Tolna Megyei Népújság, 1973. december (23. évfolyam, 281-305. szám)
1973-12-24 / 301. szám
' Ahogy efnézem! nem panaszkodhatunk! ez a karácsonyunk is gazdag: szép ajándékok vannak a fenyőfán. — Igen. A versenykerékpártól a Nobel-díjig és a fényképezőgépig minden megtalálható. Bárcsak azt tudnám, hogy melyjk ajándék kit illet. — Ha kíváncsi rá, megtudhatja. Kérdezzen, és én felelek. — Hót kezdjük azzal a porolóval. Vajon miért került a fára? — Dombóvárott jártam, ott hallottam, hogy emlegették ezt a férfiak részére egyáltalán nem szimpatikus, de fontos ,,szerszámot”. Úgy mondják, néhány szurkoló emlegeti sokat a porolást, hogy majd a tavasszal... — Igen, sejtem, miről van szó. Ez régi dombóvári „betegség”. Ezeknek a szurkolóknak nem fáj az, ha csapatuk mondjuk Tengelictől, vagy Szedrestől kap egy hatost, de a helybelit feltétlen meg kell verni, le kell győzni, melynek esélye van a magasabb osztályhoz. — Tehát arra céloz, hogy a Dombóvári Vasút adja oda a két pontot a Spartacusnak, hogy ezzel közelebb kerüljön Bonyhádhoz, megnőjenek esélyei az NB lll-ba jutáshoz. — Nem, ilyesmiről szó sincs, a legmesszebbmenőkig elítélem a bundát, de ugyanakkor azzal sem értek egyet, hogy egymást „agyonverjék”, hogy legyen egy nevető harmadik. Volt már erre példa megyénkben, amikor először Fadd elütötte Bonyhádot az NB lll-ba jutástól, majd néhány év múlva Bonyhád ejtette ki Faddot az NB litf-ból. — Kié a pingpongütő? — Asztaliteniszezőink előtt le a kalappal. Tavaly már a Bonyhádi Vasas az NB lll-ban a Szekszárdi KSE az NB ll-ben volt, az idén a tolnai lányok kerültek az NB ll-be, a szekszárdi fiúk az NB lll-ba. Igazán nem panaszkodhatunk. — Igen, szép eredmények. Akárcsak a kerékpárosoké# akik azt a versenykerékpárt kapják. — De valójában megveszi nekik? Mert úgy hallottam, egy igazi versenykerékpár megközelíti a húszezer forintot. — Ha nekem húszezer forintom lenne, ajaj... De ha képletesen is kapják a kerékpárt, nem baj, mert a szekszárdi szövetkezetek anyagi támogatásával megoldódott minden gondiuk. Persze, ha kell, ott a MÉSZÖV és a KISZÖV is,, tehát nyugodtan készülhetnek a jövő évi versenyekre. — Kit illet a díszoklevél? — Látom, hogy nem figyeli az eseményeket, mert különben nem kérdezne ilyent. Erre az idén a Simontor- nyai BTC vezetősége szolgált rá, amikor bátran hozzányúlt a „kényes" ügyekhez, nem volt megalkuvó. Meg merték mondani a játékosoknak, hogy betelt a pohár, elégi Akinek nem tetszik, mehet, de az edző marad. — Bizony kevés olyan lelkiismeretes embert találni a megyebajnokságban, mint Czimmermann edző. Szakmai felkészültsége, lelkiismeretes munkája példás. — De a jelekből ítélve a játékosok közül néhányon nem így vélekednek. — így igaz. Persze, ha mondjuk a vendéglátó valamelyik simontornyai üzletében rendezné a játékosértekezleteket, esetleg egy héten nyolcszor borivóversenyt rendezne edzés helyett, ő lenne a legjobb ember. — Ha jól látom, az egyik dossziéra az van írva, hogy edzői szerződés. Legalább karácsonykcr pihenjen, ne izgassa a kedélyeket, örüljünk, hogy elültek a hullámok. — Nem biztos, hogy én arra az edzőre gondoltam, akire mega. Elég sok változás volt néhány hónap alatt a megyében. Gondoljunk csak Peresztegire, akit Kőfalvi váltott fel, de Palatinusz sera újított szerződést, az ő helyét Becze tölti be. — De úgy veszem észre, bölcsen hallgat arról a szerződésbontásról, melyet végül az MLSZ nem hagyott jóvá. — Biztos ráér az ünnepek alatt, kérdezze meg esetleg O sportkör elnökét, hogy mi a helyzet. <— Jó humora van... •— Milyen gyártmányú a fényképezőgép? — Teljesen mindegy. Állítólag csak akkor készül vele jó felvétel, amikor a tolnai csapatnak akad problémája Kiiderogon. Mondjuk az eltiltott szurkoló megjelenik és meg kell örökíteni a pillanatot. Beszélik, hogy a tolnai labdarúgócsapat mindig fotóst visz magával vidéki mérkőzésére. — Ebből Is látszik, hogy az emberek többsége a labdarúgást szereti. — Na meg az italt, melynek jogosítványbevonás lett O vége. — hle bv!S>L*a szegény gyereket. Van elég baja, és afc- faor kori n:éy, hogy az egész megye nevessen rajta? — Ki tudja, hogy az ilyen ügyeken nevetni kell-e? — Nehéz eldönteni, ki az igazi sportember, ki az, óid megérdemli ezt a szép könyvet. — Alsápélról kaptunk egy levelet Kalocsai Endrétől. Szerinte a mucsfai labdarúgócsapat edzője az igazi sportember, aki a fegyelmi tárgyaláson beismerte a számukra egyáltalán nem kellemes tényt, mely két pontjukba került, — viszont megmaradt a becsületük. — Az biztos, hogy vannak Igazi sportemberek, akik túlteszik magukat mindenen és megmaradnak őszintének* tárgyilagosnak. Fiáding is ilyen». — Akkor a Nobel-díjat is ő kapja? — Erről szó sincs. Valószínű, hogy nem talál gazdára. Az érdemelné, aki meg tudná mondani, hogy Tamásiban hogy lehetne egyenesbe hozni a dolgokat. De ilyen ember nincs ebben az országban. — Gondolja? — Biztos vagyok benne. Amikor TeierKng volt az edző, három-négy játékos leállt azzal, hogy nem hajlandó vele együtt dolgozni. Amikor May vette át az edzéseket, ismét csatasorba álltak, de egy másik csoport ugyanakkor leállt, mondván, inkább abbahagyja, de May nem kell edzőnek. Fantasztikus dolgok. — Ugyan, kérem, mi ebben a fantasztikus. — és a nevelési költségről mi a véleménye? — Az elvek jók, de ki tudja, gyakorlatban mindezt,' hogy tudják érvényre juttatni. No meg van olyan oldala Is, hogy* tíz-húszezer forint nevelési költséget kifizetnek egy játékosért, akiről később kiderül, hogy rendkívül neveletlen. — Nem lehetett mindenkinek gyerekszobája. Húsz évvel ezelőtt még annyira sem voltak jók a lakásviszonyok, mint ma. Igaz, ismerek olyanokat is,- akiknek külön gyerekszobájuk volt, ám a modorukon ez nem látszott meg. — A faddiak viszont jó néhányszor elmondták, hogy majd május 1-én, a Népstadionban bemutatkoznak... — Értesültem róla, hogy eddig 4—500 jelentkező van,’ akik elkísérik csapatukat erre a nem mindennapi mérkőzésre. — A Népstadion igazgatósága is jobban járna, ha a magyar válogatott helyett például a Szekszárdi Dózsa SportroT ifink mérkőzéseit rendeznél a n> ttfft*: ingé több néző gyűlne össze. — Hát bizony nem dicsekedhetünk a válogatott sze* replésével. Hiába, nem jön lel nekik a lépés. — ligeru Vagy tizenöt éve». — és ha mondjuk azt a kőteg pénzt adnák a játé? kosoknak, megváltozna a helyzet? — Erre csak azt tudom válaszolni, ha nekem felajárví lanának százezer forintot, akkor se tudnék zongorázni»’ Nem a pénzen múlik. Meg különben Is. Megvan az állás, mellette az a „néhány” forint, évenként néhány külföldi út, a hazai NB l-es mérkőzések után a nem is csekély „aprópénz”, mi a fenének hajtani jobban, minek magukat kínozni, gyötörni, mikor ezzel is elégedettek az MLSZ-ben. — Csakhogy ott Is személyi cserékre kerül sor, és egyáltalán nem biztos, hogy Kutas is olyan elnéző lesz, mint mondjuk Bandi bácsi, akarom mondani dr. Terpitkó András volt. Ha Kutas valóra tudja váltani, gyakorlatban érvényre tudja juttatni elgondolásait, úgy néhány éven belül ismét megtelhet a Népstadion nézőkkel. — így is megtelik minden évben egyszer: a színész-- újságíró-mérkőzésen. — De akkor esetleg egy N8 bee rangadón Is lesz 30-* 40 ezer ember. — Mit jelent az a titokzatos telefonszám azon a névjegykártyán? —• A lelki klinika telefonszáma. Akinek lelki gyötrefc •nei vannak, ezt a számot hívja és vigaszt nyer. — Hogy maga milyen badarságokat tud kitalálni! — Ez nem vicc, mert tényleg van lelki klinika, ez a telefonszáma. Az egyik edző már azt forgatja a fejében,' hogy közvetlen vonalat építtet a labdarúgópálya és Budapest között, s adott esetben a lelki klinikától kér tanácsot, mit tegyen, ha a csatár két méterről Is mellélő.' — Ehhez nem kell lelki klinika, bármelyik szurkoló megadja a tanácsot: Meg kell tanítani a játékost gát# lőni. — Bravó! - — ^c! men!<apom a nyereségrészesedést! egy díszei kupát vásárolok és odaadom az arra. legilietékesebbnek* — Milyen sportágat űz az illető? — Még nem ismerték e! hivatalosan sportnak, de áW tolóban úgy hívják, hogy „rábeszélő”. — Az meg mi fán terem? — üljön be egy borbélyszékbe és megtudja. Ha eg^ sima hajvágást kér, rábeszélik mosásra, bedörzsölésre és ha megengedi, még a holnapi napot is a fejére rakják. Később szépen megborotválják, és a pitralontól a krémig mindent az arcára raknak. Állítólag a figarók között titkos háziverseny folyik, hogy kJ nyesi el a legjobb t,rábeszélő” címet. — és az ökölvívókesztyű mit akar szirabolizáln*? — Hogy időnként napjainkban Is találkozni egy-egy jó ökölvívóval megyénkben. Különben hadd mondjak el egy édes sztorit, mely állítólag Tolnán történt vagy 20 évvel ezelőtt. A szekszárdiak bemutató mérkőzést tartottak és az eqyik fiú egy horog után úgy kiesett a ringből a két kötél között, hogy az meg sem rezdült, majd mikor talpraállt, elkezdett jutni a Duna felé. Amikor ezt edzője meglátta, utánairamodott, de mivel a távolság nem csökkent köztük, az edző elkezdett kiabálni: legalább a kesztyűt add vissza! #— Ez legalább olyan jó vicc,' mert ki tudja, megtörtént-e, vagy sem — mint az, amikor az anya krumpliért küldte a fiát. Az hogy történt? ■ A gyerek hazament az iskolából és panaszkodottá Anyuka, a gyerekek mindig csúfolnak, hogy nagy a fejem. Erre az anya így válaszolt: Ne törődj vele kisfiam, hogy mit mondanak, hidd el, a te fejed sem nagyobb, mint a többieké, inkább szaladj ki a piacra és hozz a sapkádban öt kiló krumplit! — Akkor tényleg nem lehetett a gyereknek nagy feje.’ — Látok egy lakatot is a fán. Ezt kinek a szájára akarja tenni? — Néhány szurkoló megérdemelné, mert amiket morn danak, enyhén szólva felháborító. Hogy úgy mondjam,' minden mérkőzésnek megvannak az oszlopos tagjai, akik bekiabálásaikkal remekelnek. — N« nagyon emlegesse előttem! hogy oszlopos taq! mert erről az jut eszembe, akinek mindig azt mondták, hogy oszlopos tag. Végül tényleg kiderült, hogy az. — És mivel bizonyították be, hogy oszlopos? ^— Mert megfigyelték és rájöttek, hogy bemegy a raktárba, oszt lop. Mindent, ami csak a kezébe kerül. — Látom, az NB f B-s, NB H>-es és az NB líl-as labdarúgókról, a dombóvári tekézőkről és a kosa re ••-'k ró I sem feledkezett meg. Nekik szánta a Bentmaradni! táb'át. — Körülbelül. — és mi szerepel a kívánságlistán? — Sok minden. Például az, hogy a Dózsa labdarúgóinak jól sikerüljön az alapozás Hévízen, ne kelljen izgulnunk a tavaszi idényben azért, hogy kiesnek. A játékvezetők egy részére az az igénye, hogy igazságosabb legyen a mérkőzéselosztás, azpnos képességek mellett ne kelljen az egyiknek állandóan megyei II. osztályban működni, míg a másik hétről hétre a megyében vezet. Néhány szekszárdi labdarúgó azt szeretné, ha a lakásuk . tiszta, rendezett és meleg lenne, mert ez esetben többet és szívesebben tartózkodnának otthon. Néhány csinos szekszárdi lány ismét szeretne focizni, az a kívánságuk, alakuljon másutt ts női csapat, hogy gyakran játszhassanak. — Van még kívánság? r,r — Ajaj1! A Dombóvár? Spartacus ökölvívóinak legyen alkalmas terem, ahol edzéseiket tarthatják, a Szekszárdi Vasas kosaras lányainak kívánsága, hogy az erősítés jól sikerüljön. Néhány sakkozónak a kérése, hogy Dombóváron is legyen sakkélet, úgy mint rég volt. ■— Remélem, saját kérését Is felírta a kívánságlistára. Szövetném hallani# km az. — Két kérésem van,' ez egyik: szeretnék még 10—15 évet élni. Elnézést, fiogf közbevágok,' erre csak egy biztosíték •anc oe írjon Hallottál! Ne de folytassa. A másifct « Jövőbe® ne tadjak néhány „ jóakarómnak"” ötömet szerezni. r- hogy tudja elfe—ff = Hogy oe törjem össze ismét a kocsimat, ne kelljen nehéz ezreseket zsebrevágnff az Állami Biztosítótól a Cas- co-kötróny alapján. r- f—trlem, befejezted Igen, és engedje meg! hogy a Hallotta olvasóinak ffeftletnes, Ixiglimérgezéstől mentes ünnepeket kívánjak. I - kas - .
