Tolna Megyei Népújság, 1974. február (24. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-01 / 26. szám
Hivatásos tiszthelyettesek lesznek A tüzércsapatok feladata a gépesített lövész- és a harckocsizó csapatok támogatása, feléledő ellenséges tűzfegyverek lefogása. A vontató után kapcsolt löveg percek alatt tűzkésszé tehető, a célterületre juttatott gránátjának repeszei nagy körzetet fednek be. Nagy fejlődés tapasztalható a tüzércsapatok fegyverzetében is. A korszerű tüzérség céljainak felderítését és tüzének helyesbítését rádióelektronikai eszközök is biztosítják. Kietlennek, mozdulatlannak látszik a táj, halvány ködből árnyképként látszanak a környező hegyek kontúrjai. Zúzmara lepi a gyér, rozsdaszínű füvet a csenevész bokrokat. Szinte bántó a csend. Semmi sem sejteti, milyen energia, milyen feszültség rejlik a zúzmara fehér-rozsdaszínű lepel alatt, £s egyszerre elszabadul a pokol. Robbanások hangja ha. sogatja szét a csendet, fekete f istfelhők kavarognak a szür- ke-rozsdaszínű mező felett. A halottnak hitt táj pillanatok alatt megelevenedik. Parancs, szavak harsognak, futó lábak dobognak a föld alatt, halált osztó acélcsövek mozdulnak a megadott irányba. Súlyos gránátok hüvelyek siklanak gyakorlott kezekből a csövekbe. — Lövegzárakat zárni! — Lövegzárak zárva! — Köteleket megfeszíteni! — Kötelek megfeszítve! — Löveg! — Löveg! A következő másodpercekben éles csattanások reszket- tetik meg a levegőt, szinte megtántorodnak a súlyos lö- vegek, az átforrósodott, üres füstölgő hüvelyek tompa csengéssel hullanak a köves talajra. Hosszú másodpercek múlva érkezik vissza a távolból a becsapódó lövedékek robbanásának halk döreje. Újabb vezényszavak, újabb fémes csattanások, újabb dörejek. újabb távoli becsapódások. Reng, hintáztat a föld, pedig csak néhány löveg ontja tüzet. A szemlélődő önkéntelenül arra gondol, milyen lehetett, amikor — katonai szak- kifejezéssel — arcvonal-kilo. méterenként kétszáz, vagy még több cső ontotta tüzet a fasisztákra. Újabb tüzérségi állásba szállít a parancsnoki GAZ. A „céltáblán” megyünk keresztül, ahova az imént a lövegek ontották a halálos tüzet. Hát, ha itt eleven ellenség van, nem sok maradt volna belőle. A következő tüzelőállás körül Phantom, és más, ellensé. ges repülőgépek, harci helikopterek makettjei, képei, acélhuzalon mozgatható re- pülőmodell imitálja az alacsonyan támadó ellenséges gépet, apró bábuk a támadó ejtőernyősöket, A tüzéreknek nem csupán a távoli célokat kell leküzdeDiplomás adminisztrátorok niök, hanem a közvetlenül tá_ madá repülőket, deszantokat, sőt, még harckocsikkal is fel kell venni a harcot. A támadó harckocsi megsemmisítésének sokféle fortélya van; a kézi rakéta, a kézigránát, de olyan is, hogy a harcos felugrik, ráugrik a harckocsira, és köpennyel, sátorlappal takarja be a figyelőnyílásokat. Aztán arra is fel kell készülni a tüzérnek, hogy menetben napalmtámadás éri, és a rendelkezésre álló eszközökkel kell eloltani a keletkezett tüzeket. Vagy esetleg a löveg- állásban keletkezett tüzet... A mi tüzéreink, akik ezúttal a napi kiképzés mellett a külső szemlélőknek is dolgoztak, nem sorkatonák, hanem leendő, hivatásos tüzér-tiszthelyettesek. Olyasféle, nélkülözhetetlen középkáderek, mint az üzemekben a művezetők, technikusok. Mint később a kiképzési bá. zison Fogéi József főtiszt elmondja: a hadseregben, a hadsereg harckészültségében rendkívül megnőtt a jelenlegi és a jövőbeni hivatásos tiszt- helyettesek szerepe. Mint alegységparancsnokok, technikusok, a hivatásos tiszti állománnyal együtt végzik a sorkatonák kiképzését. A velük szemben támasztott követelmény: legyenek képesek az alegység személyi állományának nevelésére, a kiképzés szervezésére, vezetésére, ismerjék a fegyverzetet, a technikát. A hivatásos tiszthelyettesek képzése az általános iskola- rendszerhez hasonlóan folyik, két éven, négy féléven keresztül. Az első félévben elsajátítják az egyes harcos kötelmeit, a második félévben rajparancsnoki kiképzést kapnak, a negyedik félévben már szakosított képzést — ez esetben a tüzérszakmáknak megfelelően. Közben gépjárművezetést is tanulnak, és kapnak a tanulmányi eredménytől függően „úrvezetői”, vagy szakmásított jogosítványt. A tiszthelyettes-hallgatók juttatásai hasonlóak a hivatásos tiszti főiskolás állományéhoz. Havonta háromszáz forint illetményt kapnak, ezt megtoldják még a szocialista versenymozgalomban elért eredmények, a tanulmányi eredmények utáni juttatások, az alegységparancsnoki pótlék, és a kétéves kiképzési idő alatt mintegy 16 000 forint ruházati illetmény. Az évi szabadság — az eltávozásokat nem számítva — eléri az egy hónapot. A kétéves iskolát vizsga, majd avatás fejezi be, a hallgatók a tanulmányi eredménytől függően őrmesteri, törzsőrmesteri rendfokozattal kerülnek megfelelő beosztásba, ahol az illetmény eléri a hasonló polgári beosztásban dolgozó keresetét. A körleteket, a kiképzőtantermeket, kabineteket járva, azt kellett megállapítani, hogy a leendő hivatásos tiszt- helyettesek mindenben kedvező körülmények, feltételek között készülhetnek fel életcélul választott pályájukra. Egyik körletben megálltunk egyik tábla előtt, amelyen havonta értékelik a hallgatók tanulmányi eredményét. Egyik főtiszt kísérőnk gyorsan belelapoz a nála lévő nyilvántar- tásba, «— Ebben az alegységben Tolna megyéből bevonult hallgató is van: Rónai Mihály, Váraljáról... Most éppen kint van, valamelyik tüzelőállásban. BOGNÁR ISTVÁN Sokszor beszé.ünk arról, hol, miben is rejlenek a vállalatoknál azok a belső tartalékok, amelyek révén minimális befektetéssel maximálisan növelhető az eredmény. Ilyenkor azonnal a legkézenfekvőbb eszközként említjük a munka- és üzemszervezést, a minőség javítását, a költségcsökkentést. Viszont kevesebb figyelem jut arra, hogy belső tartalék az egyes ember képességeiben, adottságaiban is bőségesen található. Az MSZMP X. kongresszusának határozata ezért fogalmazta meg az egyéni alkotókészség teljesebb kibontakoztatásának feladatát. Ehhez egyben eszközként jelölte meg az anyagi ösztönzést és a „megfelelő embert — a megfelelő helyre” követelményének érvényesítését is. Ezt a teendőt — „megfelelő embert a megfelelő helyre” — sokan csak a vezetői posztok betöltésére értik. Ám az igazán megfelelő vezetőt az is jellemzi, hogy a vállalat valamennyi mun. kahelyére igyekszik a legmegfelelőbb embereket állítani. Természetesen nemcsak az ember kell, hogy megfeleljen az adott munkának, hanem az adott munka is lehetőleg feleljen meg az adott embernek. Csak így várható az emberektől maximális teljesítmény. Egy-két évvel ezelőtti reprezentatív felmérés adatai szerint az akkor megkérdezett diplomásoknak a fele sem értékelte munkakörét minden tekintetben végzett, ségéhez illőnek. 100 gépészmérnök közül huszonöt; vegyészmérnök közül tizenhat; villamosmérnök közül tizenhét; építészmérnök közül huszonnyolc és 100 mezőgazdász közül tizennyolc | felsőfokú képesítést kifejezetten | nem kívánó munkakörben dolgo. zott. Ezek a fiatalok tehát napról napra tudósuknak csak töredékét hasznosíthatták. Hasonlóan 100 | jogászból hatan, 100 közgazdászból pedig harmincon úgy vélték, ho^y diplomájuk teljesen feles- J leges annak a feladatnak a teljesítéséhez, amellyel megbízták őket. Természetesen egy ilyen felmé- résbe tévedések is csúszhatnak. Ám a nagy számok törvénye alapján ezek — plusz-mínusz — végül mégiscsak a reális átlagot adják. Ha ebből az előbb említett, a feladatával elégedetlenkedő 140 fiatalemberbő'l akár csak hetvennek van objektíve igaza — már akkor is érdemes felfedezni a belső tartalékok között ezt a lehetőséget is, tehát, hogy jól képzett műszaki, vagy közgazdász szakembert — igazi műszaki és igazi gazdasági elemző feladatra kell állítani. (Annál is inkább, mert ez a tevékenység a vállalatok többségénél még mindig a legszűkebb keresztmetszetek egyike.) Ha esetleg a műszaki végzettségű fiatal mást sem tesz, mint apró technológiai, vagy techni;cc.i ésszerűsítéseken töri a fejet, határidő és íróasztal nélkül, már akkor is sokkal nagyobb eredménnyel kecsegtető munkát kapott, mintha csak a látszatért esetleg az anyagnyilvántartás kartonjait összesítetik vele. Rubrikákat összeadni, adatokat ösz- szehasonlítani — ilyesmihez nem kell diploma. Sőt, ma már az ilyesmihez az ember is alig kell: annyi a mindenféle számoló, és számítógép, lajstromozó és szortírozó berendezés... Mechanikus munkára a mechanika' k::ll állítani. Az agy, különösen a felsőfokon kiművelt elme, mé::óűb munkát érdemel... Érdemel? Dehogy, Követel — a társadalom boldogulása, az anyaggal és szellemmel egyaránt ésszerűen és emberségesen gazdálkodó társadalom nevében... Ha az idegen nyelveket ismerő fiatal közgazdász, vagy a műszaki — vagy mezőgazdász —, ha csak egy időre is olyan feladatot kap: kísérje figyelemmel a vállalat tevékenységét érintő nemzetközi közgazdasági és műszaki publikációkat; próbálja azokat összevetni az adott gyár intézkedési terveivel; s ha eköz- ben jobb eredményt ígérő megoldást, alkalmazható újdonságot vél felfedezni, akkor tüstént ér« tesítse a főmérnököt, a főkonstruktőrt, vagy a gazdasági igaz. gatót, — máris nagyon értékes és érdekes feladattal foglalkozik a fiatal diplomás. Vagy dolgozzanak ki a fiatalok — akár csoportmunka keretében, közgazdászok, műszakiak együtt — az adott gyár valamelyik termékére, terfnékcsoporijá- ra 10—20 esztendőre előretekin. tő műszaki fejlesztési, értékesítési, költségalakulási elemzést, prognózist... Ebben óriási fantázia rejlene. Nemcsak azok számára, akik ezt csinálják, hanem azok számára is, akik ezt csináltatják... Valamennyi gyárunk rendelkezik ilyen lehetőségekkel, s eze- két éppen a legjobban képzett fiatalok vehetik észre a leghama. rabb, ha nem „parkoltatják" őket egy pillanatig sem valamilyen tessék-lássék • „kulissza” íróasztal mellett.,. A korszerűsítésnek, az egyre sürgetőbb fejlesztésnek csak az új gondolat iránt fogékony és az újításra, megújulásra mindig kész szemlélet és szer. vezet képes szárnyakat adni. GERENCSÉR FERENC Új termékek Tamásiból Az idén több új termék gyártását kezdi meg a Tamási Vegyesipari Szövetkezet. Az egyik újdonság a bélyegárusító automata. A jelenlegieknél modernebb, nagyobb mértékben automatizált készülékekből 1150 gyártására már megkötötték a szerződést. Valószínű azonban, hogy az esztendő során ennél még többet készítenek. A berendezések mind exportra kerülnek. Csehszlovákiában és a Német Demokratikus Köztársaságban fogják felszerelni azokat. Jelenleg a prototípusokat készítik. A különféle típusú automaták gyártási technológiáját alakítják ki, s februárban gyártják a nullszériát. Jelentős szerepet vállal a tamási ipari szövetkezet az Ikarus autóbuszok gyártásában is. Itt állítják elő a buszok belső világítását biztosító lámpák jelentős részót. Ebben az esztendőben 120 000 darabot küldenek a székesfehérvári és mátyásföldi gyárba. A világító berendezéseket igen szigorú szállítási határidőre kell elkészíteni, ugyanis ezek befolyásolják a gyár exportkötelezettségének időben történő teljesítését. A napokban készült el a néhány darabos nullszéria az igen reprezentatív kivitelű háztartási hőkandailókbóL Ezeket a fűtőtesteket a Tamási Vegyesipari Szövetkezet egy Zala megyei ipari szövetkezettel kooperálva készíti, s az idén a tervek szerint kétezer darabot adnak át a kereskedelemnek. Több éves múltra tekint vissza a tamásiaknak a Magyar Postával kialakított kapcsolata Évek óta itt gyártják, illetve javítják a különféle kivitelű és rendeltetésű postaládákat. Az idén ezek típusszámát tovább bővítik. A következő hónapokban úgynevezett hírlaptároló szekrényeket készítenek, melyek a kézbesítők munkáját könnyítik meg. A ládákat a városokban forgalmasabb csomópontokon állítják fel, s a gépkocsikról az elosztó központból hozott újságokat, folyóiratokat előre leszámolt kötegekben ezekbe helyezik el. Szintén az idén kezdik meg a gyártását a klímatizáló be- rendezések vezérlő egységének, ami különféle ventillátorok többfajta módon történő üzemeltetésére alkalmas. A VBKM egyik gyáregységével kooperál, va ezekből a berendezésekből 1974-ben 150 darabot készítenek.