Tolna Megyei Népújság, 1974. január (24. évfolyam, 1-25. szám)
1974-01-19 / 15. szám
f 1 ¥ Az eke szarvától — a i. A sarkon, ahol az autóbuszváró van. balra a második ház at'yd0x0:4 felől lövet. Ebben a házban él feleségével. Szabó György nyugdíj as: a község egyik bölcs ..világlátott” emberének tartják. Bekopogtattunk hozzá. Jó erőben lévő, korát nem mutató parasztember, saját borát Issza, mindennap néhány pohárral, mértékkel. • — Ismerkedünk Sáxsaentló- rinccel. segít Szabó bácsi? — Megtehetem. Itt születtem Sárszenti őrincen. 1898. október 27-én. Ismerem a falut Nagyjából mihez értettek legjobban a sárszentlőrinci emberek? Jobban a mezőgazdasággal foglalkoztáit jószágtenyésztéssel. Sajnos a lőrinciek az ipart nem űzték, soha nem törekedtek rá. hogy legyen. Gyár. vagy ilyesmi itt nem épült. Itt csak a földművelés ment. Lótenyésztés, szarvasmarha. szóval általában mezőgazdasági munka. Úgyhogy az ioarra nem sokat hederítettek. — A földművelés is tudomány. Ahhoz értettek az emberek? — A régi öregjeink nem áldoztak semmire. Itt volt ugye az iskola. Petőfi is itt iárt két évig. harminckettőben és harmincháromban itt tanult. Engedték az iskolát elvinni. Bonyhádra. A lőrinci vaska- laposok azt mondták, hogy nem áldoznak ilyesmire, pedig az iskola óriási bevételt jelentett volna, ha a gimnázium itt marad... — Meg rangot is.. 1 — Bevételt. Mert ugve annak idején nem voltak kollégiumok. a gyerekek házaknál laktak, és ez jó pénz lett volna. A jobb házakhoz mentek volna a diákok, kvártélyba. Itt volt azután a palánk! iskola. azt akarták, hogy itt létesüljön. Az egyháznak volt a kövesút mellett harm inöt hold földje, az iskola igénybe vette volna, persze bérleti díj fejében. De akkor is voltak vps>Vanosok. bizonyos Szálai János, meg a többiek, a presbiterek. Azt mondták: nem. Aztán a palánki iskola Palánkra került. Egészen kikeltek. hogy nem adiák od<*. mert hogy az a föld az egyházé. — Tgv arMn nem lett mezőgazdasági iskola. — Nem. Annak ideién volt ezfis+kalászps tanfolyam szekszárdiak csinálták. Annak jómagam is hallgatója voltam negyvenegyben, meg is van róla az oklevelem Az iól sikerült Utána aranykalászos iskolára m<»p •ok a fiatalok. Aztán. maradtak a községben. Nem mondom. a Jankovies Béla most jelenleg mezőgazdasági előadó, a gazdaságokat járja, az i§ sranvkalászos volt. Uzdról is kettő. T"v csak tépe- lődtünk. építgettünk. — Mit építgettek? — Hát a munkát, a magunkét mást nem. Olyan nagyon nagy tudomány nem kellett hozzá, mert egyik elleste a másiktól. Én olvastam a szaklapokat is. mert mindig szerettem a többet. Amikor a kalászos iskola volt, akkor j» elmentünk Keszthelyre, tanulmányútra. Lőrincrői ketten voltunk. Navydoragról, Kaj- dacsról. U.zdról 3» voltak. Voltunk vagy harmincán, ott bemutatták a több termelést akik ott fölfogták, fölfogták, akik nem. hát nem. Többek között szárból nevelték a burgonyát. Olyan gumókat termeltünk az augusztusban leNépújság 5 vágott szárból! Beraktuk úgy sorba a földbe, leíöldeltük. állandóan öntöztük egy hónapig. A kacsból hajtás jött azon egy kis gumó. ez volt aztán a jó a tiszta, vírusmentes vetőmag. Ez nagyon bevált volna. De kinevettek bennünket az idősebb gazdák, hogy mit pepecselünk azzal a vacakkal. Aztán kisült, hogy érdemes: egy helyen a Lapföldi dűlőben volt egy háromezer öles földem az uzdi határban, a lapjába vetettünk burgonyát, négv-ötszáz ölet a magunk részére. Azon ottan külön húszöles parcellát raktam ebből a hibridből, és átszámítva, száztíz mázsa termés volt holdanként abból. Mint az öklöm, ilyen nagy szem burgonya volt egy bokor alatt három, négy. öt szem. Él még az asz- szomy: betegágyon van éppen, ő is tudná bizonyítani. Szóval átszámítva csuda termésünk volt. Aztán volt kísérleti parcellám is: egy hold. a vetőmagot az iskola küldte, a szekszárdi iskola. A tala.it persze előkészítettük. ahogy az a szakkönyvben van. A burgonya éhes növény, jó talaj kell neki. a legjobbat szereti. Ez is sikerült Ilyenkor kaptunk az iskolától egy díjat. Hát én három díjat kaptam: egy szemenként! vetőgépet. meg egy zsákot, még máig is megvan, a harmadikra már nem emlékszem, mi volt — Hány gazda volt a községben. aki kereste az újat? — Volt ez a szójabab is. Az is sikerült. Ez az ötvenes évek eleién volt. ötvenben. meg ötvenegyben. Talán kilenc ilyen gazda volt. Talán— A község lakossága háromezerszáz körül van Uzddal együtt, mert most egy közigazgatás alá tartozik, annak idején kü-' lön volt. — Művelt emberek lakták a községet? — Gazdaemberek, keveset adtak a művelődésre. Sajnos. Mire adtak? . — Jobban maguknak valók voltak. Nem mentek szórakozni se. Magába zárkózott néD volt ez. Az eke szarva mellett eltek. Ez biztos. Aztán mikor megalakult a közös gazdálkodás. hát én is beléptem, ugye. először az állami gazdaságba, mert 21 hold földdel gazdálkodtam. Ugye a kuláksorban annyira sanyargattak bennünket. hogy mér nem tártuk. Magam voltam, de van két fiam. egyik géplakatos lett. ,ie- lenleg Simontomván a vasútnál főpályamester. A kisebbik harminckettőben született, az nem segített, iskolába ment. Polgáriba, aztán szakmát tanult, Bon.vhádra adtam tanulni. Szóval, öasze ne keverjem. Mi huszonkilencben elmentünk Budapestre, mert én huszonnyolcban erős haskéreg- repedest kaptam, aztán mikor megoperáltak, a tanár Szekszárdion azt mondta, ajánlja, hogy könnyebb munkát keresse«. Mit csináljak? Idehaza nem lehet könnyebb munkát találni. Azt határoztam, hogy elmegyek Pestre, házfelügyelőnek. Ott voltam njrnlc és fél évig. A kisebbik fiam ott is született; Harmincnyolcban hazajöttünk, mert annyira tervolt már. meg őszintén megmondva, ezt a házat ott kuporgattam össze. Amikor elmentünk innen, öt fe félezer pengő adósságom volt. mert annak idején úgy ment ez a felügyelőség, hogy lelépni kellett fizetni, úgyhogy négyezer pengő lefizetést adtam annak, aki átadta a helyét. és eaerötszázat az ügynöknek. aki szerezte bt állást. Akkor minden. ügynökkézen ment koreeztüL — Honnan volt ennyi pén- z*? Ne ’egyen titok a tagság előtt nyugdíjig — Kölcsönt, vettem fel. Ti- zenötös kamatra, a földre, itt vettem ám. nem a bankban. Parasztoktól, magyarán mondva : falubeliektől. Uzsorások voltak ezek. a Miszlai József nevű. meghalt szegény, isten nyugosztalja. De örültem, hogy kaptam. Kikötötte, hogy ha nem tudok fizetni, akkor két hold földemet, a legszebb helyen lévőt, a legiobbat elveszi az adósság fejében. így volt Belementem. — Közéoparaszt létére elment házfelügyelőnek? — Itthagvtam a huszonegy holdat, meg a házat. Ugyan nem ezt a házat, mert ezt ott kuporgattam össze. Hogy jó órában mond iám. az isten is megsegített bennünket. meg köszönhetem a magam akaratának. munkájának, szorgalmának. hogy ezt az adósságot, két év alatt kikerestem. Huszonhárom lakásos bérházban voltam. Központi fűtés, liftes ház volt. A bérnek három százaléka volt az enyém, de jó kapupénzeim voltak. Nagyon jó lakóim voltak, mind háziurak, földbirtokosok, meg gyárosok, a többi is ilyen. Úgyhogy jól ment. Mikor kifizettem az illetőt. hazahoztam neki az utolsó pénzt is. azt mondta: ejnye öcsém. azt hittem, hogy maid nem tudod kifizetni. Mikor kifizettük az adósságot, elkezdtük gyűjteni a pénzt a házra. Ez a ház belekerült annak ideién hatezerötszáz pengőbe. Bent van ebben negyvenötezer tégla. Mikor gondoltuk, hogy a ház készen van. nem raboskodok én többet Pesten. P. V. Sz. (Folytatjuk.) Ezekben a napokban — február végéig — egymást követik a zárszámadó közgyűlések több mint kétezer termelőszövetkezetben és mintegy kétszáz szak- szövetkezetben. A tavalyi termés, eredmények, bevételek, kiadások összesítése a legtöbb helyen megtörtént. Nagy meglepetés már nem érheti a szövetkezeti közösséget. Ma már a tsz-ek vezetői szinte mindenütt közelítő pontossággal meg tudják mondani, hogy az 1973-as év mit hozott a szövetkezet életében: mennyi pénzt, lehet q tagoknak kiosztani, milyen összegekkel lehet a gazdálkodáshoz nélkülözhetetlen alapokat feltölteni, bő. víteru. Ezek az éves számadatok kiemelkedő gazdasági, politikai jelentőségűek. Minden szövetkezeti brigád, üzemegység, ágazat szí. gorú és őszinte önvizsgálatot tarthat: mit tett jól, miben hibázott a múlt esztendőben, milyen tanulságokat keli levonnia a jövőre nézve. Sok szövetkezetben jóval a közgyűlés előtt írásban is eljuttatják a tanokhoz a tavalyi gaz. dálkodás legfontosabb adatait és a tsz általános helyzetét megvilágító számokat. így a tagság megalapozott véleményt formálhat a vezetőség tevékenységéről, az egyes ágazatok, részlegek munkájáról és valóban gazda módjára vehet részt a fontos közgyűlési döntésekben. Sajnos, még mindig akad olyan nézet, hogy a közgyűlésen, a sok meghívott vendég előtt nem kell kiteregetni a szennyest: a belső gazdálkodási, vezetési problémák nyílt megvitatása nem erre az „ünnepi" fórumra való. Vannak, akik — nem minden célzatosság nélkül — azt is terjesztik: an. nál jobb a szövetkezet, minél ke. vesebben kérnek szót a közgyűlésen. Szerintük a közgyűlési csend azt bizonyítja, hogy nincs nagyobb probléma a szövetkezetben, Ez néha valóban igaz lehet. Jól tudjuk azonban, hogy az ünnepélyes, csendes közgyűlés, legtöbb esetben a tagsági tájékozatlanságának, visszahúzó, dósának d jele. Nagy hiba lenne azonban, ha a közgyűlési csendet az előre felkészített, semmitmondó felszó. lalók törnék csak meg. Ilyert színjátékra semmi szükség. Szövetkezeteinkben értékes, tapasz- tolt emberek dolgoznak, akik a közgyűlésen is hasznos észrevé. telekkel, javaslatokkal tudják ki. egészíteni az esztendei számadást A tsz-közgyűlések, így a zár.; számadó közgyűlések is minden, néi .jobban erősíthetik azt az ér. zést hogy a tagság valóban a szövetkezet gazdája és a legfon. tosabb ügyekben csak ők dönt. hetnek. A tsz tagsága előtt tehát semmit nem szabad eltitkolni. Jó évet zárt 1973-mai a ma. gyár mezőgazdasági termelőszö. vetkezeti mozgalom. A tsz-ek közös ágazataiban kilenc, a háztá. ji gazdaságokban pedig négy százalékkal növekedett a terme, lés a megelőző esztendőhöz képest A tsz-ek bruttó jövedelme is nagyobb mint bármikor, A kedvezőtlen adottságú és a mintegy 100 veszteséges tsz mel. lett szazával vannak olyan közös gazdaságok, melyek jelentős tér. ven felüli jövedelemre tettek szert. Nagy lehetőség nyílik tehát a tartalékolásra, a jövedelmezőnek ígérkező — jövőt szolgáló —• beruházásokra. K. S. Mond ion egy történetet Mindenki Guszti bácsija Neve fogalom Nagymányo- kon. Délutánonként, ha szokásos napi sétáját végzi, alte győzi fogadni az idősek és fia tatok, asszonyok és férfiak k szönését. ötvenéves pályar tása alatt — melyből négyve kilenc esztendőt aktívan de gozott — a község lakóina nagy része ugyanis tanítvány- volt Amikor szerény otthonában felkerestem, éppen arról föl., a „családi vita”, hogy elválla ja-e Mázán az elsőosztályoso] tanítását. Mert nagyon szeret ne dolgozni, csak az a baj hogy helyben az idén nincs erre lehetőség. — Azt meg nem engedem, hogy Mázára járjon. A zsúfolt buszokon való utazás nem hetvenéves embernek való — mondja Ági néni, akinek szigorúsága mögött nem nehéz felismerni a féltő szeretetem Nem töpreng sokáig, amint arra kérem, mondjon el egy emlékezetes eseményt életéből. Piros szalaggal átkötött dosz- sziét vesz elő. Legfelül van az aranydiploma, amit ősszel, a tanévnyitó ünnepélyen kapott. Belül ez áll: „Díszoklevél Pá- pay Ágoston okleveles tanítónak. aki a Kalocsai R. K. Érseki Elemi Népiskolai Tanítóképző Intézetben 1923. év június hó 22.. napján, ötven éve szerzett oklevele alapján köz- megbecsülésre méltóan teljesítette hivatását, elismerésül ezt az aranyoklevalet adja ki a Kaposvári Tanítóképző Intézet.” — Ez az esemény még any- nyira frissen él bennem, hogy mindig elszorul a torkom, ha rágondolok. Pénzjutalmat is kaptató- do ennél százszorta többet ért a volt tanítványok, kollégák, ismerősök és ismeretlenek gratulációja. Valóságos virágerdővel halmoztak el. Szép beszéddel akartam megköszönni az ünneplést, az irántam mégnyilvánuló szere- tetet, s bár leírtam, alig tudtam elolvasni a meghatottságtól. Mutatja az ünnepségről készült felvételeket. Jól sikerült színes fotók. — Egy Amerikában élő, volt tanítványom készítette. A háború alatt ment ki. jelenleg egy nagy biztosítótársaság igazgatóhelyettese. Gyakran hazajön n szüleihez, akik most Mecoeknádasdon laknak, de egy-kót napot minden esetben nálunk tolt. Van már negyven éve is, hogy tanítottam. ennek ' ellenére állandó levelezésben állunk. Szegény sorsú gyerek volt. én biztattam a tanulásra és ingyen készítettem fel a középiskolai tanulmányokra. Ö is itt volt az arany diplomám átadásánál, Sokan, akik nem lehette: személyesen jelen, levélben köszöntötték Guszti bácsit. Egyik első tanítványa — ma üzemvezető főmérnök — a következőket írta: „Nagy örömmel értesültem kitüntetésedről. Fogadd szívből jövő jókívánságaimat. Kívánom, hogy még sok, hasonló öröm érjen életedben. Nagyon büszke vagyok arra, hogy ilyen nagyszerű tanítóm volt. Ez nem mindenkinek adatott meg.’’ Utóiratként >edig a következő tréfás meg- tegyzés: „Elnézést a csúf írásért, de Te voltál a tanító- ■ácsim. Miért nem tanítottál meg szebben írni?’’ A következő meleg sorokat a pedagógus-szakszervezet megyei titkárától kapta: „Sokat tanultam Tőled. Még ma is emlékszem azokra a kedi'es. szép napokra, amelyeket annak idején a budai hegyekben, mint a .Béke-őrs’ tagjai együtt töltöttünk. Mi, akik még gyereknek számítottunk Hozzád képest, bámulattal néztük, milyen lelkesedéssel vetted az akadályokat, végezted oda- adóan ifjúságvezetői munkádat." — Kelj ezeknél nagyob' elismerés? — kérdi. Valóban nem. Pápay Ágoston hosszú, munkás élete során nem vitt véghez világrengető tetteket, vagyont sem gyűjtött. Ma is szolgálati lakásban lakik. De mint az öröleégő mécses, mindig világossá got, meleget árasztott magú körül, ezért olyan boldog, ha az általa gerjesztett tűzből eg - kevés visszasugárzik rá. TÖTH DÉNES
