Tolna Megyei Népújság, 1974. március (24. évfolyam, 50-76. szám)
1974-03-27 / 72. szám
1 T # Levélcímünk : 7101, Szekszárd, Postafiók 71„D" kategória és gyakorlat Fülöp Vilmos Tolna, Deák F. u. o/Í. C. I. e. 7.a szám alatti olvasónk írta a következő tartalmú levelet: „Nem értem, miért nem pecsételték be jogosítványomba a D-kategó- riát, mivel megfelelő gyakorlattal rendelkezem. 1952-ben vizsgáztam személy-teher és motorkerékpár-vezetésből, azóta gépkocsivezető vegyok. Autóbuszt vezettem a MAVAUT-nál, majd a Fővárosi Autóbusz Üzemnél. Több éves gyakorlatom van buszvezetésből. Nem értem, miért kell most újból vizsgáznom és erre 4000 forintot befizetnem? Gyakorlatom nemcsak helyi járaton van, és legfeljebb csak a 100—150 forintba kerülő KRESZ-vizsgát érez- ném indokoltnak, habár vizsgáim megvannak II., III. különleges, plusz A—B—C kategóriából, szakoktatóként tevékenykedem az MHSZ-nél, 21 éve vezetek balesetmentesen, sőt külföldön jártam — Jugoszlávia, Olaszország — most készülök Angliába. Sértő részemre, hogy egy rosszul fogalmazott rendelet miatt 4000 forintos kiadásba keveredjek. Előzőleg jogosítványomat 19)69. 1. 4-én cserélték ki.’’ ! A bizonyára sokakat érintő és érdeklő kérdésre Pál László rendőr alezredes, a Tolna megyei Rendőr-főkapitányság közlekedésrendészeti osztályának vezetője válaszolt: — Az 1953-ban (XII. 4.) és 1962-ben (IX. 29.) kiadott BM—KPM számú együttes rendeletben (KRESZ) biztosított autóbuszvezetői jogot az 1/1965. BM—KPM r. megszüntette, a 2/1964. (VI. 1Ú.) BM—KPM. számú együttes rendelet második paragrafusa, első bekezdése úgy módosította, hogy az autóbusz vezetéséhez személy- és tehergépkocsi, valamint autóbusz vezetésére jogosító vizsga kell. — Az autóbuszvezetőknek a régi (barna színű) hivatásos gépjárművezetői igazolványát 1968. szeptember 1-ig ki kellett cserélni, mert azt követően autóbuszt csak „D” járműkategóriára érvényesített új mintájú vezetői engedéllyel lehet vezetni. — Akik a régi jogukon kérték (barna színű igazolvány, mely személy- és tehergépkocsira szólt és legalább kétéves tehergépkocsivezetői gyakorlatot igazolt és kérték az autóbusz „D” jogosultság bejegyzését) és kérésükhöz, vállalati igazolást is csatoltak arról, hogy autóbuszvezetőként alkal- mozzák őket, függetlenül attól, hogy ez a munka- viszony mikor kezdődött, azoknak 1968. szeptember 1-ig új (rózsaszín) vezetői engedélyükbe a rendőr- hatóság a „D” kategóriát érvényesítette. — Minthogy a kedves levélíró vezetői igazolványát vezetői engedélyre (rózsaszínű) 1969. január 4-én cserélte ki, a „D” kategóriát érvényesíteni csak újabb, teljes gépjárművezetői vizsga alapján lehet. Eredményes vizsga uíán más munka Péter László Bátaszék, Öz u. 4. szám alatti olvasónk így kezdte a levelét: „A Bá- taszéki Cserép és Vázkerámia Gyárban dolgozom, mint targoncás. 1973. május 2-án kezdődött a targoncástanfolyam, 1973. május 24-én tettem eredményes vizsgát. A vállalattal két naptári évre, 1975. májusig szerződést kötöttem. A tanfolyam kezdete előtt ígérték, hogy a vizsga után gépre kerülök. Csakhogy — bár három elektromos targonca megérkezett * — jó néhány társammal továbbra is segédmunkásként dolgoztunk május 23-tól augusztus 10-ig, a polánlii téglagyárban, ahol továbbra is segédmunkás voltam, a B 30-as kiégett téglát teherautóval hordtuk az udvari lebetonozott részre. Szeptember közepétől dolgozom gépen, mint váltó. Kérdésem: érvényes-e ilyen körülmények között is a szerződésem?" A kérdésre a következő választ adta Zaccomer János, a Baranya—Tolna megyei Téglaipari < Vállalat igazgatója: — A Péter László által felvetett problémákat nagyrészt akceptáljuk. Vállalatunk vezetőségének célja az volt. hogy a bátaszéki váz- kerámia-üzemben kellő szakképzettségű ember legyen az adott munkahelyekre, ezért az emlitett targoncavezetői tanfolyamot huszonöt emberrel indítottuk be. Péter László is ered. ményes vizsgát tett. ígéretünk nem lehetett más, mint az, hogy a sikeres vizsga után a dolgozók arra a gépre kerüljenek, amelynek kezelésére kiképeztük őket. A próbaüzemelés a múlt évben kezdődött. Erre az időre — múlt év utolsó negyede — a szükséges gépele — szállitótargoncák, emelőgépek — nem érkeztek meg, a tervezetthez mérten ezekből hiány mutatkozik napjainkban is. Mindebből következik, hogy a három elektromos targoncán a műszakbeosztásokat figyelembe véve 12 embert tudunk csak foglalkoztatni. E2ért — átmenetileg — a tanfolyamot végzett dolgozókat más munkakörbe kellett helyezni. Kétségtelen, hogy a tanfolyamot végzett dolgozónak a személyi órabéréhez joga van, ami tudomásunk szerint nem is szenvedett csorbát, miután azzal, vagy magasabb órabérrel számolták el őket. A vállalat azzal, hogy a dolgozónak a személyi bérét biztosította, nem követettel szerződésszegést, mert bár más jellegű munkát kellett végezni, de a dolgozó anyagi érdeke nem szenvedett csorbát. Háztáji és tartási kötelezettség Megint olyan esettel találkoztunk, amikor bár teljes névvel és címmel ellátott levél van a birtokunkban, mégis úgy kell eljárnunk, hogy csak az eset tanulsága maradjon, a szereplő nevét el kell hallgatnunk. így panaszkodik az özvegy édesanya: „1896-ban születtem, és 1965 óta, mint rokkantsági tsz-nyugdíjas férjem özvegye, az ő 395 forintos résinyugdíjából élek, a lányom eltartásában. Férjem halála után elköltöztem Du- nafalvárcl, és a tsz-elnők elköltözésem miatt megvonta tőlem a háztáji földet. Nem tudom, jogosan vette-e el a szövetkezet, kicsiny jövedelmem mellett, ezt a jövedelmi forrást tőlem? A másik gondom: hat gyermekemet a járásbíróság, fejenként 100—100 forint szülőtartásra kötelezte. Az ítélet ellenére azonban egy fillért sem látok, mert otthagyták munkahelyeiket, italoznak, saját családjukat sem tartják el. Egyetlen lányom, akinél lakom, segít, és ez nem kis gondot okoz neki a három kiskorú gyermeke mellett. A bírósági tárgyalás tavaly január 24-én volt.” A kérdésre dr. Deák Konrad, csoportvezető ügyész válaszolt: — Termelőszövetkezeti törvényünk és ennek végrehajtása tárgyában kiadott jogszabályaink szerint: „A tag huzamosabb távollétének tartama alatt a kijelölt háztáji föld használatának joga a tagot csak akkor illeti meg, ha a háztáji föld megtartásához a vezetőség a tag, illetőleg családtagja kérelmére hozzájárult. A termelőszövetkezeti tag halála esetén az a nem termelőszövetkezeti tag házastárs, aki a termelőszövetkezeti öregségi nyugdíj- korhatárt elérte. tartósan ' 'munkaképtelen, vagy törvényes tartási kötelezettség alapján mást eltart, a termelőszövetkezettől a háztáji föld alsó határát meg nem haladó mértékű földhasználatra jogosult, feltéve, hogy tulajdonában, haszonélvezetében vagy használatában ilyen mértékű föld nem maradt. A jogosultságot a tag halálakor fennállott feltételek alapozzák meg. A megszerzett özvegyi földhasználatot akkor lehet megvonni, illetőleg csökkenteni, ha a jogosultság feltételei megszűnnek. vagy módosulnak. A fentiekre figyelemmel javasoljuk, forduljon kérelemmel a termelőszövetkezet vezetőségéhez. — A másik kérdésére — amely egyébként megdöbbentően szomorú körülményekre utal — sajnos a Büntető Törvénykönyv rendelkezéseivel kell válaszolnunk, mely rendelkezések szerint: „Aki jogszabályon alapuló és végrehajtható hatósági határozatban előírt tartási kötelezettségét önhibájából nem teljesíti, egy évig terjedő szabadságvesztéssel, vagy javító-nevelő munkával büntetendő”. ■ „A büntetés három évig terjedő szabadságvesztés, ha az elkövető visszaeső, tartási kötelezettségét munkakerülő, iszákos vagy egyébként züllött életmódja miatt nem teljesítette, tartási kötelezettségének elmulasztásával a tartásra jogosítottat súlyos nélkülözésnek tette ki.” A levélírónak tehát lehetősége van tartási kötelezettségüket nem teljesítő gyermekeivel szemben büntető feljelentést tenni. Togos-e a térítési díj felszámolása ? taták Jánoiné Pusztahencse, Lenin u. 38. szám alatti olvasónk leveléből idézünk: „Gyermekgondozási segélyben részesülök. Idősebb gyermekem óvodás, és az óvodatéri- tési díjnál felszámítják jövedelemként a gyermekgondozási segélyt is. Kérem, tájékoztassanak jogosan teszik-e ezt, illetve írják meg, milyen rendelet írja ezt elő?” Erre a kérdésre is dr. Deák Konrád csoportvezető ügyésztől kértünk és kaptunk választ: — Az óvodai térítés díjának megállapításánál gyermekgondozási segélyének figyelembevétele jogosan történt. A Pénzügyminisztérium 44. 156/1972. XI. számú állás- foglalása szerint: „Amennyiben a gyermek- gondozási segélyt igénybe vevő anya gyermekét gyermekjóléti intézményben (óvoda, bölcsőde) helyezi el, úgy a térítési díj megállapítása szempontjából a gyermekgondozási segély összegét a jövedelem megállapításánál figyelembe kell venni. Erre vonatkozóan jogszabályi rendezés nem történt, de a gyermekgondozási segély jellege családi jövedelempótló, és nem azonosítható a családi pótlék gyermeknevelési hozzájárulás jellegével.” A hivatkozott állásfoglalás további részletes indoklást is tartalmaz, de utal arra is, hogy gyermek- gondozási segélyben részesülő anya gyermeke csak kivételesen helyezhető el gyermekjóléti intézményben és megadja ennek indokait is. Az állásfoglalásnak teljes terjedelemben itt történő közlését nem tartjuk szükségesnek, az a Tanácsok Közlönye 1972. évi 23. számában megtalálható, aholis a Pénzügyminisztérium állásfoglalását az Egészségügyi Minisztérium 40. 460/1972. Eü. M. számú közleménye szó szerint tartalmazza. Tizenhat garázs és egy ház Vadász József Szekszárd, Rákóczi u. 104. szám alatti olvasónk hosszú levelet irt szerkesztőségünknek. A levél lényege: 1973. márciusában panaszt nyújtott be a városi tanács műszaki osztályához azzai az indokkal, hogy a Kadarka utcában lévő háza mögött mintegy 16 garázst építettek és az ottani területet úgy feltöltötték, hogy körülbelül másfél méter magasságban a házuk falát is betömték. A lakásról eredetileg az esővíz úgy folyott el, hogy a ház alatt betoncső vezette ki a vizet a Rákóczi litca felé. Most ez a cső is el van zárva. így a saját házuk tetejéről és a garázsokról lezúduló víztömeg mind a ház faláig feltöltött földbe szivárog. A lakás belső fala, az éléskamra, a konyha, a szoba emiatt másfél méter magasságban vizes, a vakolat több helyen hullik, a bent lévő berendezések penészesednek, rothadnak. A városi tanács illetékesei megállapították a helyszínen, hogy a garázsépitök szabálytalanul jártak el. Azóta több határozat született, de látható intézkedés semmi. Vadász József igy fejezi be hosszú, elkeseredett hangú levelét. „Azért, mert a kötelezetteknek autójuk van, nem kell egy dolgozó lakását tönkretenni. Kérem, válaszoljanak ezek után, mit tehetek, s amennyiben lehet, sürgős segítséget kérek.” A kérdést még a múlt év december 28-án továbbítottuk a városi tanács elnökének Császár Józsefnfek, aki 1974. február 11-én kelt válaszában a következőkről tájékoztatta szerkesztőségünket: „Vadász Jóasef panasz, ügye a többszöri fellebbezések miatt tulajdonképpen még a mai napig sem záródott le véglegesen, ugyanis a helyreállításra elkötelezhető garázsépítők száma, az elkötelezés mértéke csak nehezen tisztázható. A panaszos érdekében a városi tanács műszaki osztálya a költségvetési üzemmel a lakást védő támfalat 1974. február elején elkészíttette és ezzel együtt a csapadékvíz-elvezetés is megoldódott a korábbihoz hasonló módon, így a panaszos lakását további károsodás nem érheti. A támfalépítés és vízelvezetés költségeit az ügy végleges lezárása után a műszaki osztály az elkötelezettekkel megtérítteti.” A cselédévek beszámítása Márton Lajos Fadd, Arany J. u. 4. szám alatti olvasónk irta: „1972. június elsejével rokkantsági nyugdíjba mentem. A nyugdíjintézet 25 évet ér. 11 hónapot fogadott el ledolgozott éveimből. Nekem valójában 31 évet igazoltak a munkáltatóim. Panaszommal felkerestem a Társadalombiztosítási megyei Igazgatóságot is, ahol nem csináltak semmit, csak egy hölgy sajnálkozását fejezte ki. Miért csak ennyit számítottak be?” A kérdésre Bán János, a Tolna megyei Társadalombiztosítási Igazgatóság osztályvezetője válaszolt: — Márton Lajos részére 1972. május 1-től 1017 forint rokkantsági nyugdíjat állapítottak meg 25 év és 11 hónap figyelembevételével. Márton Lajos igény- bejelentőjén közölte, hogy 1933-tól gazdasági cselédként dolgozott. Gazdasági cseléd idejét a jelenleg ér- vényben lévő rendelkezések szerint 1939. január 1-től lehet beszámítani, mert 1939. január elsejét megelőzően a gazdasági munka- vállalók nem estek kötelező biztosítás alá. 1939-et követően az igénylő által közölt munkaviszonyokat beszámították. így feltehető, hogy a beszámított nyugdíj- évek és az igénylő által elismerni kért évek közötti különbozetet a biztosítási kötelezettség alá nem eső idők adják. Telefonszámaink : 129—01, 123—61. Ml VÁLASZOLUNK __________________;.. J
