Tolna Megyei Népújság, 1974. március (24. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-24 / 70. szám

agazin * a j: a z i n k #■: agaz in Tizenegy évszázad a vulkán tetején „Világrekorder" julrfajta Izland neve szinte jéghide­gen csendül, ugyanakkor a vi­lág egyik „legforróbb” terüle­te. Az ország — ha hinni le­het a geológusoknak — a vi­lág huszonöt „meleg pontjá­nak” egyike. Lényegében az egész sziget vulkánkitörések során alakult ki. és területének egyharma- dát ma is aktív vulkánok te­szik ki. Izland vulkánikus övezeté­ben a világon ismert. szinte valamennyi vulkán típus meg­található. Jellemző, hogy egyes, ma is aktív vulkánok tetejét örök hó borítja, és így az egyes vulkánkitöréseket óriási árvíz kiséri. A feltörő forró lávatö­meg megolvasztja a hegy jég­páncélját. a víz pedig szinte szökőkútszerűen tör elő a jég repedései közül. Mióta Izland benépesült, harminc különböző ponton észleltek vulkánkitörést, ' ez ötévenként átlagosan eg.v vul­kánkitörést jelent. A vulkánikus tevékenység­nek két jellemzője van: egy­felől megfigyelték, hogy sók vulkán csak egy ízben tör ki. másfelől a vulkánikus övezet­ben bárhol és bármikor szü­lethet új vulkán. Ez a jelen­ség általában a lakott terüle­tektől távol észlelhető, de elő­fordult már az is, hogy szin­te az emberek hálószobájában tört elő a láva. A legutóbbi, lakott területen •bekövetkezett vulkánkitörésre 1973. január 23-án került sor: a Vestmannaeyjár-szigetcso­porthoz tartozó Heimaey-szi- geten mintegy 1500 méter "hosszú repedés keletkezett. A hajdani házak helyén ma 200 méter magas hegy áll. A ko­rábban. az ország haltermelésé­nek egyötödét biztosító város­ka fölé vastag hamu- és láva­réteg borul. Vajon az izlandiak hogyan viselik el ezt a „kényelmet­len társaságot”? Milyen érzel­mekkel viseltetnék a vulkánok iránt? Igen hamar megtanulták, hogy ezeket a természeti je­lenségeket racionálisan és rea­lista módon kell szemlélniük. Ritkán*találkozunk a vulkánok iránt táplált babonás, félelem érzetével. Sohasem honosodott meg az a szemlélet, hogy a Hekla-hegv alatt (ez a legna­gyobb izlandi vulkán) talál­ható a pokol. Az izlandiak tiszteletben tartják vulkánjaikat és hamar megtanulták, hogyan kell a kitörések okozta károkat lehe­tőleg minimumra csökkenteni. Elsősorban jól megszervezték az előrejelzés rendszerét: Mi­óta a romantika felnyitotta az emberek szemét a természeti szépségek csodálatára, az iz­landiak csodálattal és olykor némi hódolattal nézik vulkán­jaikat. Amilyen tisztelettel nézi egy mexikói a Popocatepetlt, a ja­pán ember . a Fudzsi.iamát, ugyanolyan tisztelettel tekint a reykjaviki ember a Snaefeli- sjökullra. Az izlandiak azonban az is megtanulták, hogyan kell elő­nyösen kihasználniuk a ter­mészet adta hőforrást. A mosó- és főzővizet mindig ezzel a természetes hőforrással mele­gítették. Kezdetben még a kenyeret is a földbe váit természetes kemencékben sütötték. csak később jutottak el 'arra a fok­ra. hogy a természetes hőfor­rást például házak, fűtésére használják fel. Manapság az ország lakosságának fel» (be­leértve a főváros egész lakos­ságát) a természet adta meleg vízzel fűtött házakban lakik. Ugyancsak ezt az energiát használják fel a kertészetek melegházainak fűtésére. Végeredményben a termé­szet adta meleg olyan energia- forrás, amelyet mind a mai napig még nem használtak ki teljes egészében. Már pedig ez az energiaforrás az ország to­vábbi iparfejlesztésének alap­ját képezheti. A legutóbbi vestmannaeyja- ri kitörés világosan bebizonyí­totta: a természeti erőkkel együtt élő kis nép bátran, és hidegvérrel fogadia a mások számára talán elviselhetetlen természeti csapásokat. ------------------­--............................­A tudósnak még a légy is segít A szakemberek észrevették, hogy a legyek és a szúnyo­gok komoly segítséget jelent­hetnek a légáramlatok tanul­mányozásánál. Az juttatta őket erre a gondolatra, hogy egy állandó sugárzású rádióloká­tor 1 kilométer távolságon be­lül észlelte a legyet, a légy­rajokat pedig még ennél is nagyobb távolságban. A tudósok, akik rneteoroló- giai megfigyelésekre tették alkalmassá ezt a lokátort, ér­dekes tényekeit állapítottak meg. Többek között észleltek sűrű rovar-rajokat-, amelyek a felhőtakaró határának köze­lében, sőt annál is magasab­ban repültek. A felhőtakaró határának magassága 500—550 méter között változott. A rovarok magasabbra tud­nak felrepülni a felhőknél, azért, hogy jobban tájékozód­Annak ellenére, hogy a szintetikus szálak az utóbbi két évtized során alaposan „betörtek” a textiliparba, a gyapjú iránti kereslet semmit sem csökkent. A műszálak látványos sikerüket fészifít ' a pamütáruk rovására érték el, részint az egyre növekvő mennyiségi igények teremtet­tek számukra piacot. A gyap­jú — különösen az élő állat­ról lenyírt úgynevezett élő gyapjú — kiváló tulajdonsá­gait mindeddig nem sikerült utolérni. Szovjet szakemberek a me­rino juhok • keresztezésével olyan keveréket tenyésztettek ki, amelyről, évenként egye;- . len nyírással 32 kg gyäpjif" rfyerhető. Ez+rt hózam';;:vilúií - refkordn^k” í^zámit. A hienyyv nyiség mellett az-is figyelem­re méltó,: hogy' a gyapjú vé­kony szálú és világos színű, az elemi'szálak hossza eléri ;t 10—11 centimétert. A jó mi­nőségű gyapjút adó állat sú­lya 120—130 kg. A „sokoldalú” juhfajtá-t főként Sztavropol, a Kaukázus, a Volga-vidV-k és Orenburg kömyékénék lege­lőin tenyésztik. Krokodiltenyésztés Thaifölden Á teknősbéka „Rio de Janeiróban valóság­gal agonizál a közlekedés. S talán egy év múlva beáll a vég.” Ilyen szomorú követ­keztetésre jutott a városi elöl­járóság egyik képviselője. Az ő szavai szerint „amikor a város mély éjjeli álomba- me­rül, az utcákon összetorlódnak a gépkocsik, reggel pedig a mellékutcába szorult gépko­csik kürtjeinek éles ordí­tása ébreszti fel.” Közlekedé­si rendőrök ezrei sem képe­sek rendet teremteni az utcai forgalomban. A gépkocsik se­bessége a központban, s a hozzá tartozó körzetekben nem haladja meg a 8 kilométer-Öra sebességet. Az 1976-ban meginduló met­ró a szakemberek számításai szerint már nem képes könv- nyíteni a város közlekedési problémáin. Egyes szakembe­Delfinszámláiás Befejeződött a delfinek összeszámlálása a Fekete­tengeren. A hiromhónapos munkára repülőgépeket és tengeri hajókat veitek igénybe. Kiderült, hogy az 1965-ben hozott delfin,vadá- szati tilalom után az álla­tok száma megháromszoro­zódott és most már Í100 ezer körül van. Leginkább a krími partvidéken élnek, ahol az érdekes állatok ta­nulmányozására tudomá­nyos központot hoznak lé: - re: delfináriumot és víz alatti laboratóriumot épí­tenek. _______________________ s ebességével rek úgy vélik, hogy a majd­nem 24 órás torlódástól, illetve a kipufogó gázok okozta leve­gőszennyeződéstől csupán az egysínű vasutak építése men­ti meg a várost. Egy város­atya ebből az alkalomból iro­nikusan jegyezte meg: „Az egysínű vasúttól nagyon so­kat várok. Legalábbis azt, hogy csökkenni fog az utcai köz­lekedés szabályainak megsér­tése. , Most ugyanis naponta mintégy 3Ó00 szabálysértés történik. Mammut a repülőn A Jakut ASZSZK-ban, a Sandrin folyó mellett egy teljesen épségben maradt marrjmútot találtak. Az állat maradványait repülőgépen szállították Novoszibirszkbe, ahol a Szovjet Tudományok Akadémia szibériai . ágánajc zoológiái múzeumában fog­ják kiállítani. Kókuszdiói tör a feién? J . Szvamigal, Madrasban _ élő hindu több ezer főnyi közön­ség szemp láttára 152 ’kókusz­diót'- töA szét a fején. A 153-as „csúcskísá'rlet” ’titán a mentők • kórházba szállítot­ták. Szvamigal kijelentette: amint felgyógyul, hozzálát az edzéshez, s addig folytatja rekordkísérleteit!, amíg nem teljesíti szíve vágyát: egy so­rozatban szét nem tör 200 kókuszdiót a fején. hassanak a térben a számuk- re megfelelő szélirány, vagy melegebb légáramlatok kere­sése közben. Rovarokat lehet észlelni a hullámszerű leve­gőrétegek között is, amelyek­nek függőleges hullámzásai el­érhetik a 100 métert. A ro­varrajok sűrűsége fokozódik közvetlenül a Nap felkelte, vagy nyugta után, ami a nap­pali, , vagy éjszakai rovarok megjelenésével magyarázható. Bangkoktól egy óra járás­nyira. Samut Prakan helység­ben 1950-ben gazdaságot ala­pítottak krokodilok tenyészté­sére. Ennek most több mint tízezer „lakója” van, s a gaz­daság évente több riiiitt 3500 krokodilt szállít a külföldi ál­latkerteknek. De csinos jöve­delmet biztosítanak á Thai-- földön maraejö 'krokodilod is: a gazdaság dolgozpi előadáso­kat rendeznek' dresszirozott ál­latokkal, amelyeknek állandó közönséget biztosítanak . az Ázsiából, Európából és Ameri­kából nagy .számban -; Thai­földre érkező turisták.., Az állatok: titkos útitársak Időről időre hallható egyik­másik európai kikötőhelyről, hogy a tengerentúli utazásnál olyan állatra bukkantak, ame­lyet bizonyos, hogy senki sem adott fel... Egy-egy élőlény bukkan fel a zsákok, a banán- kötegek közül és „csodálko­zik”, hogy egészen más kör­nyezetben látja meg újra a napvilágot, ameiyet különben az egész hosszú utazás során nélkülözött. Ezek az állatok kétségtele­nül a legkülönösebbek. min­dert potyautas közül. Gyak­ran magával a rakománnyal viszik a fedélzetre őket; 1 nem egyszer maguk osonnak fel csöndben a hajóra, ami­kor a déli hőség kifárasztja az embereket, s valamelyik trópusi kikötőben senki .sincs éppen a fedélzeten. Az állatok egyike-másika egészen aprócska, amikor a ' fedélzetre kerül és csak a következő hetek, vagy hóna­pok alatt nő meg meglepő nagyságúra, és egy szép na­pon ebben a formában fede­zik fel egy európai kikötő­ben. így például nemrégiben az egyik banánszállítmánnyal egy erős pitoint fedeztek fel, -amelyet a kirakodók első iz­gatottságukban kicsit elha­markodottan azonnal elintéz­tek. / : i ! I A régi kikötőmunkások elég óvatosak már ahhoz, - hogy előbb körülnézzenek, mielőtt égy banánszállító gőzösre lép­nek ! A kígyók ugyanis nem­mindig olyan ártalmatlanok és gyöngék, mint egy fiatal pi- ■ ton, hanem gyakran mérgéé sek! Többször is találtak már skorpiót, amely céltudatosan kereste áldozatát. Az egyik legkülönösebb négylábú állat, amely gyak­ran megjelenik potyautasként az óceánjáró hajókon, egy oposszumfajta, amelyet a ki­kötőkben röviden „banán-pat­kánynak” kereszteltek el. Né­ha még élve| megtalálják őket, igen gyakran azonban csak az állat bundájának marad­ványait lelik meg. A többit a hajópatkányok intézték el, amelyek gyors küzdelemben , ’• C * V; * semmisítik még a betolakodot- tat. ■ •. 1 \ A kikötőkben- már sok éve gyakorlat, hogy az ilyénféle 1 állatokat átadják a legköze­lebbi állatkertnelj, vágy-zooló­giái intézetnek, * ? ■, ­A londoni állatkert a -hábo­rú előt-t * rendszeresén -'hozatott ' tengervizet a Vizcayai-öbölbőí. hogy'egyes, halfajtákát jobban életben tudjon: tartani. Ebben a vízben szintén ‘tucatnyi ..po­tyautasra” ’ bukkanták: tojá­sokra, vagy már élő lények-. re, amelyek nem'egyszer meg­lepetést szerezték a zoológus­nak. . . „ ... A dokkmunkásoknak a vá­lóban fontos leletedért ma­napság nem' csekély díjat fizetnek. Ez már sokszor in­dította árra a tengerészeket és a kikötőmunkásókat, hogy a • tengerentúli utazások és a kikötői kirakodás idején nyit­va tartsák a szemüket. és új meglepetésekre vadássza­nak.

Next

/
Thumbnails
Contents