Tolna Megyei Népújság, 1973. december (23. évfolyam, 281-305. szám)
1973-12-24 / 301. szám
A kormányhatározat nyomán: Differenciált ösztöndíj munkásfiataloknak Néhány évvel ezelőtt még csökkent a középiskolákban — elsősorban a gimnáziumokban — és a felsőtoktatási intézményeknél a fizikai dolgozók gyermekeinek aránya. A középiskolákban ez a folyamat 1970-ig tartott, azóta lassú emelkedés tapasztalható. Az egyetemeken, főiskolákon azonban jelenleg is stagnál ez az arány. A számokat tekintve tehát jelenleg sem sokkal jobb a hely- zc\ mint a korábbi években. Éppen ezért indult országos akció a munkás- és parasztszülők tehetséges gyermekeinek segítésére az 1971-es kormányhatározat nyomán. Az idei tanévben újabb kezdeményezésekkel bővült ez az akcióprogram. — A munkás- és parasztcsaládból származó fiatalok egy része még mindig nem azonos esélyekkel indul a magosabb iskolákba — mondta Barek István, a Művelődésügyi Minisztérium közoktatás-politikai főosztályának osztályvezetője. — Ezek a fiatalok kevesebb segítséget kapnak otthonról a tanuláshoz, családjukban az átlagosnál alacsonyabb az egy főre jutó jövedelem. Összevont osztályokban tanulnak, más helységekből járnak az iskolába, környezetük nem ösztönzi őket kellően a továbbtanulásra és egyéb szociális okok is indokolják a velük való fokozott törődést. De nem valamiféle „buzdításra" van szükség, mint az ötvenes években, hanem pedagógiai és szociális segítségnyújtásra és ösztönzésre. Véleményünk szerint ig-/ is el lehet érni, hogy a fizikai dolgozók tehetséges gyermekei behozzák hátrányukat, s eljussanak a magasabb képesítést nyújtó iskolákba is. Az oktatáspolitikai határozat szerint is alapvető feladat az oktatás területén előforduló színvonal-különbségek kiegyenlítése. Első lépésként az általános iskolák tanszerellátását segítik erőteljesen, hogy a vidéki kisiskolák felszereltsége is megközelítse, utolérje a fővárosiakét. Az oktatási színvonal hatékony javítása — a módszerek, felszerelések korszerűsítése, a modernebb tantermek, több és kvalifikáltabb oktató, stb. — azonban sok pénzt, nagy beruházásokat, s hosszabb időt igényel. Ehhez jelenleg nem áll rendelkezésre elegendő pénz és eszköz, ezért kisebb beruházásokat igénylő, s gyorsabban ható módszerekkel igyekeznek már most is segíteni a hátrányos helyzetben lévő fiatalokon. A statisztika egyértelműen bizonyítja, hogy a kollégiumokban lakók tanulmányi eredményei jobbak, mint a bejáró diákoké. Az általános iskolákban a napközis férőhelyek számának, valamint az egész napos oktatásban részt vevők számának növelése az egyik feladat. Az eddigi eredmények biztatóak, s a IV. ötéves tervidőszakban várhatóan 17-ről 23 százalékra emelkedik a napközisek aránya. A másik mód a kollégiumok és diákotthonok számának gyarapítása. Elsősorban ott, ahol sok fiatal a környező településekről jár be az iskolába. E célból egyes megyékben kollégiumi alapokat létesítettek, s a befolyó pénzből újabb kollégiumokat építenek, alakítanak ki. Mivel a központi erőforrások korlátozottak, szükség van a szakszervezet és az üzemek, szövetkezetek támogatására is. Somogybán úgy szervezték meg, hogy akik hozzájárulnak az alaphoz, az összeg nagyságától függően férőhelyeket „vásárolnak" a náluk dolgozók gyermekeinek. Hajdú-Biharban a tehetséges munkás-paraszt gyerekeknek létrehoztak Hajdúböszörményben egy középiskolai kollégiumot. Itt is alapítványokat létesítettek, s akik erre befizetnek, javaslatot tehetnek a helyek betöltésére, amit a felvételi bizottságok általában figyelembe is vesznek. A segítés másik formája: a diákszociáiis juttatások. Az idei tanévtől kezdve már a középiskolás tanulók — zömmel munkásszülők gyermekei — is kapnak ösztöndíjat Mintegy 10 ezren, évente összesen 23 millió forintot Az összeget az Országos Ifjúságpolitikai Tanács kezeli, s arra ösztönzi vele részint a nehezebb anyagi körülmények között élő szülőket, hogy tehetséges gyermekeiket továbbtaníttassák, részint a gyerekeket a jobb tanulásra, mivel az összeget a tanulmányi eredménytől is függően, differenciáltan osztják et Az ösztöndíjakat pályázat útján lehet elnyerni. Sok helyütt bevezették már az általános iskolások számára a téli és nyári szünetekben a tanulótáborozást. Főleg a hetediknyolcadikosokat készítik itt fel a továbbtanulásra. Középiskolások számára kombinált felkészítési forma az egyetemek által patronált tanfolyam, amit kiegészítenek nyári táborokkal is. Valamennyi megyében a tanácsok meliett működik az előkészítő tanfolyamokat koordináló bizottság, amely az iskolák által jelentett igények és a rendelkezésre álló anyagi források figyelembevételével szervezi a különböző tanfolyamokat. A tanácsok ezekre a központi alapokból évente 2 millió forintot kapnak, s ezt mintegy 6 millió forinttal egészítik ki saját forrásaikból. A SZOT is csaknem 2 millió forintot költ a felvételi vizsgákra felkészítő szakkörökre. Művelődési intézményeiben pedig 5,5 millió forintért rendeztek be szakköri helyiségeket, ahol a tanulást segítő korszerű gépek, berendezések is a fiatalok rendelkezésére állnak. CZIPPAN GYORGv Ü4J mifáj fitos ToSíífim st kazahsztáni szílzfőMekem A Kazah SZSZK a Volgától az Altáj-hegy-ságig és Szibériától a közép-ázsiai sivatagokig eltarülő óriási területen fekszik. Területe 2 715 100 négyzetkilométer, így Kazahsztán a Szovjetunió második legnagyobb kiterjedésű köztársasága. Az egész szovjet népgazdaságban igen jelentős a köztársaság szénéi színesfém-termelése, vaskohászata. A szüzíöldek feltörésével nagyot fejlődött a gabonatermesztés, az ipari növények, a zöldség- és gyümölcs- félék termesztése. Mátrai Gyulát keressük a Szekszárdi Állami Gazdaság újbereki gépműhelyében. — A túlsó műhelyben van, MTZ-ket javítanak... — Épp ebben a pillanatban ment el. Talán a szárítónál találják meg. A szárító környéke néptelen, sehol egy lélek. Talán a pártirodán... Az ajtó ugyan zárva, de már jön is a párttitkár, majd néhány pillanat múlva a keresett is. Kíváncsian mosolyog. — A műhelyben mondták, hogy kerestetek. Munkásőrség? — Nem. Egy régi „csata” emlékét akarjuk feleleveníteni. Amiről még a bevetés előtt akkor itthon, a cserenci határban a kombájn mellett beszélgettünk. — Tudom már... Az aratásról a Szovjetunióban.' Néhány perc, amíg elszámolok a tagsági díjakkal, aztán átmegyünk a műhelybe. Ott valamivel melegebb van. Az előzmények: 1956 nyarán a DISZ központi bizottsága a munkában kitűnt fiatalokból huszonhat tagú brigádot szervezett, hogy a Komszomolhoz fűződő barátság jelképeként segítsenek a szűzföldek meghódításában. Mátrai Gyula akkor a Tolna megyei állami gazdaságok egyik legjobb ifjú kombájno- sa volt, így esett rá is a választás. — Hármunkat hívtak meg a megyéből. Pilisi István most a bátai termelőszövetkezetben dolgozik, Vecsei Jóska pedig itt, Várdombon a MEZÖGÉP- néL Azóta jó néhányszor beszélgettük, jó lenne ismét eljutni oda. ismerős-e még valamennyire az a vidék, mi, hogyan, mennyit változott azóta. —■ Augusztus elején, még itthon, az indulás előtt ért bennünket az első meglepetés. Pesten kaptunk kétnapos előkészítést — de pufajkákat is. Kánikulában pufajka? Mikor a Nyugati pályaudvaron vonatra szálltunk, egyre-másra kérdezték tőlünk: hova készülünk? Mi meg rávágtuk: Szibériába. — Egy álló hétig vonatoztunk, míg végre megérkeztünk Kazahsztán déli részébe, Kusztanszkaja területre, az Urnyevszkij szovhozba. Csak búza, búza volt szinte beláthatatlan területen, vagy harminc-harminckétezer hektámég a vontatott kombájnok voltak leginkább, hatméteres vágószerkezetű, hatalmas monstrumok éjjel, kivilágítva olyanok voltak, mint a karácsonyfa. — Rendkívüli vendégszeretettel fogadtak bennünket, de többször is megkérdezték: tényleg dolgozni jöttünk? Azzal is okpztunk némi fejtörést, hogy itthon önjáró kombájnnal dolgoztunk, az akkori SZ—4-esekkel, de aztán odateremtettek néhányat. De nemcsak a kombájnokra kellett a munkás, hanem a szérűre, a szállításhoz, a tisztításhoz is. De aki csak ott dolgozott, mind hozzánk hasonló korú srác volt, nagy részük kijevi, moszkvai diák, akik aratni jöttek a szűzföldre. — Mi, a magyar brigád, kifogtunk egy darab gabonát. Viccesen mondogattuk is egymásnak: indulj csak el egyenesen, de délben fordulj visz- sza, hogy estig visszaérj. Elsőnek mindjárt bekerítettünk egy olyan darabot, hogy három napig jártuk körbe. Aztán két hétig dolgoztunk éjjel-nappal. Először szokatlan volt az éjszakai munka, de végül hamar belejöttünk. Ha már itt vagyunk, nem vallanak velünk szégyent. — A búzát vagy hatvan teherautó hordta el a legközelebbi városba, Troickijba, hatalmas betonsilókba, de így is vagy kétszáz méter hosszú prizmákban állt a táblák szélén, leöntözve. Akkor, ott tizenhárom-tizenöt mázsa termett holdanként — Egy nap el is vittek bennünket megmutatni, hova szállítják a gabonát Azt mondták, nincs messze, estére visz- szaérkezünk. Ez a „nincs messze”, csak háromszáz kilométer volt — Szóval, a munka ment, csak az első napokban azélebácsit, aki az első világháború alatt magyar hadifoglyoknak főzött. Attól kezdve a koszttal sem volt gond. — Említettem a pufajkákat: Kiderült, hogy milyen hasznos ruhadarab volt, mert nappal majd meg sültünk, éjjel meg majd_ meg fagytunk, olyan szélsőséges volt a hőmérséklet azon a vidéken. No, de suty- tyó gyerekek voltunk, nem számított ilyen mellékkörülmény. ;— Két hétig arattunk. Munkánk csak egy csepp volt a tengerben, de mégis, ott voltunk a szűzföldek meghódítói között. Máig is emlékszem, milyen kedves ünnepségen búcsúztattak el bennünket. Oklevelet kaptunk, jutalmul egy-egy fényképezőgépet, és a végzett munka után járó munkabért — amelyet egyenlően osztottunk el huszonhatunk között — Azóta még egyszer jártam a Szovjetunióban: 1964ben, Báli Zoltánnal, Hornok Istvánnal, -Mohácsi Károllyal, komplexbrigád ügyben. Karaganda vidékén az egyik szov- hozban Pervickij, a Szocialista Munka Hőse alakította meg az első komplexbrigádot, hatan műveltek ötszáz hektár kukoricát Az ottani tapasztalatok alapján alakítottuk meg mi is itthon a komplexbrigádot. Akkor már korszerűbb masinákkal dolgoztak, mint amilyenek 1956-ban voltak. Hasznos volt ez az utazás is, mégis, az első élménye a maradandóbb, a romantikusabb. Talán azért is, mert akkor tizenhét évvel fiatalabb voltam. BOGNÁR ISTVÁN GOTTVALD Kr«OLT —aBBcaEM—a ron. Meg térdig érő fű azokon a területeken, amelyeken még nem járt gép. És néhány nyírfaliget. Meg a rengeteg gép. SZ—100-asból volt vagy nyolcvan, szántáshoz, kom- íjnvontatáshoz. Akkor, ott lemmel nem voltunk kibékülve, szokatlanok voltak az ottani ételek. A szovhozdirek- tortól kezdve mindenki szinte kétségbe volt esve, miért nem eszünk. De aztán ezen is segítettek, Előkerítettek egyidős Képújság 1913. december 21.
