Tolna Megyei Népújság, 1974. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-10 / 7. szám

I Kilók, decik, forintok ÄEg néhány érával azután, hogy utcára került lapunk keddi száma — melyben hírt adtunk a kereskedelmi el­lenőrök múlt évi kedvező ta­pasztalatairól — elindultunk, hogy megnézzük, vajon a di­cséretre rászolgál-e a keres­kedelem és a vendéglátó- ipar 1974 elején is. Az említett cikkben arról írtunk, hogy tavaly jelentősen csökkent a kereskedelmi és vendéglátóipari egységekben a visszaélések száma, keve­sebb esetben kellett a vásár­lók megkárosítása miatt sza­bálysértési eljárást indítani. Az ellenőrzésen,' melyet Hermann Nándor és Dravecz István, az Állami Kereske­delmi Felügyelőség szakembe­rei végeztek, ez esetben tevé­kenyen részt vett két újság­író is. A cél az volt, megvizs­gálni, hogy a vendéglátóipari dolgozók hogyan mérnek, számolnak. Pontosabban, hogy becsapják vagy nem csapják be a vendégeket ÄZ ELSIETETT MÁSFÉL FORINT r Az első vizsgálatra mégsem a vendéglátás berkeiben ke­rült sor, hanem a kereskede­lemben. Sók panasz érkezett ugyanis Szokszárdon a Ki­nizsi és Mátvás Hrálv utca sarkán lévő kis ÁFÉSZ ve-' gyesboltra. — Irfkább megyünk mész- Szebbre vásárolni, — mond­ták — itt mindig becsapnak minket Ezűttaí a Séf újságíró állí­tott be „tízórait venni”. A ke­nyér magasról repült a mér­legre. A mutató Jól ki is len­dült. S a számoláskor meg­futott a ceruza is. Az AKF felügyelői — BEeí ÍJ61 ismerték — csak fizetés után iöttek be a boltba. Ezt követően, percek alatt kide­rült, mennyi a tévedés. Ter­mészetesen az eladó Javára. Ekkor már kevesebbet muta­tott a mérleg, s az is eszé­be jutott az eladónak, hogy a kimért savanyúság kilóin 24 helyett csak 16 forintba kerül. Míg Dravecz István a Jegy­zőkönyvet írta, körülnéztünk a raktárban. A polcra dobált szalonnáktól néhány centire „virágzott” egy elképesztően penészes kenyérdarab. Fö­löttük pedig egy pár női ci­pő pihent. Talán az üzlet­vezető-helyettesé, aki item átallotta epésen megjegyezni, hogy míg ők dolgoznak, mi négyen ott lebzselünk. Nem vitatkoztunk vele. Ta­lán soha nem fog rájönni, hogy ha ők és mások nem csapnák be a vevőket, ne­künk sem kellene ilyen „sem­mittevéssel” tölteni az időt. A jegyzőkönyvbe az eladó azt diktálta: azért tévedett, mert sokan voltak a boltban, nagyon sietett. Csodálatos kapkodás az ilyen. Eredménye mindig az. hogy a vevő töb­bet fizet. Kevesebbet soha. I FÉLDECÍ Ä GARAY PRESSZÓBAN — Két kávé. két konyak. A pincérkislány perdül, for­dul. s ott az asztalunkon a nedű. Csak akkor következik be némi tempóváltás, mikor társaságunk kiegészül. Az ÁKF embereitől félnek. Ké­sőbb kiderül, nem véletlenül. A mérőhengerben a konyak csak a rfegvvenharmadik vo­násig „ér fel”. A másik tíz­zel marad az előírt 50 alatt. Megtudjuk, nem Is a hitele­sített edénnyel mérték a pult­nál, hanem a jaffához rend­szeresített pohárkával. így megtakarítottak 4 forint 90 fillémyi italt. Most. De ha figyelembe vesszük, hogy régóta ezt a poharat használ­ták, több is összejöhetett. Vajon hová tűnhetett el ez az összeg? A Garayban úgy­nevezett szoros elszámolással dolgoznak. S az üzletvezető­helyettes szerint nem ugrott ki ez a „nyereség”, Ä SZALÁMIT IS MEGSPÓROLTÁK Bonyhádon, a buszpályaud­varon, az Utasellátó büféjé­ben két szendvicset kértünk a féldecik mellé. Azon már nem is csodálkoztunk, hogy a pálinka egyötödével keve­sebb volt. Az üzletvezető iro­dájában az is bebizonyoso­dott, a szendvics árát „felke­rekítették”. A kalkulációban ugyanis 1,90 szerepel. A pultnál pedig — ártábla se­he? — két forintot kérnek. — S mennyi benne a sza­lámi? H A mérlegelésnél kiderül, ke-' vesebb az előírtnál. Nem sok­kal. Tíz szendvicsből csupán néhány deka hiányzik. Ha egyet néznénk, észre sem le­hetne venni talán, de havon­ta biztos megtakarítanak jó pár kilói. Itt is előkerül az ellenőr­zési napló. Az Utasellátó pé­csi igazgatója, belső ellen­őrei sok oldalt teleróttak di­csérő szavakkal. Ók ugyanis minden mást ellenőriztek, csu­pán azt nem, hogy megrövi­dítik-e az egység dolgozói a vevőt. ’ HOTEL DOMBÓVÁR l S jöttek tovább a keserű tapasztalatok. Nem volt olyan hely. ahol nem néztek volna baleknak minket. Mosolyog­va, magabiztosan csaltak min­denütt. Dombóváron már nagyon szerettünk volna pozitív pél­dát találni, — A hotel presszójában. Talán ott rendben lesz min­den. Bementünk. — Két fél Gordon gint. A különleges ital talán' kü­lönleges elbánással jár — re­méltük. Tévedtünk. A több mint félezer forintos itókának is hiányzott húsz százaléka. — Pedig épp ma volt az újságban, hogy nőtt a keres­kedelem és a vendéglátóipar becsülete — mondtuk az üz­let vezetőinek. Sajnos, úgy látszik, csak a múlt évre volt érvényes. Az ellenőrzés során csak igen rossz tapasztalatokat sikerült gyűjteni. Jól tudom, ez a nap nem adott hiteles képet megyénk kereskedelméről és Yendég- látóiparáról. Bizonyos vagyok, hogy sok helyen nem arra tö­rekednek, hogy becsapják a vendéget, vevőt. Tudom, az évek, évtizedek alatt beégett igen rossz gon­dolkodásmódot nem lehet egyszerre meggyőzéssel, agi- tációval megmásítani az em­berekben. Valamit mégis ten­ni kell. S ezen a téren még igen sok feladat vár a belső ellenőrzésre és a kereskedel­mi felügyelőségre egyaránt. De legtöbbet a vásárlók te­hetnek, azzal, ha vigváznak, ne tudják becsapni őket. SZEPESI LÁSZLÓ Kényelmes január Ezekben a napok bon, hetekben íródik a termelékenység fekete krónikája, a rohammunka szüle, tési anyakönyve. Magunk mögött hagytuk oz óévet, a hajtás de­cembert minden idegfeszültségé­vel, ünnepnapjai minden szerte­lenségével, és most kényelmes napok, tessék-lássék munka vár ránk az irodákban, a műhelyek­ben. Decemberben még minden sürgős volt. minden óra és perc drága, mezt az akkor megkere­sett forintok még nagyon is kel­lettek az évi árbevételbe és nye­reségbe, attól tovább hfzott a tavasszal esedékes 13. havi bo­ríték. Most viszont, a statisztiku­sok, munkaügyiseik és az energe­tikusok a megmondhatói: sok munkahelyen a lazítás perceit élik. Fáradtak és kényelmesek vagyunk. Semmi sem sürgős. Az embernek természetesen szüksége van ünnep- és pihenő­napokra, gazdasági szempontból azonban nagyon szerencsétlen elosztásban jönnek össze az év végi piros betűs napok. Kará­csony és újév között megtorpan □ gazdaság. A két ünnep kö­zötti napok a szilveszterre verió készülődés jegyében telnek el, nem is szálra az István, ionos, Éva névnapozásokról és az elő. szilveszterezésekről a munkahe­lyeken. Mindezeket betetőzve jön a vidám, szertelen szilveszter és az új év első napja. Az embert elcsigázzák az ün­nepnapok, mert hiszen nemcsak a pihenést jelentik, de kötele­zettségekkel is jómat. Rohan­gálás a bevásárló-kosarakkal, sütés-főzés, eszem-iszom és fala­tozások, vendégeskedések, és éj­szakázások. Mindez kellemes ol­dala mellett, nagyon megterheli V agy onbizt onság és anyagi felelősség Elgondolkodtató munkaügyi jogvitában ítélkezett a Szek­szárdi Megyei Bíróság fel- lebbviteli tanácsa. Papp Lajos szekszárdi szak­oktató állandó használatra ka­pott egy Pannónia motorke­rékpárt a Mü. M. 505. számú Ipari Szakmunkásképző Inté­zettől. A gépet lakása elől ismeretlen tettes egy éjszaka Épülő Kecskemét Az épülő városközpontban elkészült Bács megye legna­gyobb lakóháza, a 288 lakásos szalagház. A szalagház also szintjén ABC-áruházat. szolgáltatóüzleteket, eszpresszót nyi­tottak. (MTI fotó: Kozák Albert — KS) ellopta. Az intézet igazgatója a szakoktatót 8000 forint kár megtérítésére kötelezte, mivel — nézete szerint — Papp a jármű őrzéséről nem gondos­kodott a tőle ékvárható mér­tékben. Papp Lajos a munka­ügyi- döntőbizottság előtt elő­adta, hogy az intézet motorjá­ra sem vigyázott kevésbé, mint a sajátjára. Garázs hiá­nyában ezt is. azt is a ház előtt, az utcán tartotta: a Pan­nóniát kormány zárral biztosí­totta. A döntőbizottság elutasítot­ta Papp Lajos mentesítés irán­ti kérelmét, de érveinek nem adott helyet a Szekszárdi Munkaügyi Bíróság sem. A munkaügyi bíróság Papp La­jos mulasztásaként rótta fel, hogy a kormányzár alkalma­zásán kívül nem lakatolta le a Pannóniát. A szakoktató a reá hátrá­nyos igazgatói határozat, majd a két elutasítás után alapo­san megfontolta. fellebbez­zen-e .., Végül — körülbelül — így gondolkodott: „A köz- és vagyonbiztonság szilárd. Az anyagi javak megóvásának van égy értelemszerű mérté­ke. Ha volna is garázsom, elszánt betörő onnan is elvi- hette volna a tanintézet mo­torkerékpárját” A Szekszárdi Megyei Bíró­ság megváltoztatta a Szek­szárdi Munkaügyi Bíróság íté­letét. A megyei bíróság ítéle­tében szögezte le. hogy a Pan­nónia gyári kormányzárja ele­gendő biztonságot nyújt; ezért téves az a feltételezés, hogy lelakatólással is kellett volna óvni a járművet Ennek a meggondolásnak alapján a Szekszárdi Megyei Bíróság mentesítette a szakoktatót a 8000 forintos kártérítés meg­fizetése alóL Az ítélet jogerős. az embert, akire talán inkább ráférne a pihenés és mégis, so­kan olyan várakozással tekinte­nek az év vége elé, olyan má­moros érzések töltik el, mintha az a néhány, igazán kellemes és szép ünnepnap jelentené egész évi boldogságukat Ki is használják. Elvégre oz ember nem köttetheti ki magát Odüsz- szeusz módjára, mondjuk a kar fosszékbe. Az új esztendő fáradtan indut Érdekesek az ezzel kapcsolatos vélekedések. Valaki azt mondta, az év végi ünnepnapokat szíve­sen kivenné egyben, és hoz zár csapná nyári szabadságához^ Mások febóhajtanak. a szilvesz­ter és az újév után jó lenne még egy nap szabadság, hogy pihenhessék az ünnepi fánadob makai. Am csak kevesen vesznek ki szabadságot, < hiszea pihenni a munkahelyen is lehet. A kényel­messég érzete sokszor intézmés nyesül Is a munkahelyeken. Ahol jól zárták a múlt esztendőt, ott a megelégedettség tesz kényel­messé. Ahol viszont a vártnál rosszabbul sikerült, ott a leverte ség bágyaszt. Mondanunk sem keli, év eleji kényelmességeinknek később kar ma töstül megfizetjük az árát Aa ebő hetek veszteségeit egész é«r ben görgetjük magunk előtt, hogy azt többnyire év végén, valahor gyan pótoljuk, kiegyenlítsük. Hír szén ezeknek az első műszakok­nak a termelése b benne vaa az éves árbevételi tervben. Hánj és hány ezer, tízezer túlóra az óra az év .eleji kényelmesség­nek? Hány és hány helyen keif később kapkodni emiatt? Egyenletes munkatempót égési évben. Irodákban és műhelyek­ben ne hagyjuk elhatalmasodni magunkon a kényelmet és a megelégedettséget, hogy aztán később nyakunkba kelljen venni mostani mulasztásaink egyre ne­hezebb terheit. Az első hetek fe-, szessége a munkapadoknál ki-, nek-kinek igyekezete mellett, ebő. sorban a szervezésen múlik. A jó gazdasági vezető, bárhogy is sikerült az elmúlt esztendő, az új év első napjaiban nem tétlen­kedik, lankadatlan energiája és munkakedve szinte kisugárzik. Beosztottai számára megteremti a munka feltételeit és a kedvet a munkához. Sőt, a tempót iller tőén még valamiféle fokozatos­ságot is tart, a szükséges kön­nyebbjével kezdi, ha van ilyen, s fokozatosan adagolja a nehezebb feladatokat munkatársaiknak. Mindezt múlt időben kellett volna írnunk, hiszen az évkezdés lazaságaira már jóval az ünne­pek előtt szükséges gondolni, s akkor megteremteni elkerülésé­nek feltételeit A két ünnep kö­zött résztvevője voltam egy bri­gádértekezletnek, ahol egy po­hárka konyak mellett elhangzot­tak a kölcsönös jókívánságok, és abban az ünnepi hangulatban, az üzemvezető nem félt az ün­neprontástól, ha ezt egyáltalán annak lehet tekinteni, amikar fennhangon így szóit: ugye gye­rekek, másodikon mindnyájan be­jöttök? Nem lesz bumli? Vala­hogy így kék kezdeni, még jóval- jóval az új esztendő előtt. Az év első napja kényelmesen telt el. Megérdemelten pihen­tünk. A következő napok mór a szorgos, lelkiismeretes munkáé. Vajon mindnyájon így álltunk neki? Miklós vári Zoltán Népújság ß 1974. január 1%

Next

/
Thumbnails
Contents