Tolna Megyei Népújság, 1974. március (24. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-12 / 59. szám

I

f

1

Báta$zék"8&ek$zái;fl t megy veit pei*c

— Figyelőin. Személy von at Indul az ötödik Vágányról Sár- pilis—Várdomb—Decs—öcsény —Szekszárd—Tolna-Mözsre azonnal, az ötödik vágányról.

Bátaszék, vasútállomás, reggel 6 6ra 20 perc.

vásárolt, fordít rajta, és el*

kezdi olvadni az ütölSá1 oldalon.

Az utasok elrázódtak. A má: sodik osztály félig telt, az elsőben néhányan lézengenek. Az emberek túl vannak a köszönésen, megérdeklődték egymástól, -hogyan telt az éjszakai nyugodalom, s máris felröppen az első provokáló megjegyzés: ,,... altkor a bíró Súlyos műhibát vétett..Ez a padsor megtalálta a témát Bátaszéktől Szekszárdíg. A másik kupéban már osztják' a lapot, a pakli keverésével nem vártak az induláöig, megtörtént a várakozás percei alatt. „Zöld, pássz.” Elszomorítóan fiatalok. Egy lány a sarokba húzódva előbb rágyújt, aztán könyvet, majd jegyzetfüzetet kotor elő a nájlontáskából. Ide olvas, amoda ír. Kabátja hajtókáján kék szalag: 1970— 1974. Tanul, Szakmuhkás-tanu- ló, vagy gimnazista. Részeg bóbiskol amott, ugyan hogyad volt képes reggelre ennyire el- anvátlanodni — mindenki erre gondol, aki ránéz. Lehet, hogy már tOghäp kezdte.

Pufajlsások négyen; Csendesen meghúzódnak egyesomó- ban. Egv üzemben dolgozhatnak. éppen Szótlanságuk szól emellett. Nyolc-tíz év után már nincs mit megbeszélni a mindennapos ütáZás monotönsá- gában.

Alegjött’a fűtbltó és h fedd; őr.' ök nem beszélgetnek. Annál beszédesebb egy középkorú asszony. Alkalmi utas, nem förzstag. Piacfa megy. és szidja a tyúkokat, kevés a tojás, szidja a téesaeket, sok tojást Termelnek, panaszkodik a megélhetésre. Kiflit majszol, téli* szalámival. Berliner kendőjét, csak kiöldozzá, de nem teszi le.

A vonat elindul.

Azt mondja az egyik pufajkás:

— Mindjárt jönnek a decsi vadak.

Meg sem áll a vonat, özönlenek a decsiek. Vasutasok ketten, kereskedők, megint ketten. néhány megítélhet.etlen foglalkozású és legadább száz diák. Feltehetően ők a „vadak”. mert a felnőttek ugyancsak csendesek, de a gyerekeket is kár lenne bántani, mert igaz, hogy csikótelep szabadult rá a reggeli személyre, de a csikó annál kedvesebb, mennél ’ elevenebb.

Az egyik kereskedő, boltvezető bizonyosan, panaszkodik, hogy leltároznak. S most már leltárral megy ki a hét második féle.

— Csak tudnám, ki jön, kukacoskodni?

— Nyugi pajtás, várd ki a végét.

— Naná, tehetek mást. mint kivárni? Nyugodt vagyok, persze högy nyugodt, de azért nem mindegy.

— Nyugodt vagy a fenét.

— Jön még terád is...

A vasutasok valamely váltókezelőről beszélnek, nem éppen hízelgőén, a kártyások verik a blattot. a diáklány, aki eddig szorgalmasan jegyzetelt, szemezni kezd az igazgatóval. 1 Viháncolnak, akiknek nem jutott ülőhely, s lőkdösik a lányokat.

Közeledik az őcsényi temető, lassít is már a vicinális.

mit sem mond —, meg a szóból, mert visszafogottabban

beszélnek a főnökről és valahogy diplomatikusabbak is. Szóval hérti olyan kerek-perec, hanem ilyesféle: ..ha figyelembe vesszük a különböző összefüggéseket, akkor következtetni lehet arra, hogy adott esetben ..így.

Egyetlen üres hely van még a kupiéban. Csinos, szőke fiú szól az ácsorgó lánynak:

— Csüccs.

— Minek? Érdemes?

— Mondom, csüccs!

A lány leül.

— Tegnap kivel voltál?

— Te, az egy irtó édes srác. Beültem és kacsintott. Te, olyan édesen kacsintott.

— És aztán?

— Mi az, faggató? Különben is semmi. Bamba krapek. Csak szeme van, de az olyan

édes.

— Te már szemmel is beéred?

— Ne hülyéskedj, mert úgy maradsz. A múltkor pilákolt e- - főhadnagy...

— Főhadnagy, menekülj már...

— Zrikó, hogy főhadnagy, de nős. Volt gyűrűje. Te ha akkor én meg merem szólítani, akkor hapsi m lett volna.

— Smár, semmi?

— Hülye, még duma sem.

— Estére?

— Várj meg, a későbbivel megyünk.

— Nem érted,- teknősbéka.

Valahol olvastam, hogy á kínaiaknál ez a "legnagyobb sértés. - -?

— Akkor kiassz. Szóval nem készültél.

— Hülyének nézel?

— Te, de eikis lesz.

— Az.

— Bújj!

■— Hová? Zs. úgyis kiszúr. Mondd thát. kapok egy fát. Megbuktatni nem tud, mert eddig ajser voltom.

Öcsény. Felszálló itt is seregnyi. Diákok, munkások vegyest," s kívülük talán legtöbb a tisztviselő. Miből' merek erre következtetni, ördög tudja, valahogy a mozdulatokból — mert a ruházat mia már semDiákck.

— Nyúzott vagy.

— Ajaj. Zs. biztos, högv feleltet.

— Matek?

— Aha.

— És aztán, mi ä hézag?

— Zs. egy tekn&sbéka.

— Micsoda?

Csattan az első váltó, a vonat kileng. Balról sorolnak az OTP-házak, először a P, aztán a T. s mikor elhagyjuk az O-t, már mindenki állt Ugrásra, vagy ballagni készén.

A boltvezető reméli, hogy megússza a leltért, áz igazgató személyi ügy ékben töri a fejét, a tűzoltó reméli, ma sem kell kivonulni, a rendőr hinni szeretne az emberek becsületességében, a diáknak nincs a tudatában egy -valamirevaló fohász egyetlen védőszenthez sem, hogy Zc.-t borítsa ki az infarktus, a kislány a főhadnagy csalogató szemét látja. A kalauz siet a buszhoz, hogy ne kelljen gyalogolnia a Remetére, a pufajká-sok komótosan elindulnak, át a sorompón, Keselyűs irányába. Az újságíró zsebreteszi a noteszát.

A bisztró pénztára előtt már sor áll, csípi a szemet az égett lángos szaga. ‘ meg a bunda;, pálinka büdössége. Berregnek a husitok, és ezer ember megindul a város felé.

Szeksaárd, Reggel 7 óta egy perc.

— Flgyélem. A második vágánytól személyvonat indul Tohía-Mözsre azoánai.

Félelmetesen üresen.

LÉTENYEÍ GYÖRGY

A levegő tisztaságának védelme

A vizek védelme után. a gyárak, üzemele, valamint kutatóintézetek egyre nagyon o gondot fordítana!: a 'leves >

tisztaságának védelmére is. V Magyar Ásványolaj- és Fölcl- gázkísérleti Intézetben elsősorban azt kutatják, hogy a vegyipari üzemekben, a munkacsarnokokban miként állapíthatják meg a szennyezés fokát, és milyen módszere ket lehet csökkenteni az o.t lévő és az üzemekből kikerülő szennyező gázok mennyiségét. Két új módszert konntru- áltak. A szulfodat elnevezésű -megbízhatóan kimutatja a levegő kéntartalmát, a carbod- ‘e pedig a szervesanyag-mennyi- séget határozza meg. Az. új műszereket a Chinoin gyógyszergyár műszergyártó tizera.- hen állítják elő és rövidese i üzemi méretekben alkalmazzák.

Gyarapodik a zalaegerszegi falumúzeum

Megnyitása óta minden érben gyarapszik valamilyen létesítménnyel a göcseji tájegység múlt századvégi népéletét bemutató zalaegerszegi falumúzeum. Épületeinek és más építményeinek száma eléri az 50-et. Az idén egy fából készült szalmafedeles szőlőhegyi borospincét állítanák fel, amelyben láthatók lesznek a szőlőművelés és borászat körülbelül 100 esztendős eszközei is. A falumúzeumból mind- ■eddig hiányzott az iskola bemutatása. A megye múzeoló- gusaí Dötk községben megtalálták azt az épületet, amely a falumúzeumba telepíthető, s amely hű képet adhat a múlt századvégi falusi iskoláról. A „mesterlakással” egybeépített egy tantermes iskolaépületet

1975-től láthatjx a közönség.

■ < , <*

Sáfpillsén leszáll az esőka- Mtos. Örömmel. . látja, hogy vár a teherautó, mert ő ma süldőket Haaliit a gazdaságból, s feltétlen ott akar lenni az átadásnál, mert ,,azc<k is dörzsölt vágányok!” Felszáll egy Csoport pufajkás, csatlakoznak a bátaszáki négyhez. „Aggyon isten” i-r ezzel kész. Meg fel- kászáíőclik néhány diák. Szep- pentsk, vagy inkább álmosak, örülnek, hogy a kalauz eloltja a villanyt, lehet még

Jaszerint csak a kalauzforma hangját hallani, aki Bátaezé- k*h fel. dé Wdlg'Csönd-'

ben maradt.

— Ha. hiszi, ha nem, igazgató kartárs. huszonegy órát utaztam egyfolytában. Három volt a pihenő. Csinálja ezt utánam valaki S aztán bevágtak egy. újabb járatra. Igaz, csai- négyórás forda, de akkor ioi Hát "most ez után vagyok.

— De ember, miért?

— Miért, uram, miért? Két évem van a nyugdíjig. Ah, nem panaszkodom, pihenjünk. Tudja, kell az erő, most esett, egy kis eső. behordom a per- metvizeí.

Az igazgató -előszedi az újságot, amit még Bátaszéken

EGYEDÜL ÖREGEDNI

197}. március 13.

Mintha öv- lenné. olyan

szomorú az idő. Az alacsonyan szálúi felhőkből apró szemű eső permetezi a sarjadó vetést, latyakossá áztatja, az urakat, itiredvésíti az emberen'a ruhát. A medinai utcán ballagó idegen közeledtére is csak »néhány elszántátíb kutya ugrik a kapunak. a többi elhúzódott a színbe, fé* szerek alá. ott szárítja, lucskossá ázott bundáját.

Medina. A világon jó néhány Ilyen nevű helység van: Ázsiában, Olaszországban, Spanyolországban — és Tolna megyében. Ez utóbbi távol esik a fő közlekedési utaktól, éli a rhnga kis hétköznapi életét. Pa emberek többsége h termelőszövetkezetben dolgozik. a íiatalabbja pedig eljár SzieksTárdra, Tolnára, az ipari üzemekbe. Először csak naponta utazgatnak. aztán végleg elmennek. A kenyeret adó munkahely közelében, te- löpeíMék le. alapítanak családot. Törvényszerű ez. nem lehet,,' talán nem is érdemes ellene tenni. A falu a középkorúdéra. az öregekre marad. Ök hűségesek, meg hát hová Hí:': Dí.-/nek? A másfél- kétszobás városi lakásba, ahol

tétlenségre kárhoztatva, csak a meny, a vő, az unokák útjában lennének, nap mint non éreznék, hogy fölöslegesek, nem veszik semmi hasznúikat.

Jó széles a medinai Kossuth utca, látszik, valamikor mérnökök tervezhették. Mindkét. oldalán hosszú paras&thá- zak sorakoznak, új épületet csak elvétve látni. Az építészeti stílusról ítélve, a legtöbb porta a századforduló fáján készülhetett. Azóta legfeljebb alakítottak rajtuk valamit. Az . egyik ilyen házban lakik Varga Lajos bácsi.

— Karácsoríykoi' műit esztendeje, hogy magam vágyóin Akkor halt meg a felesésem, A gyerekek már korábban elmentek. Egyik fiam Resten mestersiakács, a másik meg Sopronihorpácson dolgozik, a tanácsnál. Hívtak mind a ketten,, de amíg én föl tudok kelni, nem mozdulok innen.

Köziben Lajos bácsi befelezi az ebédet, rágyújt egy Munkásra.

— Ez ebéd is volt, mag reggeli is. Legtöbbször csak azt eszem, amit most. A hamis levest nagyon szeretem, sok hagymával a diós tésztát meg aaért csináltam, mert a

tésztát (készen lehet kapni a boltban,

.Aztán szinte kérdezni se kell, Ijfijos bácsi mesélni kezd. Mesélni? Nagyon is igaz. amit elmond a maga hetvennyolc esztendejéről. A kis föld padi ós, deszkámén yliyezetea konyháiba beszökik az első világháború, az északi, aa erdélyi, a piavei front, a forradalom.

— Huszonkettőben nősültem. Mikor édesapám meghalt, a testvéremmel kétfelé csatoltuk a 22 hóid földet. Jöttek a gyerekek, hajnaltól éjszakáig dolgoztunk. Sokszor megesett, hogy este hazaérve, a fiaim meg se várták a vacsorát, elnyomta őket az álom. Nagyin szerették a tejét. Fejt az anyjuk, ők meg csak vitték a bögrét. At volt a vacsorájuk Mondta is a kisebbik. édesanyám mi már soha se vaösorázunk kanállal? (Hven esztendősen vitték el a második világháborúba. Negyvennégy októberében szereltek le, a szemem miatt. Mire az oroszoli ideértek, már fölszedtük a krumplit, elvetettük a búzát. Az ist Illában nem maradt más, mint egy

tehén; imeg egy ökör. Jött a beszolgáltatás, a sok adó. Alig maradt kenyerünk. Csoportot alakítottunk, ami ötvenhatban fölosztott. Hatvanban téptem be megint. Három esztendeig voltam éjjeliőr. Most négyszáz forint nyugdíjat kapok.

— Ki lelhet belőle jönni?

— Muszáj. Hót ha még ezt se kapnám? Akkor is ' csak meg kellene élni valahogyan. Azért, ha jönnek a gyerekek, egyik se üres kézzel érkezik. Tudják, nagyon szeretem a süteményfélét, a kalácsot. Beosztom, két hétig is elég. Néha veszek egy kis konzervet, tejfölt. Nem rossz étea a tejfölös kenyér,

— Nem unatkozik. így egyedül?

— Ha virrad, fölkelek, to-» szek-veszek a ház körül. Itt .a kent. föl kellene ásózni. Majd ha egy kicsit javul az idő. A négyszáz öl szőlő is csak énrám vár.

— Látogatója van-e?

— A testvérem, ha jön a boltba, benéz. Meg néha az unokatestvérem nyitja rám az ajtót.

— Beszélgetni, kocsmába, kulti'irházba el szokott menni?

— Minek? A kultúrban fiatalok vannak, más házához meg azért menjék, hogy lássam más örömét, boldogságát? Nem járok én már sehová. Ez a sonsom, beletörőd lem.

Beszélgetés közben észre se vesszük, kialisztk a tűzhelyen a kukoricacsutka lángja, kihűl a konyha. Elköszönünk. Lajos bácsi még megmutatja a két éve telepített lugast. A fiatal szőiőveaszőn látszik, nemsokára megjelennek az első levelek. De hamaroßan kikötőül a fű is az udvaron, csak egy keskeny csapás vezet a kápülg.

— gy — i