Tolna Megyei Népújság, 1973. december (23. évfolyam, 281-305. szám)
1973-12-05 / 284. szám
Hogyan segíti az OTP a kisgazdaságokat? Beszélgetés Dudás Antallal, az OTP megyei igazgatóhelyettesével Ás utóbbi években Tolnában igen sokan telepítenek kisebb- nagyó'ob területen szőlőt, gyümölcsöst, sokan foglalkoznak kisállattenyésztéssel. sertés- és szarvasmarhatartással. Mindez nem kis összegbe kerül, éppen ezért veszik egyre többen igénybe az OTP által nyújtott hiteleket és kölcsönöket. A hosszú lejáratú mezőgazdasági hitel lehetővé teszi, hogy azok a családok is „beruházzanak”, amelyeknek egyelőire egv összegben nincs annyi pénzük hogv nagyobb mezőgazdasági vállalkozásba fogjanak. Éopen ez teszi rendkívül népszerűvé az OTP mezőgazdasági hitelakcióját. — A mezőgazdasági hitel célja: a háztáji mezőgazdasági termelés segítése. Ez a fajta hitel lehetőséget nyújt a háztáji termeléssel szívesen foglalkozó dolgozóknak ahhoz, hogy nagyobb összeget igénylő mezőgazdasági munkához akkor is hozzákezdhessenek, ha ehhez nincs elegendő Pénzük. A hitel összege 15 ezer forintig terjed. Azok. akik 5 ezer forint fölötti összeget vesznek fel, köteleseik számlával elszámolni a pénz rendeltetésszerű felhasználásáról — mondotta Dudás majd így folytatta: — Ez év elején január—? február hónapban nagyon kevesen vették igénybe ezt a hitelformát, de a tavaszi hónapokban ugrásszerűen megnőtt az igénylők száma. Különösen sokan kértek és kaptak mezőgazdasági hitelt sertéstenyésztésre. .hizlalásra. Egyébként rendkívüli esetben nem 15. hanem 25 ezer forintos hitelt is biztosítunk: például szerződéses sertéshizlalásnál sertésenként kétezer forint hitelt adunk. De 15 ezer forinthál magasabb összeget kaphatnak azok is. akik szarvasmarhatartással kívánnak foglalkozni, vagy mezőgazdasági kisgépet akarnak venni. — Hányán vettek fel mezőgazdasági hitelt ebben az évben? — Lényegesen többen, mint tavaly. Múlt év novemberéig 4049 mezőgazdasági hitelt kérelmezőnk volt a megyében, összesen 2 209 000 forint ösz- szegben. Ez év hasonló időszakában 4622-eh igényeltek rhezőgazdasági hitéit, s összesen 28 973 000 forintot fizettünk ki. — A hitelt igénylőik többséSzellemi energia híján ? Megyénk valahány járásában egyre több szó esik mostanában a társ- és székhelyközségek kapcsolatáról, arról, hogy igencsak esedékes tennivalónk jobban figyelni a társközségek szellemi, politikai és kulturális életének lanyhulására, A közelmúltban egy megyei szintű tanácskozáson úgy vetődött föl ez a gondunk, hogy az egy közigazgatási egységet képező települések között nincs helye aló- és fölérendeltségi viszonynak, a társközségeket a székhelyközségek nem tekinthetik „gyarmatuknak”. A megfogalmazás kissé erősnek tűnik, de jól példázza a helyzetet. Azt, hogy a közös tanácsok létrehozásával, az ettől nem független iskolakörzetesítésekkel, vagy a kis termelőszövetkezetek egyesítésével a nagyobb településekre koncent* róttuk a szellemi energia javát is. Most a jobb későn, mint soha szem előtt tartása mellett, kénytelenek vagyunk feladatként számolni azzal az igénnyel, hogy a társközségek is ragaszkodnak saját társadalmi, politikai, kulturális életük folytatásának jogához. Az itt élőknek nem elegendő, hogy fejlesztési tennivalóikkal nem egyedül kell bajlódniok, jószerével az sem elég, hogy az új köz- igazgatási rendszer ügyes-bajos dolgaik Intézésében minőségileg ód újat és a réginél sokkal jobbat. Nem, a társközségek lakossága nem hallgat. Egyre hangosabban protestál és jó hallani a kis települések közvéleményének a hangját, mert ez az egészséges elégedetlenkedés is új leckét jelent a tanácsi tisztségviselőknek, tanácstagoknak és a tanácsok különböző bizottságainak. Olyan leckét, amit nem lehet akárhogyan megoldani, csak nagy körültekintéssel, elevenebb kapcsolattartással, hogy valóban a megkívánható h?3fokúvá váljék ismét az úgynevezett kis települések közélete, ismét növekedjék az itt honosait politikai, társadalmi aktivitása. Jó lenne Itt egy valamennyire kész receptet adni az említett csorba, a nagyvonalú elhanyögolás közmegelégedésre érdemes minőségű kiköszörüléséhez. De a megoldás úgyszólván annyiféle, ahány társközségünk van. Itt ugyanis „csak" azért gubóztak be az emberek, mert „minden ünnepen a székhelyközségben* a székhelyiskolában megrendezett esemény műsorában szerepeltették a gyerekeket”. Amott azt kifogásolják, — és okkal —* hogy „amikor a közös tanács a társközség életét érintő dolgokban dönt, miért nem itt, a helyszínén tartja ülését?!" A közélet, politikai, társadalmi élet elszíntelenedésének megannyi oka van. Megjegyzem mindjárt, hogy ma már nem ismeretlenek ezek az okok. Következésképpen nem lesz nehéz megteremteni az összetartozás megkövetelhető egyensúlyát — és minden téren. Nem véletlen műve, hogy azokban a társközségekben, ahol a tanácsi vezetők, tanácstagok sokat foglalkoznak érdemben az emberekkel, ott a tárgyban szólva nem hallani elégedetlenkedő hangokat. Ott nem érzik azt ä választópolgárok, ariit megyé- szerte sok helyen és számoson úgy fogalmazrlük, hogy „mintha elszívták volna tőlük a levegőt!" Igaz, ezek az elégedett erftbstek megszokták, hogy a közös tanács vezetői, munkatársai Höthcsak hivatalból látogatnak el hozzájuk. Jönnek a hazatérés rendsié- rességével, nem tartva igényt a látogatónak kijáró cerémóniázás- ra sem, mert a lakóhely ilyen, vagy olyan gohdjá, 0 lakóhely lakóinak közérzete gazdaként érdekli, foglalkoztatja őket, Igaz, ezekben a társközségekben föl sem merült, hérti is merülhetett föl mindeddig, hogy alárendelt szerepűék lentiének, holmi gyarmat, ahonnan szó nélkül el lehet szippantani a bármi névén nevezhető javakat. De igaz az is, hogy sók társközség lakosságának van oka panaszkodni, töb figyelmét követéiül a közös tanácsoktól, melyek csak szorosan vett közigazgatási feladdtaik ellátására koncentrálva feledkezhettek még a társközségek társadalmi, politikai életéért való felelősségükről. A bajt szerencsére időben ismertük föl. Ezért készülhetnek majd el rövidesen a közélet élénkítését célzó akcióprogramok. Föltehető, hogy a tanácstagi csoportok —■ melyek a legtöbb helyen igen iái funkcionálnak — részt tudnak majd vállalni ebből a munkából és a tervek megvalósításának feladataiból is. — óa — Se mire kéri az OTP segítségét? — Legtöbben állattenyésztésre. s itt is nem továbbte- nyésztésre. hanem arra, hogy A hitel segítségével biztosítsák saját szükségleteiket. Elvétve akadnak, akik nyúl-, galamb-, tojóhibrid-, vagy szarvasmarhatartásra vállalkoznak többségük sertés-, takarmányfelvá- sárlásra, szőlőtelepítésre, vagy mezőgazdasági épületekre: pince, 61. Istálló építésére kér kölcsönt. A kérelmezők nagy része a tsz-tagok közül kerül ki. , — A mezőgazdasági hitel iránti igény tükrözi-e az országos programokat? __A szarvasmarhaorogram h atása nagyon minimálisan mutatható ki. De hasonló a helyzet a gyümölcs-, vagy a zöldségprogramnál is. 400 négyszögölön felüli csonthéjas telepítésére például 10 éves lejáratra adhatunk hitelt. ^ de egyelőre semmi érdeklődést hem tapasztalunk. Ami igen örvendetes, a mezőgazdasági hitel nagyon népszerű a cigány lakosság körében, főleg Decsen és Szedresen. Azellen- őrzések során tapasztaltuk, hogy a falvak cigánycsaládok lakta új sorain csaknem minden házban megtalálható a sertés, a szarvasmarha és az OTP-hitel Számításaink szerint a közeljövőben nem emelkedik azoknak a száma, akik állattenyésztésre vesznek fel hitelt, viszont iaen nagy kultusza van a szőlőtelepítésnek. Várható, hogy az elkövetkező években egyre többen jelentkeznek az OTP-nél, hogy szőlőtelepítésre kérjenek kölcsönt. — Sokak számára nem egyértelmű. hogy a közelmúltban megjelent határozat — amely kedvezményes OTP-hitelt biztosít szőlő- és gyümölcstelepítésre, valamint kisgép-beszerzésre. — kizárólag a tokaji borvidékre vonatkozik-e, vagy az ország más területeire is. — Ez a határozat kizárólag a tokaji borvidékre érvényes. Tolna megyebeli az eddig megszokott hitelformák fannak érvényben továbbra is. Ez a határozat talán amiatt okozott zavart, hogy sokan nem tudták: rendkívüli esetben a mezőgazdasági hitel összege meghaladhatja a 15 000 forintot, s hogy kisgépbeszerzésre, valamint gyümölcstelepítésre az OTP korábban is biztosított kölcsönt az igénylőknek. A „levelezőitss értlehében Űj konzultációs központ Szekszárdion Várják a jelentkezőket Tolna megyében nincs felsőfokú oktatási intézmény, a különböző egyetemeknek, főiskoláknak mégis sok megyénkben — levelező — hallgatója van. Köztudott, hogy a levelező úton tanulók között nagy a lemorzsolódás, különösen az első félévben. Tartanak ugyan konzultációt a® egyes tanintézetek, ezekre azonban ritkán kerül sor, ugyanakkor sok a résztvevő. A konzultációt vezető előadó általában kevés egyéni kérdésre tud választ adni. esetleg csak előadást tart. Az ország két megyéjében — Tolnában, és Veszprémben — új módszerekkel kísérletezik a Felsőoktatási Pedagógiai Kutató Központ, hogy növelje a felsőfokú levelező oktatás hatékonyságát. Intézményközi konzultációs központot hozott létre. A megye első ilyen központja tavaly szeptembertől működik Szekszárdon. „Szol. gáltatásait* bárki igénybe veheti, aki valamelyik felsőfokú oktatási intézmény levelező tagozatán tanul. Ebben a tanévben a szekszárdi konzult«eiós központban az elsőévese?: két készítik fel matematikából, fizikából, pedagógiából és pszichológiából. A korábbi konzultációs gyakorlattól eltérően kis — négy-öt fős — csoportokkal foglalkozik egy-egy tanár. A hallgatók kérdéseiket írásban is beküldhetik, de a konzultáció alkalmával ézó- ban is feltehetik. A csoportok kis létszáma lehetővé teszi, hogy mindenki az őt érdeklő témával kapcsolatban kapjon bővebb magyarázatot. Mivel kísérletről van szó, a tanárok nemcsak oktatnak, hanem a módszereket is gyűjtik, felmérik. milyen oktatási prog ramokra van szükség. Jelenleg mintegy ötven hallgatója és hét tanára van a szekszárdi konzultációs központnak. de „menet köKben” is várják a jelentkezőket a már említett tárgyakból. A tervek szerint a konzultációs központ tevékenységét — ha igény fesz rá — tovább bővítik, esetleg a megye más helységében is létrehoznak új központokat, j Negyvenezer méter fenyő Szekszárdról, majd kétszer tehetnénk meg az utat Bony- hádig, ha a 6-os mentén elfektetnénk azt a sok-sok fenyőfát, amelyet a TOLNAKER és az általa ellátott megyei ÁFÉSZ-ek hoznak forgalomba karácsony élőit. 'Tegnap délelőtt Kláb Józsefet, a TOLNAKER osztályvezetőjét kerestük fel a fenyőfa-ellátással kapcsolatos kérdéseinkkel. Megtudtuk, hogy előzetes felmérések és az elmúlt évek tapasztalatai alapján készítették el megrendeléseiket Az idei karácsonyra megyénkben a fenyőfák 90 százalékát a TOLNAKER biztosítja, és nemcsak saját üzleteit, a megye majd valamennyi ÁFÉSZ-ét is ellátja. összes megrendelésük 40 ezer darab fenyőfa, hat plusz egy méretben. A plusz egy a különleges méretű fák megjelölésére szolgál, e plusz egyes kategóriába sörölják azokat a fenyőket, amelyek meghaladják a három és fél métert. Érdekességként mondjuk, el, hogy az idén á TOLNAKER 50 ilyen nagy méretű fát rendelt, elsősorban azoknak m vállalatoknak, közületeknefc, ahol az ott dolgozók gyermek keit külön is megajándékozzák a kettős ünnepen. A fenyőfák java részét a za-1 lai és somogyi fenyvesekből kapjuk, viszont jelentős meny- nyiséget szállít megyén belülről a Gyulaji Állami Erdő- és Vadgazdaság is. Milyen választékban? Kétfélében. A gyulajiak erdei fekete- és lucfenyőjét vásárolhatják majd megyénk egész területén. Ami azt illeti, ezüst fenyőből is lehetett volna kisebb mennyiséget rendelni, biztosan nem maradt volna a kereskedők „nyakában”. Az árusítást különben a jövő héten, december 10-én kezp dik meg a megye egész területén. A tavalyi 20 forintos egységárral szemben az idén 20—22 forintért vásárolhatjuk m fenyő méterét. A TOLNAKER-en kívül St Szekszára—-Sárköz ÁFÉSZ, valamint a TESZKERV U szerez be fenyőfát, így tehát az említett negyvenezer méteren felül még jelentős mennyisé$ várja a vásárlókat. Elkészültek a megyei szarvasmarha -tenyésztési programok Elkészültek a megyék 1980- ig szóló szarvasmarha-tenyésztési programjai, a terveket a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumban összesítették és értékelték. A programok — amint a MÉK illetékesei az MTI munkátársá- nak elmondották — csak részben felelnek meg a várakozásnak. Az utóbbi 2—3 évben egyévi elrtiüvé Vált* hogy az eredetileg kettős hasznosítású magyar-tafka fajta hús illetve tejtermelő tulajdonságainak együttes javítása itágyoh lassú folyathat: a korszerű nagyüzemi termelést ilyen állománnyal tíéhéz megvalósítani, ,és az anyági befektetések sem állnak arányban az eredménynyel. A fejlesztési tervek egy része azonban iyjm számol eléggé határozot-an a szakosítással. (Ezt tükrözik különben az 1971 «vl adatok H amelyek szerint a tehénállomány csaknem 95 százaléka még mindig kettős hasznosítású állat; a tej elésre specializált állomány mindössze 3,7, ax egyhasznű hústermelés pedig 1,6 százalékot képvisel az egész állományon belül.) Számos gazdaságban tej-hús, illetve hús-tej irányú „szakd. sodást” akarnak végrehajtani. Ez azonban nem felel meg a szarvasmarha-tehyésztési kormányprogram céljainak, tudniillik annak, hogy a nagyüzemi szakosítás igényének megfelelően 1985-re a tehénállomány fele egyértelműen tejelő állat legyen, 30—40 Százaléka pedig húshasznosítású állat legyen. A MÉK álláspontja szerint a szakosítási program végrehajtását rövidesen meg kell kezdeni a gazd-Ságokban. Azok az üzemek, amelyek nem aa együ§ vagy másik irányú szakosítás, hoz a fejlesztési koncepciók kialakításánál, azok a ben*’ házásí programok elbírálású, nál hátrányba kerülnek. Mi. után a MÉK a kormányprogram célkitűzéseit a beruházások jóváhagyásával messze, menően figyelembe veszi majd. A megyei szarvasmarhatenyésztési programok 1974-es előirányzatai különben a lakosság magasabb színvonalú tej- és tejtermék-ellátását te- szik lehetővé. Az a kedvező fejlődési folyamat, amelyet az Idei íiyári állatszámlálás iga- ztíi, — a Szarvasmarha-állomány 53 fezerrel, a tehénállomány 30 ezerrel múlta felül az előző évit — várhatóan 1974-beii is folytatódik. Á gazdaságokból érkező téli jelentések a tenyésztői kedv általános javulását je’rik. (MTI)
