Tolna Megyei Népújság, 1973. december (23. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-30 / 304. szám

Olvasni, helyre tenni a világ dolgait Nincs beszélgetőtársamnak semmi különös tulajdonsá­ga. Sem címe, sem rangja, ilyen vagy olyan sikere. 23 éves és a dombóvári gimnázium könyvtárosa. Takács Magda a neve, Dalmandon született, két testvére van. A szülei — ahogy mondani szokták — egyszerű emberek. Egyszerű, tiszta, munkásemberek. A lányuk pedig megőrizte egyszerű­ségüket, tisztaságukat, pedig 15 évet az iskolapadban töl­tött, és olyan sokat olvasott, hogy megtelt az élete mások gondjaival, vergődésével, napfényes ráismeréseivel és hatal­mas örömeivel. Vele beszélgetünk: olvasó az olvasóval. Könyvekről, ol­vasásról. — Emlékszel még életed el­ső könyvére? — A címére már nem. Orosz népmesék voltak. Ezekben a mesékben sűrűn szerepelt az áfonya és Miska medve, ren­des nevén Mihail Mihajlovics. A gyerekek áfonyát szedni mentek az erdőbe, ahol lesel­kedett rájuk a medve, s egy zsákba dugta őket... — Ez a mese volt az első irodalmi élményed? — Ezt olvastam először egyedül. Az áfonya gyönyörű szó, kimondani is gyönyörű­ség volt. Miska medvét rette­netes volt elképzelni, de szűnt a szorongás, ha arra gondol­tam: hiszen közönségesen csali Mihail Mihajovicsnak hívják— — Hogyan szeretted meg az olvasást? — Amíg nem tudtam olvas­ni, meséltek otthon. Az első mese, amire' emlékszem, a Pi­roska és a farkás volt. Farkast sohasem láttam. Nagyanyám az egyszerűség kedvéért azt mondta, hogy olyan nagy, mint egy ló. Éppen akkora. Attól kezdve a nagyapám lo­vai sem lovak voltak már, hanem azok a gyanús állatok, „akik” mindenre képesek. Akikkel minden megtörténhet. Most is ez vonz a könyvekhez; a minden megtörténhet. A Következő lépés a Világszép nádszálkisasszony és a Holló­király volt. Aztán már „jár­ni” tudtam... Tényleg, nem is tudom, mit kellene jobban megköszönni szülőirhnek: azt-e, hogy gyerekkorunkban a mezőről jövet mindig üzen­tek velük valamit a békák —- furcsa módon mindig pedagó­giai célzattal! — vagy azt, hogy minden ünnepre könyvet vettek...? — így kell megszerettetni a könyveket? — Valahogy így, ahogy ver lem tették. — Összefügg — tapasztala­taid szerint — az emberi jel­lemmel, alkattal az olvasás szeretete? — Igen. Van egy ikertestvé­rem. 18 éves korunkig ugyan­azok voltak a körülményeink, a tanáraink, a társaink, ö is szeret olvasni, de nem úgy, ahogyan én. Ö időnként olvas — nekem lételemem az olva­sás. Minden dolgunkban na­gyon különbözünk. Ez adott­ság, de ugyanakkor sok köze van hozzá a könyveknek is: hogy mikor, mennyit és mi­féle dolgokat olvastunk. — A könyvszeretet is adott­ság? Vagy meg lehet tanulni, tanítani? — Megtanítani? Ezt nem merném kimondani, de na­gyon sokat tehetünk érte. Le­het hogy könyvtáros-rögesz­mének tartod, de én hiszem, ha egy gyereknek jó, okos szü­lei vannak, akik törődnek ve­le mesélnek neki, beszélget­nek vele, a tárgyakról, álla­tokról történeteket találnak ki és mindig a megfelelő könyvet — ez közhely, de nincs jobb szavam — adják a kezébe, vagy éppen, maguk is olvasók, ha az iskolában is erre szoktatják, ha a könyv­tárban otthon érzi magát, — hát nem igaz, hogy nem lehet olvasóvá nevelni! Sokan kel­lünk hozzá, szentigaz, de hát minden dologgal így vagyunk. „Egy lény mire is képes ma­gában...?" — Ezért lettél könyvtáros? — Ha nagyon tömören akar­nék válaszolni erre. azt mon­danám: „affenét” . Mondtam az előbb, egyedül nem lehet senkit sem olvasóvá nevelni. De egy vagyok a sokból. Csak ez élteti bennem a reményt, ha iszonyúan elunom a leltá­rozást és a többi lelketlen, ki­csinyes könyvtári munkát, ami sajnos mesterségünk nagyobb része. — A könyvtáros munkájá­ról mégis úgy tartjuk, hogy szép. Mert a, többséget jelen­tő „mellesleg”-nél fontosabb az. amit a könyvtáros elérhet. — A legnagyobb dolog, amit elérhet, az kevéske. Csak any_ nyi, hogy olvasói szeretnek a könyvtárba járni, mert ott minden könyvet megkaphat­nak. nyugodtan olvashatnak és kedves a „kiszolgálás”. Ez utóbbi nagyon, nagyon fontos. Ha egy könyvtáros legorom- bítja az olvasót, mert valami apró vétséget ejtett — azt én legalább akkora véteknek tar­tom, mint az orvosi etika a műhibát! J— Mit kell mindenkinek el­olvasnia? — József Attilát. Minden benne van verseiben, ami „itt belül” és „odakünn” fontos. — Mi a legújabb, friss könyvélményed ? — Most olvastam újra Pat­rick White Az élet fája című könyvét. Különös, nagyon szép könyv. Felejthetetlen a stílusa, a bölcsessége is. Azt írja, hogy minden ember „ide­gen ösvény”, akármit is te­szünk ez ellen... — Miért olvas az ember? Miért kéne, hogy olvasson? — Az élet fájában van egy ilyen mondat: „olvasott a rend és a tisztaság igényével, mintha ezáltal helyre tudná tenni a világ dolgait.” Azt hi­szem a „tudná” szomorúsága a sokarcú igazságnak — ezt a kifejezést már gyerekkorom­ban sem szerettem, de nem tudom pontosabban megma­gyarázni —' csak egyik része. A könyvek bölcsebbé teszik az embert — bölcsesség szerin­tem emberszeretet és okosság — megértőbbé a környezete iránt, s ez mégiscsak segít a rendtevésben. Vagy máskép­pen: Csoóri mondja a Meg- hasonlás világos háttere című írásában: „Mihelyt megtanul­nék élni, lemondanék az iro­dalomról”. A könyvek — élni tanítgatnak. — Ha az olvasást, a köny­veket akarják dicsőíteni, min­dig elképzelik, hogy egyszer csak megszűnik... — Nem tudná pótolni sem­mi, sem zene, sem film. Meg­halna az ember alkotó kép­zelete. VIRÁG F. ÉVA ■ ■ Üzenetek K. I. Paks. Az a problé­mád, hogy ha esetleg tudósí­tásokat küldenél, lerövidíte­nénk-e, átírnánk-e. Gondol­juk, erről valakitől hallottál, aki sértésnek vette, hogy nem közölte a lap teljes terjedel­mében írását. Nekünk arra kell gondolnunk, mi az egy- egy beküldött írásban, ami olvasóinkat érdekelheti. Van­nak olyan információk, meg­jegyzések, amelyek csupán a levél írója számára tűnnek lényegesnek — ezeket való­ban kihúzzuk. Megpróbálunk a stilisztikai hibákon is javí­tani. az ö véleménye •••••• A ZENÉRŐL MAROSI GÁBORNÉ, A SZEKSZÁRDI ZENEMŰTÁR VEZETŐJE Kislány korom óta közvetve vagy közvetlenül mindig kapcsolatban álltam a zenével. Zongorázni tanultam, s első élményeim is innen származnak. Hogy mi a véleményem a zenéről? Az élet vele­járója, mindennapos élmény. Jellem, és személyi­ségformáló ereje van. Általánosságnak tűnik, de meggyőződésem, hogy a zene általában érzéke­nyebb alkatúvá, a világ dolgaira figyelővé, reagáló­vá tesz. Magamról tudom, hogy milyen jó hatású a zenehallgatás, akár mint jó társ, segít az örömben, bánatban egyaránt. Általában könnyed, vidám mu­zsikát hallgatok, ha valami bánat ér, viszont ugyanezt teszem akkor is, ha valami örömöm akad. A zene tovább fokozza maradandóbbá teszi az örömöt. Korábban könyvtárban dolgoztam, ebből is adó­dik tehát, hogy kevesebbet hallgathattam zenét. Most a munkáidőmet a zenével való foglalkozás tölti ki, sok új tapasztalatot is szerezhettem az idejárókról, az ember és a zene közötti kapcsolat­ról. Működésünk óta négy nap alatt negyvenötén iratkoztak a zeneműtárba, döntő többségükben fia­talok, de nem a tizenévesek, hanem a húsz és har­minc év közöttiek. Megállapíthattam már eddig is, hogy tévedés lenne azt hinni, miszerint a fiatalok körében elsősorban a beat-zene hódít. Szó sincs erről. Szívesen hallgatják a komolyzenét. .•*•«••• és a tied?** Decsi Kiss János rajza Van klubélet Dombóváron ? Nagy problémája van Dom­bóvár fiatalságának és az if­júsági kluboknak is. A klubok panasza: kevés a létszám és még kevesebb a tenni akarók száma. A fiatal­ság problémája: nincs meg­felelő szórakozási lehetőség. Dombóváron jelenleg két if­júsági klub működik a műve­lődési ház fennhatósága alatt. Három üzemben pedig az ott dolgozó fiataloknak van egy- egy klubjuk. A három üzemi klubról nem tudunk, így nem is akarunk véleményt írni. Lássuk a másik két klubot. Az egyik a művelődési ház épületében található. Három­szoros kiváló ifjúsági klub. Legutóbb tavaly érték ej ezt a címet. Azóta felbomlott és újjáalakult. Takács László és neje vezetésével mindent meg­próbálnak azért, hogy a tag­ságnak megfelelő programot nyújtsanak. Hirdetmények voltak a város minden pont­ján, hogy jelentkezzenek a fiatalok. A reagálás ez volt: „Hülyeség”, „Minek”, „Teszi­tek magatokat”. Ilyen szöve­get és hasonlókat firkáltak rá, A klub harminc főt számlál. * Lakótelepi ifjúsági klubi múltja nincs, csak jelene. A programok itt is megtalálha­tók. Problémáink szintén a tagsággal vannak. Nem hívha­tunk meg egyetlen nevesebb előadót sem, mert félünk at­tól, hogy nem lesz, aki meg­hallgatja. Klubunk vezetője Boda László. Nehéz dolga van, ugyanis nálunk mindent á tagoknak kell megoldani. Ta­karítást, fűtést, stb. Igaz a tüzelő árát a művelődési ház megtéríti, de csak miután sa­ját pénzből megvásároltuk és csekket vittünk. Ez a legna­gyobb probléma, hisz saját pénzből legfeljebb 20 liter olajat tudunk venni, mert nem vagyunk milliomosok Lássuk a fiatalok helyzetét, általánosságban. Klubba nem jönnek, mert ott „csak” a kö­vetkezőket tudják nyújtani: előadások, házi bajnokságok, zenehallgatás, játék, tánc, ön- tevékenység. Ez nem elég a fiataloknak. Inkább elmennek a Hotelba, ahol naponta el­költenek százasokat, ülnek az asztalnál, isznak nézik egy­mást és hallgatják a zenéig ha van. Ez érdekesebb— Végül: Dombóvár városnak nincs egyetlen zenekara sem, pusztán anyagi okok miatt. Iskolákban nem lehet semmi­féle táncos rendezvényt tarta­ni, mert a vidéki együttesek- drágák. Dombóvár fiatalsága rendszeresen vidékre jár, mert ott van táncos rendezvény. Volt egy félig-meddig műkö­dő zenekar, a Pop Record, de most kivált egy tag, akié a szerelés volt. Most egyáltalán nem tudnak létezni, mert nem tudják beszerezni azt az ösz- szeget, amellyel indulhatná­nak Egy város fiatalsága vár­ja, Hogy szórakozása hélyben legyen. Tóth László Dombóvár , Megjegyzésünk: A műit heti dombóvári KISZ-bizottsági ülésen hirdet­te meg a városi KISZ B. a Kossuth Lajos utcában egy pincének ifjúsági klubba tör­ténő átalakításra vonatkozó tervpályázatot. A részletes tervpályázati hirdetményt minden jelenlevő kézhez kap­ta, a napokban a városi K1SZ- bizottság a munkahelyekre is eljuttatta. A bizottság tagjai egyhangúan támogatták a tér• vet. _ Uj együttes Tolnán A Szomorú hír terjedt el a múlt hónapban Tolnán. Fel­oszlott az „Astor” együttes után a „Merrys” együttes is. A zenei „nihil” azonban nem tartott sokáig, december nyolcadikán az eddigieknél igényesebb együttes mutatko­zott be 2x2 L§J névvel. Az együttes tágjai a feloszlott két együttes legjobbjai. Komoly­zene dzsesszes feldolgozásával kísérleteznek első sikerük Erkel Bánk bán-jából a Bor­dal. Az új együttes Tolnán, az ifjúsági házban szórakoztatja a közönséget. Görgényl Zoltán Ozoca J

Next

/
Thumbnails
Contents