Tolna Megyei Népújság, 1974. február (24. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-24 / 46. szám
A tanácsok munkájának rangja van Befejeződött a tanácselnökök továbbképzése Befejeződött a nagyközségi és községi tanácsok elnökeinek háromhetes továbbképző tanfolyama Balatonföldváron. Holnap, hétfőn a vb-titkárok szintéh háromhetes továbbképzése kezdődik itt. s joggal föltételezzük, hogy ők is olyan gazdag útravalóval vesznek majd búcsút egymástól a továbbképzés befejeztével, mint most az elnökök. Az elnöki továbbképzésen átlag 55—60 nagyközségi, községi tanácselnök vett részt. Ez közei teljes elnöki létszámot jelent, mivel csak azok nem voltak hivatalosak az ez évi tahfolyamra, akik tanulmányaikat a szombathelyi tanácsakadémián most végzik. A résztvevők átlaglétszáma kapcsán jegyezzük meg. hogy a továbbképzésen jelen lévők száma azért nem volt állandó, mert az elnökök közül számosán voltak kénytelenek egy-egy napra eltávozni, lévén hogy ez időszakban zajlottak a zárszámadások, a tsz-jubileumi közgyűlések. Ezekre hazavárták a tanácselnököket. A továbbképzés zárónapján egyébként jelen voltak a járási hivatalok elnökei, a városi tanácsok elnökei, titkárai, valamint a megyei, városi, járási szakigazgatási szervek vezetői is. Így közel másfél százan hallgatták meg dr. Varga József, a Minisztertanács Tanácsi Hivatala általános elnök- helyettesének előadását, aki a tanácsi munka időszerű tennivalóit ismertette, válaszolva égyúttai a hozzá korábban eljuttatott írásos kérdésekre is. A záróelőadást megelőzően számos tanácselnökkel volt módunk beszélgetni. A kérdés, ä háromhetes továbbképzés tartalmilag igen tömény programjának ismeretében az volt, hogy nem fáradtak-e nagyon el, hiszen 22 előadást hallgattak, s ezek után kilenc konzultáció következett. Ez, alig valami pihenővel, napi kilenc- órás koncentrációt követelt. A megkérdezettek egybehangzó válasza szerint, valóban nem volt könnyű „lecke” a továbbképzés feszített programjával, de nagyon megérte a fáradtságot. Innen senki sem távozik üres kézzel — mondták többen is. Mások azzal dicsekedtek, hogy meglepetésszerűen dolgozatot kellett írniok, azaz hat kérdésre válaszolniok a tanfolyam utolsó hetének derekán. A kérdések a tanácsi és nem tanácsi szervek együttműködésének problematikáját feszegették. A dolgozatok értékelése is megtörtént, sőt. a megyei tanács elnöke, Szabónál Antal volt a konzultánsa azoknak az újabb kérdéseknek amelyek megvitatására, illetve megválaszolására ezt az értékelést használták fel a tanfolyam résztvevői. A továbbképzés hasznát méltatok elmondották még, hogy szükségesek, jók az ehhez hasonló akkumulációs lehetőségek, főként úgy, hogy az egyes csoportokba nagyjából azok kerültek, akik azonos problémákkal állhatták elő, hogy megbeszéljék ezeket a megye vezetőivel és a járási tanácshivatalok vezetőivel. Sok közös gond tisztázására kerülhetett tehát sor. A továbbképzés hallgatói csak írásban 74 kérdést intéztek az egyes előadások konzultációinak vezetőihez. A szóban elhangzó, spontán kérdések száma ennek kétszerese volt, és nem véletlen hogy a gyakorlat oldaláról szóltak ezek a kérdések, észrevételek és javaslatok. Lehetetlen dióhéjba foglalni a Minisztertanács Tanácsi Hivatala általános elnökhelyettesének előadását, bár nem érdektelen számunkra, hogy a bennünket képviselő, a mi életünk; alakulásának útját egyengető, pontosabban szervező tanácsoktól mit várhatunk ez- C’én. Egyet azonban feltétlenül és ismétlésként is papírra kell vetnünk. Azt nevezetesen, hogy a tanácsok munkájának megnőtt a rangja, ráadásul olyan évek során, mely évek a tanácsokra a tanácstörvény életbelépésével új, és igen nagy feladatot róttak. A ■ továbbképzés programja arról vall, hogy a jót tenni jobban akaróknak szánt a régi ismeretek mellé újakat. A tanácsi munka elvi kérdéseinek tisztázását követően ezért volt oly sokszor szó a gazdálkodási, igazgatási tevékenység gyakorlati kérdéseiről, s az ezekből fakadó tennivalókról. Mint azt a megyei tanács elnöke elmondotta a tanfolyam zárszavában, hasznos és jó volt a továbbképzés, aminek előadásait országos szervek, megyei és járási szervek vezetői tartották, mert a résztvevők sem maradtak adósak az aktivitással. Jól értékesítették a közös gondok tisztázására felkínált fórumot. Az itt készített jegyzetek aligha kerülnek a fiókok mélyére, hiszen amit tartalmaznak, annak a mindennapi tanácsi munkában a helye, mivel a felfrissített, itt gazdagított ismeretek gyakorlati hasznosítása alkalmas a szocialista demokrácia további szélesítésére, a gyors, pontos ügyintézésre, egyszóval a tanácsi munka minőségi javítására. A kulturális ágazat a bátaszéki költségvetés'' középpont jábas A Bátaszéki nagyközségi. Kp- zö3 Tanács legutóbbi ülésének napirendjén az 1973. évi fejlesztési terv teljesítése, a költségvetés zárszámadásának jóváhagyása, valamint az 1974. évi fejlesztési terv és költség- vetés szerepelt. Az idei tizenegy és negyed- millió forintos költségvetés középpontjában a kulturális ágazat szerepel, a tanácstagság jóváhagyása alapján. Ennek az ágazatnak a fejlesztésére közel hétmillió forintot fordítanák, de jelentős fejlesztés várható a gazdasági és egészségügyi ágazatban is. Az iskolák bölcsődék, napközi otthonok fejlesz- té'áSré11‘skáht ‘összeg a költség- vetésnek több mint felék teszi ki. Néhány terv az idei költség- vetésből: Játszóterek az új lakótelepeden, óvodai napközis csoport szervezése, az idénynapközik évesítése, közvilágítási hálózatbővítés, utak, hidak, járdák építéso, a költség- vetési üzem áttelepítése Alsónyékre, pedagóguslakás, tanárai bérlakás építése. Mindezek, és az itt fél nem soroltak megvalósításához számítanak a lakosság hasznos társadalmi munkájára. f. I. b. A szintéi tartani kell Nem szerencsés, ha az ember saját ‘írásával példálózik, de a kérdés közérdekű, a közérdek szolgálata pedig nemcsak megengedi, hanem kötelezővé is teszi, hogy ilyen módon is törekedjünk tévhitek eloszlatására. Nemrégiben, egy írásomban. úgy fogalmaztam, hogy nem szerencsés a diplomamítosz, amely egyesegyedül a diploma birtoklásától teszi függővé a' vezetői tisztségre való alkalmasságot, anélkül, hogy egyéb szempontokat, feltételeket is figyelembe venne. Ebből a megállapításból, amely egyébként nem új és nem saját találmány, akadtak akik téves következtetéseket vontak le. Szerencsére nem sokan, de voltak, akik azt vélték kihallani belőle, hogy nem érdemes tanulni, mert végül is nem becsülik meg azt, aki fáradságos munkával sok ismeret- anyag birtokába jutott. Miért tehát az erőfeszítés, miért a szorgalom? Nos — úgy gondolom —, az -olvasók többsége úgy értette, amint írtam, s bennük fel sem vetődött, ami egykét embert most aggaszt. Kezdjük talán azzal, hogy a Központi Bizottság káder- és .személyzeti munkáról hozott határozata. félreérthetetlenül leszögezi, hogy a vezető állásúak utánpótlását a jövőben is elsősorban a főiskolád, egyetemet végzettek jelentik. Ma már elképzelhetetlen, hogy valaki megfelelő felkészültség, ismeretanyag bir- ' tóklása nélkül, kellő műveltség. . képzettség hiányában bármily vezető állást be tudjon tölteni. De — és ezt nyomatékosan hangsúlyozni kell — a megfelelő szakműveltség, csak az egyik feltétel. Hogy a főmérnök véldául alkalmas legyen az általa betöltött posztra, ahhoz nélkülözhetetlen a diploma — és mindenekelőtt az a tudás, amit a diplomának kell fémjeleznie. Ez nélkülözhetetlen. De ezen túl. ha gondjaira emberek tucatja, vagy esetleg ezere van bízv>a, akkor más, valami plusz is kívántatik. Nevezetesen a po-tT v,*trr V ■ • V A hallgatók egy csoportja, litikai alkalmasság és a vezetői készség. És csak a három adottság együttes birtoklása tesz valakit méltóvá •arra, hogy embereket irányítson. Bármelyik feltétel hiányozzék. az. alkalmassággal már baj van. Aztán a másik kérdés, és az inkriminált írásomban el- . sösorban erre utaltam. A ■ tegnap megszerzett tudás ma . már kevés, holnapra pedig alig több mint a semmi. Rohanó korunkban, amikor a technikai fejlődés soha nem tapasztalt felgyorsulásának lehetünk tanúi, elveszett ember, aki megül egykor szerzett babérain. Különböző számításokat végeztek annak megítélésére, mennyi ideig ér annyit egy bizonyítvány, mint megszerzése pillanatában. Általában- öt évre értékelik. (Egyes területeken még ezt az időt is túlságosan hosszúnak tartom.) A szintet tartani kell. ez pedig állandó tanulás, kép- zés, ismeretgyűjtés nélkül nem lehetséges. A tanulás természetesen lehet sokféle, szervezett vagy öntevékeny, a lényeg az. hogy ez úi, és állandóan megújuló feladatoknak meg kell felelni. És mindig azon a szinten, amelyen a követelmények jelentkeznek. Senki sem vitatja, hogy aki felsőfokú iskolát végzett, az lépéselőnyben van a középfokú végzettségűekkel szemben. Ezt a lépéselőnyt azonban nemcsak tartani, hanem elveszteni is lehet. Nem kétsége s, hogy az előnytartás a kívánatosmert ez a társa- dalom és az egyén érdeka; (Az .most más kérdés, hogy a középfokú képzettséget meg lehet tetézni és felsőfokú színvonalra emelni. Talán mondani sem kell, hogy ez is kívánatos — minél több embernél.) Nem arról van szó tehát, hogy múltkori írásomban nem becsültem a nehéz munkával megszerzett bizonyítványt, arról inkább, hogy buzdítsak az állandó és folyamatos ismeretszerzésre, az egyre újabb feladatok megoldására. Vezető embereink többsége képes erre. teszi is, felelősségérzettel és fáradságot nem ismerve. Aki viszont a fáradságos munkát nem hajlandó vállalni, meg kell elégednie — tisztelet, és megbecsülés mellett eddigi ténykedéséért — a társadalmi ranglétra alacsonyabb fokával. L. Gy. A Volán 11. számú Vállalat azonnali belépéssel felvesz ÉJJELIŐRT. Jelentkezni lehet a vállalat munkaerő-gazdálkodási csoportjánál. Szek- szárd, Tartsay V. u. 4. (627) 1974, február 24. Á
