Tolna Megyei Népújság, 1973. december (23. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-28 / 302. szám

Tv-napiő Ék A karácsony igazán válto­zatos műsort ígért, bár a be­vezető a lehető legrosszabbul sikerült: A fekete ló című osztrák operett a műfaj min­den esendőségét magába sű­ríti, s ráadásul az unalom olyan fokán, amire ritkán van példa. Robert Stolz zenéjéről sincs mit mondani. Ha az ember arra gondol, hogy há­nyán ügyködtek szinkronizálá­sával, s mennyibe került, egész nyugodtan elcsüggedhe­tünk. Karajan Beethoven-inter­pretálása vezette be a kará­csonyt, majd — valóban ün­nepi műsor — Kodály Szé­kely fonóját láthattuk. Minden nemzetnek vannak kivételes értékei, melyeknek bármeny­nyire váljanak is közkinccsé, igazi jelentősége ott van, ahonnan kisarjadtak, mert minden elemüknek gondolat- ébresztő értelme van. A Szé­kely fonó ilyen, nemzeti alap- műveltségünk része, jelentősé­gében a János vitézhez, a Toldihoz, vagy a Bánk bánhoz lehet csak hasonlítani. Az Operaház előadása kitűnő, s ha a színpadkép nem is egy­értelműen meggyőző, az egész előadás méltó Kodályhoz, az Opera legjobb hagyományai­hoz, maradandó és megmara­dó értékeinkhez. Karácsony első napjának kiemelkedő eseménye a Wa- lewska grófnő volt, amely majd négy évtized múltán bi­zonyította be Greta Garbo nagyságát, aki mellett semmi­ben nem maradt el Charles Boyer. Persze jó a film is, ele­ven, ízléses, kerüli a rikító színeket, mégis feszültséget tud teremteni. Legföljebb azt róhatjuk föl, hogy a kelleténél hosszabb, a befejező rész ér­zelgőssége nemcsak a történel­met hamisítja meg, a film hatását is lerontja. Greta Gar­bót ma már inkább filmtörté­neti jelentősége kapcsán szok­ták emlegetni. Most meggyő­ződhettünk róla, valóban kivé­teles művész volt, s érthető érdeklődéssel várjuk a jövő évre ígért Garbo-sorozatot. Ä megismételt két Moliere- vígjátékkal kapcsolatban ez­úttal is voltak fenntartásaink. A Férjek iskolája elég nehéz­kes, nem eléggé Moliere-i, s csak Mensáros László és leg­jobb Moliere-színészünk, Har­kányi Endre emeli ki az át­lagból. A Sganarelle már di­namikusabb, s kettejük neve mellé még Bodrogi' Gyulát je­gyezzük meg. Szinetár Miklós rendezése itt már jobb tem^ pót diktál, az viszont tökéle­tesen érthetetlen, hogy miért kellett két zeneszerző is eh­hez az ötlettelen, s ráadásul teljesen felesleges zenéhez, amikor egy is sok lett volna. Mit is szóljunk Dohnányi Ernőhöz? Neve hosszú éveken át gyanúsan csengett, s bizo­nyos dilletantizmus vádjától sem volt mentes. Aztán a rádióban időnként hallhattuk néhány felvételét, melyek egy­értelműen bizonyították, hogy valóban kitűnő zongoraművész volt, kora egyik legjobb Mo­zart- és Beethoven-játékosa. Később megszólalt a zeneszer­ző is, a Változatok egy gyer­mekdalra, sőt a Ruralia Hun- garica is fel-felhangzott, most pedig a tv jóvoltából újra fel­fedezhettük A tenor című operáját, amit Budapesten 1929-ben mutattak be. Nem hatott revelációként, mégis igazán örültünk, hogy megismerhettük ezt a jó víg­operát, amelynek néhány részlete (a Weber-motívum- mal átszőtt sextett például) Dohnányi legjobb kvalitásait mutatta. Nem oly régen ked­vetlenül néztük ugyanitt Pergolesi remekművét, mo6t ez a távolról sem remekmű kellemes órát szerzett. Persze a kifogástalan előadás is hozzá­járult, amit elsősorban Kónya Sándor valóban gyönyörű' te­norja jelentett, de a többiek is legjobb képességeiket csil­logtatták: Bende Zsolt, Gre­gor József. Barlay Zsuzsa, Kal­már Magda, Fülöp Attila, a szekszárdiak jó ismerőse, Marczis Demeter, Kishegyi Ár­pád és Katona Lajos. A zene­kart Lehel György vezényel­te, úgy, ahogy tőle megszok­tuk. Horváth Ádám rendezé­se a kisoperában rejlő min­den lehetőséget kiaknázta. Mit láttunk még? Természe­tesen Jókait. Egy régi színházi direktor szerint Shakespeare-t csak jól szabad játszani, de mindenképp játszani kell. Jókaira csak a szentencia má­sodik fele érvényes, ugyanis mindig hatásos, mesélő ked­vét semmi nem csökkenti. S az És mégis mozog a föld­adaptáció nem is volt rossz, mindenképp jó szórakozást, sőt talán ennél többet is jelentett öregnek, fiatalnak egyaránt; Az ünnepeket Szabó Lőrinc immár klasszikus versciklusá­nál:, a Tücsökzenének részle­tei zárták. Gáti József előadói képességei ezúttal is magával ragadtak, legföljebb annyit je­gyezhetünk meg, hegy a ver­sek túlzottan kiemelt értelmi hangsúlyozása időnként veszé­lyeztette a verset. Pedig a Tücsökzene csupán vers. ások enjembement ellenére is érzé­kelhető és érzékeltetendő zene. Cs. Gogol nyomában ' A Szovjetunió című képes folyóirat 1974. évi első számá­ban terjedelmes képes riport kalauzolja el a nagy orosz író munkáinak kedvelőit a Gogoil- novellák színhelyére. Az írás felidézi az egykori hangulatot és bemutatja a jelenít. A moszkvai Művész Színház 75 éves fennállásáról ugyancsak olvashatnak a lap kedvelői, mely mostantól hónapról hó­napra a Szovjetunió múzeu­mainak gazdag anyagából is közöl reprodukciókat Az 1973. évi európai autós-raMye 13 ezer kilométeres útjáról és a Szovjetunióban a rák ellen fo­lyó küzdelemmel foglalkozik még az érdekesnek ígérkező januári szám. A posta minden évben, de­cember második felében bir­kózik meg a legnagyobb fel­adatokkal. A két egymást kö­vető ünnep a karácsony, s az újév valóságos küldeményára­datot jelenít Mint már megír­tuk. az idén is számítottak a forgalom jelentős növekedésé­re. Minden korábbinál több gépkocsit biztosítottak a cso­magok, levelek házhoz szállí­tásához. Emellett túlórában, és társadalmi munkával is segí­tették a sokszorosára növeke­dett levél- és csómagmennyi- ség feldolgozását és további, tását A két ünnep között Birtalan Józseftől, a szekszárdi posta- hivatal vezetőjétől érdeklőd­tünk, a karácsonyt megelőző napokról. Elmondta, hogy a tavalyinál valamivel alacso­nyabb volt a forgalom. Keve­sebb csomagot, levelet kellert továbbítaniuk, amihez minden bizonnyal az is hozzájárult, hogy az év közepén törvény­erőre emelkedett a sokat em­legetett „repi"’ rendelet. Az elmúlt években a vállalatok, üzemek, intézmények valósá­gos reprezentáció-áradattal kí­vántait; kellemes ünnepeket, boldog újévet. Idén ez csők. kent valamelyest. A csúcsforgalom zökkenő- mentesebb lebonyolításához a lakosság, is jelentősen hozzájá­rult. Eleget téve azoknak a kéréseknek, melyeiket koráb­ban a sajtó ás rádió tolmá­csolt, már jó előre feladták a karácsonyi . küldeményeket. Bizonyítja ezt a csomagforga­lom statisztikája is. Szekszérd. rói és környékéről a hét ele­jétől kezdődően egyre több csomagot indítottak útnak az Túléltük az ünnepeket, leg. alább is a harc első felét. Fe­leségem olyasfajta tekintettel nézett végig tegnap reggel az éléskamra romjain," mint ami­lyennel egykor Dobó, akinek si­került megőriznie a rommá lőtt Eger várát Arról csak módjával informál a történelem, sőt még Gárdonyi Géza is, hogy Dobó két és fél ezernyi hadát milyen •koszton tartotta Sukán bácsi, akinek ez volt a funkciója. Ar­ra viszont esküt mernék tenni, hogy, ha annyi élelem állt vol­na rendelkezésükre, mint egy ugyanilyen lélekszámú mai tol­nai falunak karácsony táján, 10—12 évig teli hassal állhatták volna az ostromot Mindig a legnagyobb tiszte­lettel viseltettem a statisztika iránt és örömmel olvasom a-szá­mokat, hogy mennyivel több tiszt, cukor, zsír* felvágott (ezenkívül bor, sör, pálinka) jut minátunk egy főre, mint 35—40 évvel ko­rábban. Élek a gyanúperrel azon­ban, hogy ennek a mennyiség­nek tetemes része ünnepek táján kerül a gyomrokba. A Népsza­badság — egyébként bölcsen — hiába írt a franciák egészen más jellegű karácsonyáról, bennünk még úgy lehet munkál több évszázadnyi éhezés, amit törté­nelmileg röpkének számító né­hány esztendő alatt kívánunk be­hozni. Aztán évközben lelkesen pro­pagáljuk a kocogóraozgaimat és remélhetőleg jövőre is indul majd egy tanulságos sorozat a tévé­ben a felesleges kilók leadása tárgyában. Nem merem állítani, hogy min­dig tomboló munkadühhel indul­nánk arra a helyre, ahonnan a ország minden részébe. Szer­da volt a legforgalmasabb, amikor 1049-et továbbítottak. Vasárnapra ez a szám nem ér­te el az ötvenet. Az is köny- nyí tette a postások munkáját, hogy a nyugdíjak kézbesítését a szokásosnál előbb megkezd­hették, és a csúcsforgalom ide. jére ez már be is fejeződött. Ugyancsak ezek a napok je­lentették az ősszel bevezetett irányítószámok első igazi pró­báját. S a kezdetben adódott nehézségek után, most már a posta belejött ezek használatá. ba. A szekszárdi postások kooperálva a mozgópostával, úgy állították össze a’levélkö- tegeket. hogy azokat a vona­ton már nem kellett tovább osztályozni. így a számoknak is köszönhető, hogy az ünne­pek előtt mindenki gyorsan megkaphatta levelét, csomag, ját, üdvözlőlapjait. Egyébként az üdvözlőlapokkal kapcsolat­fizetésünket kapjuk, de tegnap reggel felcsillant a szemünk: —* Végre mehetünk dolgozni! — só­hajtottuk, ami annyit jelent, hogy kipihenhetjük magunkat, hiszen egyikünk munkahelyén se var ránk mosogatni való edény, fő­zésre váró kocsonyahús, kisütést követelő háj, sőt még csak egy tésztaszűrő sem. BeigJit, az ünnepek alatt néni ettünk egy falatot sem, ezt a legnagyobb büszkeséggel kívá^ nőm hangsúlyozni. Az ünnepek előhadművelete) már jóval korábban megkezdődj nek és — tartsanak bár szent- ségtörőnek! — de erről is az cl véleményem, hogy javarészt feJ lesilegesen. Az üdvözlőlapok áraJ datáról van szó, ami kétségtele­nül növeli a Képzőművészeti Alap árbevételét, a posta béJ lyegforgalmát és a postások tásJ kainak súlyát. Az még csők hagyjon, hogy az ember egy-kéfi ritkán látott rokonnal és valóban kedves ismerőssel tudatja, hogy legalább évente egyszer eszébe jut. De a baldog, boldogtalan áttol boldog boldogtalannak kül­dött lapok özöne felér egy nép­betegséggel. A tömör azt írjaj hogy „Kellemes ünnepeket!" a kissé bőbeszédűbb: „Kellemes ünnepeket és BUÉK!" a szószá­tyár és világnézetileg ingataga „Kegyelemteljes karácsonyi ünneJ pékét és munkasikerekben gazJ dog új esztendőt kívánok!". A cinikus: „Boldogabb új évet,mini amilyen lesz!" Az előbbiekből totón kiderülj hogy életem párjával együtt utálj juk az ünnepeket A harcban azonban sajnos náaes megállási lön az új éu. O. ». bán még elmondhatjuk, hogy a korábbi évekkel ellenkezően idén a posta ezeknek árusítá­sára is jól felkészült. Míg ko­rábban, a karácsony előtti utolsó napokon már sehol nem lehetett találni karácsonyi ké. pesilapokat, idén volt. sőt né­hány száz darab a postán is maradt A csúcsforgalom második szakasza még hátra van. A ta_- pasztalat szerint ezekben a napokban már jóval kevesebb küldeményt kell továbbítani a postának, mint karácsony előtt. Ezért a megyeszékhelyen a szokásosra csökkentették a kézbesítő gépjárművek szá­mát, de felkészültek arra, hogy esetleg nagyobb mennyiségű csomag, vagy levél érkezik, s akkor ezeket újra munkába állítják. Volán 11. sz. Vállalat azonnali hatállyal alkalmaz AUTÓBUSZ-GÉPKOCSIVEZETŐKET: Gyulaj, Pécsvárad, Gyünk és Paks telephelyre, KALAUZOKAT PEDIG: Bátaszék, Dunaföldvár, Tamási, Kölesd. Jelentkezési hely; Volán 11. sz. Vállalat, Szekszárd, Tarisay V. u. 4. sz. (429) A Szekszárdi Szabó Szövetkezét tolnai szabászatára SZABÁSZATI DOLGOZÓKAT FELVESZÜNK, gyakorlattal nem rendelkezőket betanítunk. Jelentkezni lehet: Tolna, Bajcsy-Zs. u. 3. a szabászatvezetőnél. (428) GÉPI FORGÁCSOLÁSI MUNKÁRA — kétmüszakos termelésre — NŐI DOLGOZÓKAT, VALAMINT KÖSZÖRŰ SZAKMUNKÁST AZONNALI BELÉPÉSSEL FELVESZÜNK. Jelentkezni lehet a Bátaszéki Fémipari Szövetkezet munka­ügyi csoportjánál. (432) Az első roham után a postán Csökkent a forgalom — Segítettek a számok — A szilveszter n még hátra van \ KlCI ■*€■ €2S€Í

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents