Tolna Megyei Népújság, 1974. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-24 / 19. szám

1 } p f t f büntetőeljárás új szabályai Az országgyűlés az elmúlt évb i megalkotta az 1973. évi I. turvényt a büntetőeljárás­ról. Ez a törvény annak a jog­alkotási programnak egyik ré­sze, amely évek óta egységes elvek szerint folyik és a közel­múltban többek között — a bíróságokról és az ügyészség­ről szóló törvényt is létrehozta, Uj büntetőeljárási törvény megalkotását a most említett törvények már magukban is indokolják, de szükségessé tet­te ezt az alkotmány részleges módosítása, valamint a Bün­tető Törvénykönyv módosítá­sáról és kiegészítéséről szóló törvényerejű rendelet, amely 1972. januárban lépett hatály­ba. A korábbi eljárási szabályo­zás 1962. évben a Büntető Tör­vénykönyv hatályba lépésekor történt. A szabályozás az el­múlt időszakban megfelelően szolgálta a bűnüldözést. Alkal­mazása során azonban nap­világra kerültek egyes olyan rendelkezései is. amelyek meg­változtatása indokolt és szük­séges volt ahhoz, hogy az el­járási j törvény a szocialista törvényesség, a jogpolitikai el­vek érvényesítése érdekében hatékonyabb eszköz legyen az eljáró hatóságok kezében. E szempontok mellett jelentős volt az eljárás egyszerűsítésé­re és gyorsítására irányuló tö­rekvés is. Az új büntetőeljárási tör­vényt hosszú és gondos elő­készítő munka előzte meg. Az előkészítés során a fenti szem­pontok mellett figyelembe vet­ték a jogtudományi kutatások eredményeit, a gyakorlati szak­emberek tanasztalatait. így az anyagi büntetőtörvényekkel összhangban álló korszerű bün­tetőeljárási rendszert sikerült kidolgozni, mely az időtálló­ság igényével is fellép. Megalkotását követően meg­felelő hosszú idő állt rendel­kezésre ahhoz, hogy rendelke­zéseit a bűnüldöző és igazság- szolgáltató hatóságok megis­merjék, elsajátítsák és 1974. január 1-től — amikor a tör­vény hatályba lépett —- helye­sen alkalmazzák. Az új büntetőeljárási tör­vény — minthogy a büntető­ügyek intézésében részt vevő valamennyi hatóság eljárására vonatkozó rendelkezéseket ma­gában foglalja — olyan terje­delmű, hogy egy újságcikk ke­retében való ismertetésére nincs lehetőség. Ezért arra tö­rekszem, hogy a legfontosabb elvi rendelkezéseket ismertes­sem és azokra az egészben vagy részben új jogintézmé­nyekre hívjam fal a figyelmet, amelyek hivatottak biztosítani az elkövetett bűncselekmények gyors, alapos elbírálását és ezen keresztül is hozzájárulni a bűnözés visszaszorításához. A büntetőeljárás célja a szo­cialista törvényesség biztosítá­sával a bűncselekmények fel­derítése, és a bűncselekményt elkövetők felelősségre vonásá­ul az anyagi büntetőtörvé­nyek alkalmazása. A törvény első rendelkezé­sei között került rögzítésre az az alapélv, amely a korábbi bűnüldözési gyakorlatban is érvényesült, és amit köznapi nyelven .,ártatlanság vélelmé­nek” nevezünk. A törvényi rendelkezés szerint senki nem tekinthető bűnösnek mindad­dig, amíg a bíróság jogerős határozata meg nem állapította büntetőjogi felelősségét. Ter­mészetesen ez nem jelenti azt, hogy súlyos bűncselekmény alapos gyanúja esetén ne le­hessen az elkövetővel szemben kényszerintézkedést foganatosí­tani. esetleg előzetes letartóz­tatásba is helyezni; adott eset­ben nemcsak lehetséges, ha­nem szükséges is. Ez az alapelv lényegében azt jelenti, hogy az eljárás alá vont személy állampolgári jo­gait, személyes szabadságát biztosítani kell, az eljárás so- Kán jogaira ki kell oktatni. Ér­vényesülését a törvény számos rendelkezése szolgálja, ezek közül megemlíthető az, amely szerint a terhelt nem kötelez­hető ártatlanságának bizonyí­tására, ehhez képest bűnössé­gének bizonyítása a büntető­ügyekben eljáró hatóságokat, magánvád as eljárásban a ma­gánvádlót terheli. Másik ilyen rendelkezés szerint a terhelt terhére nem lehet értékelni azt a tényt, amely nincs kétséget kizáróan bizonyítva. A terheit jogainak biztosítá­sát szolgálja a büntetőeljárás­nak egy másik alapelve: a vé­delem elve. Ennek lényege az. hogy a büntetőügyben eljáró hatóságok kötelesek a terhelt részére biztosítani azt a lehe­tőséget, hogy a törvényben meghatározott módon véde­kezhessék; ennek érdekében az eljárás meignditáisakor kötele­sek véle közölni, hogy milyen bűncselekmény miatt folyik az eljárás. Jelenti a továbbiakban azt is. hogy a terhelt érdeké­ben az eljárás bármely szaká­ban védő járhat él. sőt bizo­nyos körülmények fennállása esetén a védő részvételét a tör­vény kötelezően írja elő. A vé­dő elsősorban a terhelt meg­hatalmazása alapján kapcso­lódhat be az eljárásba; köte­lező védelem esetén — ha meghatalmazott védő nem lé­pett fel — a hatóság az ügy­védi munkaközösségek útján rendeli ki a védőt. Kirende­lésre a kötelező védelem ese­tein kívül olyankor is lehető­ség van. amikor az eljáró ha­tóság a védő közreműködését — akár a terhelt kérelme, akár saját belátása alapján — szük­ségesnek tartja. A védő szerepével, jogaival és kötelességeivel részletesen nem szükséges foglalkozni, idevanatkozóan a lap január 5-1 számában a megyei ügyvé­di kamara elnöke már nyilat­kozott. A törvény az alapelvek so­rában rögzíti — a terhelt ér­dekében és általában a szo­cialista törvényesség biztosítá­sa érdekében — jogorvoslati jogosultságot Ez azt jelenti, hogy az eljáró hatóságok hatá­rozatai és intézkedései ellen, illetve az intézkedések elmu­lasztása miatt az érintett sze­mélyek jogorvoslattal élhetnek. Az eddigi szabályozással lé­nyegileg egyezően került sza­bályozásra az anyanyelv hasz­nálatának joga, a szóbeliség és közvetlenség, a tárgyalás nyil­vánossága, a tényállás felderí­tésének és a bizonyítékok sza­bad értékelésének elve. Ezek közül csupán a két utolsó igé­nyel némi magyarázatot. A tényállás felderítésének élve azt jelenti, hogy a büntető­ügyben eljáró hatóságok fel­adata — az eljárás minden alapos, hiánytalan tisztázása, a valóságnak megfelelő megálla­pítása. Ennek érdekében figye­lembe keűl venni a terhelő és mentő, valamint a terhelt bün­tetőjogi felelősségét súlyosító és enyhítő körülményeket A bizonvltékok szabad értékelé­se pedig azt jelenti, hogy a büntetőeljárásban minden olyan bizonyítási eszközt és bi- zbnyítékot fel lehet használni, amely a tényállásnak a fen­tiek szerinti megállapítására alkalmas lehet. Ezeket a ha­tóságok egyenként és összessé­gükben szabadon értékelik, ál­lásfoglalásukat természetesen kötelesek megindokolnt Tartalmazza a törvény az eljárási feladatok megoszlásá­ra vonatkozó rendelkezést, amely szerint a büntetőeljárás­ban a vád, a védelem és az ítélkezés egymástól elkülönül Félreérthetetlen határozottság­gal szögezi le, hogy bírósági eljárás csak törvényes vád alapján indulhat. A vádeme­lés és a vádképviselet joga az ügyészt illeti meg, aki e fel­adatai körében jogosult — az előfeltételek fennforgása ese­tén — a nyomozás adatai alap­ján vádat emelni, azt módosí­tani, kiterjeszteni, sőt el is ej­teni. A bíróság csak annak a személynek a büntetőjogi fele­lősségéről dönthet, aki ellen vádat emelték, és csak olyan cselekmény alapján, amelyet a vád tartalmaz. A vádelv követ­kezetes érvényesülését szolgál­ják azok a rendelkezések, amelyek — a törvény külön­böző helyein — az eljárás meg­szüntetését írják élő a vád el­ejtése esetére. Megjegyzendő, hogy magán vád as eljárásban — amikor a sértett képviseli a vádat — ugyanezek az el­vek és rendelkezések lényegi­leg érvényesülnek. Amellett, hogy á törvény szá­mos rendelkezése a terhelt jo­gainak érvényesítéséről, a vé­delem jogainak kiterjesztéséről szól. természetesen gondosko­dik a bűncselekménnyel érin­tett sértettek jogainak védel­méről is. A korábbi szabályo­záshoz képest ezeket a jogokat is kiterjeszti; így lehetőséget biztosít a sértett — illetőleg képviselője — részére ahhoz, hogy az eljárás során keletke­zett iratokat megtekintse, kü­lönböző indítványokat, észre­vételeket terjesszen elő, a tár­gyaláson a terhelt bűnösségéi érintően is felszólaljon. Az egyes eljárási szakaszok­ban közreműködő szakértőkre, szaktanácsadókra, tanúkra is részletes szabályokat tartal­maz. meghatározza a most fel­soroltak kötelességeit, biztosít­ja jogaikat. Uj módon szabá­lyozza a törvény a mulasztás rításának lehetőségét, ugyan­akkor következetesen kívánja biztosítani az állampolgári fe­gyelem betartását. Az új ren­delkezések könnyebb megérté­se céljából szükségesnek tar­tom azok részletesebb tagla­lását. Ha valakit a bíróság tanú­ként idézett tárgyalásra és a tanú nem jelent meg, mulasz­tását a következő tárgyaláson igazolhatta, a korábbi szabá­lyozás szerint. Az új rendelke­zés ezt már nem teszi lehe­tővé. mert a határidő elmu­lasztása miatt a határnaptól (tárgyalástól) számított 8 na­pon belül lehet igazolással él­ni. Az ezen túl előtérj esetett ilyen kérelmet érdemi vizsgá­lat nélkül el kéül utasítani. Az állampolgári fegyelem megkö­veteli és mindenkinek egyéni érdeke is tehát, hogy ameny- nyiben a hatóság idézésének nem tud eleget tenni, ennék oikát előre jelentse be. A mu­lasztóval szemben a hatóság 100 Ft és 5000 Ft között meg­határozott összegű rendbírsá­got alkalmazhat, és ha mu­lasztása miatt kell új eljárási cselekményt végezni (tárgya­lást tartani), ennek költségeit is viselni tartozik. A mulasztásra vonatkozó szabályok nemcsak a tanúkra, hanem az eljárásban részt, ve­vő más személyekre is vonat­kozik. bár közülük egyesekkel szemben rendbírság nem szab­ható ki. (Folytatjuk) DR. FARKAS LÁSZLÓ megyei bírósági elnökhelyettes következményeit és azok elha­Szüts László: Pokoltűz Kisregény — 4. Pedig söröztek. Három asz­talt toltak össze, s azokon sor­ban álltak a sörösüvegek. Ki­nizsit ittak. Az üvegek, a poharak között itt-ott feketés csészék. Na fene. gondoltam. Ilyen naevban rázzák a ron­gyot?! Alighanem csinos a baba! Ilyen egymásköizt élő férfitársaságot egyetlen nő ki­billent a megszokott kerékvá­gásból. Kiváncsi lettem a nő­re. Háttal ült a bejáratnak. Ke­lemen és Flóri között. A szemben ülők rögtön észrevet­ték. ahogy beléptem. Láttam a szájuk mozgásából, hogy jel­zést adnak a háttal ülőknek. Itt valami készül ellenem. Is­mertem én iól az apostolokat Egyszerre elhallgattak, meg­merevedtek. Olyanokká váltak, mint valami viaszfigurák a panoptikumban. No jó! Ve­lem nem babráltok ki! Meg­álltam Flórián háta mögött. — Mi az. kollektív gyászt ültök? Senki sem válaszolt. Ültek feszesen. Az arcuk feszült a legjobban, mintha ki akart volna pukkadni. — így is jó! — mondtam üres szék után nézve. A szemközti oldalon találtam he­lyet magamnak. — Elkéstem, igazatok van- De miattam hallgathattok, engem nem za­var. Ide ülök... És ekkor nekem is torko­mon akadt a szó. Csak fogtam a szék támláját, ahogy oda- iendítettem az asztal mellé, kis Gyurka meg Csiga közé. És csak bámultam az asszony­kára ragadt tekintettel. Érez­tem. hogy a csend elnehezedik ■körülöttem, már csak egy cémaszalón lóg. Aztán a cér­naszál elszakadt. Egyedül ő nem nevetett. Csak nézett rám ő is. mint akit megbabonáztok. Flór' a- együtt harsogott a többiekkel mindaddig, amíg oldalt nem fordult- Akkor lepergett arcá­ról a nevetés. Karját levette a felesége székéről. Erre Zsu­zsa. mint akit meglöktek, nyújtotta a kezét. — Flóriánjáé! — mondta halkan. Mintha csípős szél térített volna észhez. Kezet nyújtot­tam Zsuzsának én is — és bemutatkoztam. Szerencsére nagy volt körülöttünk a zsi- bongás. nem vehették észre a zavarunkat Nekem a vér az arcomba szaladt. Nem annyira a váratlan találkozás kavart fel. mint inkább Zsuzsa visel­kedése. Idegenként mutatko­zott be. Miért? A férjének nem nyújthatott át részletes önélet­rajzot. rendiben van! De mi szükség volt arra. hogy most letagadjon? Az apostolok íő darabig nem szálltak le rólam. Pillanatokon belül kiteregették viselt dol­gaimat. mintha csak be kel­let volna számolniok az asz- szonykának. Tűrtem, mert elő­ször jól jött az az össze-vissza fecsegés. Én azalatt hallgat­hattam. Csakhogy Flóri is ■hallgatott. Mígnem megállt a hátam mögött Robi. — A szokásos, szakikám! — tette elém a tálcán a »öntés­ből hozott pálinkát, mellékel­ve hozzá az üveg sört. És ek­kor Flórián erősen rám nézett. — Jobb lenne, ha a pálin­kát elhagynád! — mondta fur­csa hangsúllyal, Az apostolok pártfogásukba vettek. Tudták, hogy a hátuk mögött máskor is megiszom ennyit, akár öt perccel mun­kába indulás előtt- Most meg igazán megengedhető, hiszen vendégünk van. és osak éjfél­kor állunk munkába. Amíg ezt megtárgyalták, én rmn töprengtem, vajon Flóri- • - msgs'-j'ott-e valamit? Úgy " i tin máris tudna mindenről. Szabó Csilla és Kocsis Albert szonátaestje Az Országos Filharmónia bérleti hang verseny sorozatá­ban váratlan műsorváltozás történt: Husek Rezső megbete­gedése miatt Szabó Csilla és Kocsis Albert lépett jel a művelődési központ márvány- csarnokát zsúfolásig megtöltő közönség előtt. A kitűnő szek­szárdi művész hangversenyét későbbi időpontban tartják meg. A világhírű művész házaspár nem először járt Szekszárdon, s ezúttal is megcsodálhattuk kivételes kvalitásukat, ami joggal biztosít számukra helyet a nemzetközi élvonalban. A műsort nyitó Mozart-szonáta ugyan nem volt mentes apró pontatlanságoktól, a pompás fiatalkori Schubert-szonatina (D-dúr) azonban már művé­szetük csúcsán mutatta Szabó Csillát és Kocsis Albertet. A műsor második felében Cézár Franck gyakran játszott és méltán népszerű A-dúr szoná­tája hangzott fel, ez a kivé­teles remekmű, melyben ott zeng a romantika minden ered­ménye és Franck előremutató jelentősége. Szabó Csilla és Kocsis Albert szenvedélyes előadásában a mű minden szépsége érvényre jutott, s he­lyenként, főleg a második és befejező tétel, valósággal reve- lációként hatott. A lelkes ünneplést négy ré-' adással honorálta a két mű- vész. (cs) Ez a pálinkaügy még job-' ban elnyújtotta a dumát, amit olyan előszeretettel folytattak rólam. Egyre ingerültebb let­tem, Valahogy úgy alakult, mintha mindnyájan, rajtam akarták volna bebizonyítani a nő előtt, hogy ők milyen jópo­fa férfiak. Igen. n céltáblájuk­ká váltam. Kicsorgattam egy pohár sört. beleömtöttem a Pálinkát, s hirtelen felhajtot­tam az egészet A poharat meg szép csendesen tettem le. — Hagyjátok már abba! — ordítottam fel aztán. De túlságosan hangos és árulkodó lehetett a tiltakozá­som. mert egyszerre mindenki elhallgatott. Döbbenten né­zett rám a presszóslány és még a szomszédos asztaloknál is felénk fordultak. Emlék­szem, hosszú másodpercekig újra nyomasztó csend támadt. És ekkor robbant be az aj­tón valaki. Nem tudom mán hogy ki volt. de mintha csak én folytattam volna, beleordí­totta a csendbe: — Gáz!... Gáz tört fel a fúrótoronynál! — Vége a látogatási időnek — mondtam. A park lassan elnéptelene­dett. csak a betonjárdán ko­pogtak még a távozó látoga­tók léptei. Egymás után tértek vissza a kórterembe a járóbe- tegek. — Azt hittem, eddigre vég­zek — mondta kissé lehangol- tan és idegesen. — Aztán csak most jutottam odáig, hogy el­kezdjem. Magam is nagyon sajnáltam a dolgot, s éppen javasolni akartam, hogy majd megláto­gatom még. De megelőzött. — Ha magának nem lenne terhére, én folytatnám. Oda­bent engem úgysem keresnek, megszokták már. hogy elcsa­vartok, amikor csak lehet- Ma vacsoraidőig még lehet. Magát pedig még meg sem kérdik. ha innen kimegy. Elzárhatom-e a forrást, amely napvilágra törekszik, ezen gondolkoztam. Talán elő­segítek valamit, ha beszélni hagyom, talán megéri a sza­bálytalanság. amit a kórház­rend ellen elkövetek. H ■ tea * ásómat beleegyezés­re’- vette. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents