Tolna Megyei Népújság, 1974. február (24. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-03 / 28. szám

Szibériai utasás

Tv-napló

Olajon úszó sziget

Elnézem a higanyszál téli visszavonulását. Északi .szél riogatja, süllyeszti a nullafok alá. Kemény idő. Nem szeretem a telet, mostanában egyre többször gondolok azokra a szibériai barátaimra, azokra a derék szovjet emberekre, akiket a nyáron, két hétig tartó utazás során megismertem, megszerettem. Akik b 40—50 fokos hidegek említésére is csak legyintenek: nyicsevó!

Iván, Mikul, Andrej és a többiek, akikkel együtt ha- j ’ztunk az Irtis és az Ob hátán, együtt .jártunk az át- eíakuló-újjászülető partokon. Sokat gondolok rájuk ezen a télen, fölidézve a sok közös élményt, a szép és érdekes emlékeket...

Úszik az Irtis vizén a Csern’sevszkij, ez a pompás, kényelmes, nagy hajó. Úszik az éjszakában, a csillagos, világos szibériai éjszakában. Mindenki a fedélzeten, a korlátnak dőlve, még visszaintegetve a partra, a kikötőbe, a búcsút integetőkrfek. Aztán egy elköszönő kürtszó, és a folyó közepére fordulva még ■jobMn nekilendül a hatalmas hajótest. Lassan eltűnnek To- bolszk fényei.

Elkezdődött az egy hétig tartó hajóút. Felfedező utunk — Nyugat-Szibériában.

kikötőből fenyves hegyoldalra kanyarodunk. Kedves faházak után régi kőépületek következnek, majd új, panelekből rakott házóriások.

A tyumeni terület chanti- manysi nemzetiségi körzetének központjában vagyunk, félmillió négyzetkilométeres terület centrumában-. A körzeti pártlitkár, Leonid Geor- gievics Tajmatov — maga is chanti származású — tart beszámolót a városi kultúrház nagytermében. Utána filmvetítés is kiegészíti. Mi, „nyári sábirjákok”, most fogalmat alkothatunk az itteni tél

emberpróbáló nehézségeiről. Robbantás, fúrás, útépítés, vezetékfektetés közben láthatjuk a pyfajkás, fülvédősapkás embereket. Látunk a jégcsapok piramisába fagyott fúrótornyot, Gőzgomolyag és

hóvihar keveredik a vásznon. Hegesztők pisztolya villámlik az óriáscsövek mellett, amint összevarrják a vezetékereket. S látunk rénszarvasszánt és repülőgépet, aminthogy az iskolás gyerekek rajzán is egymás mellett a sítalp és a helikopter, az ősi fenyők és a mai olajkutak. Ők már ilyennek ismerik meg világukat.

Nyelvrokonaink, a manysik és chantik — vagy, ahogy nálunk szokottabb, vogulok és osztjákok földjén elfogódot- tan állunk mi magyarok: Re- gulyra, Munkácsi Bemátra, Pápai Józsefre gondolunk, akik a múlt században nagy nyomort, ínséget — ugyanakkor páratlan népköltészeti kincseket találtak itt kutató- útjukon.

SIMÁI MIHÁLY

Következik: Rokonok között.

Anteusz — Nyugat-Szibériában

A Tyumeny—Nyizsnyevartovszk rendszeres repülővonalon is munkába állt a világ legnagyobb repülőgépe — az Anteusz. A majdnem ezer kilométeres légiúton szivattyúállomás-blokkokat, exkavátorokat, csővezeték-fektető gépeket, traktordarukat, villanymotorokat és egyéb technikai felszereléseket szállít a Szovjetunió legnagyobb olajmezőjére — Szamotlorba. A gépek közvetlenül a repülőgépről, saját hajtómotorjaik segítségével indulnak a munkahelyekre.

Szüts László:

Pokolfűz

<— K í s r e

VALÓSÁGOS ELDORADO

Szibéria az utóbbi években legendás hírre tett szert; mint az energiahordozók kimeríthetetlen kincsesházát emlege- t'k. Azt tartják: valóságos

Fldorádó, a föld leghatalmasabb olaj- és gáztartalékaival.

És itt vanrfak ezen a földön a Barátság Kőolajvezeték forrásai is. Mérhetetlenül gazdag források.

Reggel a hajó szalonjában

tájékoztatót rendeznek vendéglátóink. Konsztantin Ja- kovlevics Lagunov, a tyume- ni írószövetség titkára az in formától*. Előkerül a térkép a „Tyumenszkája oblaszty” szemléltetésére. ' Hatalmas t erület ez, sokszorosa Magyar országnak: 1,5 millió négyzetkilométer. A sűrűbbért lakott déli részektől föl. északig, r,z Ob torkolatáig, a Jamal- félszigetig terjed, ahol bizony már sokkal kevesebb a település. Nagyobbrészt az Ob vízgyűjtőterülete ez, de a keleti részen seregnyi más folyó erezi még a térképet. Es a tavak ezrei. És ez a folyós, tavas, mocsaras terület — mint Lagunov elvtárs mondja —, mind olyan, mint egy úszó sziget — az olajon.

Hozzáteszi, hogy mindez itt nem újdonság. Már a harmincas években, amint az ország gazdaságilag lábra állt, megjelent a Közép-Ob vidékén az első geológusexpedíció.

Ma már százával vártnak fúrótornyok, gázfáklyák jelzik a kutatók útját. A kísérőgázt még sok helyütt el kell égetni, de helyi felhasználására is készülnek tervek. Szurgut- nak már van gázzal működő hőerőműve. Ilyen hőközpontok segítik majd Szibéria fölmelegítését, embernek valóbbá szelidítésát a jövőben.

CHANTIK ÉS MANYSIK

FÖLDJÉN

Másnap reggel Hanti-Man- szijszk kikötőjében áll a hajónk. Üdvözlés, motorosok felvonulása — a szovjet népek zászlait viszik a külörfbuszok. előtt. A nagy forgalmú, halókkal, uszályokkal lüktető

13.

Hosszú hallgatás után szólalt meg.

— Meddig emlékeztél a számra? — kérdezte. — Amikor elmentél, még emlékeztél rá?

— Most is fügeíze van! — mondtam.

— Másokénál! milyen van?

— kérdezte.

— Másokénak semmilyen íze nincs — mondtam.

Hanyatt dőlve feküdtünk egymás mellett. Néztük a kószáló felhőket és hallgattunk. Á fűben találkozott a kezünk. Zsuzsáé összecsukódott, mint egy aludni térő virág, s belefészkelt a tenyerembe.

— Azóta sem fészkeltem így

— mondta Zsuzsa. '

— Flóriéban sem? — kérdeztem.

— Flóriéban sem! — mondta Zsuzsa.

Araszolva beszélgettünk, ahogy a hernyó mászik a fán, hát megint hosszú hallgatás következett. Mintha megszűnt volna körülöttünk a világ. Először Zsuzsa szólalt meg ismét.

— Tudod — mondta —, nekem most már két életem kellene, hogy legyen.

— Miért? — kérdeztem.

— Azért — mondta, — mert csak úgy tehetném meg, hogy az egykiben Flórival legyek, a másikban veled.

— Az embernek csak egy élete van — mondtam.

Kint az országúton szekér haladt el, megrakva bútorokkal, használati tárgyakkal, köztük ült a család apraja- nagyja. Zsuzsát a kerekek nyikorgása visszarántotta a valóságba.

— Költözködnek? Vasárnap?

— nézte csodálkozva.

Magam is furcsállottam a

g é n y —

dolgot, de miattam akkor akár az egész falu elköltözhetett volna. Hanem, Zsuzsa most már felállt a fűből.

— Szeretném, ha Flóri nem tudná meg, hogy el akartam utazni — mondta.

Tudta az akkor már régen. Első dolga volt, hogy engem Pirinél kerestessen. Piri meg a vendéglő ajtajából látta, amikor futottam a busz után, és Flórián ebből rögtön megérezte, hogy miért futottam.

Szükség lett volna pedig rám a fúrótoronynál, amint ez kiderült. Le kellett szakítani a kútról, a rossz zárószerkezetet, szabadabb utat kellett biztosítani az égő gáznak, nehogy az robbanjon — és^ez az én reszortom volt. Rábírták egy másik brigádra, mert Flóriánéi egyéb, veszélyesebb munkát végeztek. •<

Mi ketten azonbari minderről semmit sem tudtunk. Zsuzsa az országúton belém karolt.

— Hány kilométer van még hátra? — kérdezte.

— Még vagy három — mondtam.

— Lehetne legalább háromszáz —sóhajtotta.

Magamhoz szorítottam és úgy mentünk tovább. A nyárvégi táj annyira elijtött attól, amiben az előző nap délutánjától fogva én megszakítás nélkül benne voltam, hogy gondolni sem akartam az iszapesőre, sárra, izzadságra, piszokra, a tűzre. Szabadabb lett

Népiíjság 4

1974. február 3.

Bőszt® I evszMj

Szerencsés vállalkozás volt, hogy a tv műsorra tűzte Ivan Pirjev Dosztojevszkij-filmjeit; kevés rendező hatolt ilyen mélyre Dosztojevszkij világába, s értette meg ennyire a vigasztalanságában is vigasztalót.

Dosztojevszkij életére alvilági árnyékok borultak. A családban volt szent, de volt gyilkos és áldozat is, akinek vérét ebek nyalták föl, ahogy a családi krónika megőrizte. Apját, aki utolsó éveit állandó alkoholmámorban élte le, jobbágyai verték agyon. s a tragédia az orosz valóság legmélyét tárta föl: a jobbágyok megfizették a vizsgálatra kiküldött hivatalos embereket, hogy békében elsimítsák i a bűncselekményt, de ugyanez volt a család érdeke is, hisz ha a gyilkos jobbágyokat száműzik, tönkremegy birtokuk.

1845-ben készül el Szegény emberek című regénye; Nyek- raszov és Belinszkij, a szellemi élet vezérei, egyaránt elragadtatással olvassák. „Ez az első kísérlet az orosz társadalmi regény megteremtésére... Micsoda dráma. micsoda típusok!” — kiált fel Belinszkij. Pedig a Szegény emberek csak bevezető a nagy életműhöz, ahogy A hasonaz én tüzem útja is. Csak a ruha volt rajtam változatlan.

— Visszakísérlek és én is átöltözöm — mondtam Zsuzsának.

— Miért? — nézett rám kérdőn.

— Én itt végeztem! — mondtam.

— Ennek semmi értelme — mondta Zsuzsa.

Nem hallgattam rá. Meg aztán a figyelmünket hamarosan elvonta egy másik ökrös szekér. Jött az országúton az is, a falu felől, megrakodva, mint az előző, holmikkal, családtagokkal. Csak tán nem költözik valóban az egész falu?

Majdhogynem úgy volt.

Ahogy a házak közé értünk, megint újabb kocsival találkoztunk. A falunak abból a feléből jött, ahol a fúrótorony állt. Mi történik itt? Zsuzsával sietősebbre fogtuk a lépteinket. A negyedik kocsit aztán .már leállítottam.

— Hová, jóember?

A bakról a javakorabeli paraszt előbb alaposán szemügyre vett. majd mint, aki biztos a dolgában, de azért csak meg akar bizonyosodni, azt kérdi:

— Maga olajos?

— Az! — mondom. — Miért?

— Az istenfáját maguknak! — azt mondja. — Maguk aztán jól megcsinálták! — Azzal a lovak közé csapott és továbbhajtott.

Kénytelen voltam a boltajtóban ácsorgó elárusító asz- szonyokat megkérdezni:

— Honnan jönnek ezek?

Mondják, hogy a falu széléről. Ez már a tizedik szekér volt. Ha így megy, délutánra a szélső utcák kiürülnek. Elterjedt a híre, hogy tűzhányó ván születőben a fúrótorony körül, meg fog nyílni a föld, talán még a falu alatt is, talán mindenestől elnyeli a falut. A hiszékenyebbje hát szekérre, kocsira rakodik és menekül.’ Ki hová tud. Volt, aki a szövetkezet lovait fogta be, mások egyetlen göthös kis. tehenüket. Mennek a szomszédos falvakba, rokonokhoz, ismerősökhöz. Vagy csak a falu másik végébe. De el a fúrótorony közeléből.

(Folytatjuk)

más, vagy a Fehér éjszakák is az. Az igazi Dosztojevszkij a Sztyepancsikovo falu és lakói, majd a Feljegyzések a holtak házából lapjain lép elénk, de amíg eljut idáig, magának is végig kell járnia az alvilág köreit. A Petra- sevszkij-összeesküvésben való részvétel miatt halálra ítélik, s már a ki végző osztag előtt áll, amikor megérkezik a cári kegyelem. Több. mint négy évi kényszermunkát jelent a „kegyelem” az omszki erődben, utána katonai szolgálat következik, s csak 1859 végén térhet vissza Pétervárra. Újaláb árnyak: egy őrület határát súroló házasság, majd ugyanilyen zavaros szerelmek, s az egész életét végigkísérő betegség, az epilepszia. Csak második házasságában talált nyugalmat, Anna Gri- gorjevna Sznyitkina, aki roppant szárazon és unalmasait megírta házasságuk történetét, a nyugtalan Dosztojevszkij mellett ideális feleség volt, s valóban rendbe tudta hozni férje zilált életét. S közben remekművek: 1866: Bűn és bűnhödés, 1872: Ördögök, 1874; A kamasz, 1880. A Karamazov-testvérek. 1881-ben halt meg, de halálát nem az epilepszia okozta. Családi perpatvarok. hangoskodások után dőlt belőle a vér, s két nap múlva meg is halt. „Gyötörte a gondolat. hogy úgyszólván garas nélkül hagyja itt családját” — írja gyakorlatias felesége, de arról hallgat, hogy férje a halálos ágyán is pénzt kérő levelet írt.

Ivan Pirjev a Fehér éjszakákat meghagyta annak az „érzelmes regénynek”, aminek Dosztojevszkij is nevezte regényét, bár némileg keményebbre hangszerelte, mintha ellent akarna mortdani álmodozó hősének, aki azzal zárja elbeszélését, hogy az üdvösség egy perce az egész életre elég. A félkegyelmű, aminek sajnos csak az első része készült el, bonyolultabb világ, s Pirjev emlékezetes típusokat vonultat fel. Miskin herceg a maga krisztusi alázatával úgy képzeli, a pasz- szív jóság elegendő ahhoz, hogy megváltoztassa vad világát, s természetes, hogy végül vissza kell fordulnia. Amit láttunk valóban felejthetetlen, s a vasárnap bemutatandó Karamazov testvérek, mely talán legmélyebbre száll alá Dosztojevszkij világában.' teljessé teszi a képet.

Közben még egy kétrészes átültetés, a Bűn és bűnhödés filmváltozata, .amit Lev Ku- lidzsanov rendezett. Raszkol- nyikov története valahol középütt áll a Dosztojevszkij- életműben: Raszkolnyikov tulajdonképpen szivünk szerint cselekszik, amikor megöli az uzsorás vénasszonyt, de hiába vállalja a „bűnt”, világát ezzel nem tudja megváltani.

A film kicsit nehézkesen indul, nagyon is sejtelmes, s aki nem olvasta a regényt, valószínűleg nehezen illeszkedett világába. Voltak viszont 'olyan részletei, amelyek a filmművészet legmagasabb pontjaira vittek, mindenekelőtt a vizsgálóbíróval való jelenet, amelynek drámai dialógusa hibátlanul érzékeltette a Bűn és bűnhödés félelmetes atmoszféráját.

A vasárnap záruló Doszto- jevszkij-sorozat a tv szerencsés vállalkozásai egyike, s reméljük, ahhoz is hozzájárult, hogy újabb olvasókat toborozzon ennek a kivételes írónak.

Cs. L.