Tolna Megyei Népújság, 1974. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-30 / 24. szám

ÖN KÉRDEZ

Levélcímünk: 7101, Szekszard, Postafiók 71.

Ismét sok jogi kérdés gyűlt össze a szerkesztői fiókban. Ma kizárólag jogi kérdésekre válaszolunk. A válaszadó dr. Deák Konrád csoportvezető ügyész,

Jogvita

Czövek András Tolna, Ba|- csy-Zsilinsiky utca 11. szóin alatti olvasónk bonyolult jogi problémával lordult hozzánk. A jogvita még nem dőlt el. A vita lényege: 1934. április 13-e óta, 32 éven keresztül háborítatlanul birtokolt 154 négyzetméternyit 420 négyszögöles területéből. 1966-ban kiderült — ekkor adta el a telek eszmei fele ét —, hogy nem az egész ' az övé. Ebből adódott zita, amely még nem —időit be.

Dr. Deák Konrád válaszai

— Szívesen vállalkozunk ebben a rovatban jogszabály-rendelkezések ismertetésére, s ezzel együtt jogi tanácsadásra Is, nem vállalkozhatunk azonban egy folyamatban levő konkrét jogvita eldöntésére. A bíróság — mielőtt egy jogvitát eldönt — széles körű bizonyítást vesz fel, meghall, gatja az ellenérdekű felet, szükség aaerint tanúkat; szakértőt hallgat meg, hivatalos igazolásokat szerez be, stb. s csak a tényállás maradéktalan ismeretében dönti el a jogi vitát. Állás, foglalást kér a kizárólag On által előadottak alapján, mi pedig ha állást foglalnánk abban a kérdésben, hogy a azóbanforgó Ingatlan Jelt illet mag*, ezt elhamarkodottan, megalapozat. lanui tennénk, ami távzárói sem lenne megnyugtató és semmiképpen sem jelentené azt, hogy a bíróság Is hasonlóan döntené el — a bizonyítékok beszerzése után — a Jogvitás ügyet. Mindezekre figyelemmel tehát nem foglalunk — mert nem foglalhatunk — állást abban a kérdésben, hogy az ingatlan kit illet meg. Tájékoztatjuk azonban arról, hogy mit mond a jogszabály az elbirtoklásról.

— A Polgári Törvény, könyv 121. §-a szerint: „Elbirtoklás útján megszerzi a dolog tulajdonjogát, aki a dolgot sajátjaként, tíz éven át szakadatlanul birtokolja. Aki bűncselekménnyel vagy egyébként erőszakos vagy alattomos úton jutott a dolog birtokához, elbirtoklás útján nem szerez tulajdonjogot. Nem lehet elbirtoklás útján tulajdonjogot szerezni olyan dolgon, amely társadalmi tulajdonban van, vagy az állam, illetőleg szövetkezet birtokából jogtalanul került ki. Ez a rendelkezés nem vonatkozik azokra az ingó dolgokra, amelyek a személyi tulajdon szokásos tárgyai. Ha az elbirtokló tulajdonjogát a telekkönyvben nem jegyezteti be, tulajdonszerzésre nem hivatkozhat azzal szemben, aki az Ingatlanon a telekkönyvben bízva, ellenérték fejében jogot szerzett.”

— Amennyiben a fenti jogszabályi rendelkezések ismeretében is vita marad ön és a vevő között a kérdéses ingatlan tulajdonjogát illetően, ez a vita csak bírósági úton lesz megnyugtatóan rendezhető.

Kerítés

és melléképület

Kálin! Jézsefné Bátaszék, Flórián u. 2/a. szám alatti olvasónk irta: „Az északi szomszédom, Papp István azt mondta, az északi oldalt keli bekerítenünk, neki ezt mondták a tanácsházán. Nekem is ugyanezt mondták. Nem nyugodtam meg. Törökbálin- toa voltam a minap, ahal a Jászai Mari utcában mindenki szedi fel a kerítést, mert a bal oldalt kerítették, s egy újabb rendeletre hivatkozva, most az új lakótelepen mindenki átrakja a jobb oldalra. Bátaszéken, a túlsó oldalon mindenki jobb oldalon kerített, nekik az az északi oldaluk. Miárt kellene nekünk, a szemben Iává oldalon a bal oldalt keríteni? Én jói járnák, ha a rövidébb oldalt kellene kerítenem, de szívesen folytatom a megkezdett oldalon is, ha nem kell félnem attól, hogy felszedetik velem a kész kerítést... Még egy kérdés: elökertes háznál telekhatárra építhet-e valaki mellékhelyiséget, mit ás bo- gyan?"

— A 2/1970. a. 17.) ÉVM. számú rendelethez mellékeli Országos Építésügyi Szabályzat I. kötete 141. §-a kimondja: „A kerítést az építési telek tulajdonosa (kezelője, használója) a telek homlokvonalán, továbbá a közútról nézve á jobb oldali telekhatáron és a hátsó telekhatárnak' ettől az oldalhatártól mért’ fele hosszán köteles megépíteni és fenntartani. Két közút között fekvő építési telket a jobb oldal meghatározása

szempontjából olyannak kell tekinteni, mintha az a két közút között — a szomszédos építési telek mélységének megfelelően, illetőleg a szomszédos telkek megosztása hiányában az oldalhatárok felezőpontjainál — meg volna osztva. Oldal» határon álló épület esetében a tulajdonos az oldalkerítést azon a telekhatáron köteles megépíteni és fenntartani, amelyen az épület áll. Az építésügyi hatóság már kialakult beépítés esetén — a helyi gyakorlatnak megfelelően — az oldal- kerítés megépítésének és fenntartásának kötelezettségét ettől eltérően is megállapíthatja.

— Saroktelek esetében az építési telek homlokvonalaival szemben fekvő mindegyik telekhatár oldalhatárnak számít” Ugyanezen jogszabály kimondja azt is, hogy „ha az előző rendelkezések alapján egyértelműen nem állapítható meg. hogy valamely építési telek kerítése megépítésének és fenntartásának kötelezettsége kit terhel, a kötelezettség alanyát és mértékét a helyi körülmények figyelembevételével az építésügyi hatóság állapítja meg.”.

— A melléképületek és melléképítmények elhelyezéséről a hivatkozott jogszabály 44. §-a rendelkezik és ez mondja ki, hogy milyen építmény helyezhető

el előkertben, oldalkertben és hátsókertben, a rendelet következő, 45. §-a pedig

részletesen szabályozza az úgynevezett védőtávolságokat, ezek pedig eltérőek. ■ itt csupán példálózva utalunk arra, hogy más a védőtávolság kisállal

trágyatárolója és megint más sertés, szarvasmarha, stb. trágyatárolója esetében.

— Az említett védőtávolságok a jogszabály mellék, létében táblázatban szerepelnek, ezt az egész táblázatot ide lemásolni nem tartjuk szükségesnek és Indokoltnak, hiszen az — csakúgy mint a teljes Országos Építésügyi Szabályzat — a bátaszék; Nagyközségi Tanács építési szak- igazgatási szervénél betekinthető áttanulmányozható,

— Utalnunk kell azonban még a Polgári Törvény- könyv 105. §-ára, amely szerint „a tilosban talált állatot a föld használója mindaddig visszatarthatja, amíg az általa okozott kárt tulajdonosa meg nem téríti.” Ha tehát az ön tyúkjai átmennek ,.szomszédolói”, az általuk okozott kárért ön felel.

Rokkant

munkavállalása

Goszt óla László Tamási, Gárdonyi utca 22. szám alatti olvasónk kórdazte: „Hatvanhét százalékos nyugdíjas vagyok, 34 éeos koromra. Otthon, ■ foloságom helyett végzőm • házi munkát. A Mé- ságom labdovarrókóat bedolgozó. Száznegyven- «ázhatván százalékos teljesítményt ár eL Olyan mondom« oda kapott szárnyra, bizonyál« óa dolgozom helyette és ez az éa nyugdijam veszélyezteti. Károm, tájékoztassanak, vészé- iyexteti-e ez az óe nyugdija- mat, is egyáltalán, mint rokkantsági nyugdíjas, nyugdíjam összegének változtatása nélkül, jogosult vagyok-e munkát végezni is mennyi ástuk át végezhetnék T”

— A továbbdolgozásra

ösztönző nyugdíjpótlékról és a nyugdíjjogszabályok egyes rendelkezéseinek a módosításáról szóló 45/1971. Korm. számú rendelet végrehajtásáról szóló 3/1971. (XIL 24.) SZOT. számú szabályzat 6. §-a szerint

annak a nyugdíjasnak

a) aki látását legalább 95 százalékban elvesztette,

b) akinek öregségi vagy rokkantsági nyugdíja 1972. évben a havi 700 forintot, az ezt követő években pedig ennek naptári évenként 2—2 százalékkal növelt összegét nem haladja meg. (és itt kell mindjárt megjegyeznünk, hogy az 1/1973. (III. 3.) SZOT- szabályzat a fenti 700 forintos határösszeget 800 forintra módosította).

c) akit a 2-es számú mellékletben említett munkakörben foglalkoztatnak,

az öregségi és rokkantsági nyugdíját munka- viszonyra, (bedolgozói jogviszonyra) tekintet nélkül mindaddig folyósítani kell, amíg az a)—c) pontban foglalt feltételek valamelyike fennáll. Rendelkezik a jogszabály abban a tekintetben is, hogy a határösszeg szempontjából az öregségi és rokkantsági nyugdíjnak a levonás nélküli összegét keU számításba venni, ugyanakkor rendelkezik arról Is, hogy mit kell figyelmen kívül hagv- ni.

— Figyelemmel arra, hogy a nyugdíjjogszabályok igen gyakran módosultak, a módosítások a korábbi rendelkezésekre csupán utalnak, valamennyi ide vonatkozó rendelkezést — és természetesen a fentebb említett 2-es számú melléklet adatait is ideértve — teljes részletességgel közölni nem tudjuk, ennek terjedelmi korlátái vannak. Javasoljuk azonban, hogy a hivatkozott jogszabályokat a községi tanácsnál, a járási hivatalnál, a járási ügyészségen vagy — panasznapon — a járásbíróságon tanulmányozza át, azokat a Tanácsok Közlönye 1971. évi 90-as számában, á Magyar Közlöny

1973. évi 17. számában találja meg.

Lakásb«r*ndttzés

felújítása

“ . .V* V

Scheffer János Dombóvár, Gyanít A. u. 31. szára alatti olvasónk kérdése a kővetkező: „Nyugdíjasnak, ha síel- gálati lakájban lakik, van-e térítési köteleiettsóge? Én ugyanis MÁV szolgálati lakásban lakom, s az obiakon lévő vész orv edény az erős, napos időtől az ivók folyamán kiégett, eirongyaiódott. A MÁV felűjitaná, de csak úgy, hogy a felmerüli költség ötvon százalékát én térítem. Nyugdíjas vagyok ás arra szeretnék választ kapni, jogosan jár-e ol velem a MÁV?”

— A lakásberendezések felújításával és cseréjével kapcsolatos költségek korábban egészében a bérbeadót terhelték. Az 1971. évi július 1. napján hatályba lépett — a közelmúltban néhány vonatkozásban módosított és kiegészített — lakásügyi rendelkezések csökkenteni kívánták a bérbeadókra háruló súlyos terhet és a felújítások, cserék költségeit megosztják a bérbeadó és a bérlő között.

A jogszabály kimondja: „A lakásberendezés felújításával. cseréjével kapcsolatos költség 50—50 százaléka — a határozatlan Időre szóló lakásbérleti jogviszony esetében — a bérbeadót, illetőleg a bérlőt terheli.”

Nem terheli a bérlőt az említett költséghányad, ha

a) a lakásberendezést elemi csapás vágy a bérbeadó mulasztása miatt kell felújítani, illetőleg cserélni;

b) a bérbeadó a lakás- berendezést az épület felújítása során cseréli ki;

c) a bérlő a lakásberendezés használatáért külön díjat fizet.

Ha viszont a lakásberendezés felújítása, illetőleg cseréje a bérlő karbantartási kötelezettségének elmulasztása miatt vált szükségessé, a teljes költség a bérlőt terhelt,

Minthogy pedig a lakásügyi jogszabályok az említett kötelezettségek tekintetében nem tesznek különbséget nyugdíjas béríő és nem nyugdíjas bérlő között, úgy véljük a MAV-nak önnel szemben támasztott igénye nem alaptalan.

Háztáji járandóság

Göttlinger Lászláné Dombóvár, Fő út 105. szám alatti olvasónk problémája a követkézé: „Jár-e nekünk édesanyánk után az 1973. évi háztáji kukorica, ha ö tizenkét évig dolgozott a dombóvári Alkotmány Tsz-bon, és 1973. áprilisé tál rokkantsági nyugdíjas vett. 1973. oktábor 22-én meghalt. A tsz az alapszabályra hivatkozik, anly szériát a vele egy háztartásban élt lánya az ő háztáji kukoricájáza nőm jogosult A kukoricahordást már tavaly szeptemberben megkezdték, és ha az elsők között lettünk volna, még édesanyám életéboa a bániakhoz kerti.1*

— A 15/1971. MÉM. se. rendelettel módosított és kiegészített 6/1967. MÉM az. r. 190. f-a a következőképpen rendelkezik: „A kijelölt háztáji föld használatának évközben történt megszűnése esetén a tag részére meg kall téríteni az addig végzett munka és egyéb befektetés értékét. Ha a háztáji földhasználat a termés betakarítását közvetlenül megelőzően szűnik meg, a vezetőség engedélyt adhat a tag részére a termés betakarítására,

— Természetbeni juttatásról lévén szó, végzett munka és egyéb befektetés értékének megtérítéséről nem lehet szó, annál is inkább, mert édesanyja már rokkantsági nyugdíjas volt Ilyen körülmények között tehát a vezetőség engedélyt adhat a termés betakarítására, ez azonban nem kötelessége a vezetőségnek, annál is inkább, mert az ön tsz-tag édesanyja időközben meghalt, a tag örökösei részére történő tiet- méskladásra pedig a termelőszövetkezet. nem kötelezhető.-01, 123—él

Ml VÁLASZOLUNK

1

Tolefonszámaink : 129