Tolna Megyei Népújság, 1974. február (24. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-24 / 46. szám
í GALAMBOSI LÁSZLÓ: BÁTORÍTÓ Gyönyörűség aranykelyhe, bátoríts a szerelemre, bátoríts az ölelésre, ^ ölelésből ölelésbe. Fordul a Nap sugár-száron, nefelejccsel szórt a lábnyom,, nefelejccsel szórt az arcunk, fényességből fénybe tartunk. Fénybe tartunk, magasságba: szerelemnek otthonába. Gyönyörűség aranykelyhe, bátoríts a szerelemre! Térjünk meg a puhaságba: mindent-együtt oltalmába. Térjünk meg a keménységbe: mindent-együtt reménységbe. Mindent-együtt reménysége: reménységből reménységbe. Tárulkozzál Világosság! Tárulkozzál Örök-Ország! Vidám jelenetek Petőfi életéből Fekete Sándor színműve s Borostyán, a vándorszínész Nehéz lerfne meghatározni, milyen szerepet szánt magának napjaink irodalmában Fekete Sándor. Neve elsősorban az ideális filológust idézi, aki az igazságot akarja szolgálni, szorgalommal, invencióval, de ez a filológus költő is, aki tele van sziporkázó ötlettel, s akinek a múlt nem adathalmaz, hanem valóságos élet. Petőfi-életrajza, melynek nemrég jelent meg első kötete, százesztendős babonáktól tisztítja meg Petőfi-képün- ket, a Petőfi-kutatás, és a műfaj csúcsteljesítménye: egyformán erénye a tudós pon_ tossága és a kitűnő író köny- nyed, közérthető előadása. S mennyi mindent tud még! A Kritika című folyóiratban rovattá vált „válogatott magánügyei” sziporkázásán. szerteágazó kritikai munkásságán kívül drámaíró is, aki hat színművet tud maga mögött, köztük a most könyv alakban isí megjelent Borostyán, a vándorszínész-t, mely alcíme szerint: Vidám jelenetek Petőfi életéből. „Kísérletezem a megszokottal” — adta az utószó szellemes címét, mely összefoglalja szándékát: miként lehet összhangba hozrti az irodalomtörténeti hitelességet és a művészi hatáskeltést. A Borostyán alaokérdése valóban ez, hisz pillanatra sem lehet olyan érzésünk, hogy az, ami a színoadon elhangzik, vagy életre kel, ne történt, vagy ne történhetett volna meg a valóságban. Ha Bulgakov időgépje váratlanul visszaröpítené a vígjáték szereplőit, a legkisebb zökkenő nélkül élhetnék tovább életüket Fekete Sándor darabjában. Ez önmagában is érdem, sőt igazi lelemény, hogy a szépítetlen valóságot támasztja föl, s az önmagukkal azonos szereplők nem kényszerülnek arra, hogy az író gondolatait mondják el. Ez a filológiai hitelesség, amit rendszerint nem szoktunk számon kérni, Fekete vígjátékának legnagyobb 1974. február 24. 30 éve. 1944. február 25-én halt meg a művész. Ebből az alkalomból közöljük a fenti reprodukciót. Illés Béla és a Márciusi Kör üdvözlete az üldözött Babitshoz 1915-ben meglepetése, s szinte azt mondhatnánk, a felfedezés erejével hat, ahogy visszaállítja jogaiba a valóságot. S milyen elegánsan és élvezetesen! Mintha csak azt akarná bizonyítani, hogy a hagyományos vígjáték dramaturgiája is tartogat még meglepetéseket, még az olyan hagyományos megoldással is,, amikor a színpadon egy másik színpad és egy másik nézőtér jelenik meg, hogy játékot csináljon a játékból. De ez a já- éák minden jókedve ellenére is komoly, a történelmet érezzük benne, s ha a Kecskemét környéki tsz-nyugdíjasok, vagy a pesterzsébeti Csili munkás nézői jókedvűen nevetgélnek a hajdani színészéleten, valami más is történt az igazi nézőtéren, mert a könyv olvasója is azt érzi folyton, hogy lártgész van jelen, a jövőre és a halhatatlanságra készülő, lángész. Fekete Sándor legfőbb érdeme ennek a jelenlétnek az érzékeltetése, s miközben valóban jókedvűen nevetgélünk, szinte észrevétlenül válunk magunk is tanúivá a múltnak. A Borostyánt egy évvel ezelőtt mutatta be a Kecskeméti Katona József Színház Kiskőrösön, most pedig könyv alakban is megjelent, s így azokhoz is eljuthat, akik a kecskeméti színház előadására nem juthattak el. Egyes irodalomtörténészek még mindig ragaszkodnak ahhoz a balhiedelmükhöz, hogy Babitsnak kevés radikális kapcsolata volt és lényegében liberális, katolikus, nacionalista, kozmopolita elvek megtestesítője. Az Országos Széchényi Könyvtár kézirattárának Ba- bits-hagyatéka azonban számos dokumentummal ellentmond ennek. Babits első nagy méltánylója.nem kisebb rangú világirodalmi esztétikus volt, mint Lukács György. Ö már a Holnap két antológiáját ismertetve Ady mellé állította Babitsot. A magyar munkás- mozgalom legnagyobb gondolkodója és elméletírója, Szabó Ervin, Ady mellett Babitsot szerette legjobban a modern magyar költők közül és Fo- garasról meginvitálta az általa vezetett Fővárosi Könyvtárba tisztviselőnek. Hatvány Lajos a főváros, sőt a parlament jelentős hangadóival óhajtotta Babitsot fővárosi iskolába vagy múzeumba fölhozatni. Jászi Oszkár, a polgári radikalizmus vezető alakja, a Társadalom- tudományi Társaság arikéíjai- ra hívta meg és a Huszadik Századba kért tőle cikkeket. 1918—19-es közéleti szereplése nyomán éveken keresztül üldözte az ellenforradalmi rendszer, ami nem csoda, mert a Károlyi-kormány hivatalos krónikája, a Diadalrrvas Forradalom c. kötet, a forradalom öt legnagyobb szellemi előkészítője között sorolta.„föl. De az első magyar kommunista írók is korán méltatták és tartották vele a kapcsolatot. Révai József a Má-ban foglalkozott tanulmányaival, Komját Aladár pedig a kultusz-népbiz- tosság vezető tisztviselőjeként számos tanácskozásra hívta meg mint nélkülözhetetlent. Teljesen ismeretlen azonban a nemrég elhunyt Illés Béla korai kapcsolata Babitsosai. Az inkább egyetemi hallgatókat és fiatal magántisztviselőket tömörítő Galilei Kör mellett az első világháború derekán jelentős szerepet játszott a fővárosi fiatal radikális értelmiség között a Márciusi Kör elnevezésű szervezet és mozgalom. Ennek lelke és irányítója a fiatal Illés Béla volt. A Babits-hagyatékban ideszóló meghívó is maradt fönn nem egy. Ebben „a demokrata főiskolai hallgatók egyesülete” megjelölés szerepel a Márciusi Kör meghatározásaként. Az előadásokon Károlyi Mihály, Hatvány Lajos és mások szerepelnek. Egy másik meghívóból az derül ki, hogy a Mira- máre kávéházban tartották összejöveteleiket és vitáikon a történelmi-materialista és marxista-természettudományos világnézetű ifjakhoz szóltak. A Márciusi Kör legértékesebb okmánya az a távirat, amelyet Illés Béla mint elnök intézett Babitshoz akkor, amikor Rákosi Jenő és a reakciós sajtó a hazaárulás vádját szegezte neki a Játszottam a kezével c. verse miatt. Ennek a táviratnak szövege a következő: „1915. dec. 8. Bp. 42. űrlap Bp. 77. 2262 5/11 8. Babits Mihály úrnak Lónyay u. 18. A magyar egyetemi ifjúság a dunántúli affér alkalmával a március kcerben rendezett nyu- gatos esten határtalan lelkesedéssel tuentetett a méltatlanul megtámadott magyar irodalom mellett engedje meg hogy ez alkalommal szívuenk minden ro- konszenvevel uedvoezoeljuek oent marciud koer illés bela elnök lukacs koméi foetitkár." Babitsnak Játszottam a kezével c. verse a Nyugat 1915. évfolyama II. kötetének 884— 885. oldalán jelent meg az augusztus 16-i számban. Az őt ért kritikára ugyanabban az évfolyamban Vers, támadásokra c. versével válaszolt (1251. oldal.) Ez a híres verse régóta sok vitát váltott ki az irodalom- történészek között. Már-már úgy látszott, hogy Éder Zoltán „Babits a katedrán” c. könyvében (Budapest, 1966. 159— 174. 1.) megoldotta a problémát. ö Török Sophie tudomására hivatkozik, aki szerint Babits szekszárdi menyasszonyáról, Kiss Böskéről írta volna. Eder egy nagy szerelmére, Révész Húsra, később Dienes Barna egyetemi tanár feleségére vonatkoztatja. Egy birtokomban lévő feljegyzés szerint Babits maga így váll a vers keletkezéséről: „Ebből csak egy pár sort írtam meg és évek múlva fejeztem be ezt a verset. Ugyanakkor, amikor az Augusztust. Először megvoltam a következő sorokkal: ,Hát a körme... $ hogy gyenge erejét’, majd az egész strófával. Gondolata megvolt az első meg- foganlatásban: .Minden a világon... ütközik’. Háborús vonatkozás: Háború volt és így Írtam be készakarva, háború-elleni célzattal. Nem gondoltam, hogy botrány lesz, csak hogy dühön- geni fognak a hazafiak. Csak egy hónap múlva tört ki a baj. Ennek két vers-variánsa is van: .Lobogó vért.’ Ezért kétféleképpen idézem mindig.” Illés Béla, mint egyik cikkében megírta, Ady titkára, Steinfeld Nándor révén lett a Nyugat munkatársa de ez csak a következő évben történt. A Nyugat 1916-i évfolyamában három kisebb cikke jelent meg. Babitsot azonban előbb ismerte, előbb került vele kapcsolatba. mint. a Márciusi Kör elnöké. GÁL ISTVÁN CSÁNYI LÁSZLÓ TÉGLÁSY IMRE: A QÜZSBAKÖTÖTT TÉLEMAKHOSZ húsz éve mióta apámnak P ajzsából a kérők kilöktek lebegő szálakkal hálót sző rám az ősz vizek kemény ing ét fagyasztja rám a tél darázs ha reámszáll körüljár testében két éles kés villog mégse tud engem ét kiszabadnám1 sirályok hajóknál zenebonáskodnak szelek csődörei te tőket rugdosnak mégse tudnak eng emet kiszabadítani mégis ha ráfeszít kínjaim kövére ezüstös hurokkal ezüstös kötéllel félájult perceim hangokká oldanak
