Tolna Megyei Népújság, 1974. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-29 / 23. szám

ílesvelgeiés Milyenek a kanadai mozik ? Beszélgető társam Czank Jó­zsef, a megyei mozi üzemi vál­lalat igazgatója. A közelmúlt­ban jött haza Kanadából, ahol három hetet töltött. — Családi látogatáson volt? — Igen. De hát ha az em­ber külföldre jut, igyekszik minél többet megtudni, és azután amit lehet, azt haszno­sítani a munkájában. A mozik fejlesztése, rekonstrukciója ér­dekelt és sok mozit megnéz­tem. — A szakembernek, akár- hova utazik, mindenhol ugyan­azt keresi a szeme? — Elsősorban azt nézem, hogy milyen a mozik állapota, hogyan szolgálják a közönsé­get, milyen a mozi- és a film­propaganda, milyen szolgálta­tásokat nyújtanak azon kívül, hogy eladják a jegyet. Kana­dában is figyeltem. Vancou- verban voiLtam, egymilliós vá­rosban. Huszonegy mozija van — nem sok — és csak egy színháza, az is csak négy na­pon játszik hetente. Ha össze­hasonlítjuk Magyarországgal — igaz. nálunk csak Budapest hasonló nagyságú város — kitűnik, hogy nálunk sokkal több a kulturális szolgáltató intézmények száma. A mozik többsége a város centrumában van, nem a település sűrűsége szerint elosztva. Pedig nagy kiterjedésű a város, 60 kilo­méter hosszú észak—déli irány­ban, kelet—nyugati irányban 45 kilométer. A centrumban vannak nagy paloták — főleg a bankok, trösztök székházai — de a lakóházak, kertes csalá­di házak, jellegzetes észak- amerikai módon. Ezekből a , házakból a moziba eljutni —­gégész komoly utazás. — Miben különböznek a kanadai mozis Szokások? — Utcán át lehet jegyet 1 venni. Nincs olyan, hogy be­megyek az előcsarnokba, körül­nézek, és eldöntőm, hogy meg­veszem a jegyet, vagy sem. . Kinn az utcán van egy fülke, az ember ott veszi meg a je­gyét, aztán van egy elegáns portás, ő bocsátja be a mozi­ba. Kinn az utcafronton min­den lehető eszközt megragad­nak. hogy felhívják az embe­rek figyelmét a filmekre: ha- . talmas plakátok, színes meg­állító táblák, transzparensek. Az előcsarnokban aztán már álig utal valami rá, hogy mo­ziban vagyunk. Nincs tábla, nincsenek képek sem. A kö­vetkező műsort sem ajánlják. Á büfé áruit annál inkább: az előcsarnok már egy újabb érdekszféráé. A legnépszerűbb áru az előcsarnokban a pat­togatott kukorica. Ugyanolyan, mint itt nálunk, nagy pohár­ral zacskóba méretik, és az­zal ülnek be a nézőtérre. Egész _ film alatt ropogtatják, de sen­ki sem háborog miatta. Sót, eldobálnak minden kacatot. Papírt, szemetet, cigarettáé do­bozt — mert dohányoznak is. — Amit helytelenít? — Igen. Én úgy .vagyok, hogy sokat bíráljuk, meg szid­juk a mi fiatalságunkat, de most volt módom összehasonlí­tást tenni. A mi ifjúságunk sokkal fegyelmezettebben vi­selkedik szórakozóhelyeken. A rendzavarás, a közbekiabálás Kanadában hatványozottan je­lentkezik. Hangosan örülnek, fujjolnak, közbetapsolnak. — Nálunk csak a gyerekek szokása. —* Ott a felnőtteké is. — Milyenek a mozik műso­rai? — Elsősorban krimiket, cow- boy-filmeket és westerneket játszanak, itt-ott akad egy-egy jó vígjáték. Hogy a tőkés- világ mennyire gyorsan reagál a sikerre, mennyire igyekszik pénzt csiholni belőle, arra jel­lemző, hogy Charriere best­sellerét a Pillangót már játsz- szák a kanadai mozik. Ta­vasszal jött a hír, hogy meg­filmesítik, és ma már sorban állnak az emberek a pénztár előtt, hogy láthassák. Én is megnéztem. A könyv jóval ér­dekesebb volt. Igyekeztem mi­nél több filmet látni, de a többség vacak volt. Minden a látvány, egyébként elcsépelt -fordulatokból áll a filmek zö­me. — Amit mi úgy hívunk, hogy művészfilm, azaz a tar­talmas. mondanivalót hordozó és művészien fogalmazott fil­mek...? — { -•** —■ A televízióban láttam a Háború és béke húszrészes feldolgozásából néhány részt. Igényes munka. Különben mű­vészmozi nincs, művészfilme­ket nem játszanak. Úgy mond­ták, hogy egyetemeken, fő­iskolákon igénylik a színvona­lasabb filmeket, ott játsszák őket.. I — És a kanadai műsorpoli­tika? — A műsorszerkezetüket a „világ legrettenetesebb dolgá­nak” tartom! Igaz, egészen más a műsorpolitika ott, mint nálunk. Itt differenciáltabban kap a közönség filmeket. No­ha kevesebből válogatunk, mint ők; mégis színesebb a programunk. — A legtömegesebb igénye­ket elégítik ki? — Igen. És alacsony szín­vonalon. — A sex-, porno-, horror­filmek sikere változatlan? — Hogyne, én is láttam horrorfilmeket, mert a televí­zió is sokat vetít. Legtöbbször Színvonalasabb szakmunkásképzés A szakmunkásképzés hely­zetét vitatták meg tegnap dél. előtt a Tolna megyei Tanácsi Építő- és Szerelőipari Vállalat igazgatói tanácsülésén Cziráki Ferenc * munkaügyi osztály- vezető előterjesztése alapján. A tanácskozás célja azoknak a módszereknek megtalálása volt, amelyek a fiatalok eredmé­nyesebb politikai és szakmai képzését, általános műveltsé­gének magasabb színvonalra emelését hivatottak biztosíta­ni. Az eszmecsere ma még csajc százhúsz szakmunkás- tanuló érdekét szolgálta, de ősztől kezdődően már — re­mélhetőleg — körülbelül két­szer ennyiét. Ennyiét, ha si- * kerül a beiskolázási tervet teljesíteni. Az építőipar iránt érdeklődő ifjúság úg) szólván valamennyi, ehhez az ágazat­hoz tartózó szakma között válogathat. Az igazgatói tanácsülés részt­vevői úgy határoztak, hogy esti korrepetálásokat szervez­nek pedagógusok, mérnökök', technikusok bevonásával. A fiatalok oktatása és nevelése a szokott körön túl még az il­ledelmes társasági viselkedés­re is kiterjed majd. Figyelem­re méltó az a törekvés, hogy a fokozott törődésre szoruló szakmunkástanulók számára a vállalat az intézeti elhelyezést kötelezővé tenné. Az ebből származó anyagi terhek nem a szülőkre hárulnának; a bentlakásra kötelezettek ösz­töndíjukból csupán havi het­ven forinttal járulnának el­helyezésük költségeihez. éjféli kezdéssel, halálsikolyok kíséretében. Négy krimi, négy western, két-három horror a napi tévéadag. s — Milyen a pozitív és a negatív tapasztalaitok mérlege? — Pozitív az utcán lévő propaganda ötletessége. Nega­tív, hogy a mozi épületében;- nem ajánlják a filmeket, nem' irányítják a film*arátok fT-T gyeimét. Az a koncepciójuk, hogy ha az utcán meglátta, a sajtóban olvasta, a tévében» megnézte az előzetest: meg­veszi a jégvet és megnézi á filmet. Amikor már megvette a jegyet az ember, nem tö­rődnek veíe. hogy jön-e leg­közelebb. Azt újra külső esz­közökre bízzák. Mi a nézők­nek sok tilalmat-állítunk. Azt hangsúlyozzuk, hogy mit nem szabad. Ott azt hangsúlyozzák, hogy mit szabad. — És sok mindent szabad is. — A hangoskodás semmi­képpen sem helyeselhető. A dohányzás más kérdés. Meg­felelő szellőzőberendezések esetén elképzelhetőnek talál­nám. Persze, ezen sokat vi­tatkoznánk, ha történetesen be is próbálnák valahol vezetni Magyarországon. Az ötletes propagandamód­szereket viszont meg lehet valósítani nálunk is; most még nagyon frissele az élmé­nyeim ahhoz, hogy konkrétan beszélhessek arról. hogyan. — virág — t • »J ***** ■ —■■■■ • : m mm ■Mfcfli' i ' Ül ’ v. ; 'i A tolnai Béke Halászati Szövetkezet az enyhe időt kihasz­nálva a bogyiszlói holt Duna-ágban megkezdte a hal úszást. Képünkön: osztályozzák a hal zsákmányt. (MTI foto — Fehérváry Ferenc felv. — KS) Kis óvó nénik között . Megyénk óvodai hálózat és férőhelyek tekintetében elő­kelő helyet foglal el az orszá­gos rangsorban. Sajnos az óvónői ellátottság, a minőségi fejlődés ezzel az ellátottsággal nincs szinkronban. Elég csu­pán arra utalni, hogy az óvó­nőknek közel egyharmada ké­pesítés nélküli, gimnáziumi érettségivel végzi munkáját, A felsőfokú óvónőképzők számát, kapacitását nem lehe­tett a szükségleteknek megfele­lően növelni, ezért az elmúlt években lépett be a képzésbe a szakközépekül a jellegű ok­tatási forma, ahol beosztott óvónőket képeznek. A szek­szárdi Garay Gimnáziumban alig másfél évvel ezelőtt kezd­te működését ez az új iskola­típus. Hol tartanak a félidő­höz közeledve? Milyen ered­ményele és megoldásra váró gondok bukkan tail elő menet közben? — ez elv re a kérdések­re kerestük a választ a taná­rokkal és diákokkal folytatott beszélgetések során. A második emelet egyik tan­termében — melynek dekorá­lása is elárulja, hogy nem „akármilyen” középiskolások tanulnak benne — éppen a játék fajtáiról tartott előadást dr. Magyari Istvánná gyakor­latvezető a második osztályo­sok részére. Az alig tizenhat éves óvónőjelöltek szorgalma­san jegyzeteltek, és szabatos, mondhatni szakszerű válaszo­kat adtak a, feltett kérdésekre. Látszott, hogy élvezik az órát. Mint később megtudtam, a többi gyakorlati és szakmai tárgyat is nagyon szeretik, en­nek megfelelően az átlagok is magasak. Viszont mumusnak tartják a közismereti tantár­gyak többségét, köztük sajnos a magyar irodalmat is. mely­nek tanulmányi átlaga alig éri el a hármast. Mi lehet en­nek az oka? Egyrészt az, hogy ebben az iskolatípusban még mindig tisztázatlan, mit kell tanulni. Sem a tanterv, sem a tankönyv koncepciója nem igazodik az igényekhez. Más­részt baj van a tanulók szem­léletével is: nem látják- vilá­gosan, hogy az óvónői DálváD milyen óriási szerepük van az anyanyelvi foglalkozásoknak, a szabatos, szép magyar beszéd­nek. Mert a kisgyermeket min­denekelőtt a jó példa erejével lehet nevelni. A példát pedig rövidesen — alig több, mint két év múlva — személyesen ők fogják szolgáltatni. Erre pedig már most alaposan fel kell készülniük, még akkor is, ha tudják: érettségi után (bár oklevelet kapnak) nem fejező­dik be számukra a tanulás. Nyitva az út — s a megkér­dezettek szinte kivétel nélkül élni is óhajtanak ezzel a lehe­tőséggel — a felsőfokú képzőn való tanulásra, A továbbtanu­lást annyira természetesnek tartják, hogy nem nééy. ha­nem hat évben számolnak. Nem azért, mert így csali be­osztott óvónők lehetnek, több­ségük a várható státusszal egyáltalán nincs is tisztában (igaz, még a rendelet megszü­letése lg várat magára), egy­szerűen óvónők akarnak lenni, hivatásukat nem úgy-ahogy, hanem magas szinten szeret­nék művelni. Öra után kicsit elbeszélget­tünk. Elmondták, hogy tulaj­donképpen szerencsésnek ér­zik magukat, mivel a három- négyszeres túljelentkezés elle­nére is sikerült bejutniuk a szakközépiskolába. Igaz, a ma­gas óraszám, a 16 tantárgy ta­nulása elég nagy megterhelést jelent, de ezért bőven kárpót­lást nyújtanak a gyakorlatok, az óvodások között eltöltött idő. örülnek annak is. hogy a hospitálásokat a megye egyik legjobban felszerelt óvodájá­ban végezhetik, ahol tapasztalt, felkészült óvónők tartanak szá­mukra bemutatókat, elemzése­ket. így a gyakorlatban bizo­nyítva tanulják az elméletet. — Nagyon' fszeretnek a gye* rekek között lenni — mondta dr. Magyariné. — A kicsikkel való foglalkozás szinte felvil­lanyozza a lányokat. Ezért az óvónőképzésnek ezt a formáját nagyon jó felkészítésnek tar­tom. Ebből a szempontból pe­dig nem mindegy, hogy mikor találkoznak a gyerekekkel. Mi­nél előbb, annál jobb. Halmos Ágnes nemcsak az órán volt aktív, most is ő vi­szi a szót: — Osztályközösségünk nagy hasznát látja annak, hogy ha­tározott célt látunk ‘magunk előtt, tehát tudjuk, mire készü­lünk. Például az osztáiy-tea- délutánon saját rajzainkból ki­állítást rendeztünk, amit zsű­riztünk is. Jutalomként az el­ső három helyezett osztályfő­nöki dicséretben részesült, ami többet ért, mint egy könyv- jutalom. Különböző óvodáit patronálását is vállaltuk.. töb­bek között a hogy eszi óvodás­korú nevelőotthont. Télapóra, karácsonyra játékokká; leptük meg a szülő nélkül nevelkedő állami gondozottakat. Kis bá­bukat, fahdíszeket is készítet­tünk számukra. Lelkesen, tudatosan készül- nek hivatásukra a „kis óvó nénik”, hogy ha kikerülnek, nyugodt lelkiismerettel állhas- samak a gyerekek és szülők elé. t. r> I Jabb védett területek a Duna—Tisza közén Újabb területeket nyilvání­tottak védetté a Duna—Tisza közén, ahol nagy gbnddal őr­zik a táj ritka növény- és ál­latvilágát, Eddig 720 hektárra terjesztették ki a védelmet, s még további ötszáz hektár te­rület védetté nyilvánítását sür­getik. A továbbiakban még kilenc ritka faunájú területet kell vé­delem alá vonni. Közülük kü­lönösen érdekes a tabdi erdő egyik mély fekvésű része, ahol 36 fajta vízi- és szárazföldi puhatestü él. Védelmet érde­mel a Hercegszántó határában lévő karapancsai parkerdő Az új év első halászata

Next

/
Thumbnails
Contents