Tolna Megyei Népújság, 1974. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-26 / 21. szám

t 9 Mondjon egy történetet Kinek a kezdet, kinek a vég... '„Báta mezővárosa Tóina me­gyében van, ’s a’ SzegXardí (központi) járáshoz tartozik... A mohácsi visz után sűrű erdő verte fel a lakatlan határt, lakosai a környékbeli erdőkbe s berkekbe menekültek a’ dúl- ló törökök elől, míg végre másfél század után... 1714-dik évben összehívattak a közsé­get újra megszállották...” — ezek az önkényesen kiragadott mondatok a szekszárdi mú­zeum 1971—1972-es évkönyvé­ből származnak. Feltehetően Csankó Károly, a község jegy­zője írta le őket 1865-ben, válaszolva Pesthy Frigyes ak­kor volt akadémiai tagnak, aki az ország helyneveit gyűjtötte össze. A jegyző intelligens, művelt ember lehetett, ez a hely névgyűjtés kapcsán is ki­derül, hiszen a száraz statisz­tikai adatok helyett ilyen le­írásokat olvashatunk Pesthy Frigyesnek küldött levelében: „Mindenek előtt megemliten- dőnek véljük a’ község felett elvonuló hegylánczulatot, mely regényes 13 hegygerinczet, s ugyanannyi kies völgyet áb­rázol ...” Az adatgyűjtésnél bőven hivatkozott a „város” történetével kapcsolatos népi hagyományokra is, égy dolgot viszont kihagyott vagy kife­lejtett. A bátaiak máig úgy tudják, hogy az újratelepítés­nél rengetegen jöttek a du­nántúli Sümegről. Így van-e, azt a történészeknek kellene kideríteniük, Viszont tény, hogy Bátán máig nagyon so­kan viselik a „Sümegi” veze­téknevet. Sümegi Istvánból legkevesebb négy lakik Tolna megyének e legdélibb, alig háromezer lelket számláló községében. Sátán már sok félreértésnek volt okozója a névazonosság. A múlt és a jelen, illetve a régmúlt év a közelmúlt itt kancsolódík és egyben Itt kez­dődik á mi történetünk is. Aki elmondta, nem más, mint Sümegi István nyugdíjas ta­nácselnök. Huszonegy eszten­deig. az első tanács választá­soktól 1971. májusáig állt a közsév élén. A két évtized alatt megért nyugodt és moz­galmas, könnyebb ég nagyon nehéz napokat. Az talán ter­mészetes, hogy ez utóbbiak , maradtak meg leginkább az emlékezetében, nekünk is ezekről beszélt, mikor arra kértük, hogy mondion egy történetet az életéből. — Nem akartam hinni a fü­lemnek, amikor 195« október 23-án a rádióból megtudtam á pesti eseményeket. Gondol­tam, pár óra alatt lejátszódik az egész, aztán majd helyre­rázódnak a dolgok. Nem így lett. Emlékszem, másnap a ta­nácsházán tartottunk megbe­szélést a tanács- meg pártve­zetőkkel. amikor kihivatott a feleségem, ö boltos volt és Va­laki odacsúsztatott a pultra egy cédulát, hogy az éjjel ne aludjunk otthon, mert ki akar­ják irtani az egész családot. Nem sokat adtam az ilyesmi­re, de azért persze, hogy nyugtalanított a dolog. A kö­vetkező napon aztárt leváltot­tak bennünket,, régi vezető­ket, és megalakult a „nemzeti bizottság”. Én ettől függetle­nül minden reggel bementem az irodámba, nagy gondot okozva a bizottságnak, mert azok átszorultak a tanácsház másik felébe. Elvégre nem gyűlésezhettek egy kommu­nista jelenlétében Közben történt egy és más. Egyik esté bejött hozzánk egy katona­tiszt, meg néhány katona, ház­kutatást tartani. Fegyvereket kerestek, Először nagyon biz­tosak voltak a dolgukban — különösen a tiszt — mert rög­tön kiborították apám ágyát. Valaki elárulhatta nekik, hogy odatettem a pisztolyomat. Amikor nem találták, kirá­molták szekrényt, fiókot, min­dent. Csakhogy a pisztoly ak­kor már az én szalmazsákom alatt volt, azt nem nézték. El­vittek, kihallgattak, aztán ha­zaengedtek. Másodszor is jöt­tek, de addigra a fegyver már biztos helyre került. Mint mondtam", mindennap bementem az irodámba. Egyik délelőtt csörög a telefon. Sü­megit keresték .Szekszárdról. Mondom, én vagyok. Akkor még eszembe se jutott, hogy esetleg nem engem, hartem a másik Sümegit keresik, akit a „nemzeti bizottságba” válasz­tottak be. Pedig a szöveg igencsak neki szólt. Utasítot­ták őket, hogy tartsák szem­mel a volt vezetőket, de ne kezdeményezzenek semmi egyéni akciót, mért már ala­kulófélben Van az osztag, amely majd a kivégzéseket végrehajtja. Nem szóltam egy szót se, letettem a kagylót. Aznap este a házunk utcára néző ablakait téglával bever­ték. A feleségem felöltözve, nagykendőben ült a szobában, egyszer csak hallja ám, hogy az ablak alatt ropognak az üvegcserepek. Két nemzetőr jött arra. Látták, baj van, je­lentették is rögtön a bizottság­nak. Ketten „vizsgálták ki” az ügyet, be se néztek hozzánk. Az egyik azonban megjegyez­te: „Ez is valami? Ez még csak a kezdet”. Nem tudhatta, hogy ez számukra nem a kez­det, hanem a vég. Merthogy, másnap lett november negye­diké. —a. —y. Hasznos segítés Az audiovizuális eszközök örvendetes szaporodásával új­fajta gondok jelentkeznek is­koláinkban: az elromlott ké­szülékek javíttatása anyagi, szervezési nehézségekkel jár. Ezen a gondon sikerült eny­híteni a szekszárdi GELKA öt­letes társadalmi munkavállalá­sával. A tolnai 1. számú álta­lános iskola Vezetősége és Sza­bó Kálmán, a GELKA Tolnán lakó dolgozója szocialista szer­ződést kötött Ennek értelmé­ben az iskola tv-készülékeinek javítása teljesen díjtalanul történik, csak a felhasznált anyagot kell megtérítenünk. A GELKA igazgatója, Tóth József elvtárs kezdeményezésé­re minden egyéb audiovizuá­lis eszközünk javításánál so­ron kívüli elsőbbséget és In­gyenes szállítást biztosítanak. Ezúton szeretnénk iskolánk tanulói és nevelői nevében kö­szönetét mondani a remek öt­letért, és annak gyors meg­valósításáért BOLVÁRÍ JÖZSEFNÉ Igazgató Rangsorol. a költségvetés p,a.';ga88ga—i^— Átmeneti korszakban éjünk. Társadalmi és politikai érte­lemben a fejlett szocialista társadalom felépítésének útján haladunk. Gazdaságunkat az extenzíviről az intenzív fejlő­dés vágányaira állítjuk át. Ezt az átmeneti időszakot a szük­ségletek és a lehetőségek kü­lönös feszültsége jellemzi. A gazdaság átmeneti jelle­ge társadalmi méretű dilem­mák, szinte feloldhatatlannak tűnő ellentmondások forrása. Részben azért, mert a felfoko­zott személyes igények kielé­gítéséhez meghatározott tár­sadalmi, gazdasági feltételek szükségesek. Alacsony árak és magas bérek, több lakás és magasabb családi pótlék, a régi nyugdijak rendezése, az iskolai, az óvodai, a kórházi férőhelyek növelése, a keres­kedelmi hálózat, a városi tö­megközlekedés fejlesztése, autópályák, szervizek, közmű­vek, ., A felsorolás szinte vég­telen, ám gazdaságunk teher- bífóképessége véges. A köze­pes fejlettség állapotán csak akkor tudunk túllépni, a nö­vekvő igényeket, csak akkor tudjuk kielégíteni, ha házgyá­rakat építünk, ha fokozzuk az ipar, az építőipar, a mezőgaz­daság gépesítését, korszerűsít­jük a gazdaság szerkezetét, ja­vítjuk a termelés összetételét, szervezettségét, versenyképes­ségét. Vagyis nélkülözhetetlen a hatékonyság fokozása. Dehát a beruházásoknak is. az embe­ri képességnek is van határa. Ahogyan a családok rákény­szerülnek lehetőségeik mérle­gelésére és igényeik rangsoro­lására. úgy a népgazdaság sem tehet mást. A pénzügyminisz­ter mondotta az 1974. évi költ­ségvetési expozéjában: „Mai fejlettségünk szigorú határt szab az igények kielégítési szintjének is- Erősíteni kell te­hát azt a követelményt, hogy a Célokat társadalmi, gazdasá­gi fontosságuk szerint rang­soróljuk, anyagi erőforrásain­kat aszerint asszuk el. a meg­valósításban pedig szerényen gazdálkodjunk, a takarékos megoldásokat válasszuk”. Tavaly kaphatott volna hi- ! vatalosan is aranydiplomát. Ö ' nem is gondolt rá. Csak akkor mozdult meg benne a dolog, amikor a nyáron ötvenéves ta­lálkozóra jöttek össze a da­kotai tanítóképző diákjai. Ott tudta meg az egyik osztály­társától, hogy az a tanítókép­zőtől aranydiplomát, a megyé­től pedig pénzjutalmat kapott. Amikor hazajött, érdeklő­dött a járási hivatalnál. Azt mondták: az ilyen ügyeket augusztusban intézik, most meg már szeptember van. így hát nincs aranydiplomája. Alsónyéken éldegél Zeke Lajosné tanítónő, akit még mindig így szólítanak: „Rek­toráé asszony”. 1926 februárjában került Alsónyékre, egy tanítót helyet­tesíteni, ideiglenesen. Férjhez ment és itt is maradt. Négy gyermeked nevelt fel: orvost, óvónőt, tanárt és szí­nészt. — Szép család — mondja. — Sok bajom volt velük, de nagyon jó gyerekek, nem győznek a kedvemben járni. Karácsonykor 1 is rengeteg ajándékkal leptek meg. Csak pirultam a meglepetéstől. Kis szünet után. — Nem volt könnyű az éle­tünk. 1937-től 15 éven keresz­tül előfordult, hogy egyszerre három gyerek is tanult házon I kívül. Mentek is a csomagok 1 minden héten erre is, arra is. Erzsiké néni Szegény férjem a fizetéséből csak morzsákat hozott haza, mert a postán azon nyomban Szétparcellázta, elküldte a gye­rekeknek. De megérte! Most mind a négyen megállják a helyüket. Az Ili, a kisebbik hazajött Budapestről azért, hogy megmaradhassak a meg­szokott pedagóguslakásban. Most óvónői lakás lett. Ö óvónő és ez most az ő szolgá­lati lakása. Erzsiké néni hetvenéves. Még mindig ügybuzgólkodik. A Hazafias NépfrcAit helyi tit­kára, s nemrégiben több napos körúton földrajzi neveket gyűjtött az alsónyéki hátárban. — Tudja, kedvesem — veszi át a szót Erzsiké néni — nem szabad elszakadni a néptől, a falusi éleitől. Mi annak idején a férjemmel, Lajossal sokat jártunk a nyéki emberek kö­zött. Jó hírű dalárdát alapított a községben, én meg magam köré gyűjtöttem a lányokat meg a fiatalasszonyokat, fel­olvastam nekik, verseket, szín­darabokat tanultunk. Előadtuk a Gyimesi vadvirágot, Gár­donyi-darabokat. A népszoká­sokat is felelevenítettük. A „babkopasztót” is, meg a „var­rót” is. A padlásról' lehozták a héjában hagyott száraz­babot, s azt kopasztotíák egész nap, miközben "kukoricát főz­tek, vagy pattogtattak, dalol­tak, meséltek.... — Most mit csinál, egész nap? — Németh László Irgalom című regényét olvasom nagy élvezettel. És mindig nagyon várom a Köznevelés című la­pot. Napról napra fejlődik a pedagógia. Uj módszereket ve­zetnek be. Nekem tetszenek a különböző munkafüzetek. Ezek nagyon segítik a tanulókat a munkájukban. Egyébként té­len egy kissé kényelmesebb vagyok. Későbben kelek. Ta­karítok, főzök, elszöszmötölök a házban. Nem unatkozom, pedig délelőtt mindig egyedül vagyok, mert a lányom az óv ódából csak délután jön ha­za. Gyakran látogatom az unokáimat. Gyorsan múlik az idő, soha nincs időm gondol­kodni a betegségemen, vagy az idő' múlásán. Elnéztem Erzsiké néni fia­talos arcát, vidám tekintetét. Arra gondolám: ez a fegyel­mezett arc azért maradhatott ilyen üde, mert Erzsiké néni sokat volt fiatalok között, s aki fiatalok között él, az fia­tal is marad. ö fiatal maradt. Erre gondoltam, amikor be­csuktam magam mögött a kis­kaput. És arra: megkapta ő az aranydiplomát az alsónyéki néptől... a. i bj Rangsorol a költségvetés, az éves. a középtávú, sőt majd n készülő 15 esztendős távlati terv is. Mert mindenre még hosszú távon sem futja. Rö­vid távon pedig még inkább nélkülözhetetlen a lehetőség és fontosság szerinti szelektá­lás. Azoknak a láncszemeknek a megragadása, «melyek a táv-- lati célokkal összhangban meg­határozzák a fejlődés menet­irányát. ütemét. Az idei költ­ségvetés két- esztendei stagná­lás után a nemzeti jövedelem gyarapodásánál nagyobb Ütem­ben: 10 százalékkal növeli a beruházásokat. A központi és a Vállalati fejlesztési lehetősé­gek egyaránt bővülnek. A köz­ponti erőforrások koncentrálá­sára jellemző, hogy az egyedi nagy beruházásokra élőirány - zott 18,4 milliárd forint két­harmadát nyolc beruházásra fordítják, mindegyikre többet: egy milliárd forintnál. Köztük van a Borsodi Vegyi Kombinát, PVC-gyára. valamint az épü­lő Hejőcsabai Cementgyár. Meggyorsul a reálbér, a reá7 - jövedelem növekedési üteme az előző évekhez képest. Em­lítésre méltó változás az elő­ző két esztendővel szemben, hogy a fogyasztási árszínvonal növekedése 1974-ben nem ha­ladhatja meg a 2 százalékot. Jelentős népesedéspolitikai in­tézkedéseket vezettek be 1974. január 1-től, és léptetnek élet­be év közben is. Tervszerűen fejlődik a közoktatás, az egész­ségügy, a lakásépítés. Persze távolról sem oldunk meg min­den feladatot 1974-ben. jócs­kán maradnak tennivalók a következő évekre. így egyebei: közt csak 1975-ben kerülhet sor a régi alacsony nyugdíjait, emelésére. A parlament még az ünne­pek előtt élfogadta az ország idei költségvetését, A taná­csok, a vállalatok vezető tes­tületéi az'esztendő első napjai­ban döntenek: miből, mire és mennyit költenek 1974-ben. A merev tervutasításos gazdaság­irányítást azért szüntették mer.;, hogy a helyi lehetőségek jobb kihasználása, a hatékonyabb gazdálkodás érdekében nőve- kedjék a gazdálkodó szerveze­tek önállósága és öntevékeny, sége. s azok döntsenek, akiig leginkább ismerik a helyi igé­nyeket és lehetőségeket. Most rajtuk a sor, nekik kell dönte­ni. A helyi lehetőségek nem kevésbé végesek, mint az or­szágé, vagy a családoké. S a most folyó vitákban sokféle nézet és érdek ütközik meg. A döntés során nem eg 'szérű­én kompromisszumoké'. ' nem a rendező elvet kell karísni és találni az igények és a le­hetőségek szövevényében. Ismeretes a közmondás: aki sokat mahkol, keveset fog. Tudni és merni keli igent és nemet mondani. Egyébként Sem az a vezető, vagy testü­let dolgozik közmegelégedésre, aki, vagy amely hideget és me­leget fúj egyszerre. Az önálló­sághoz ugyanúgy hozzátartozik 1 a felelős döntés, mint a tájé­koztatás, a meggyőzés , — a demokratizmus. Csak így lehet bővíteni a lehetőségek körét és közelebb hozni a távolabbi célokat. K. J. Népújság 5 1974. január

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents