Tolna Megyei Népújság, 1974. március (24. évfolyam, 50-76. szám)
1974-03-13 / 60. szám
i r / Utánpótlás a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben Beszélgetés dr. Szabó Piroskával, a szekszárdi TESZÖY titkárával Negyvenmillió* forgalom 1973-ban Üléseiéit az ÁFÉSZ-ek közös yállalatának igazgatótanácsa © — Az intenzív fejlődés szakaszában lényegesen megváltozott a helyzet. — A mezőgazdasági terme- léssel szemben támasztott minőségi és mennyiségi igények kielégítésének, a termelési méretek bővülésének és centralizációjának ekkor már útjában álltak a hagyományos módszerek és eljárások. Ezért egyre rohamosabban tört be a mezőgazdaságba is a tudományos és műszaki forradalom. Mind szélesebb körben vezették be, alkalmazták a gyakorlatban, a biológiában, a technikában, a kemizálás- ban elért tudományos eredményeket, módszereket. Például a hibridek megjelentek az állattenyésztésben, a növénytermesztésben a kemikáliákat alkalmazták. A közgazdasági ismeretekre is a változás, a tudományos fejlődés a jellemző. A szabályozók belépése, általánossá válása meghatározza a döntéseket, a termelés szerkezetének alakulását, a szakosodás irányát. A nagyobb önállóság, az önálló vállalat- szerű gazdálkodás keretei kedvezőbb közgazdasági környezetet teremtettek. Most a termelés centralizálásának idején mind gyakrabban vetődik fel az együttműködés, az integráció szükségessége is. Az anyagi, műszaki bázis létrejöttével a mezőgazdaságra korábban jellemző nehéz fizikai munka helyébe jórészt az egyre korszerűbb termelési eszközök lépnek, nagyobb arányúvá válik az élő munkát helyettesítő holt munka. A nagymérvű munkaerő-csökkenést pótolja az egyre korszerűbb technika. A tudomány fejlődésének eredményei, a tsz-ekben meglé- \ ő és növekvő szellemi tőkével párosulva a termelés szolgálatába állíthatók és termelőerővé válnak. A téeszek- ben ott vannak azok a jól képzett szakemberek, akik a távlati és napi munkájukban alkalmazzák, megvalósítják a legkorszerűbb termelési, üzemszervezési eljárásokat úgy, hogy ennek során mesz- szemenően szem előtt tartják a legfőbb termelőerőt; a dolgozó embert. Ismételten és summázottan alá kell húzni, hogy a szövetkezetek vezető posztjain a termelés első számú irányítóinál nélkülözhetetlen a magasabb fokú szakmai ismeret, ezzel együtt a szervezőkészség, a szövetkezeti tagokkal való szóértés, együttműködés. Csak az ilyen vezetők ismerik fel az összefüggéseket, a fejlődés törvény- szerűségeit. A termelőszövetkezetek fejlődése, szakosodása olyan tapasztalt szakembereket kíván, hogy ez szinte specialistája legyen a szakmájának. Ha példának mondjuk az inszeminátort, a növényvédőt, a szakosított telepek 1974. március 13. állattenyésztőjét, a takarmánykeverő üzemek szakmunkását, az energetikust vesz- szük, egyúttal azt is bizonyíthatjuk, hogy nem jellemző szövetségünk téesz-vezetői- re — az idősebbekre sem — az, hogy apáról fiúra szálló szakmai gyakorlatukra hivatkoznak, s ezzel mintegy behelyettesítik a bizonyítványt. Napjainkban, amikor felelevenednek a termelőszövetkezeti mozgalom létrejöttének, a 25 évnek eseményei, gyakran szóba kerül, hogy a szövetkezetek létrejöttekor nélkülözhetetlen volt — a nagyüzemi gazdálkodásba vetett hitvallás, kiállás mellett — az apáról fiúra szálló szakmai gyakorlat hasznosítása. De az intenzív fejlődés időszakában, így napjainkban már objektíve a fejlődés is túlhaladta ezt. A felsorolt szakmunkásoknak nem az otthon szerzett gyakorlat, hanem elsősorban a továbbképzés, a tanulás során megszerzett új ismeretek adták kezükbe a szakmunkásoklevelet. — Mennyi a tsz-eínokök, a 16agronámusok átlag életkorát — A tsz-elnökök átlagélet- kora 46,5, a főagronómusok átlag életkora pedig 39,3 év. Országos adatokkal összevetve ez az arány is jónak mondható. — Van-« tervszerű mechanizmusa a szövetséghez tartozó termelőszövetkezetekben az utánpótlás nevelésének? — Nem lehet a kérdésre egyértelmű választ adni. Bár differenciáltan, de egyre inkább kialakulóban vart az utánpótlás nevelésének tervszerű mechanizmusa. A megszilárdítás időszakára — többek között — jellemző volt a központilag irányított szakemberellátás. Ez természetesen nem volt ösztönző az utánnótlás nevelésének terv- szerűségére, hiszen „igény szerint” — ha nem is értnek megfelelően — kapták az üzemek a szakembert. Nem a termelőszövetkezeti vezetők mentségére mondom, de az igazsághoz hozzá tartozik, hogy nem voltak bővében olyan fiataloknak sem, akikkel a tervszerű utánpótlást, a beiskolázást biztosíthatták volna. Azt a körülményt, sem hagyhatjuk figyelmen kívül, ho?v az ugrásszerűen megnövekedett igényekhez kénest a felsőfokú szakembert képző intézményeknél is volt, és jelenleg is van tempóveszteség, lemaradás. Ezért még ma is többször arra kényszerülnek, hogy egy-egy vezető szakember megüresedett helyét pályázat, vagy hirdetés útján töltsék be. A gazdasági irányítás új rendszerének bevezetése óta az új követelményeknek, igényeknek megfelelően számos jelét tapasztalni annak, hogy egyre inkább foglalkoznak ezzel a forttos kérdéssel, megfontolt döntések születnek a tervszerű utánpótlás biztosítása érdekében. Terjed, és egyre nagyobb arányúvá válik a társadalmi ösztöndíj rendszere. A szövetkezetek többsége már régebben is folyamatosan képzett Ilyen alapot. Ez tapasztalható az 1973. évi zárszámadások adataiból is. Közvetett módon ezt célozzák a fiatal szakemberek részére képzett lakásíejlesz.ési alapok és egyéb szociális intézkedések is. Az egy megint más kérdés, hogy viszonylag sok fiatal szakember még nem tartja igértyei szerint kielégítőnek a termelőszövetkezetek által biztosított szociális kulturális feltételeket. De a járható út — amelytől a legtöbb változás várható — a megfontolt káder- és személyzeti munka, a káderfejlesztési tervek realizálása, amellyel a rátermett, szaktudását a közösség javára hasznosítani szándékozó szakemberek előtt megnyílik a bizonyítás útja. Kedvező irányban befolyásolja ezt az is, hogy több, főleg a nagyobb üzemméretű termelőszövetkezetekben elég nagy számú fiatal szakmérnök dolgozik, — ma még főként középvezetői posztokon — és ez jó forrása a „belső”, a kvalifikáltabb szakvezetői utánpótlásnak. Tapasztalható számos jele annak, hogy vezetők „tanítványaikat” látják bennük, s nem kis örömmel utódjukként tartják számon őket. (Folytatjuk) V. M. A vállalat legfelsőbb szerve — március 11-i ülésén — meghallgatta és megvitatta a közös vállalat 1973. évi tevékenységéről, üzletpolitikai célkitűzéseiről. a mérlegmegállapí- tásról és az ellenőrző bizottság tevékenységéről szóló beszámolókat, továbbá a nyereség felosztására tett javaslatokat. A vállalat fennállásának első évében megközelítően 40 millió forint forgalmat bonyolított le, melyből a sajátszámlás forgalom 30 millió forintra tehető, míg az egyéb — közvetített forgalom — 10 millió forintot tett ki. A vállalat nyeresége a tervezettként alakult és a tagszovetkezetek között több mint félmillió forint nyereséget osztottak féL A hozzászólók egyértelműen állapították meg, hogy a vállalat eredményes évet zárt. Beszerzési tevékenységével és új termelő partnerek felkutatásával jól szolgálta az ÁFÉSZ- készletek választékának bővítését. Az igazgatótanács tagjai igényként jelentették be a 6ajátszámlás áruforgalom növelését, főleg a ruházati és vegyes iparcikk áru főcsoporton bellii, de azt is igényelték, hogy a közös vállalat kereskedelmi szakemberei sűrűbben látogassák az egységeket mintakollekciókkal, és minél több közös vásárlást szervezzenek a termelő partnereiméi. Az eredmények mellett azonban szó esett több — megoldásra váró — problémáról, az egységes árkialakításról és az olajkályha-készletezésrő; is. A határozatok azt is tükrözik, hogy az igazgatótanács egyetért az egységes számlázási rendszer bevezetéséi és az olajkályha-kószletezést illetően. továbbiakban megállapította, hogy a készletezés p-ob- lémáit — a nyári időszakban — közösen kell megoldaná Bucsi Elek, az MSZMP Tolna megyei Bizottságának gazdaságpolitikai osztályvezetője és Korsós István, a Tolna megyei Tanács kereskedelmi osztályvezetője hozzászólásukban kihangsúlyozták, hogy a vállalat eredményes munkát végzett, mert közvetlen fogyasztói igényeket elégített ki. és e célok elérése érdekében továbbra is kockázatot kell vállalni és a jövőben még intenzivebben kell a vállalatra támaszkodni. ZOMBA1 RÓBERT igazgatóhelyettes A dunaföldvári vállalatok községfejlesztő munkája Együttműködési szerződés a tanács és a községben működő vállalatok közöliA számokat kell segítségül hívni, hogy a témát elindítsam. Dunaföldvár lakóinak száma a múlt év végén 10 318 volt, ebből kereső 5105 fő, a több mint ötezer kereső közül 1690-en Dunaújvárosban dolgoztak, a községben lévő munkahelyekre kilencven személy jár dolgozni Bölcskéről. Ma- docsáról. A magánkisíparral együtt 15 önálló gazdasági egység, és további tizenhat — leányvállalat, kirendeltség, üzemegység, telep stb. — ad munkát, az 5105 személynek. Az ipari üzemek ossz termelési értéke 329 millió forint voit a múlt évben, a mező- gazdasági termelőszövetkezetek és egyéb gazdálkodási egységek ossz termelési értéke meghaladta a háromszáz millió forintot. Jendrolovics Ferenc tanácselnökkel azt vizsgáltuk, hogy a termelő gazdasági egységek, a kötelező adózáson felül, miként veszik ki részüket a község fejlesztéséből. A vállalatok. termelőegységek dolgozói munkájukkal tetemes értéket állítanak elő, ebből megfelelő adózás stb. után, nyereség, felosztható, helyben használható nyereség is képződik. Vajon a termelőegységek szívügyüknek tekintik-e a község fejlesztését? Azaz. áldoznak-e arra, hogy szebb, városiasabb élet legyen a községben. Ma már elengedhetetlen a vízvezeték, a szennyvíz, a jó út és egyéb kommunális létesítmény ahhoz, hogy városias lakótelepülésről beszélhessünk. Duna- földvárott szép jeleit látjuk annak, hogy a modem ember életéhez szükséges kiegészítőket, egyre nagyobb ütemben építik. — Mintegy két évvel ezelőtt kezdtünk együttműködési szerződést kötni a községben működő termelőegységekkel — mondja a tanácselnök. — Eddig tizeneggyel állapodtunk meg, konkrét feladatokat rögzítőt k írár.' "t. Múlt év októberben tanácsülésen is tárgyaltunk erről, ott azt állapította meg a testület, hogy a szerződésben lévő egységek^ feladátáíKát teljesítik, énnéiT ellenszolgáltatásaként a tanács is. Ez év január 30-án a megyei tanács végrehajtó bizottsága is vizsgálta munkánkat, s kitértek a lakosság és a testület kapcsolatára is, megállapította a vébé, hogy az együttműködés a vállalatokkal jó. Évente valamivel több mint hárommillió olyan forinttal rendelkezik a nagyközségi tanács, amelyet, a gazdasági egységek fizetnek be különféle adók címén. Ezt a pénzt községfejlesztésre fordítják. Ezen túl iß, jelentős összeget érő munkát végeznek, azaz gazdagítják a községet. A fentebb említett együttműködési szerződésben ilyen tételek is szerepelnek: a termelőszövetkezetek támogatják a községi sportkört és kulturális intézményt — ezzel szemben a tanács, a téeszek építeni szándékozó tagjai részére telket ad el. Az ÁFÉSZ vállalta a Kossuth téren a játszótér berendezését, az Aranykalász Termelőszövetkezet a Püspök téren rendezett be játszóteret, a kendergyár vállalta egy út építésénél a fele költséget. A KISZ-pinceklub létesítéséhez a legtöbb gazdasági egység hozzájárult anyagi segítséggel, és egyéb társadalmi munkával, juttatással is. A gumiipari szövetkezet tanácsi támogatása fejében néhány lakás renoválását, (amelyekben dolgozóik laknak) kapta, az Alkotmány Tsz saját területét engedte át a tanácsnak, hogy házat építőknek telekként kioszthassák. A gumiipari szövetkezet ingyen telket kapott, hogy füstös gyárépületeit kitelepítse a községből, a LUX Ipari szövetkezet vásárolt a tanácstól egv épületet, üzem létesítésére, a felértékelt épület árának jelentős részét a tanács elengedte. hogy minél jobban kedvezzen a letelepedni akaró iparnak — mert a későbbi évek során majd segíti ez is. min« a mostani már működő gazdaságok a község fejlesztését. Pensze, nem minden vállalattal lehet simán megegyezni annak érdekében, hogy támogassák terven félül, azaz a kötelező adózáson felül a községfejlesztést. Gond például a leányvállalatok, telepek esete. Legtöbb a község pénztárába egy fillért sem fizet, például a kendergyár. Igaz viszont. hogy ez „saját” erőből tart- fenn egy bölcsődét-óvodát. Házépítéshez, lakásakcióba sem tudnak az ilyen telepek, gyáregységek bekapcsolódni, így a tanács kénytelen segíteni. Például a kendergyári barakklakások felszámolására megpróbálják a csökkent értékű lakás akciót kiterjeszteni — abban bízva, hogy a kendergyár más területen tud majd a községfejlesztéshez hozzájárulni. Sokkai egyszerűbb a Dunaújvárosba járó munkásokkal kapcsolatos „ügy”. Eleddig hallani sem akart senki arról, hogy a mintegy 1700. Dunaújvárosba járó munkás után, a Vasmű „fizessen” valamit a község fejlesztéséhez. Az elmúlt héten a helyi tanács elnöke tárgyalt a Vasmű vezér- igazgatójával. A tárgyalás a vártnál is jobb eredménnyel zárult: a következő hónapokban együttműködési szerződést köt a tanács és a Vasmű, ennek pedig az lesz a haszna, hogy egy sportcsarnok vasszerkezetét önköltségi áron adják el, s lehetőség van arra. hogy a szocialista brigádok, — a Dunaföldvárról a Vasműbe járp dolgozóknak háromnegyed része szocialista brigádtag — társadalmi munkában felállítsák a csarnok vázát. A dunaföldvári tanács jól együttműködik a községben lévő termelőegységekkel. A szerződéses feladatvállalások, az eseti megállapodások hasznára válnak a község lakosságénak, és hasznára a „gyáraknak” is, mert dolgozóik jobb körülmények között, egyre városiasabb községben élhetnek.- Pj -
