Tolna Megyei Népújság, 1973. december (23. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-31 / 305. szám

A Magyar Szocialista Munkáspárt Tolna megyei Bizottsága és Végrehajtó Bizottsága, valamint Tol­na megye Tanácsa és Végrehajtó Bizottsága az új év alkalmából köszönti megyénk dolgozóit. Elisme­rését és köszönetét fejezi ki a munkásoknak, pa­rasztoknak, az értelmiségieknek, akik odaadó, szor­galmas munkájukkal biztosították 1973. évi cél­kitűzéseink valóra váltását. Köszönetét mond a társadalmi és tömeg szerveze­tek tagságának és vezetőinek, a tanácsok és bizott­ságaik tagjainak, tisztségviselőinek és dolgozóinak eredményes munkájukért. Boldog és eredmények­ben gazdag új esztendőt kíván megyénk minden lakosának. I l A megyei PB nevében K. PAPP JÓZSEF MB első titkár a megyei tanács nevében SZABÓPÁL ANTAL a megyei tanács elnöke EURÓPA - 1974 Koszorúzás Dobi István és dr. Szőnyi István síremlékénél Dobi István, az MSZMP KB volt tagja, az Elnöki Tanács nyugalmazott elnöke, Lenin- békedíjjal kitüntetett állam, férfi és békeharcos születésé­nek 75. évfordulójára emlékez, ve vasárnap a Kerepesi teme­tő munkásmozgalmi panteon­jában koszorúzási ünnepséget tartottak. Dobi István síremlékén az MSZMP Központi Bizottsága képviseletében Lázár György miniszterelnök-helyettes és Csergő János, a Ganz-MÁVAG vezérigazgatója, az MSZMP KB tagjai helyeztek el koszo. rút. Az Elnöki Tanács nevében Cseterki Lajos, az Elnöki Ta­nács titkára és Barcs Sándor, az Elnöki Tanács tagja koszo­rúzott. A síremléknél elhelyez, ték a kegyelet virágait Dobi István hozzátartozói. Születésének 70. évfordulója alkalmából, a Kerepesi teme­tőben vasárnap ünnepélyes külsőségek között megkoszo­rúzták dr. Szőnyi Tibornak, a magyar és a nemzetközi kom. munista mozgalom harcosának, a törvénysértő perek áldozatá­nak sírját. Az MSZMP KB képviseleté, ben dr. Jakab Sándor, a Köz Csaknem tízezer motort gyártottak Győrött A győri Rába-MAN Diesel­motorgyár vasárnapra ^teljesí­tette 1973. évi tervét és éves termelési értéke négyéves fennállása alatt először haladta meg a másfél milliárd forintot. Mindezt 1200 ember és a tel­jesen automatizált berendezé­sek. gyártósorok produkálták. Összesen 9607 különböző el­rendezésű — álló és fekvő — 200—230 lóerős motort gyár­tottak. 120 millió forint értékű tartalékalkatrésszel együtt. 1974-ben már tízezer fölött lesz a gyártott motorok szá. ma. (MTI) Fájdalommal tudatjuk, hcay a szeretett jó férj és gyer­mek, GYURKOVITS JÁNOS 63 éves korában elhunyt. Temetése 1974. január 3-án du. 2 árakor lesz a szek­szárdi alsóvárosi temetőben. Gyászoló család. ponti Bizottság osztályvezetője és dr Szabó Zoltán egészség- ügyi miniszter, a Központi Bi. zottság tagjai koszorúztak. Az MSZMP Budapesti Bizottsága nevében Kelen Béla. az Esti Hírlap főszerkesztője és Dienes Béla. az Egyesült Izzó vezér- igazgatója. a Budapesti Párt- bizottság tagjai helyezték el a kegyelet koszorúját. Megkoszo­rúzták a sírt dr. Szőnyi Tibor hozzátartozói is. (MTI) Elődeink kedvelt olvasmá­nya volt a Százesztendős jö­vendőmondó. Ebben minden benne volt, feltárva mindenki jövője, aki megvásárolta a könyvet, pénz, szerelem, bol­dogság, de még politika, idő­járás, háború, járványok és más veszedelmek is. Manap­ság megmosolyognánk a Száz­esztendős jövendőmondó naív- ságait, de tulajdonképpen nem is másoknak szólt, mint a naív, hiszékeny, jámbor olvasóknak. Ami a politikát illeti, ma is sokan foglalkoznak jöven­dőmondással, akiknek egy ré­sze a tudós komoly ábrázatát ölti és mesterségét úgy hív­ja, hogy politikai futurológia. A komputerek korszakában elég a megfelelő tények, ada­tok, variációk és más szük­séges kellékek betáplálása és függőért a betáplálás objekti­vitásától, kikerekedik valami a „jövendőből”. Mármint ab­ból a jövendőből, amit a komputer — na meg az azt kezelő ember — elképzel... Másféle politikai jövendő­mondók egyszerűen leülnek az íróasztalhoz, töprengő arc- kifejezést öltenek és megjö­vendölik, amit szívük szerint szeretnének, hogy megtörtén­jék. Ilyenből nagyon sok ta­lálható a politikusok, zsurna­liszták, kutatóintézeti alkal­mazottak között. Ezek több­nyire a vágyaikat szeretnék ténynek tekinteni. Magyar államférfiak távirata Xuba nemzeti ünnepén Dr. Fidel Castro Ruz elvtársnak, a Kubai Kommunista Párt Központi bizottsága első titka, rónak, a forradalmi kormány elnökének, Dr. Osvaldo Dorticos Torrado elvtársnak, a Kubai Köztársaság elnökének H a v a n n a Kedves Elvtársak! A forradalom győzelmének napja, a kubai nép nagy nemzeti ünnepe alkalmából az MSZMP Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, kormánya és dolgozó népe nevében szívélyes elvtársi üdvözletünket és őszinte jókivánságainkat küldjük Önöknek és Önökön ke­resztül a testvéri kubai népnek. A kubai nép a forradalom győzelme óta eltelt 15 év alatt sikeresen védte meg országa függetlenségét, nagy eredmé­nyeket ért el a szocialista társadalom építésében, a gaz­daság és kultúra felvirágoztatásában. Történelmi eredmé­nyeik őszinte elismerést váltottak ki a magyar dolgozókban, a szocialista országokban, az imperializmus és a neokolo- nializmus ellen harcoló népekben és az egész világ haladó közvéleményében. A Kubai Köztársaság dolgozóinak hősi helytállásából erőt merítenek egész Latin-Amerika népei. Nagy öröm számunkra, hogy népeinkr-ek a proletár inter­nacionalizmus elvén alapuló testvéri barátsága és orszá­gaink sokoldalú együttműködése napról napra erősödik. Meggyőződésünk, hegy pártjaink, kormányaink, társadalmi ós tömegszervezeteink szoros kapcsolatai tovább fejlődnek népeink, a szocializmus és a világbéke javára. A forradalom győzelmének 15. évfordulóján pártunk, né- pünk és a magunk nevében szívből kívánjuk az egész kubai népnek, hogy kommunista pártja vezetésével újabb nagy sikereket érjen el a Kubai Köztársaság szocialista jövője építésében és nemzetközi tekintélyének növelésében. Budcpest, 1973. december 31. Kádár János, az MSZMP KB első titkára, Losonczi Pál, c Mcgyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Fock Jenő, a Mcgyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. Púja Frigyes külügyminiszter, a Kubai Köztársaság nem­zeti ünnepe cikalmából táviratban üdvözölte dr. Raul Roa znreiát, a Kubai Köztársaság külügyminiszterét. A Hazafias ipíror.t, az Országos Béketanács, a SZOT és a KISZ szin­tén táviratban fejezte ki jókívánságait kubai partnerszerve­zeteinek. (MTI) Mi e helyen nem szeret­nénk jövendőmondásra vál­lalkozni. Nem dolgozunk komputerrel, s bár vágyaink valamennyiünknek vártnak, nemcsak a vágyainkat meg­erősíteni látszó tényeket is­merjük és elemezzük, hanem az akadályokat, nehézségeket is. Amikor e meditáció címe­ként felírtuk: Európa — 1974, arra gondoltunk, hogy mivel e kontinensen élünk, e világ­rész jövője a mi jövőrtk is, attól függetleníteni magunkat nem tudjuk, nem is lehet, — összegezzük hát a múlt esz­tendő tanulságait és próbál­junk egy kicsit előre is tekin­teni: mit várhatunk az új esztendőtől. Nem jövendölés­ről van tehát szó, hanem affé­le hangos töprengésről. Mindenképpen az európai biztonsági és együttműködési rendszer létrehozására irá­nyuló erőfeszítések jutnak először az eszünkbe. Mi azt mondtuk 1973. nyarán, hogy az év hátralévő része ele­gendő lehet az új biztonsági rendszer megalkotására.1 Ma is fenntartjuk: elég lehetett volna. Helsinkiben a nagy­követi sokoldalú előkészítő tárgyalás, majd a konferen­cia megkezdése külügyminisz­teri szinten, jó reményeket keltett. Elfogadott egy terje­delmes munkaokmányt, amely az Ajánlások címet viseli és azzal a rendeltetéssel szüle­tett, hogy a konferencia má­sodik szakaszában^ Genfben ennek alapján kimunkálják Európa Chartájának részleteit és végső formába örttsék azt az okmányt, amelyet aztán majd a konferencia harma­dik, magas szinten tartandó része emel nemzetközi jog­erőre. Erre minden lehetőség meg­volt. Genfben azonban műkö­désbe léptek különféle „fé­kek”. A pedálra elsősorban a NATO-tagállamok némelyike taposott rá. Indítékuk leg­alább kétféle volt: egyes po­litikusoknak nincs ínyükre az enyhülés, mert gyűlölik a szo­cializmust, • félnek tőle és a vele* való együttműködéstől; a NATO katonai berkeiben pedig felborzolódtak az ide­gek (mi legyen a marsallbot- tal, ha Európa békéjét hosszú távú nemzetközi egyezmény garantálja?) S mindkét cso­port mögött ott vannak a ha­dianyag-gyárosok, akik — de- hát ez nem szorul magyará­zatra ... Nyíltan persze nehéz lenn* fellépni az európai biztonság eszméje ellen. De szavakban ünnepi nyilatkozatokban tá­mogatni, és háttérben pedig gáncsot vetni, ez igen. ez fel­tűnés nélkül elvégezhető Nos, valami ilyesmi történik Genfben. Azt mondják egye­sek, hogy mirtek annyit ti.— szelni a biztonság és együtt­működés politikai kérdései­™,inek a gazdasági együttműködésről, a közös kulturális munkáról, amikor úgymond — ebben könnyű lesz a megállapodás, beszél­jünk csak egy dologról, az emberek és eszmék úgyneve­zett „szabad áramlásáról”. Mi természetesen erről is hajlan­dók vagyunk beszélni, és mindenkivel kielégítő kompro­misszumos megállapodásra jutni. A magunk részéről te­hat mirtdent elkövettünk, hogy C-enfben kezdjenek hoz- zá es fejezzék be időben a záróokmányok megfogalmazá­st«11 azonban harmincöt ország tanácskozásáról van szó, s csak az kerülhet a zá­róokmányba, amiben minden­ki egyetért, elegendő egyetlen ország képviselőjének idő­húzó magatartása, hogy meg­álljon: az egész gépezet; Saj­nos, Genfben néhányak ma­gatartása indokolatlan időhú­zás! eredményezett. S mi lesz 1974-ben? Mint mondottuk, jósolni nem aka­runk. Bizonyos azonban. _ s nem jóslat, hogy az időhúzás nem nyúlhat a végtelenségig. 1974'től tehát azt reméljük, hogy Genfben mindenkiben felülkerekedik a józan meg­fontolás és ez az év meghoz­za a szocialista országok kö­vetkezetes békepolitikájának nagy történelmi eredményét, az európai biztonsági és együttműködési rendszer élet­belépését. S ez kontinensünk békéjének hosszú távú bizto­sítéka lesz. Párhuzamosan Genffel. Bécs is nemzetközi tárgyalások színhelye. A napirend itt a közép-európai haderőcsökken­tés. A dolog természete miatt — katonai kérdésről lévén szó — a tárgyalások zárt ajtók mögött folynak. Az elvek azonban ismertek: mi azon az alapon tárgyalunk, hogy a haderőcsökkentés nem mehet egyik fél biztoságának a ro­vására sem. Ha például a NATO azzal a „trükkel” pró­bálkozik. hogy a közép-euró­pai haderőcsökkentéssel egy időben megerősíti a szárnya­kon lévő erőit, s ily módon bekeríteni kívánja a Varsói Szerződés Közép-Európában maradt erőit, akkor határo­zott nem-et mondunk. A pél­dát azért említjük, mert lé­teznek ilyen NATO-ábrándok. Hogy mennyi idő kell ezek •szétoszlatásához, tehát mit noz e tekintetben 1974. az a <övő titka. Hasonlóképpen állunk a SALT-tárgyaló sokkal. Ezeken, mint ismert, a szovjet és az amerikai stratégiai fegyver­zet. tehát a rakétarendszerek csökkentése van napirenden. Az első szakaszban megálla­podás született a védelmi ra­kétarendszerekről, s ez an­nak idején része volt a szov­jet—amerikai viszony általá­nos javulásának. Bár e te­kintetben történtek előrevivő lépések, nem kizárt, hogy a támadófegyverek korlátozását célzó mostani szakasz hosz- ' $zabb lesz. A Kelet—Nyugat közti kö­zeledés dolgában 1974-től to­vábbi előreléoést várunk. A csehszlovák—NSZK kapcsola­tok rendezése után most már hazánk és Bulgária is diplo­máciai viszonyra léphet az NSZK-val. s ezzel egy fontos folvamat fetőződik be. Várakozásunk szerint az or­szágok közti kétoldalú kap­csolatok fejlesztése a Kelet— Nyugat közti párbeszédben 1974-ben is a fejlődés fontos eszköze marad. Az általános kénből kitűnik, hogy mi optimisták vagyunk 1974. eseményeit illetően. De nem feledjük, hogy a ..fékek”, az enyhülés ellen dolgozó re­akciós, militarista erők a ta­valyi naptár eM 'j óval nem változnak meg. Európában a Strauss-tLnusú politikusok, a bajkeverők is a magukénak tekintik 1974-et. Arra is fi­gyelünk. hogv az Egyesül' Államokban Nixon ellen fo ' lyó kampány nem egyszerűen egv politikus s-emélv szsrin'' kompromittálásának célja' szolgálja, hanem egv Politik' vonal aláásását próbálja elő készíteni. Ez a politika vonal az enyhülés, a szovjet— amerikai együttműködés amelynek sok ellenfele van az Egyesült Államokban. S ott vannak a kínai vezetők akiknek ugvan nem sok az európai befolyásuk, de Pe­king itt is minduntalan meg- próbália keresztezni a béke­erők útjait. S most megkérdezhetjük: nem bocsátkoztunk mégis jós­lásokba? Vagv nem a vágya­inknak adtunk hangot? Döntse el az olvasó. . C. TÓTH BÉfJa 1

Next

/
Thumbnails
Contents