyetlen nyilaskeresztes sem, h'ába jöttek a testvérek, nem tudtak senkit bevonrii a játékukba.

Benkó Iván 1902-ben született. hetvenkét éves lesz. De most is arról"‘Ismerik, hogy rendkívül tevéken/ ember.

— Hápv társadalmi funkciója van?

— A 17-eg választókörzet tanácstagja vagyok. Ezenkívül a bátaszéki nagyközségi népfrontba rttság elnöke, a helyi / FÉSZ felügyelőbizottságának

elnöke is vagyok, és még vezetem a bátaszéki mozit.

— Nem sok?

— Sok? Hogy lenne az? Nyugdíjas vagyok, ráérek. De folytassuk. Amint mondtam is, 1902-ben születtem a felvidéki Füleken. Apám tanitó volt. Gondolhatja, nem éltünk valami fényesen a tanítói fizetésből hiszen heten voltunk testvérek és mind fiú. Ha már elővettem ezt a fényképet, elmondom, hogy azért vagyok ezen katonaruhában, mert a bátyám már nem viselte, mi meg levágtuk róla a fémgombokat és én hordtam. Még a tanítóképzőbe is ebben jártam. Akkor olyan világ volt. Egymástól örököltük a levetett ruhát.

— Hol kezdett tanítani?

— Az externista kéozőt Po- szonyban végeztem. Ez olyan levelező forma oktatás volt abban az időben. A vizsgák után egv kis községbe, Szimő- re kerültem. Ott nősültem, ott is laktunk egészen az áttelepítésig 1947. július 20-ig. Szi- mőről elmondom még. hogy mi ott az elsők között hoztunk létre tejszövetkezetet, trakto- rosszövetkezetet. fogyasztási szövetkezetei. Kettőnek az elnöke is voltam.

— Mióta é'nek Bátaszéken?

— Mi mindiárt a kitelepítés után idekerültünk. Azt mondtak akkoriban az ismerősök, ide gvertek, jó pmberek laknak itt. Ezt a döntést nem bántuk meg.

— Hogvsn emlékszik az akkori Pátpszékre9

— Mindenekelőtt ez emberek jutnak eszembe. Hn valahol volt nemzessem' kérdés, hát itt uayarmak volt. Forgott itt a r ép, voltak itt csángók, svábok, felvidékiek. Szóval nagyon sokan. Na és ahogy

viszonyultak egymáshoz! Bizony nehéz évek voltak azok. Ma ez már a múlt, s tudom, sok olyán iskolás gyerekünk van, aki azt sem tudja, hogy a szülei esetleg annak idején percen, haragban állottak. Elmúlt. nem érdemes szóba hozni. A munka, meg a boldogulás hozta közös nevezőre a lakosságot. Ez igen nagy dolog!

Azt mondják Benkó Ivánról, ha megjelenik valahol, felfigyelnek rá, egyszerűen nem lehet nem észrevenni. Van ebben valami. Nemcsak örökös jövése-menése, de termete is ráirányítja a figyelmet. Annak Idején, amikor 1923-ban sorozták jóval felette volt a ISO centinek. De más az, ami miatt messzebbre lát, mint a körülötte élők!

Fényképeket rakosgat az asztalra. Régi ismerősök, barátok, hozzátartozók képeit nézzük, miközben régvolt történetek elevenednek fel. Itt van mindjárt Benkó Iván anyai nagyapja, az öreg Rábely Miklós fényképe, mellette pedig az egykorú ú.iságkivágás, mely hírül hozta, hogy a 97 éves aggastyán nyomdász még mindig dolgozik, így a világ legöregebb nyomdászának számít. Benkó Iván mondja el, hogy az öreg mester hajdanán Jókai egyik kedves szedőmestere volt.

— Ha valaki azt kérdezi tőlem, hogy én miért nem maradok már veszteg, hetvenkét éves fejjel is csak azt mondom rá, a véremben van a nvughatatlanság. Látja, az elődök is ilyenek voltak.

Benkó néni tonnán be. kis hallgatás1 után szólal meg:

— Ó, az Iván mindig ilyen volt. Ha nem szoktam volna meg, meg kellett volna szöknöm tőle. Higgye el, én már

attól félek, hogy egyszer valami gyűlésről, vagy társadalmi munkából úgy hozzák haza... Jaj, majd kimondtam, hogyan hozzák!

— Anyuska, hagyd csak, tudom én mennyi az elég.

Benkóéknak három gyerekük van. Öt volt, kettő pici korában meghalt.

— Erzsi lányunk a legidősebb. ö Sopronban röntgenfőorvos. Jutkánk itt tanít az általános iskolában. A legki- • sebb Andris, a fiunk Bonyhá- don orvos.

Benkó Iván most kitüntetéseket vesz elő. Mutatja büszkén a legutóbbit, a Hazafias Népfront kitüntető jelvényét, amelyet tavaly augusztus 20-án kapott.

Kimegvünk később a ház elé, nézzük az utcát, a forgalmat.

— Érdekesek az emberek — mondja. Sokszor a jóért is annyit kell veszekedni velük, hogy sok. Itt van mindjárt a virágültetés. Bátaszéken bemehet akármelyik portára, tisztán, rendben találja az udvart, még virágágyások is lesznek, de csak a kaouig. Képtelen vagyok sokszor megértetni hogy nemcsak a kapuig, a kapu előtt is az embereké minden, övék az egész falu.

— Van-e valami szenvedélye?

— Igen, a méhek. Hat családom van, de lassan-lassan lemondok róluk és a vejem- nek adom át őket. Az az igazság, nem jut időm a méhészkedésre. Vannak sokkal fontosabb dolgok is.

Benkó Iván azzal búcsúzik, amit egész életében vallott : hogy az embereket okosan kell szeretni.

Nagyon igaza van. A közhasznú életnek nem is lehet más hitvallása!

VARGA JÓZSEF

I