Tolna Megyei Népújság, 1974. február (24. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-08 / 32. szám

I « *? Megszűnt a csempehiány Import helyett hasai fejleoxtémből Az utóbbi néhány évben gyakran szerepelt a csempe- gyártó ipar az újságok cikkei­ben, híreiben. örvendetes, hoev e tudósítások az ágazat­fejlesztésről, komplett külföl­di gyártóberendezések vásár­lásáról, a korszerű magyar csempegyártó ipar megterem­téséről szólnak. — Az elmúlt három eszten­dőben nagyot léptünk előre — mondja Farkas Ödön, az Épí­tési és Városfejlesztési Mi­nisztérium főosztályvezetője, a beruházások tárcaszintű koor­dinálója. — Mindez annak köszönhető, hogy sikerült idő­ben felismerni az adottságo­kat és lehetőségeket, s ennek alapján gyors és hatékony döntések születhettek. Nyil­vánvalóvá vált ugyanis, hogy a lakásépítkezések nagymérvű bővítése és a lakosság igényei­ben bekövetkezett nagy minő­ségi változások hatására je­lentősen bővítenünk kell a fal- és padlóburkoló anyagok gyártását Korábban ugyanis az volt az elképzelés. hogy saját iparunkat nem fejleszt­jük jelentősen és szükséglete­inket importból fedezzük. Ha-r marosan kiderült azonban, hogy a többi szocialista or­szág is hasonló cipőben jár. általános volt a csempéhiány és így később sem várhattuk tőlük, hogy nagy mennyiségű csempeigényünket kielégítik. Szakembereink az akkori helyzetben abból indultak ki, hogy a hazai évi 500—600 ezer négyzetméter csempetermelés mellett évente kétmillió négy­zetmétert kellett importálni, azaz a hazai termelésnek mint­egy négyszeresét, s ezt is jórészt Nyugatról. Egy négy­zetméter csempe átlagosan két dollárba kerül, könnyű ki­számítani. hogy az évi import mintegy 4 millió dollárt emésztett fel. Kiderült, hogy egyetlen év import-kiadásai­ból megoldható a csempegyár­tó ipar teljes rekonstrukciója. Ennek a koncepciónak a jegyében indult meg a gyár­tókapacitások bővítése, amely a mostani ötéves terv idősza­kában lényegében be is fejező­dik. A budapesti porcelángyár rekonstrukciója során új fa- janszcsempegyárat helyeztek üzembe, amelynek gépeit az olasz SITI-cégtől vásárolták. A gyárban ígv most már éven­te egymillió négyzetméter szí­nes. mintás csempét állítanak elő. A hódmezővásárhelyi ke­rámiakombinátban két új gyártóvonalat építettek, ezek teljesítménye évi 1.2 millió négyzetméter. A korszerű, nagyrészt köz­ponti. illetve távfűtéses rend­szerrel épülő lakások mindin­kább kiszorítják a cserép­kályhákat. s ennek következ­tében az évek folyamán je­lentősen csökkent a kályha- csempeigény. A romhányi kóly- hacsempegyár több mint 500 munkásával nagy hagyomá­nyokkal rendelkezik, ezért vol! helyes az a döntés, hogy a gyárat nem szüntetik meg. hanem a nagy tapasztalatok­ra támaszkodva, termelőka­pacitását átállítják burkoló­csempe gyártására. Évi 400 ezer négyzetméter falburkoló és évi 500 ezer négyzetméter padlóburkoló csempét gyártó vonalakat helyeztek üzembe, amelyeken már meg is in­dult a termelés. A kőbányai téglagyár padlóburkolóüze­mét szintén korszerűsítették, s ennek eredményeként 250 ezer négyzetméter kapacitással bő­vítették a gyártást. Hödjne; zővásárhelyen hasonló, metla- chi típusú padlóburkoló csem­pét gyártó «sort helyeztek üzem­be. amelynek évi kapacitása mintegy félmillió négyzetmé­ter. Az elmúlt három esztendő­ben a falburkoló csempék gyártása mintegy hatszorosára, a padlóburkolp csempék ter­melése több mint háromszoro­sára nőtt Mindennek ered­ményeként az 1970. évi 2 mil­lió négyzetméterrel szemben a múlt évben már csak 500 ezer négyzetméter importra volt szükség, annak ellenére, hogy az igények azóta jelentősen növekedtek. A behozatalt nem lenne he­lyes teljesen megszüntetni, hi­szen a külföldi típusok, min­ták nagymértékben hozzájá­rulhatnak a hazai ipar most már kétségtelenül széles ská­lájú választékának további bővítésében. N. la. Budapesten osztották ki a szekszárdi cukorrépa-betakarító gépekkel dolgozó traktorosok Tersenjének díjait Az elmúlt éviben harmadszor hirdette meg a Szekszárdi Mezőgép Vállalat az áltála gyártott cukorrépa-betakarító gépek kezelői, a termelőüze­mek gépcsoportveze tői. és a garanciális szerelők versenyét. A versenyfeltételek azt céloz­ták. hogy a gépkezelők minél magasabb mennyiségi és mi­nőségi munkát végezzenek: a gépcsoportvezetőket arra ösz­tönözték. hogy a zavartalan üzemelést biztosítsák, a szere­lők a leggyorsabban végezzék el az esetleges javításokat A verseny értékelése meg­történt. a díjakat a Budapest szállóban adták át a legjob­baknak. Az ünnepi esemény­re a juta Ima zottakkal együtt meghívták az érdekelt terme­lőszövetkezetek. állami gazda­ságok vezetőit, a cukoripar, a Mezőgép Tröszt képviselőit is. Apatoczki Pál. a vállalat fő­mérnöke elmondotta. hogy 1973-ban már mintegy négy­száz szekszárdi gyártmányú cukorrépa-betakarító gép dol­gozott a mezőgazdaságban. Ezek a gépek jól beváltak. Be­váltak. mert teljesítményük ugyanaz, mint a hasonló kül­földi gépeké, a vállalat rend­szeresen' oktatást tartott a gépkezelők részére, és végül, mert a szerviz- és az alkat­részellátást sikerült megolda­ni a testvérvállalatokkal. a cukorgyárakkal együttműköd­ve. Elmondotta azt is. hogy mint az előző években, az idén is határidőre megkapják az üze­mek a megrendelt gépsorokat A garanciális ellátást megfe­lelő mennyiségű pótalkatrész­szel biztosítják, és azzal, hogy a cukorgyáraknál is létesíte­nek alkatrész-lerakatakat. A tudományos intézetekkel együttműködve már nagyobb teljesítményű gépek tervein dolgoznak, de figyelembe ve­szik a gépekkel dolgozó trak­torosok tapasztalatait is. Egymillió csibe Kajdacsról Nem akarjuk megsérteni a kajdacsiakat. de községükről — éppúgy, mint a magyar falvak túlnyomó többségéről — idáig az volt a közhiede­lem. hogy nem sok szenzációt kínál. A szenzáció váratlanul lejátszódó, rendkívüli («emény. Vannak azonban folyamatos, „hétköznapi” szenzációk is, melyekre talán többnyire azért nem figyelünk fel. mert a szemünk láttára zajlanak. Pél­da rá a kajdacsi baromfikel­tető fejlődése. A nagydorogi ÁFÉSZ 1967-ben kezdett itt 4 darab tízezres keltetőgéppel. Ezek száma az év végére meg­duplázódott. Amint dr. Ber- náth György keltetőállomás­vezető mondotta: — Elkezdtük „gyűjteni’’ a gépeket! Csornáról. Magyamádorról, Tiszaújfaluból. Tolnáról sze­reztek be használt - keltető­gépeket. melyeket itt kijaví­tottak. átalakítottak és azok máig működnek. Most huszon­két gépük van. — A tavalyi év átlagos volt. — vélekedett dr. Bernáth. — 591 900 csirkét. 10 387 libát, 13 808 kacsát szállítottunk ki, továbbá a tengelici vadásztár­saság és a fácánkerti kísérleti telep részére 3900 fácáncsibét keltettünk. A csirkék kelésé­nek aránya a berakott tojások után számítva 83.4 százalékos volt így nincs miért szégyen­kezni véle. Hat speciális gépkocsi szál­lítja a keltetett baromfit A keltetőállomás feladata a kis­termelők. háztáji és egyéni gazdaságok ellátása, elsősor­ban a New-Hampshire fajtá­val. mely kedvelt, ellenálló és hústermelése éppúgy elfo­gadható. mint toiáshozama, —- Mekkora a körzet? — Nagy. Gyakorlatilag az egész Dunántúl, hiszen Tolna megye mellett szállítunk. Fe­jérbe. Baranyába. Veszprém­be. Zalába. Somogyba, de el­jutottunk már Vasba és egé­szen Győrig js. az Alföldön pedig Bácska jó részébe. Ta­valy 300 ezer csirkénk jutott csehszlovák, valamivel több. min4 fele ennyi jugoszláv ex­portra. A telepen most végzik az átépítés utolsó simításait. Meg­hosszabbították az épületet, a gépsort, és elérték, hogy az egészségügyi előírásoknak megfelelően, a tojás és a vég­termék útja ne keresztezze egymást. A 200 ezer forintos beruházású építkezés. vala­mint műszaki újítások (a be­rakó tálcák sűrítése, megál­lásjelző felszerelése) révén elérhetővé vált, hogy az idén egymillióra növekedjen a ter­melés. A baromfikeltetőben 15 kajdacsi lány és asszony dolgozik, szocialista brigádban. Keresetük 1800—2000 forint körül mozog. A több és jobb munkát a most befejezett át­építés és az új szociális lé­tesítmények is segítik. O. I. Fotó: G. K. A rövid tájékoztató után Apatoczki Pál főmérnök át­adta a díjakat. A CF—6-os fejezőgépekkei dolgozó traktorosok közt Nagy Ferenc, a dávodi Augusztus 20. Tsz tagja lett az első. A második helyezett Boros Ká­roly. a Kaposvári Állami Gaz­daságból. harmadik Kiss And­rás. a hajdúböszörményi Béke Tsz-bői. A CK—6-os kiszedőgépek kezelői közül első a dávodi Frányó István, második a ka­posvári Fábián János, harma­dik Farkas Béla, a jászjákó- halmai Béke Tsz traktorosa. A CR—6-06 rakodógép-keze­lők közt első a dávodi Calló János, második a kaposvári Kakas József, harmadik Ta­más Antal, a kunszigeti Zöld­mező Tsz traktorosa. Az első helyezettek Sirius táskarádiót. a második helye­zettók háztartási robotgépet, a harmadik helyezettek Re mingtan vilianyboratvát kap­tak jutalmul. _ 'Á gépcsoportvezetők verse nyét Tóth Imre. a dávodi ter­melőszövetkezet gépcsoport- vezetője nyerte, második lett Fekete István (KaposváriÁG.). harmadik Gyökér Gyula (kun- szigeti Zöldmező Tsz). A garanciális szer élők ver ­senyében. első Pécsi Bertalan (Győrj Mezőgép abdai gyáregy­sége). második Zahorán Mi­hály (Békéscsabai Mezőgép) , harmadik Braxatorúz Gábor (a mezőtúri technikum tanmű­helye). Az első helyezettek jutalma Kvarc 5. filmfélvevőgép. a második helyezetteké Sirius táskarádió, a harmadik helye­zetteké Remington viüanjsbo- rotva. A Szekszárdi -Mezőgép a ver senyt ez évben is meghirde ti. B. I. Horváth István nő é, Farkas György né a tojásokat lámpáz- •za. Baranyai József kel tetóveze tő-helyettes a kelést ellenőrzi.

Next

/
Thumbnails
Contents