Tolna Megyei Népújság, 1974. március (24. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-14 / 61. szám

I ! * fiatalok fiatalok NÉZŐTÉREN Komáromi Z. felv. Új csapatotthon Mázán Eddig mindig Band volt S70m.un.kxa, hogy megfelelő helyiség hiányában hol tart­suk meg csapat- és rajfoglal­kozásainkat. A közelmúltban végre ünnepélyes keretek kö­zött vehettük át új csapatott­honunkat. Az átadási ünnepsé­gen elolvastuk a házirendet, az őrsi és raj foglalkozások menetrendjét is. Egyúttal szeretnénk megkö­szönni a megyei úttörőelnök­ségnek azt az anyagi támoga­tást, amelyet a csapatotthon berendezéséhez adott/ LÄNG GYŐZŐ úttörőtanács-titkár Máza Barátság — baranyaiakkal Az ősszel beneveztünk „Nem térkép e táj” mozga­lomba. Levelezést kezdtünk a Baranya megyei Szebény köz­ség tanulóival. Megismerked­tünk községünk történetével, népdalaikkal Képeket is kaptunk tőlük. Mi is leírtuk nekik községünk történetét és küldtünk számukra decsi nép­dalokat, valamint hátas zéki képeket. A kapcsolat egyre szorosabbra fűződik közöttünk. Meghívót kaptunk a farsangi karneváljukra, amelyre el­mentünk. A szebényj pajtások a tavaszi szünetben jönnek hozzánk.^ teadélutánt rende­zünk számukra. Bátaszékt általános iskola III. b osztályos kisdobosai Betűoszlop H E A 1 B V N A T K t­1 a M / A E L N A L N /I E R N Y 1 • C • ) N G 0 E K L D /I N H D F • • ■ 0 L 1 A B S K Á K 7 É A é A s Z 1 r N G N R ö G E-w • • 0 K Rakjátok helyes sorrendbe MEGFEJTÉS egymás mellé az alábbi betűk felcserélt oszlopait, és megfejté­sül Arany János: Családi kör című verséből kaptok idézetet. Megfejtésül ezt az idézetet küld­jétek be. A borítékra, levelezőlapra ír­játok ró: Úttörőknek, kisdobo­soknak (Rejtvény). Címünk: Tol­na megyei Népújság Szerkesz­tősége, 7101 Szekszórd, Pf.: 71. A legutóbbi úttörőoldalon megjelent Közmondás című rejt­vény helyes megfejtése: Ki ko­rán kel, aranyat lel. A szerkesztőségbe több mint kétszáz helyes megfejtés érke­zett be. Közülük az alábbi paj­tások nevét sorsoltuk ki: Hajcs- kó György Szakály, Tóth Gyuszi Diósberény, Rónai János Györ- köny, Klemm Mónika Nagymá- nyok, Csoboth Irén Mőcsény. A jutalomkönyveket postán küldjük el. Farsang Á balatoni úttörővárosban Mint minden, évben, az idén is nagyszabású farsangi bált rendezett az ozorai úttörőcsa­pat a szülői munkaközösség­gel karöltve. A szervezésről az úttörőcsa­pat vezetősége, a büfé válasz­tékosságáról pedig a szülőle gondoskodtak. Oly sok ízléses, finom sütemény é$ torta dí­szítette az asztalokat, hogy az már szinte egy cukrászati be­mutatónak is beillett. Az ötletes jelmezek bemu­tatóin a szülők köréből kivá­lasztott zsűritagok pontoztak. A rendezvények sikerét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy telt ház, jó hangulat, és szép bevétel volt. Ebből az úttörőcsapat a tanulók nyári táborozási költségeit fedezi. A siker titka pedig: a szülőik és az iskola között kiépült egész­séges , jó kapcsolatban rejlik, — s mindez a gyerekek érde­kében. Görgényj Zoltán Ozora Február végén indultak a balatoni úttörővárosba, Zár­kára Tolna megye legjobb hatodik osztályos őrsvezetői. A 385 kh területű úttörőparadicsom vasútállomásán meleg sze­retettel fogadták a pajtásokat. A fogadó bizottság köszöntő szavai után a legifjabb mozgalmi vezetők elfoglalták helyü­ket a modern, esztétikus pavilonokban. A baranyai, gvőr- soproni és Vas megyei pajtásokkal együtt egy 28 napos, taní­tással egybekötött őrsvezetői tanfolyamon vesznek részt. A jól képzett nevelők úttörőpéldákon keresztül világítják mea a témákra lebontott tananyagot, a technikailag és szemlélte­tő eszközökkel jól felszerelt foglalkozási termekben. A sport- és szellemi vetélkedőn kívül nagyszabású ki­rándulások, múzeumlátogatások tarkítják a gazdag kulturális programot. Panoráma-autóbuszokkal bejárják az egész Bala- ton-felvidéket., megismerik annak földrajzi és kulturális ne­vezetességeit. Görgényi Zoltán Bonyhádi hírek A közelmúlt érdekes eseménye volt iskolánkban, a „Ki mit tud Bonyhádról?” vetélkedő. A járási könyvtárban mérték össze erejüket a kisdobosok és az úttörők. Februárban lezajlottak a bonyhádi járási szaktárgyi versenyek, amelyek során a legjobb 8. osztályos pajtá­sok adtak számot ■■'rró’ Mohácsi Istvánná Bonyhád II. sz. Ált. Iskola Macska-egér harc Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy nénike egy nagy erdő közepén. A padlása tele volt sok-sok egérrel. Az egerek szerették a nénikét, mert még egy egér­fogót sem tett föl. Becsülték is ezért o-z egerek. Sohasem lopták meg őt, csak egy picit. Egyszer az egérlyukak vezetőit összehúzta Szurkabajsz, a ki­rály. — Egerek! Cselekednünk kell! A macskák tizedelik o mi dolgos társainkat. Éppen ezért leteszem a királyi ran­got és föh'eszem a hadügy­minisztert posztot, — Éljen! Halál az elnyomó, gyilkos macskákra! Éljen a szabadság! — Ujjongtak az egerek. — Kérek egy önként jelent­kezőt, aki vállalja, hogy a la­kásán helyezzük el az erődít­ményt — szólt Szurkabajsz, a hadügyminiszter. Nérha csend. Senki sem akart a lakásából kaszárnyát csinálni. — Én vállalom, szólt egy izmos és jóképű egérlegény. Büszkék vagyunk rád, mi ege­rek. — Ezzel kezet nyújtott Szépcincálinak, az izmos egér­nek. De —eg is bánta, mert úgy megszorította Szépcincáli a kezét, hogy ahhoz képest az egérfogó simogatógép. — Katonának születtél fiam — szólt nyöszörögve Szurka­bajsz. — Rád bízom az erő­dítmény építését. Mondd fiam, tanultál stratégiát? — kérdez­te, mert csak azt, tehette had­ügyminiszter-helyettessé a 214. paragrafus (9) bek. 24. sor ér­telmében, aki tanult stratégiát. — Egy héttel ezelőtt vizs­gáztam belőle kitűnőre a Ka­tonaakadémián — válaszolta büszkén Szépcincáli. — Még ma elkezdheted az építkezést fiam. Annyi egeret választhatsz, amennyit akarsz. Teljhatalommal ruházlak fel az építkezéssel kapcsolatos dolgok intézésénél. Amíg az egerek építkeztek, addig a macskák sem tétlen­kedtek. — Én Macsek Mihály, a macskák vezetője fogadom, hogy addig nem nyugszom. míg le nem győzöm népemmel az egereket! — tette le a foga dalmat a macskák vezetője. — Helyes! Halál a sajttolva­jokra! — ujjonganak a macs­kák. Egyszer csak bejön három civil egér és tíz fegyvertelen baka. — Tisztelt Mihály Király! Hallottuk, hogy el akarod fog­lalni országunkat. S hogy ne mondhassák a többi állatok, hogy hívatlanul jöttél a. sere­geddel az országunkba, hát meghívunk téged és a serege­det — mondták kicsit szem­telenül az egérparlamenterek. — Pörköltet csinálunk belő­lük! — Hagyjátok őket! — vág közbe a macskakirály. — Menjetek haza békesség­ben és mondjátok meg a kirá­lyotoknak, hogy elfogadom a meghívást. Holnap ott leszek a seregemmel a kunyhónál. Míg a parlamentek háza fe­lé bandukoltak, a. kunyhóban élénk nyüzsgés volt. A néni azt hitte, hogy megfiadzottak az egerek, mert a konyha aj­taja előtt a megszokottnál több egér futkosott. De egy kicsit büszke is volt mert azt hit­te, hogy az új nemzedék bar­kácsol már és nem lopja a napot, mint a régi egerek, mert mindegyik vitt valamit. Az egyik egy szöget, a másik egy fogpiszkálót. Csak akkor fogta el némi gyanú, amikor ezer egyenruhás, fegyveres egér menetelt el az ajtaja előtt. Tíz perccel később meg ötszáz kis ágyút vonszoló egér. Az ege­rek elfoglalták helyüket a pad­láson elhelyezett erődben. Min­denki feszült idegekkel várt. — Riadó! Jönnek a macskák — ugrott ki a kéményajtóból Cincogi, a szürJce egér. Kitört a padláson az általános neve­tés. Ugyanis a kéményből mintha nem is Cincogi, a szür­ke egér, hanem egy marék ko­rom jött volna ki. Csak any- nyi különbség volt a korom és az egér között, hogy Cincogi- nak fénylett a két kis szeme. — Csendet! — vág közbe Szépcincáli. — Jönnek a fegy­veres vendégeink, a macskák — egészíti ki Szépcincálit Szurkabajsz. Egyszer csak hall­ják az egerek, hogy a macs­kák menetelve jönnek fő] a padlásra. — Göndörbajsz, rákötötted a gumicsövet a csapra? — kér­dezte Szurkabajsz. — Igen uram, válaszolta Göndörbajsz. — Hát akkor ré­szesítsük egy kis zuhanyban a macskákat. Engedd meg Gön­dörbajsz a. csapot. — Adta ki a parancsot Szurkabajsz. — Legalább egyszer fűröd­nek a macskák. Jegyezte meg Göndörbajsz, miközben teker­te a csapot. A macskák ezt. a zuhanyt nem tudták mire vél­ni. Nyauuu! Mi ez? Eső? Pont akkor amikor a macskák hős csapata csatába masírozik — nyávogtak kétségbeesetten a macskák. — Ne riadjatok vissza, ez csak hadicsel — kiáltotta Ma­csek Mihály, mikor lerázta magáról a vizet. — Az bizony! — kiáltott Hosszúfark. a tüzér, miközben a gyufával kínlódott, hogy meg tudja gyújtani az ágyúk gyújtózsinórját. Aztán végre, sikerült meggyújtani a kanó­cot. Ennek örömére egy akko­rát kurjantott, hogy az a macs­ka, amelyik a háta mögött állt — ugyanis le akarta ütni — ijedtében egyből fölfordult. De Hosszúfarknak sem volt vala­mi nagy szerencséje. Amikor kiáltott, egy kicsit megreme­gett o. kunyhó. S ez a remegés elég volt az ágyúnak ahhoz, hogy elkezdjen forogni a ten­gelye körül. Szegény Hosszú - fark pedig csak futkosott az ágyúcső vége elöl, az ágyú kö­rül. Egyszer csak elsült az ágyúi, pont abban a pillanat­ban, amikor Macsek, a macs­kák nagyhatalmú vezére zu­hant le a gerendáról és mi­előtt földet ért volna, ráhup­pant a golyóra és kirepült az ablakon. Mikor ezt a macskák meglátták, usgyi, spuriztak haza. Azóta nem egerésznek együtt a macskák, RÉGER GÁBOR. G. o. tanuló j

Next

/
Thumbnails
Contents