Tolna Megyei Népújság, 1974. február (24. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-16 / 39. szám
A esőd széléről az eredményes gazdálkodásig Tízéves Völgy ségi Vízgazdálkodási Társulat Elmúlott már tíz Éve, hogy egy kiadósabb zápor Szálkán majdhogynem árvízhelyzetet idézett elő. A feltöltődött, el- iszapolódott vízlevezetők nem bírták el a nagy mennyiségű csapadékot jó néhány lakóház veszélybe került Ez a körülmény szülte a szükségszerű igényt, az ötletet olyan társulás létrehozására, amely felújítja. majd karbantartja a környék vízrendszerét. Az elgondoláson kapva kaptak a mezőgazdasági üzemek is, amelyek termőterületéből több száz holdakat tett művelihetet- lenné az elvizesedés. így alakuH meg tíz évvel ezelőtt at üzem részvételével a Sárköz—Völgységi Vízgazdálkodási Társulás, amelynek működési területe ma már 74 000 hektár területre terjed ki Aparhanttól Medináig, Báláig. A társulás csütörtökön tartotta tizedik, jubileumi közgyűlését — amelyet tsz-elnö- kök közgyűlésének is lehetne nevezni, miután a társulásban részt vevő mezőgazdasági üzemeket legnagyobb számban ők képviselték. A közgyűlésen megjelent Perei Dániel. a megyei pártbizottság gazdaságpolitikai osztályának helyettes vezetője, Horváth József. a megyei tanács elnökhelyettese. és Karászi Kálmán, a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság igazgatója is. Pataki László, a társulás elnöke olyan 1973-as év eredményeiről adott számot, amelynek előzményei visszanyúltak az 1970—71-es évekre. Akkor megalapozatlan, elhibázott döntések majdhogynem a csőd szélére sodorták a társulást. Amiért tulajdonképpen létrehozták, és amit alaptevékenységként a Vízügyi törvény is meghatározott, abból csak 45 százalék volt a tényleges tevékenység. Nem csoda hát, hogy ötmilliós1 veszteség „jött össze”, azonkívül további nyolc ée fél milliós fejlesztésialap-hiány, és szinte használhatatlan állóeszköz- érték. Ezek után már az vetődött fél: mi legyen a társulás sorsa. Vegye át állami vállalat. oszlassák fel, vagy pedig maradjon fenn eredeti szervezeti formájában és rendezze „háza táját”? Végül is az utóbhira született döntés, és mint a mostani éredrrvénvekből kitűnik, ez volt a legjobb megoldás. A társulás elismerésre méltó erőfeszítéseket tett. hogy visszatérjen az alaptevékenységhez — ez 1973-ban már éves munkájának nyolcvankét és fél százaléka volt az 1970-es 45 százalékkal szemben. Saját erejéből, azonkívül a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztálya, és a vízügyi igazgatóság segítségével törlesztette az adósságot, megszabadult a 13,5 milliós tehertől. Az elmúlt évet már 3.5 millió forintos megtakarítással — eredménnyel — zárta, 26 millió forintot meghaladó termelési értékkel. Az eredményja- vijJást a termelékenység növelésével érték el: a növekedés: 1970-hez viszonyítva 155 százalék. Amíg a társulás munkásgárdája 1970—72. köElégedett és jókedvű tsz- tagok ültek a kultúrház előadótermében, a zárszámadó közgyűlésen, amikor Kerekes Ferenc elnök megkezdte beszámolóját. A beszámolóból kiderült, a jó eredmény nemcsak a technikai, műszaki feltételek biztosításán, a nagyfokú gépesítésen és a kemizá- lás széles körű alkalmazásán múlott, hanem az a munkafegyelem betartásának, a vezetők és a tagság jó kapcsolatának eredménye is. A szövetkezetben az állat- tenyésztés — a szarvasmarhatenyésztés, borjúnevelés, tejtermelés — a főágazat, de nem mellékes a gépesítés, a növényzött nem jutott nyereségrészesedéshez. ezúttal a közgyűlés 660 000 forint összeget szavazott meg erre a célra. Ezt meg is érdemlik, hiszen a 100 forint munkásbérre jutó termelési érték az 1972. évi 444 forintról 510 forintra növekedett. Az elmúlt évben már a korábbinak háromszorosára nőtt a szociális és jóléti célokra. segélyezésre fordított összeg, arra is jutott már nyolcvanezer forint, hogy két munkásnak házépítéshez, vásárláshoz adjanak segítséget. (Idén már 320 000 forintot szánnak hasonló célra.) A most tízéves társulás tehát súlyos megrázkódtatás után is talpra tudott állni. Munkájának eredménye ott van közel háromszáz kiloméCsurgópusztán Pénteken fizetés volt. Hétfő reggelig a tizenkilenc család elfogyasztott harmincöt láda sört. Tresch István fogatos azt mondja, hogy a fogyasztásba erősen besegítettek az építők is. A pusztára azonban nem ez a jellemző. A munka a jellemző, a szívós, a naponta ismétlődő sertésgondozói munka — megszállottákat kíván. Olyan embereket, akik szeretik-értik az állat- tenyésztést és elégséges számukra a pusztai élet Harmincnégy dolgozó megy minden reggel a sivalkodó ólak felé. Dolguk bőven van: az állatállomány nagyobb mint egy jó téeszben. Február 12-én ez volt a helyzet; a napi jelentés ezt az állapotot tudatja: Az állatállomány: négy igásló, 29 kan, 717 anyakoca, 350 tenyészsüldö, 4494 hízó sertés, 1732 szopós malac A DÁG négyes számú kerületében több a sertés, mint az egész dombóvári járásban, téeszekben, maszekoknál. Délelőtt malacokat válogattak. délután gyógyszerezés volt. A takarmányosautó menetrend szerint megjött a keverőböl, a szokáshoz híven most is óra hosszat kínlódtak az emberek, mire azt kiszabadították a magtár előtt a sárból. Kató néni. az italbolt-vegyes- üzlet vezetője. A puszta mai életéről beszél. — Datolya, narancs, citrom, készétel, minden van az üzletben. Nem ritka a négyezer forintos napi forgalom. Nem termesztés sem. A szarvasmarha-tenyésztés — az import állománnyal való jó gazdálkodás — eredménye útmutató íi megyében, de országosan is figyelmet érdemel. Figyelemre méltóan teremtették meg a szarvasmarha-tenyésztés és a takarmánytermesztés összhangját. Említést érdemelnek azok az intézkedések, amelyek a nők. a fiatalok és az idősek segítését célozzák. Ezekről a nőbizottság, a háztáji, az ellenőrző és a döntőbizottságok elnökei adtak tájékoztatást. A hozzászólásokban az a megállapítás uralkodott, hogy ternyi vízfolyás rendezésében, karbantartásában, a termelésbe visszaadott több száz hek- tár földben, a sokféle meliorációs munkában, de ielentkez- nek újabb és újabb igények. Ezekre felszólalásában utalt Horváth József, a megyei tanács elnökhelyettese is: szoros összefüggésben van a társulat munkája a mezőgazda- sági üzemek termelésével: a vízfolyások felújítása, karbantartása. az öntözés lehetőségeinek bővítése révén. Közös jövőbeni feladat a rét- és legelőgazdálkodás elmaradottságának megszüntetése. Figyelemre méltó a felügyeleti szerv vezetőjének, Karászi Kálmán / vízügyi igazgatónak a felvetése is: a tevékenységet kitértartok cigarettadohányt, cigarettapapírt; legtöbb a Munkásból, meg á Kossuthból fogy. A Fecskét talán öten szívják. Ha fizetés van. naponta legalább kétszer minden dolgozó és családtag bejön az üzletbe: bor, sör, pálinka, cukorka, kóla, — ez a forgalom. Van töltelékáru is. Magam hozom a gazdaság vágóhíd járói, a szatyromban. A FŰSZERT ide nem tud bejönni, lovas kocsival hozzuk az árut a kurdi lera- k'átból. Tizenhét liter tejet, és negyven kétkilós kenyeret hozott ma a Pista bácsi. A tej zacskóbáh van. a - kenyér kedden — szombati volt. Évek óta menetrend szerint kell a gazdaság személyszállító kocsiját Kurdra küldeni. Megszüntették a kastélyban az iskolát Tizenhét gyerek utazik mindennap Pista bácsival Kurdra. A jövő héttől két óvodás is. A kocsi nem fűthető, bódé a spediteren. Hátul ajtó sincs rajta. Két pad, kétoldalt, ezen ülnek a gyerekek, középen az áru. A posta kora reggel, lakatolt bádogdobozban érkezik. Postabontás az irodában. Újságból van legtöbb. Népújság hat. Népszabadság kettő, egy Népszava. Levél naponta egy-kettő érkezik. Pénzküldemény ritka. Gyerektartást ide nem fizetnek, de a pusztából néhány férfi máshova igen. A pénzküldeményt is, a postát is, most már naponta megkapja mindenki. Kollár Gyula 22 éve dolgozik a telepen, azóta él itt családjával. A legjobb munkásnak tartják. Kis Tóth Lajos, Lajos József a további sorrend. A mindennapok munkavégzése rangsorolja az embeaparhanti tsz-ben az eredményekhez a jó vezetés. a munkavégzés és a fejlett technológia segítette a szövetkezet tagságát. Ezek n;>'c- mán tovább javultak az élet- körülmények, az új művelődési ház — amelynek létesítéséhez a tsz is hozzájárult — jól szolgálja a kulturális igényeket. A jövedelem elosztását a tagság reálisnak tartotta. A tagok keresetén túl jutott a szociális, kulturális, sportigények kielégítésére, a dolgozó asszonyok, az öregek segélyezésére is. A zárszámadást a tagság egyhangú határozattal hagyta jóvá. Halmos Ferenc jeszteni a községek belső területére. Ebben a szellemben fogadta el a közgyűlés — 25 milliós termelési értékkel — az idei tervet. Közcélú munkák között szerepel a závodi víz. a nagyvejkei árok, az aparhant—- majosi árok, az alsónánai árok. rekonstrukcióként a hi- daspetrei árok. az előhegyi vízrendezés, a baktai alsó övárok. és más munkák. A rendelkezésre álló fejlesztési alapból négy és fél milliót használnak fel gépek, buldózerek. tehergépkocsik, speciális ekék. műszerek — vásárlására. A közgyűlés úi tagokat is vett fel: a kölesdi Egyetértés Tsz-t és a Talajerőgazdálkodási Vállalatot. B. I. reket. Tudja mindenki, ki mit, és mennyit ér. A hangulat, a légkör jó a telepen. Lencz Ádám vagy négy évvel ezelőtt elment Fürgédre dolgozni. Szintén sertéstelepre. Visszajött. „Itt jobban gyógyszerez- nek” — mondotta. „Kevés az állatelhullás”, öt ez hozta vissza. Másokat meg az tart itt, hogy a fizetés jó, emberségesen tárgyalnak a dolgozóval, meghallgatják véleményét. Az üzemi demokrácia 3 kiteljesedése sokszor egy jó szóval is elindulhat, valahogy így: „Józsi fiam, szépek a i, malacaid.” A válasz, a demokrácia válasza: „Azért ám Gyula bácsi, mert jó helyük van a büdöseknek.” A vezető és a dolgozó közötti munka- kapcsolat, a gondok-eredmé- nyek ismerete-érzése összetar- tozóvá teszi őket. végső soron az egész telepet. Az állattenyésztő telepen a munkások rangsorolása is megkezdődött, megtörtént. Itt Csurgón például az emberek kilencven százaléka sertésgondozó, tíz százaléka kanász. Ök mondják így. A sertésgondozó már több a kanásznál. A sertésgondozónak tudni kell, hogy a rábízott állomány miként gyarapodik a legjobban, hogyan hasznosítja a takarmányt, mikor kell gyógyszert adni a jószágnak, stb. A kanász csak ostort durrogtató. A telepen két „saját” nyugdíjas is él. Az emberekben mély nyomot hagyott, hogy a gazdaság nem mondta egyiknek sem, „szaki lejárt a szolgálat, menjen a lakásból”. Sokan azt várták, hogy most majd a nyugdíjasoknak megmutatják a pusztából kivezető utat. Bemácstok Antal, nyugdíjas sertésgondozó kezeli a pusztai könyvtárat. Nem sokan olvasnak, hatan-nyolcan viszik rendszeresen a könyveket. Ettől függetlenül a kurdi könyvtár szorgalmasan cseréli a csurgói könyveket. Ma azonban senki nem kopogtatott Bemácstokék ajtaján könyvért. A kultúrház feliratú házat most konyhának használják. Húsz-huszonkét személynek főznek itt naponta ebédet. Az üzemi konyha nem nyereséges. De akinek szüksége van rá, annak nélkülözhetetlen. Több családból már az asszony is dolgozik, a főtt étel elkészítésére napközben nincs idő. Az üzemi konyha is „termelé- iési eszközzé” lépett elő. Ugyanúgy, mint a gazdaságban a lakásépítési program, (Folytat j uk) PÁLKOVÁCS JENŐ | Jelenünk és jövőnk Hogyan, s miként ..kapcsolódik” az egyes ember anyagilag a szocialista hazához, miként, s miben nyilvánul meg társadalmi rendszerünk fölénye a kapitalista rendszerrel szemben, amikor az állampolgár pozíciójából nézzük a különbséget. Lényeges kérdések ezek, a mindennapi politizálás elemei, a munkahelyeken bárhol felvethetők. megvitathatok. elemezhetők. Elsősorban a biztonság oldaláról érdemes elvégezni az összehasonlítást. Nagyon egyértelmű tények mutatják az egyes ember számára életbevágó eltéréseket. különbségeké. Tolna megyéből sokan megfordulnak Nyugat-Németorezágban, Amerikában és más kapitalista országokban. Személyes tapasztalatok ismeretében mondhatják el. hogy menyire labilis az anyagi és a létbiztonság s mennyire igaz, hogy némelyik nyugati nagyváros utcáin sötétedés után, egyedül, fegyvertelenül nem tanácsos például sétálni. De az egzisztenciális állápót is a mi iavunkra állja ki a próbát. Nincs munkanélküliség. nincs létbizonytalanság a szocialista országokban^ sőt nálunk Magyarországon kétmillió embernek van személyi tulajdona: háza, nyaralója, víkendháza stb. No6, érdemes ezen elgondolkodni. Senki sem vitatja, hogy a nyugati országok némelyike előbbre van nálunk, s gazdagabb tőlünk, de hogyan, milyen megoszlással? A turistáknak rendszerint a fényeket mutatják, az árnyakat, a nyomortelepéket nem- Másrészről meg, saját előrehaladásunk jelentőségét, értékét kizárólag akkor .foshatjuk fel a maga mélységében ha igazságos az összeha- áoniítás. Hol tartunk? Ha ez a kérdés felvetődik, akkor tulajdonképpen Görögországgal, Törökországgal helytálló eredményeinket összehasonlítani, hogv a valóságnak megfelelően érzékeljük, meddig is jutottunk. Egy idő óta céltudatos be-- szélgetéseket folytatunk dolgozó emberekkel, főleg termelőszövetkezeti tagokkal. Olvasóink figyelemmel kísérhetik az „eszmecserét”, és annak mondanivalóját. Kiváltképpen az érdemel figyelmet, ahogy beszélgetőtársaink egyszerű szavakkal megfogalmazzák jelenüket. Van minek örülni, van mit óvni. félteni. van haszna, eredménye a Szorgalomnak, a munkának. S vajon, minek nevezhetjük ezt, ha nem a szocialista rend ma- gasabbrendűségének, az emberközpontúság ékes bizonyságának. Látható és nyomon követhet tő folyamat társadalmunkban a kiegyenlítődés. Nem kevesek kiválsága például a gépesített háztartás, a különféle hobbi, vagy éppen a személygépkocsi. S erről óhatatlanul eszébe jut az embernek a budapesti kiállítások amerikai csoda- konyhája. Maximálisan modern- De hol üzemelnek ezek a csodakonyhák? A külvárosokban talán? A turistáknak meg nem mutatott nyomornegyedekben, vagy a munkanélküliek otthonaiban? Aligha. Nálunk viszont a már meglévő javak birtoklásában megközelítően teljes az egyenlőség — természetesen sok múlik a beosztáson — minthogy, leegyszerűsítve a dolgot, a bérház sarkán ott látjuk a megyei osztályvezető autóia mellett a vízvezeték-szerelő autóját. s a beosztó munkás- vagy parasztcsalád lakása alig. vagy egyáltalán nem tér el berendezésben, felszerelésben mond. juk a minisztériumi tisztségviselő lakásától, A jól végzett munka eredménye az MA
