Tolna Megyei Népújság, 1974. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-24 / 19. szám

I 1 I f 1 Q Aé|>új/Ó9 IfjÚ/ági lOVQlO „Nem térkép e táj” Ki tud többet Bonyhádról ? Iskolánkban két plakát is hirdette, hogy a téli szünet^ ben, január 4-én a Vörösmarty Mihály úttörőcsapat a járási könyvtárban honismereti vetélkedőt rendez. A vetélkedő a „Nem térkép e táj” akcióban került lebonyolításra. Pénte­ken nagy izgalommal gyülekeztünk a gyermekkönyvtárban. A versenyben négy csapat mérte össze tudását. Az első for- dulóban villámkérdések hangzottak el, majd ötletes felada­tok következtek. Fel kellett ismernünk a bonyhádi üzemek, műemlékek fényképeit, majd Bonyhád nagyméretű térké­pére feltűzni azokat. Rejtvényes kérdések voltak községünk történelméről, irodalmi emlékeiről. Nagyon tetszett, amikor Vörösmarty- és Petőfi-verseket hallottunk magnóról, és a címeket, szerzőket meg kellett ne­veznünk. A „Kicsoda-micsoda” játék mintájára a bonyhádi párt- és tanácsi vezetőket találtuk ki meghatározott idő alatt. A bonyhádi üzemek márkajelzéseit minden csapatnak sike­rült felismerni. A vetélkedő igényelte az utcanevek, terek is­meretét is. Az volt a feladat, hogy a csapatok soroljanak fel minél több irodalmi és történelmi személyről elnevezett bonyhádi utcát. A legügyesebb csapat 21-et tudott felsorolni. Fokozta a hangulatot, amikor azt a feladatot kaptuk, hogy készítsünk karikatúrát egy-egy jellegzetes bonyhádi figu­ráról. A verseny alatt a közönség is kapott sok kérdést, a he­lyesen válaszolók cukrot, csokit nyerték. A nagyon izgalmas, érdekes vetélkedőt az 1. számú csapat nyerte meg. Tagjai: Nádházi Agnes, Bába József, Molnár Margit, Selmeci József, Mergl Irén. A győztesek, de a többi versenyző is könyvjutal­mat kapott, mégpedig az előre kiállított könyvekből választ­hattak maguknak. Glökner Jakab csapatvezető megköszönte a könyvtár se­gítségét és elmondta, hogy nagyon jó az iskola és a gyermek- könyvtár kapcsolata, így a közös programokkal segíthetik a pajtások olvasóvá nevelését. Megköszönte Papp Ferencnének, Klári néninek a vetélkedő színvonalas összeállítását. Hazafelé menet arról beszélgettünk, hogy jó lenne még több ilyen hangulatos vetélkedőn részt venni. Béke Riporterőrs Kiss Krisztina ■, ........ ■ ....................... ■ i O rszágjáráson A meghirdetett akció kere­tében már eddig is több paj­tás, raj és őrs küldött találós kérdéseket, mondókákat, régi használati eszközök megneve­zését. A legjobbakat válogat­tuk ki közülük. Sárközi Erzsébet kurdi paj­tás találós kérdése: „Fejjel alá, lábbal föl, kis ágyában úgy áll föl.” (hagyma)” Mon­dóka: „Sarokba állok, forin­tot várok, boldog új évet kí­vánok.” Régi használati esz­közök: rokka, köpülő, taliga, tiló, rosta, szekerce, csép. A dombóvári 11. számú ál­talános iskola „Osztrolenka csillaga” raj gyűjtései: Pályázati A siraontornyai Vak Bottyán Általános Iskola és Gimnázium Petőfi Sándor Úttörőcsapata a következő felhívással fordul va­lamennyi Tolna megyei úttörő- csapathoz: Ebben az évben az úttörőknek bizonyítaniuk kell, hogy számuk­ra valóban „nem térkép e táj!”, hanem múltat, jelent és jövőt magába ölelő szülőföld. Ismer­jük-e valóban szülőföldünket? Is­merjük-e községünket, városun­kat? Ezért tehát pályázatot hirde­tünk, amelynek célja a lakóhely minél alaposabb megismerése ré­vén feltárni a szülőhely, az isko­la székhelyének építészeti, tárgyi műemlékeit. Múltkori rejtvényünkre több mint 150 helyes válasz érkezett. Volt köztük olyan is, amit felnőttek küldtek be. Kérjük az anyukákat, apuká­kat, hagyják, hogy a gyere­kek jöjjenek rá a megoldás­ra: annál is inkább, mert eze­ket a feladványokat a gyere­keknek készítik, felnőtteknek túl egyszerűek. A legközelebb -sok azoknak a pajtásoknak a megfejtései «esznek részt a jutalom­1. Játék párosával, átfogott kézzel szökdelve: „Apácára pillangóra Holnap délre harangszóra Idri-bidri bucc!” (Bucc-ra guggolni és hir­telen irányt változtatni kell.) 2. Hintázáskor: „Egy üveg alma, két üveg alma, három üveg alma, négy üveg alma. Szállj le pajtás a hintáról, nem apád csinál­ta. Ha apád csinálta volna, tovább rajt maradhattál vol­na.” Név és cím nélkül érkeztek az alábbi találós kérdések: 1. Melyik az a kérdés, felhívás Feladat tehát: egy-egy úttörő­csapat (raj, őrs) készítsen leírást táblával jelölt, vagy egyéb mű­emléki épületeiről: érdekes há­zakról, templomokról, kastélyok­ról, polgárházakról, kézműipari műhelyekről, gazdasági épületek­ről, s a leírást illusztrálják fény­képekkel, rajzokkal, amelyek az épületek legjellemzőbb vonásait mutatják be. Pályamunkák beküldési határ­ideje: 1974. március 21. Ered­ményhirdetés : 1974. Gyermeknap — Slmontornyán. Pályadíjak: 1. helyezést elérő 500 forint, 2. he­lyezést elérő 300 forint, 3. he­lyezést elérő 200 forint. könyvek sorsolásában, akik maguk készítik a megfejtést, önállóan — és pontosan — címezik meg a borítékot, pos­tai lapot, A következő pajtásoknak volt szerencséjük, ők már meg is kapták a szerkesztőségtől a jutalomkönyvet: Dreischler Margit BoiTyhád, Kőmíves István és Rohonczi Rózsa Dombóvár, Szabó Iloría Kaj- dacs, Jilling Éva és János Paks. amelyre csak „nem”-mel le­het válaszolni? (alszol?) 2. Nappal teli, éjjel üres. (iskola) 3. Mihelyt megvan, mindjárt megmar, mihelyt megmar, mindjárt meghal, (szikra) 4. Aki nevem kimondja, azonnal megsemmisít, (csend) 5. Éget, de nem gyújt, tü­zes-vörös, de nem lángol, (paprika) 6. Féllábú ficsúr ezer juhot őriz. (mák) 7. Elöl megyen médula, ke- ze-Xába korcsolya, szőr maga, szőr nadrágja, szilágyi bár­sony a szakálla, (medve) 8. Vízi bucsi. (hal) Kerti kukucsi (káposzta) Mezei szöcske (nyúl). ■^bRQKNe? Örökbefogadók jelentkeztek A múltkor közöltük a ten- gelici Nefelejcs és Bátor őrs kérését: „örökbefogadó” brigádot kerestek. Néhány nap múlva megke­reste a rovat szerkesztőjét a Szekszárdi Vasipari Vállalat Zrínyi Miklós szocialista bri­gádjának vezetője, Fehér Ist­ván. Úgy határoztak, hogy „örökbe fogadják” a tengelici fiúkat, a Bátor őrs tagjait. Azóta már találkoztak is; sok szép tervet szőttek, szekszár­di kirándulásról, üzem- és focimeccs-’látogatásról, beszél­getésekről. A Bátor őrs tudósítani fog minket a tervek megvalósu­lásáról. Kíváncsian várjuk! Látogatóban Hivatalában kerestük fel Daradics Ferenc bácsit, a bonyhádi járási pártbizottság első titkárát, országgyűlési képviselőt. Néhány kérdést tettünk fel munkájával kap­csolatban, melyre Feri bácsi készséggel válaszolt. Először arról beszélt, hogyan kapcso­lódott be a munkás- és párt­mozgalmi életbe, hogyan vesz részt a párt munkájában. Megismertetett bennünket az országgyűlés' és ézert belül az országgyűlési képviselő mun­kájával, feladataival. Elmond­ta, hogyan készülnek fel az országgyűlésre, milyen prob­lémák várnak megoldásra já­rásunkban a közművelődés terén. Befejezésül meghívtuk Feri bácsit iskolánkba, hogy ismerkedjen meg csapatunk életével, munkájával. ERŐS VILMOS és SZAUER ZOLTÁN úttörő-riporterek, Tevel A tegnapi nap is úgy kez­dődött, mint a többi, de a folytatás sokkal érdekesebb volt. Reggeli után elfoglaltuk he­lyünket a buszban, és elin­dultunk a Zánka—Keszthely útvonalon. Eleinte álmosan nézegettünk kifelé az abla­kon, de amikor megpillantot­tuk a Badacsonyt, mindjárt fölvidultunk. A koporsó alakú bazalttömb teteje párába bur­kolózott. Félénken mutogatott magából, egyre többet. Mint­ha csak ez akadályozta vol­na az éneklést, felcsendültek a nóták. Jókedvünket végle­gesen a szigligeti vár „meg­hódítása” hozta meg. A kis mozgástól • felélénkülve tar­tottunk új állomásunk felé — Keszthelyre. Érdeklődve nézegettük a Balaton Múzeumban a ma­gyar tenger csodálatos állat­világát, történelmi emlékeit. Aztán a szép városból már robogtunk is Hévízre. Az új célig Tolna, Csongrád és Elérkezett utolsó zánkai es­ténk, január 4. Ekkor fél 8- kor kezdődött az ünnepélyes táborzárás. 2. számú táborunk­ból, mint a megnyitón, most is én vittem táborunk zász­laját. Nagyon büszke voltam! A teremben, mely krónikások­kal és vezetőikkel volt tele, elhangzottak a jelentések. Majd a táborvezető kiadta a vezényszót: zászlónak tiszte­legj! Ta tarn, ta tarn, ta tam ta tam ta tam — a dobpergés ütemére bevonultunk, mi zászlósok. Épen elfoglaltuk helyünket, mikor megszólalt az ismert dallam: „Isten, áldd meg a magyart!” A lobogók földig hajoltak, A Himnusz elhangzása után következett a híres Váci Mihály-vers: Nem elég ... Ezután kiosztot­ták a táborvezetői dicsérete­ket, Sorban hangzottak a ne­Borsod megyei népdalokat énekeltünk — rekedésig. Európa legnagyobb meleg­vizű tavához mentünk. Kör­bejártuk azt, majd a híres fedett fürdőbe is bekukkan­tottunk. „Jártam a szekszár­di pincében” — zengett a buszban a híres népdal. Az úton végig vígan énekeltünk, hisz az úttörő mindig vidám! Gyorsan szaladt az jdő, no, meg mi is gyorsait gurultunk, s már meg is pillantottuk a táblát: Tapolca. Még néhány jó tanács, s már kiszállhat­tunk a buszból. Vajon hova mentünk? — A tavasbarlang­ba! Elbűvölten néztük a lámpák fényétől színesen csil­logó vizet. Azután csónakkal körbejártuk a barlangot. Fe­lejthetetlen élmény volt! — a Malom-tó is kapcsolatban van a barlanggal, ezt is meg­tekintettük. A vízen kecsesen úszkáló hattyút sem tudjuk elfelejteni. Sajnos, hamarosan hazain­dultunk, de vidáman, mint jó úttörőkhöz illik. vek, egymás után mentek ki a pajtások jól megérdemelt oklevelükért. És ekkor fel­hangzott a nevem: Bokányi Gyula. Az örömtől remegő térdekkel fogadtam a kézfo­gást, és a Balaton című ju­talomkönyvet. Nagyon bol­dog voltam. A parancsra ki­vonult a zászló, s ezzel vége is volt az ünnepélynek. Remélem, nagyszerűen tud­juk gyümölcsöztetni itt ta­nult krónikás-ismereteinket. Viszontlátásra Zánka! BOKÁNYI GYULA krónikás, Dombóvár Népújság 6 1974. január 24. Lóugrás J N N T E M I A Ú ( 3Y 1 L GY V. 0 T E B A z P B R K 0 B E 0 H M É Induljatok el az ábra bal felső sarkából és lóugrásban olvassátok össze a betűket. Ha helyes útvonalon haladtok végig, egy közmondást kaptok eredményül. Megfejtésül ezt a közmondást küldjétek be. CÍMÜNK: TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG, „ÚTTÖRŐK­NEK, KISDOBOSOKNAK” (REJTVÉNY) 7101 SZEKSZÁRD, PF. 71. Az ezeréves város: Eszteryam Táborzárás

Next

/
Thumbnails
Contents