Tolna Megyei Népújság, 1973. december (23. évfolyam, 281-305. szám)
1973-12-11 / 289. szám
\ Hol alszik a vidéki? Feljárunk Pestre. Néha, mer a kedvünk tartja, néha meg azért, mert muszáj. Meg kell nézni, hátha a fővárosban van gyermekcsizma, fürdőkád vagy bojlerkapcsoló, vagy kíváncsi az ember egy kiállításra, színházi előadásra, sporteseményre. Országunk sajátos — már- már elfásultan szidalmazott — helyzete, hogy minden, ami jelentős, Budapesten épül, és hogy a fővárosnál nincs fontosabb — „alázatra” kényszeríti a vidékit. Alázatos, za- rándoklásra évente többször is a fővárosba. Aki Pestre megy. nem biztos hogy aznap haza tud utazni. Az sem mindenkinek adatott meg. hogy olyan pesti rokonsága legyen, akiknél szállást kap. Hol alszik a vidéki? Szállodában nem. Egyrészt, mert a szállostei árak magasak. A Szabadság szállodából sorjáznak kifelé a rákvörös arcú vidékiek. Szemben van a Keleti pályaudvarral, sokan keresik meg rögvest a Szabadság portáját. Egy szoba eev éjszakára négyszáz- valahány forint. Az ember habog valamit, és már a kijáratnál van. Pedig a Szabadság szálloda szobái zajosak, még a felső emeletek is. mert a Baross tér forgalma mellett a felüljáró autódübörgése is behallatszik a szobákba; t Vannak olcsó szállodák is — hogy a Baross tér környékén maradjunk, például a. Park — ezekben azonban képtelenség szállást kapni. Vállalatok foglaltatják le Budapestre járó dolgozóiknak, gyakran egész évre a szobákat. (Hiszen az üzemek, vállalatok több budapesti főnökséggel. tárgyalási kötelezettséggel rendelkeznek.) A vidékiek így a fizetővendég-szolgálat szobáiban laknak. Ä fizetővendég-szolgálat szobáit elméletileg az idegen- forgalmi hivataloknál lehet bérelni. Gyakorlatilag ezek az irodák általában, elutasítják az embert, mondván, hogy már kiadták szobáikat. Biztos állomás a Budapest Turiszt, este tizenegyig van nyitva, és a megszorult vidékieknek minden esetben segíteni tud; Áz ember tehát metróval Vagy trolival, esetleg busszal elevickél a Baross térre, a Budapest Turiszt irodájába. Kellemes elegáns környezet fogadja, reprezentatív megjelenésű hölgyekkel. A ügyfelekkel foglalkozó fiatal nőknek azonban legtöbbször csak a szemfestése reprezentatív, a modora már nem. Amint meggyőződtek róla, hogy az előttük álló magyar vidéki — budapestiek nem kaphatnak szobát, de elkísérhetnek egy külföldi rokont, ismerőst — és szállást óhajtana, rögtön kurta parancsszavakat hallatnak, és mélységes undorral. kapják ki az igazolványt döbbent ügyfelük kezéből. A hölgyek Budapest-térké- pet is árusítanak, így aztán az ember nem számíthat rá, hogy esetleg tájékoztatják, hogy merre keresse a szálláNépűjság ^ sát, milyen járművön közelítheti meg. Vegyen térképet! Mélységes felháborodásukban. hogy vidéki akar Pesten aludni, esetleg ki is „szúrnak” az ügyféllel. Ha tiszteletteljesen kéri, hogy a Népköztársaság útja környékére adjon szobát, mert arra van másnap dolga — a hölgy kiválaszt egy Mező Imre úti címet. Sajnos egészen biztos tudja. hogy a Mező Imre útról átszállással, jó húsz Perc alatt lehet a Népköztársaság útjára eljutni, és hogy az Eötvös utca közelebb lenne — amit a következő páciensnek utalt ki. No de hát incselkedik. A szobák a szobák. Ezekről ne essék sok szó, mert hiszen az ember úgyi^ csak egv-két éjszakát tölt el bennük. Az viszont érdekes. hogy csak fürdőszobával lehet kivenni őket — illő külön díjtétel kifizetésével persze —. talán mert a szabály alkotói úgy gondolták, a vidékieknek otthon úgysincs fürdőszobájuk. úgysem állnák meg a fürdőkád láttán fürdőzés nélkül ? Természetesen az emberek jelentős része nem fürödni megy Pestre este beéri egy meleg vizes mosakodással is. A fürdődíjat persze ki kell fizetnie. Miért nem dönthet saját maga? A szolgáltatásokba tartozik fűtési szezonban a fűtés, tiszta ágynemű, törülköző, fürdőlepedő, lakáskulcs és a vendég , háborítatlan nyugalma. Törülközőt, fürdőlepedőt és háborítatlan nyugalmat ne várjon a vendég. Szállásadóink egyike panaszkodott, hogy háromezer forintot kap havi átlagban szobájáért, és vannak, akik bepanaszolták, hogy idős férje horkol a szomszéd alkóvban. Mit akar a háromezerért a Budapest Turiszt? Hogy költözzenek ki a lakásból? Le is mondja és inkább kiadja a szobát két diáknak. Ezerkétszázért, plusz a fűtés, világítás, fürdőszoba... A szobák ára a .szolgáltatás megindítása óta növekedett, a színvonal csökkent. A vidékit nem tartják jó vendégnek. A külfölditől bak- sisra számíthat a Budapest Tu- riszt-os kisasszony és a szállásadó is. így aztán a szállásadók nem sajnálják az ajándékot, hogy a kisasszonyok külföldit, lehetőleg nyugatit irányítsanak hozzájuk. Körömlakk, külföldi cigaretta. bonbon. Gondol ilyesmire á vidéki? A naiv azt hiszi, hogy az ügy egyszerűbb. Persze, van áthidaló megoldás. Ha az ember egy vidéki város idegenforgalmi hivatalánál rendel szobát. így kifizeti a telexdíjat de legalább emberként bánnak vele. Mire jó a füstölgés, mor- golódás? Az ember reménykedve teszi, hátha eljut szava illetékesekig, hátha utánanéznek a dolgoknak. Mi. vidékiek persze továbbra is fizetővendég-szobákban alszunk. Mit tehetünk egyebet? VIRÁG F. É. Az Iskolabútor- és Sportszergyár jánosházai gyárában az idén 160 090 szánkót gyártanak. (MTI fotó — KS) Az eHs© lépések Pusztahencsén, a Szekszárdi Vasipari Vállalat öntödéjében sziporkázva olvad folyékonnyá a vas. Az emberek arcát, kezét belepi a szén, a salak, a feketévé hűlt vasszikra pora. A szavak is nehezebben állnak össze mondatokká. Darabosabbak, egyszerűbbek, de tisztábbak, őszintébbek, mint másutt. — Miért alakultunk meg? Hogy az emberek jobban segítsék egymást. A folyékony vas, vagy a halványodva hűlő alkatrészek között elég egy vigyázatlan mozdulat, s máris kész a baj. De a félrenéző tekintet, a figyelmetlenség a selejtet is hallatlanul megnöveli. Itt bizony sok szükség van a segítő szóra, a baráti, elvtársi figyelmeztetésre. S mikor az eredmények kerülnek szóba, a számok is ezt igazolják. — S Kövesdi, a Lakatos, meg a Szabó napokon belül beilleszkedett, pedig most tanulták ezt a szakmát. Meg " a selejt is csökkent. A lángterelő karikák vékony, nehezen önthető dolgok. Korábban 20—22 százalék volt a selejt. Most már leszorítottuk 8—9 százalékra. És az új gyártmányoknál, a 10 ezer . kalóriás H—73-asnál a fedőlap is ígjr volt. Ma már jobb a minőség. A szocialistabrigád-mozga- lom termeléscehti'ikusságáról egyre többet beszélünk. De ez nem jelenti azt, hogy a hármas jelszó két szava, a tanulni, élni, háttérbe szorulhat. Az „Egyetértés” brigád vezetője, Nyúl György erről már kevesebbet beszéL — Vállaltuk, hogy parkosítjuk a műhelyek környékét. De most, a télen ezt nem lehet. Megcsinálnék egy kerékpár- tárolót. Hogy esőben ne kelljen a vizes biciklire, motorra Nyugdíjas tsz-gazdánúl Bikácson 1973, december 11. A karai tél fehérre festette a háztetSket. A falu kihalt, egyetlen lelket sem lehet látni az utcán. Levko Jánosék kutyája hangos csa- holással jelzi, hogy valaki dörömböl a kapun. János bácsi kinéz, beenged. Bemutatkozom. — Nem tudok én semmi érdekeset mondani. Azért megmutatja az állatait. Az ólban négy süldő és a hízónakvaló várja türelmetlen visítással a szokásos esti adagot, az istállóban egy tehén néz jámboran a látogatóra. Az aprójószág az asszony dolga. Aztán a kertet is megtekintjük. Vagy másfél száz öl egyéves szőlőtelepítés. Nagyon szép, a nyáron már kötözni kellett, olyan venyigéket nevelt. — Bérelt szőlőm volt a tsz-től, de lemondtam. Ha beválik, megtérni ez is a fejadagot. A csípős szél elől a meleg konyhába invitál. Kellemes illatok terjengenek, Margit néni a vacsorával foglalatoskodik. Idei bor mellett a beszélgetés a régi időkre terelődik. Nagysallóról, Csehszlovákiából kerültek ide 1947-ben, az áttelepítések idején. Nehezen szokták meg az új környezetet, kezdetben úgy érezték, még a gerlicék is őket csúfolják a diófán: vi-di-ki, vi-di-ki. Ha összejött a rokonság, az idősebbek sóhajtoztak: legalább meghalni hazamehetnénk. Ebben a homokban még csendes pihenésünk sem lesz.” ötvenkettőig egyéni gazdák voltak, de az állandó tagosítások miatt sok bosszúságot kel_ lett nyelniük. Ahogy rendbehozták, feljavították a földet, máris elvették. Nem tudták teljesíteni a beszolgáltatást, ezért beléptek az egyes típusú csoportba. Harmincketten alakították, de egy évre rá szétment a csoport, mindössze kilencen maradtak benne. ___ J ános bácsi végig kitartott, egészen az átszervezésig. — Aíit jelentett az egyéni gazdálkodás után a termelőszövetkezet? — Először nehéz volt, de aztán belerögződtünk. Most már örülünk, hogy így alakult. Ketten vagyunk, egyre öregebbek, tehetetlenebbek, mire mennénk a földdel? Csak nyűg lenne. így meg nyugdíjat kapok, munka is akad mindig. Meg kell hagyni, hetvenhez közeledve, jól tartja magát. A tavalyi esős nyáron ő is leakasztotta a szögről öreg kaszáját, és amit a gép nem tudott learatni, azt kézi erővel végezték el. Nevetve mondja: — ügy vágtuk a rendet, mint negyven évvel ezelőtt, egész nap, megállás nélkül. A fiatalok meg csak nézték. Még köszörülni sem tudnak, nemhogy kaszát kalapálni. — Bánja-e, hogy riem kell kézzel aratni? — Bánja a radai. Nehéz munka volt ez, emberkínzás. Én —, hogy lekopogjam — soha nem fáradtam el a munkában, mégis azt mondom: jobb ez így. Ma is részt vesz a közös munkában. Alig várja, hogy a brigádvezető beszóljon: János bácsi, ezt vagy azt lehet csinálni. — Munkában nőttem fel, egy percet sem tudnék itthon henyélni. Ebben a hidegben is kint voltam kukoricát böngészni. Persze a kereset is jól jön a 733 forint nyugdíjhoz. Bár nincs okuk a panaszra. Házukat nemrég alakították át, olajkályhát is vettek a régi széntüzelésű helyett. Levkoék megtalálták helyüket a szövetkezet nagy családjában. Ha még egészség is van, semmi sem hiányzik. TÖTH ülni. Csak a vállalat nem adót? anyagot. Később kiderült, nemcsak az anyag hiányzik, az emberekben sem öltött még konkrét formákat az élhatározás. Vállalták, hogy a pusztahen- csei óvodának is csinálnak játékot. De hát ahhoz is anyag kell. Honnan, hogyan? Bizony ők azt szeretnék, ha készen kapnák a dolgokat. Pedig az ilyen sok utánjárást igényel. S itt kapna szerepet a'közösségi szellem, a kollektív tenni akarás. S ennek még a hátralévő időben kell kifejlődni. Ma még vannak közöttük többen, akik úgy érzik, a szocialista brigád formaság. Mint ahogy gondolják sokan, sokan azok közül is, akik a nyilvántartás szerint évek óta ilyen kollektívákban dolgoznak. — Eljárunk moziba.’ — Régebben nem jártak? —• Dehogynem. A közös mozi- és 1 színház- látogatás arra szolgál, hogy összekovácsolja, egy nagy családdá varázsolja azokat az embereket, akik egymás mellett nemegyszer egymásra utalva töltik le munkaidejüket. Azért szerepel a javaslatok között is, hogy lehetőséget adjon az emberek közötti kapcsolatok kialakulására. Hogy ismerősök, kollégák legyenek mindig az élet. minden területén, s ne csak a munkahelyen. \ A nusztahencsei öntöde „szocialista brigád” címért versenyző brigádja tizenkét pontos vállalást tett. S igaz, csak rövid idő telt el megalakulásuk óta, a vállalások teljesítése jórészt hátravan. Mégis, a fiatal, kétéves üzem magvát jelentő munkásgárda megindult az úton. A termelésben elért ered menyei k szépek. Van még morgolódás — de mikor nem lesz — keresik még a megoldást, sok feladatra. A céljaik is néha bizony pápírszagúnak látszanak. De lehet — és ez rajtuk múlik —, hogy mikorra a göröngyös út mentén lévő kis üzem hajlott boltozatú műhelyeiből a már épülő új, csarnokba költöznek, a sok helyről verbuválódott gárda túl lesz a kezdeti lépéseken. S akkor már ők is sokkal könnyebben válaszolnak a kezdetben feltett kérdésekre. 22 szepesi — j I T
