Tolna Megyei Népújság, 1974. március (24. évfolyam, 50-76. szám)
1974-03-17 / 64. szám
Imiiről1 s filzastlrsaS ** változatos életükből húsz egynéhány évet már „lehúztak” egymás mellett —r vannak, akik teljes egyetért tésben, mások örökös civódá- sok közepette, Veszekedésekkel mérgezve egymást és önmagukat, — hozzáfognak környezetük aprólékos tanulmányozásához. Az egyik házassági tanácsadó pszichológusa szerint az otthon „mikroklímája” döntő mértékben befolyásolja a házastársak lelki egyensúlyát. Ahhoz, hogy a családi békesség és boldogság tartós legyen, nem árt időnként átrendezni a lakást, ami szükségszerűen pozitív változást eredményez. Meg kell azonban jegyezni, hogy a fekhelyeket nem célszerű az ablakhoz tenni. Egyeseket ugyanis a sors azzal a rossz szokással áldott meg, hogy amint megszólal a vekker, kiugratlak az ágyból, és ha az ablak az adott pillanatban éppen nyitva van, a teljes ébredés már az utcán, vagy a kórházban éri utói az „áldozatot”. Hogy elkerüljük az egyhangúságot, ki kell cserélni a bútorokat is. Megállapítást nyert például, hogy a modern lakásokban az öreg ágyak nyikorgása felébreszti az élénk fantáziájú szomszédot. A sok szintes lakóházak kényelmét tanulmányozó tudós férjek azon a véleményen vannak, hogy egy ágy átlagéletkora húsz év. Ezután potom pénzen el kell adni, vagy odaajándékozni valakinek. Úgyszintén fel kell újítani a lakás többi helyiségének berendezését is. Ez ugyanis a család költségvetését egyensúlyban tartja, illetve adóssággal terheli. Az üzletemberek azt tanácsolják a fogyasztóknak, hogy minél többet vásárolj a- nalc hitelbe, mivelhogy a hitel a tartós inflációs viszonyok között jelentős tőkét eredményez.« Elli és Jusztusz már húszon, négy éve házasok. „Nézzék csak ezt a mintaházaspárt — mondogatták nem egyszer á ház lakói. — Békésen megférnek kelten abban a parányi lakásban, és még csak nem is igénylik az újat...” Valóban, Ellit és Jusztuszt egyáltalán nem foglalkoztatta környezetük megváltoztatása. Minek vegyenek új ágyat, amikor a régi még nem nyikorog? Felesleges volna kidobni az öreg asztalt és a székeket is, ha korukat elrejtheti a festék. És minek vonszolnák le n szemetes kukába a kiszáradt fikuszt. amikor annak is megvan a maga funkciója: este az ágaira rá lehet akasztani a nyakkendőt, az inget, a harisnyát, stb— A házaspár lakásában mégis volt valami, ami a férjét fölöttébb idegesítette: egy lábakon álló, körülbelül egy méter magas tükör, amit még a felesége örökölt — Meg kéne már szabadulni ettől az öreg kacattól — mondotta gyakran Jusztusz, — Miért? — kérdezte csodálkozva a felesége. — Ez az egyetlen értékes darab a lar kásunkban. Manapság ilyen rokokó-tükör teljesen ritkaságszámba megy. Miért utálod annyira? A férj homlokát ráncolta. — Túl sok időt rabol el tőled, — Időt... tőlem? Hogy ér» ted ezt? 3.974. március 17. Martti Lorní: 1 Otthon Jusztusz kodásba kezdett: magyarázT likőr — El kell ismerned, hogy minél idősebb leszel, annál többet állsz a tükör előtt — Bezzeg, amikor összeházasodtunk, és megkaptuk ezt a tükröt, nem így beszéltél. Akkor azt ígérted nekem, hogy még öregen, csúnyán is szeretni fogsz. —> durcáskodott a felesége. — öregszel, igaz, de azért még mindig szép vagy— A rokokó-tükör előtt foly-t tatott beszélgetés eZzel abbamaradt. Egyébként, a családi békesség kedvéért Elli engedett férje akaratának. Jusztusz lecipelte a tükröt áz udvarra, kért a házfelügyelőtől egy kézikocsit, rátette a tükröt és kihúzta az utcára. Az üzlet, ahova igyekezett, egy kilométernyin^ volt a házuktól. Fél évszázaddal ezelőtt egy ilyen kis kiruccanás jelentéktelen apróságnak számított volna. De 1974-ben egy kézikocsit vonszoló férfi már sokkal nehezebb helyzetben van, és többszörös veszélynek teszi ki magát. Autók robogtak el mellette,. s „ kipufogógázzal „dúsított” levegőben alig kapott lélegzetet. A forgalomirányító rendőrök — a közlekedési szabályok megsértése miatt — négy alkalommal figyelmeztették Jusztuszt. Forgalmi dugó szándékos okozásáért kétszer kapott szigorú megrovást. A gépkocsivezetők megelégedtek a folyamatos dudálással— Jusztusz már félúton tartott, amikor elhatározta, hogy kifújja magát. Nagyot sóhajtott, majd a kézikocsival lehúzódott a járda mellé. Emiatt azután újabb forgalmi fennakadást idézett elő. Pillanatok alatt körülállták a gyalogosok, s nézegetni kezdték magukat a tükörben. Egy fiatal hölgy előhalászta retiküljéből kozmetikai felszerelését, átfurakodott a tömegen, s a tükörhöz hajolva rúzsozni kezdte magát. A másik — utat törve magának — haját tupírozta, egy harmadik — szinte belebújva a tükörbe — levált mű- szempilláját igyekezett visszaragasztani, a negyedik megcsavarodott harisnyáját igazgatta. ___ H amarosan egy vállas fickó csatlakozott a tömeghez. Félre- tolta a hölgyeket, előadta, hogy megivott tíz üveg sört, és haladéktalanul be kell jutnia abba a bizonyos helyiségbe. A nők — mintha a föld nyelte volna el őket — eltűntek, az ittas férfi oedig odaállt a tükör elé. Abban a hitben volt, hogy megtalálta a „Férfik” feliratú ajtót, csak a vele szemben álló alak eltakarja a bejáratot. Mereven nézte a tükröt, majd megtörölte szemét és üvölteni kezdett. ( — Miféle figura ez itt? Csak áll, és nem takarodik el az útból! xr Nézze meg magát jobban! — mondta dühösen Jusztusz. Ä „söröshordó” közelebb hajolt a tükörhöz, majd mormogott valamit a bajusza alatt: — Mi az ördög! De hisz ez a legjobb haverom, nagyra- becsült gyerekkori barátom— Furcsa, hogy megváltoztál mióta utoljára találkoztunk. Borostás az óbrázatod. a szemed olyan piros, akár a nyúlé. N„ vágj itt pofákat nekem! Hallottad? Figyelmeztetlek...! Mit vigyorogsz? Látom, még nem ismersz úgy istenigazábóL Na, tűnés innen! ■— és nagyot rúgott a tükörbe. Az üvegdarabolt — mint a grá- nátszilánkok — szerterepültek. A tömeg gomba módra szaporodott Utolsónak a rendőrautó érkezett. A csendháborítót betessékelték a kocsiba— Hazafelé Jusztuszt már csak kétszer figyelmeztették. Amikor sötét házuk udvarára ért, egy pillanatra leült a lépcsőre és magába mélyedt. Először életében hiányzott neki a rokokó-tükör — szeretett volna szembenézni önmagával. Hirtelen mellette termett egy „született csendháborító”: hosz- szú- hajú fiatalember, akit elő- reugró állal és az emberekhez való közeledés fantasztikus képességével ajándékozott meg a sors. — Fáradtnak látszik — szólította meg r, jövevény. Egy kis szíverősítő bizonyára jót tenne— — Bizonyára — sóhajtotta Jusztusz. A fiú a zsebébe nyúlt, előhúzott egy papírba csomagolt, félliteres üveget és odasúgta: — Nem akarja megvenni. Kristálytiszta, megbízható szer. Egy húszasért odaadom. Jusztusz elővette a pénztárcáját, s az üveg máris a zsebében volt. — Ha finomnak találja, itt a telefonszámom — mondta bizalomgerjesztőén az idegen. — A szakértők szerint rokokó-tükröd legfőbb értéke — a kerete. Az üveg ugyanis rtofzít, tpbb helyen teljesen homályos. • így .azután beleegyeztem, -hogy kidobják. Hazahoztam viszont ezt a nagyszerű keretet De úgy döntöttem, hogy nem rakunk bele új tükröt. így, üresen jbbban illik a szoba összhangjához. Két hónap múlva lesz az ezüstlakodalmunk, akkorra belevágatjuk ä te kinagyított fényképedet Elli szeme könnyben úszott. Odament férjéhez és kedvesen átölelte. Most már tökéletesen osztozott hitvesi véleményében, miszerint „megteszi” nekik egy kis zsebtükör is. Hiszen, ha látni akarja magát tetőtől talpig, lemegy az utcára és megáll egy kirakat üvege előtt— — Erre innunk kell — mondta Jusztusz, és előhúzta zsebéből a becsomagolt üveget. A poharakat színültjg töltötte az átlátszóan tiszta folyadékkal, és visszanyerve jq kedélyállapotát, poharát magasra emelte. — Hol vetted ezt az üveget, drágám? Hiszen ez egyszerű csapvíz — csodálkozott Elli. — Az az érzésem, hogy a fickó átvert. Na, de most alaposan ellátom a baját! Jusztusz a telefonhoz Ugrott és tárcsázta a cédulára írt számot. A vonal másik végén csengő női hang szólalt meg: \— Halló! Szivattyútelep... Finnből fordította; Kádas Gézáné BÄRDOSI NÉMETH JÁNOS: DERESEDŐ Deres deresedő nő bennem az idő szarva szarvat ellik egyre nő kiskeddig. Aztán apad lassan minden új tavaszban pityeredő kedvem vére folyik csendben. Piros az ég alja, mindegy jobbra, balra, mindegy mit csinálok, te gyújts hold, világot. Pohár bort, fekhelyet meleg falak mellett, képeskönyvet, szebbet az elfáradt szemnek. Gyógyírt gyógyítónak, csengőt a csikónak, csillagnak ezüstöt, hozzá pipafüstöt. Ennyi kell már, nem több, még egy pohárt töltök, « még egy gyerek fejét megsimítom elébb Még egy botot vágok, aztán a* világot sarkam alá hajtom, s rám borul az alkony, Friedrich Klingenbaum: McPatty, a skót, újabban egy penziót vezet. Ez egy skót számára valóban szokatlan volt. Hamarosan el is terjedt a hír és a barátok sere- gestől jöttek. McNepp is jatt. McNepp különben soha nem kereste McPattyt. De minek is jött volna? MARTlNEi, '■ISSET HALÁSZOK kor McBottlesék korában McPattyt meglátogatták, azt mondta McPatty a fiának: — Eredj, Jim, menj le a pincébe és hozz fel egy üveg bort! És amikor McMoonsék, a múlt héten McPattynái voltak. azt mondta McPatty: — Eredj, Jim, menj le a pincébe és hozz fel egy üveg gint! S amikor tegnapelőtt McHig- ginsék itt voltak azt mondta McPatty: — Eredj, Jim, menj le a pincébe és hozz fel egy üveg konyákot! Mindez természetesen eljutott McNepp fülébe. És ez az érdekes fejlemény, nem hagyta nyugodni. Mast McPatty ajtaja előtt állt. —• Jó napot, McPatty! —• mondta. — Hogy vagy. öregfiú? — Jő napot, McNepp! — Válaszolta McPatty. — Gyere be, ülj le. Iszunk egy kortyot együtt. Hé, Jim! — Igen, papa! — Eredj, Jim, menj a pincébe és hozz fel egy üveg whiskyt. De a jobbik fajtából, a barátom, McNepp érkezett az imént. Jim eltűnt és McNepp nagyot csettintett a nyelvével De Jim csakhamar üveg nélkül érkezett vissza. — Mi az, Jim? — ordított McPatty a fiára. — Hol van a whisky ? Jim megvonta a vállát. — Nincs whisky, papa! — Na, de konyakunk, az akad? — Konyák sincs, papa! — Mi van a ginnel és ® borral? — Az sincs, papa! Bor, ginj konyak, whisky egyáltalán nincs. McMillerék a kerítés) rossz léceit megjavították, Kévés? Tibor foriütéMi J
