Tolna Megyei Népújság, 1974. február (24. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-14 / 37. szám

Vörösmarty-ünnepség Pincehelyen 1973. december 19-én a pin­cehelyi úttörők megünnepelték a községükben élt nagy költő, Vörösmarty Mihály ott-tartóz- kodásának 150. évfordulóját. Délután 3-kor a volt Cseh- falvy-kastély emléktáblájánál koszorút helyeztek el az út­törőcsapat, a KISZ-szervezet, a pártszervezet, a tanács és a Vörösmarty Termelőszövet­kezet nevében. A napi ese­mények este az úttörők műso­rával fejeződtek be. A műsor hatása óriási volt. „Az ünne­pélyt meg kell ismételni!” — így vélekedett nagyon sok je­lenlévő. 1974. január 19-én az össze­gyűlt emberek helyet foglaltak az ÁFÉSZ ízlésesen feldíszített rendezvénytermében. Volt mi­ben gyönyörködnie a közön­ségnek. Horváth Anna tanár­nő nyitotta meg az ünnepélyt: „ ... mint pincehelyi, szeret­ném tiszteletem és hódolatom kifejezni falum népe ne­vében. amiért költeményeiben szerepelteti a számunkra is oly kedves Kapóst, a községünket átölelő hegyeket, a völgybe siető kis patakot.” Életével, költészetével, leg­szebb verseivel, népünk iránti szaretetével a műsor közben is­merkedhettek meg a jelenlé­vők. A Molnár Ferencné ta­nárnő által betanított pince­helyi népdalok és táncok, a Hemerle János karnagy vezé­nyelte „Fóti dal” és „Keserű pohár” dobogtatták meg a hall­gatók szívét. A műsor színes- ségét emelte a Perler József- né által dramatizálva betaní­tott „Pétiké” című költemény. Befejezésül az úttörőzenekar a Szózatot játszotta. Aki ezen az ünnepségen részt vett. nem mindennapi él­ményben részesült. Biztosak lehetünk abban, hogy a közön­ség szívébe zárta Vörösmantyt és megszerette a „költőfejedel- met”. BAÁN PÁL 8. osztályos tanuló Pajtások! Továbbra is várjuk leveleiteket, tudósitásaitokat. Elsősorban a ri­porterőrsökre, krónikásokra szá­mítunk, de ez nem azt jelenti, hogy csak ők küldhetik el írásai­kat. Bárki „tollat ragadhat", ha úgy gondolja, mondanivalója az úttörőoldal olvasói elé kívánko­zik. A „Nem térkép e táj”-akció keretében falutok, városotok, kör­nyéketek néprajzi emlékeit ku­tatjátok. Eközben sok találós kér­désre, mondókára, versikére akad­tok. Ha ezeket elkülditek szer­kesztőségünkbe, a legjobbakat az úttöröoldalon láthatjátok viszont. Közmondás Ezt a keresztrejtvényt Gaz­dag Zsuzsa paksi 8. osztá­lyos tanuló küldte be. Egy köz­mondást rejtett el benne. Vízszintes: 1. Közmondás. 10. Dísze. 11. Étek+e. 12. Égtáj. 14. Szülő. 15. Kezdet. 17. A ser­tés hímje, névelővel. 19. Férfi­név, becézve, vissza! 21. Egy­házi személy. 24. Évszak. 26. Növény. 27. Éhsége. 28. A jár­műveket hajtja. 29. Iskolai eszköz. 32. Kérdőszó. 33. Al­szik. 35. Személyemet. 36. Csor­dultig. 37. RY. 38. Zsivány. 39. Nem ül. Függőleges: 1. Hazánk leg­magasabb hegycsúcsa. 2. Ha­sonmás. 3. Fekete István re­génye. 4. Növény. 5. Állami Biztosító. 6. ... szava (Újság). 7. Kád mássalhangzói. 8. Re­zeda magánhangzói. 13. Férfi­név. 16. Nem szabad elmonda­ni. 17. AE. 18. Kefe mással­hangzói. 20. Mezei. 21. Férfi­név. 22. Valahány. 23. PE. 25. Szerencsejáték. 28. Egyik szü­lő. 30. BG. 31. Propeller része. 33. HEÁ. 34. Ugyanaz, mint vízszintes 39. Beküldendő: a vízszintes 1. A borítékra, levelezőlapra ír­játok rá: Úttörőknek, kisdobo­soknak. (Rejtvény). Címünk: Tolna megyei Népújság Szer­kesztősége. 7101. Szekszárd. Pf.: 71. MEGFEJTÉS A legutóbbi úttöröoldalon megjelent „Lóugrás” című rejt­vény megfejtése: Jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok. A rejtvényt ismét sokan fej­tették meg helyesen. Közülük az alábbi pajtások nevét sor­soltuk ki: Herner Mária, Bony- hád; Horváth Marianna, Alsó- nána; Kungel András, Puszta- hencse; Acsády István, Nagy- kónyi; Mészáros Ferenc, Medi- na-Szőlőhegy. A jutalomkor, 'J- veket postán kapják meg. Iskolarádió Ozorán 1973. decemberének első heté­től üzemel a „Csapó Rádió” az ozorai általános iskolában, A jól felszerelt stúdióban az iskola ri- porterőrsének tagjai dolgoznak, Schlauch Ede igazgató és Görgé- nyi Zoltán nevelő irányításával. Reggelente fél 8-ig zenés műsort sugárzunk. Prózai rovatunkban az „Édes anyanyelvünk”-szakkör tag­jai működnek közre. A reklám­műsor az iskola könyvtárába ér­kezett új könyveket publikálja. Zenei rovatunk a beat kedvelőit igyekszik kielégíteni, valamint ta­nulóink komoly zene iránti érdek­lődését igyekszik felkelteni Ko­dály, Bartók népdalfeldolgozásai-, nak ismertetésével, Erkel operái­nak lejátszásával. A sportműsor az iskolában és a járásban lezaj­lott sportversenyeken készített ri­portokat sugározza. A kisdobo­sok műsorát az alsó tagozatos napközisek közreműködésével ké­szítjük. Riportrovatunk munka­társai jelenleg a nyolcadikos paj­tásoknak igyekeznek segíteni a pályaválasztásban. A lakóhelyün­kön kínálkozó munkalehetősége­ket kutatják és ismertetik. Nagy örömet és sok lehetősé­get jelent számunkra az iskola­rádió. Ezúton is szeretnénk meg­köszönni a községi tanácsnak és az iskolavezetésnek, Hogy anya­gilag és erkölcsileg sokat segí­tett elérhetetlennek tartott cé­lunk megvalósításában. RIPORTERŐRS OZORA Csatakiáltás Titkos jelnek kulcsa van A rajunknak híre van Túrázunk mi messze-messze Feljutunk a nagy hegyekre. Ti is küldhették be csata- iáltásokat. A legjobbakat kö­ltjük. A mesebeli szegény legény útnak eredt, hogy el­szegődjön valahol. Egy hegy te­tején egy csillagnéző öreg böl­cset talált, azt szolgálta esz­tendeig. Amikor letelt az ide­je, azt mondta a gazdája:- Itt egy zacskó arany, ez a béred. De egy jó tanácsot is adok útraválóul: az első em­bernek, aki kérdez, nemmel felelj. Megköszönte a legény, s az úton egy lakodalmas szekeret látott. — Akarsz-e dínomdánomba jönni? — kérdezte a szekeres. A legény éhes volt. és igen­nel felelt. Nagy vigalomba vit­ték, etették, itatták, aztán kár­tyáztak, és elnyerték minden aranyát. Visszament a hegyre, elpana­szolta a dolgát, aztán újabb esztendőt szolgált. Megint ka­pott egy zacskó aranyat, és egy jó tanácsot: — Most hát felelj igennel, ha bárkivel is találkozol. Megfogadta a legény, és ez­úttal egy cifra hintával talál­kozott. öregasszony ült benne. A deesi általános iskolás fiúk szorgalmasan járnak a művelő­dési ház barkács-szakkörébe, amelyet Hegedűs János tanár vezet. A szakkörnek tizennégy tagja van. Találd ki! Találós kérdések Az elmúlt napok egyikén le­velet hozott a postás a Népúj­ság szerkesztőségébe. Duna- kömlődön adták fel, Régi Fe­rencné írta. A levélből meg­tudtuk, hogy Régi Ferenc­né idős néni, kilenc gye­rekeit nevelt föl, és ha minden jól mégy, tavasszal megszüle­tik a huszonkettedik unokája. Mint írja, nem szenet! az „or­rát lógatni”, annál inkább ked­veli a jó vicceket, találós kér­déseket. „Tudom, hogy ennél fontosabb dolgok is vannak, de olyan jó. ha egy-egy viccet vagy találós kérdést olvasha­tunk a lapban.” Egyetértünk Régi Ferencnévél, és mindjárt közre is adunk néhányat az általa beküldött érdekes talá­lós kérdések közül. — Dunakömlődről Aki megveszi, annak nem kell, akinek kell, az rá se néz. (o suodoyj) Kerek, de nem alma, Piros, de nem rózsa, Rétes, de nem bélés, Kóstoltam, nem édes. fmaüöUH) Kis szobámnak szögletében Egy kis szekrény csöndesség~ ben. De ha leülök melléje, Bú és bánat elfeledve. Hallok benne sok szép zenét, Látom a világ közepét. De ha egyszer megharagszik, A sok szépség mind eltűnik. Akkor aztán jön a GELKA, A kis szekrényt megjavítja. (Héinzsan-ax) Játék kisdobosoknak Mókás váltó Mindegyik felsorakozott tár­saság előtt 5 méterre egy szé­ken sapka van. Az őrsök első tagjainak bekötjük a szemét egy sállaiL A feladat: felvenni a székről a sapkát, amit ki-ki a saját fejébe rak, majd vissza- igyekszik az őrséhez. A váltás úgy történik, hoev rá kell rak­ni a már bekötött szemmel indulásra kész következő paj­tás fejére a sapkát. Ez is út­nak indul, neki a székre kell letennie a fejéről a sapkát, és a széket megkerülve kell visz- szatémie a csapatához. A kö­vetkezőt (gyenge!) fülhúzással indítja, aztán ismét a sapka- feltevés, átadás következik. Fontos, hogy az induló őrsök azonos létszámúak legyenek,1 hiszen itt a gyorsaság dönti el az elsőbbséget. Három tanács és mindjárt maga mellé tessé­kelte. Hanem, amint már messze robogtak, azt mondta néki: — Szívesen hazaviszlek, de felelj: elveszel-e majd felesé­gül? Azt felelte a legény, hogy a világ kincséért sem veszi el, azzal kirúgta a hintó ajtaját, és kiugrott az útra. Csak amikor feltápászkodott, jutott eszébe, hogy a zacskó aranyat a hintó ülésén hagyta. Megint felkereste a bölcset, és elmondta, mint járt. — Jaj, te oktondi! — kor­holta az öreg. — Az a vén­asszony egy álruhás tündér­lány volt, hát nem vetted észre? Esztendő végén az aranyak mellé most ezt a tanácsot ad­ta: — Mivel se a nem, se az igen nem volt jó neked, hát most azt mondd majd, hogy: soha. Tán így megtalálod a. szerencsédet. Fogadkozott a legény, hogy nem fog mást mondani. Haza­felé mentében a hetedik falu­ban egy kertes házikóban kért szállást, mert olyan gyönyörű­ségesen szép leány locsolta a virágokat, hogy a legény egy lépést sem tudott tovább men­ni. Kapott vacsorát és szállást, hanem reggel a leány anyja már ébresztgette: — Hallod-e, te legény! Mi­kor akarsz majd tovább men­ni? — Soha! — rikkantotta a le­gény. — Itt maradnék én örök­ké! Erre már a leány is besza­ladt, és azt mondotta: — Ugye, megmondtam, anyám? Rendes legény ez, nem kóbor vándor, éppen hoz­zánk váló. Amint megláttam, mindjárt megszerettem. Boldog volt - legény, és ha­marosan lakodalmat csaptak. Én is ott táncoltam, azóta fer­de a csizmám sarka. ZSOMBOK ZOLTÁN ,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents